Mennyire segítenek be a nyugdíjas (vagy nem nyugdíjas), de még aktív szüleitek a gyermeke(i)tek mellett elvégzendő háztartási munkákba? (beszélgetős fórum)

Dehogy, én úgy érzem, hogy beszélgetünk.

Nem így van?

Mi tavaly, amikor nyaralni voltunk, úgy jöttünk el, hogy mindent rendben hagytunk magunk után. Ahogy odamentünk. Kivittük a szemetet, feltötöltük a fürdőt, összeszedtük a hajszálakat, felsepertünk. Pedig ez elvileg a házigazda dolga. Amikor odaértünk, az asszony nagyban takaírtott, hogy átvehessük a szobát, szóval az előttünk lévők mindezt nem tették meg. Soha többet nem fognak látni minket, de azért a férjemmel mindig bennünk van, hogy rendszerető ember benyomását keltsük.

Van még egy hülyeségünk, ami nem tartozik ide, de elmesélem. Ha megyünk valahová, mindig igyekszünk összeöltözni. A színek egyformák rajtunk, vagy legalábbis harmonizálnak, és a stílus is mindenképp. Már többször megjegyezték, hogy milyen hülyeség ez már!!! :)

Nekem ez olyan "kedves gesztus", mert pár hónapig én is voltam "szobalány" egy kis panzióban, még huszonegy-két évesen. És ott láttam, hogy volt, aki olyan disznóólat hagyott maga után, volt, aki meg szépen összehajtogatott mindent, összeszedte a szemetet... hát én akkor úgy döntöttem, hogy az utóbbi kategóriát szeretném képviselni:)) Persze, hogy nem elvárás, csak nekem így jobb érzés, hogy rendben hagytam magam után mindent.

És nem utolsó sorban: ha rendet rakok, akkor biztos, hogy nem felejtődik ott egy fél pár zokni, egy telefontöltő, akármi.

Te úgy érezted, hogy vitatkozom?

Akkor bocsánat, nem volt szándékomban!:)

Csak elmeséltem nálunk hogy van.

(Az étteremben én sem szedem össze a tányérokat, mint ahogy a fodrásznál sem söpröm össze magam után a hajam.)

Nem nevetlek ki.:) A te dolgod.

Szállodában nem hűzom le az ágyneműt, étteremben nem szedem össze a tányérokat. Örülök, hogy más megteszi helyettem. Ha étterembe, szállodába megyek, lazítok.

A kádat kimosni magunk után, szerintem, nem ugyanaz a kategória, mint összeszedni a tányért vagy mosogatni más helyen. Az első illem dolga, a második jó érzésé. Az első természetes, a második függ attól, milyen viszonyban vagy a háziakkal.

A gyerekem, ha hazajön, otthon van, HAZAJÖN....az az ő otthona, az is marad, ameddig áll a ház. Ott az ágya, a takarója, a mackója, a szekrényben a papucsa, pizsamája, a csészéje, a fürdőben a fogkeféje. Odanyúl, ahova akar, azt főz, amit akar. Imád főzni, amikor hazajön...főleg olyanokat, amiket otthon(?!) nem szokott.

Senkitől nem várok el semmit. De nálunk természetes, hogy a barátnőm készíti el a salátát, mert ő jobb salátát készít, mint én.

Olyan kár ezen vitatkozni. Az emberek sokfélék. Ami nekem természetes, másnak elképzelhetetlen. És vica-versa.

"A barátaim nem vendégek nálam. Ha elutazok néhány hétre, kulcsot, riasztókódot adok a kezükbe, néhány napra beköltöznek, örzik a házamat, etetik a cicáimat, öntözik a virágaimat."

Nálunk is így van! És fordítva is!:)

Erre csak azt mondhatom, hogy igazad van. Mármint abban, hogy mindenhol más a szokás.

A barátaim nem vendégek nálam. Ha elutazok néhány hétre, kulcsot, riasztókódot adok a kezükbe, néhány napra beköltöznek, örzik a házamat, etetik a cicáimat, öntözik a virágaimat.

Nálunk ez vált be!

Az én barátságaim sem rövid idejűek. Ötvenéves elmúltam, ugyanazzal a két családdal töltjük a hétvégéinket, együtt nyaralunk, szilveszterezünk, évtizedek óta. Őszintén, közelebb állnak hozzám, mint a rokonaim. Bajban is inkább rájuk számíthatok.

Nevess ki, de én is lehúzom a szállodában magam után az ágyneműt!

Pedig én nem szoktam túlzásokba esni!...legalábbis remélem :)

Pedig nem hagyok magam után disznóólat pecsétekkel, kaki és pisifolttal.

Az ágyneműt azért húzom le, mert az ott töltött idő alatt ez lett az egyetlen ami nekem "személyessé" vált és valahogy irritálna, ha más intézné. De ezt, ha kórházból jövök el, akkor is megteszem.

A Karácsonyt és a nagyobb ünnepeket mindig családi körben (gyerekeknél) töltjük, oda amit lehet, készen viszünk (kaját), amit nem, azt ott megcsinálom. Ilyenkor el is mosogatok a főzőcske után.

Vacsora után a menyem mosogat.

De ha fürdetem a gyerekeket, utánuk - mint ahogy magunk után is - kimosom a kádat és feltörlöm a fürdőt.

Nem érzem vendégnek ott magunkat.

Ha a gyerekem jön családostól, csak azért nem kell a segítség, mert a 3 kicsi gyereküket felügyelni épp elég feladat nekik.

Ha a barátaink jönnek, akkor nem várom el, hogy segítsenek, de én sem rendezkedem másnál.

De ha megkérne valamelyikük, hogy hozzam be a levesestálat, nem duzzognék!:)

Mindenhol más a szokás.

Én ha vendég vagyok a családomban vagy a barátaimnál, akkor vendég vagyok. Nem fogok neki állni takarítani, mosogatni, pakolászni, ágyneműt húzni, stb., hiszen vendég vagyok! legyen az bármilyen alkalom (karácsony, születésnap, esküvő, stb.).

Ha hozzám jönnek ugyanezt adom én is. Otthon vannak, előszedik ami kell nekik, esznek, isznak, beszélgetnek, buliznak, stb., de egyik sem mosogat, takarít, pakol. Mert vendégek! Legyen az bámilyen alkalom is.

Nálunk ez a szokás. Ha elmegyek bármelyik rokonomhoz, akkor nem szabad semmit csinálnom csak pihennem:) Ez a férjemnek is fura volt, de aztán belejött. Persze, ha ott alszok a nénikémnél, akkor beágyