Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetés)

Akkor egyezzünk ki annyiban, hogy igaza van, ha nincs ideje, akkor nincs ideje, nincs mit tenni, ez érthető.

Csak akkor bár csinálna úgy, mintha kicsit is szívügye lenne a dolog. Mondjuk a helyében én azt mondtam volna, hogy jó, majd ha lesz egy kis időm, akkor besegítek, hogy lássa mindenki, milye cuki vagyok, aztán majd kéthetente elmegyek egy félórára vigyázni a gyerekre, mert ennyi futotta. Így mindenki jól jár, és én is faszagyerek vagyok, a meny se sértődik be, és a párom meg örül, hogy milyen gondoskodó feleség vagyok, és minden happy!

Ez oké?

Biztos az Ő férje sem örült.

Ennek ellenére még lehet ettől "alidamolnárnak" igaza.

De ezt a témát akár be is fejezhetjük, mindketten kívülállók vagyunk, úgysem győzzük meg egymást, akkor kár lenne ezen vitatkoznunk.

Szép napot Neked!

Igen, tök jó lenne, ha senki nem ítélkezne, de sajnos mindenki ezt teszi egy-egy hozzászólás megírásával.

Különben nálunk se rózsacsokor a család, vannak gondok, de törekszünk arra, hogy ne legyenek.

Anyám se azért járt az anyósához besegíteni, mert minden vágya az volt, hogy munka után ott kapáljon, hanem azért, mert a család része, mert megszülte apámat, és ennyi emberség volt benne, hogy segítsen egy nyolcvan éves asszonynak, hogy ne egyedül kelljen kapálnia a negyven fokban.

Az embernek sokmindenhez nincs kedve, sok dologra nincs ideje, de nem az a megoldás, hogy kategorikusan elzárkózunk a dologtól, hanem megpróbáljuk a véleményünket úgy tálalni, hogy az senkinek se fájjon nagyon.

Meg lehet érteni ha nem ér rá, csak akkor mondja azt, hogy sajnos nem ér rá, ne pedig lázadjon, és viszályt szítson az ilyen stílussal. Én a férj helyébn nem örültem volna ennek a kijelentésnek.

"És a legutóbb meg arról írtál, hogy nem akarod megsérteni a menyedet, hogy megmondd neki, hogy főzzön magának, itt az ideje megtanulni, hanem inkább te megcsinálod."

Nem megsérteni nem akarom és azért nem mondok neki ilyet, hanem mert TUDOM, hogy nem alkalmas a főzésre,mert NINCS HOZZÁ ÉRZÉKE !

Ezt írtam!

Nem azt, hogy ideje lenne megtanulnia, csak nem akarom neki mondani!

Ezt hol olvastad?

Nem buzdítok senkit a békétlenségre !!!

Arra buzdítlak, TÉGED, hogy ne ítélkezz!!!

Pont te beszélsz ilyen radikálisan, aki feláldozta a saját lakását a gyerekeiért, és egy egész hétre megfőzöl nekik segítségképp?

Nem azért, mert elvárják, tudom, hanem azért, mert szereted őket. És a legutóbb meg arról írtál, hogy nem akarod megsérteni a menyedet, hogy megmondd neki, hogy főzzön magának, itt az ideje megtanulni, hanem inkább te megcsinálod.

Mi ez, ha nem a családi békére való törekvés? Akkor miért ez ellen buzdítasz másokat?

Miért veszel mindent támadásnak??

Arra gondolok, hogy szerintem neked anyóssal vannak ki nem mondott gondjaitok egymással, és az unokával való nemtörődömség ennek a végterméke... Lehet, hogy csak neki veled, és te nem tudsz róla....lehet kölcsönös is... De ha régebben mindig szeretett és te is őt, akkor nem hiszem, hogy az unoka tenné be nála a kaput. De a családi életedhez nincsen közöm, egyszerűen nálam ez egy kézenfekvő megoldás....

Tényleg ne minősíts senkit - és nem azért mert "rád ugranak" - hanem azért, mert ehhez semmi jogod nincs. Amellett információd sincs senki életéről, legfeljebb az a pár idevetett mondat, ami ugyebár nem elég ítélkezéshez.

"Szerencsére az én anyám, anyósom alig várják az unokát, és azt is, hogy minél több időt tölthessenek vele, mondom ezt úgy, hogy anyukám is NEGYVENES, dolgozó, aktív nő egy tízéves fiúval a "nyakán"."

Itt a kulcsszó: az én anyukám !

Alidamolnár NEM AZ ANYUKÁJA, és a kettejük között kialakult kapcsolatért nem kizárólag Ő a felelős.

Ő ugyanis készen kapott egy majdnem felnőtt nőt, "gyereknek".

Had döntse már Ő el, hogy mennyit szeretne egy - számára idegennek - nyújtani, amikor itt megállás nélkül arról van szó, hogy még vér szerinti szülők sincsenek a helyzet magaslatán.

"Ahogy dr. no anyósa is láthatná, hogy fáradt, kimerült, feszült. . . nem tudom elképzelni, hogy ok nélkül nem foglalkozik vele."

Nem tudod elképzelni...? Ezek szerint én vagyok a szemét? Vagy hogy kell ezt érteni?

A másik oldal is ugyanezt képviseli, csak nem ilyen erőszakosan és mézesmázosan, ahogyan pl. te is...

Én is leírtam, hogy egy családban teljesen természetes ez a dolog, HA a jó kapcsolat egyébként is fennáll.

Az asztalt verni, hogy márpedig milyen szemét, hogy nem segít nem megoldás. Ha valakivel a családon belül szeretjük egymást, nincsenek tüskék, akkor ezek a dolgok kérés nélkül gördülékenyen működnek, mert az emberek egymásra figyelnek. Ahogy dr.no anyósa is láthatná, hogy fáradt, kimerült, feszült... nem tudom elképzelni, hogy ok nélkül nem foglalkozik vele. Ahogy azt sem tudom elképzelni, hogy én ne törődjek a szüleimmel, vagy ők velem viszont. Tehát ahol a család egyébként is jóban van, és szeretik, becsülik egymást, ott egy gyerek érkezése nem éket vág közéjük. És nem kell kérni, mert kéretlenül adják, nem kell elvárni, mert alap lesz.

És még azt is hozzá kell tenni, hogy nem mindenkinek jelenti ugyanazt a szoros családi kötelék. Mégis tökéletesen kielégíti őket.

Ennyi önző embert egy helyen még nem láttam-mondanám, de nem teszem, mert rögtön rámugranátok, kifejtve, hogy ez nem önzőség, s hogy itt sokan, köztük én is, félreértelmezem a szülő-gyerek kapcsolat lényegét.

Miért lenne építő jellegű egy családra, kapcsolatra nézve az, hogy valaki kategorikusan kijelenti, hogy ő nem fog a másik körül ugrálni (ebben a stílusban) egy várandós kismama kapcsán, aki nem mellesleg az illető párjának, szerelmének a lánya. Nem rokon, nem saját vér, de a család része, s ha nem is mindig, de olykor egy kis besegítés, figyelmesség biztosan jólesne a hölgyikének. A férjnek meg az az ideális, ha megvan a családi béke, és látja, hogy a felesége milyen gondoskodó és társai. Nekem nevelőapám van, az ő anyja is vigyázott rám, attól függetlenül, hogy nem a vérem. Ugyanúgy mamám az is.

Nehezen tudok itt azonosulni a hozzászólások nagy részével, mindenki megy a saját dolgára, a saját feje után, hajtva a pénzt, elfelejtve, hogy van egy szép és nagy mechanizmus, ami mindig ott áll az ember mögött, ez pedig a család, ami akkor jól működő, ha a kapcsolatok benne ápolva vannak, akár szivességek, akát besegítés, akár egyéb figyelmességek terén IS.

Mondhatja azt, hogy ő nem segít, de nem hiszem, hogy ez a "majd éppen ugrálok körülötte" stílus túlzottan kifizetődő a jövőre nézve. Inkább mondja azt, hogy sajnos nem tudok segíteni, de néha-néha azért tegyen úgy, mintha kicsit is érdekelné, mi van a lánnyal és a gyerekkel.

Különben semmi közöm hozzá, mindenki a saját sorsának a kovácsa. Szerencsére az én anyám, anyósom alig várják az unokát, és azt is, hogy minél több időt tölthessenek vele, mondom ezt úgy, hogy anyukám is NEGYVENES, dolgozó, aktív nő egy tízéves fiúval a "nyakán".

Ezzel az erővel - adott esetben - a dr.no-tól is elvárhatnánk, hogy ha lenne a férjének véletlenül egy 30 éves lánya, nagymamaként serénykedjen körülötte. Hiszen csak 4 évvel fiatalabb.

Ugye, hogy ez mennyire abszurd???

Szerintem az Ő esetük teljesen más!!!

Két FIATAL, felnőtt nőről van szó, akiket legfeljebb a szimpátia köthet össze, egyébként nem rokonok, ne is eröltessük.

Alidamolnár nem a nevelőanyja, (13 év) és születendő gyerekének nem a nagyanyja.

Ha tesz valamit, azt barátnőként tehetné legfeljebb, ha kialakult volna közöttük barátság.

De nem alakult ki, tehát nem kötelezhető semmire, még erkölcsi mércével mérve sem.

Ezt a kérdést nem értem. Mármint a feltevés okát.

Igen, foglalkozik vele, a közös gyerekünk.

Nem tudom, nekem ettől az ő felnőtt lánya körül miért kéne ugrálnom.

Így van!

Mindegy, folytathatjuk majd a vitát, bár úgyis mindenki a sajátját fújja, nem nagyon értjük meg egymást. Nem bánom, hogy indítottam ezt a topikot, érdekes vélemények jöttek.

Most tényleg mennem kell, mert el kell látnom a gyerkőcömet:))

De hát ez tiszta, világos is.

Erre írtam neki, hogy ugyanarról beszélünk, csak mások az eszközeink.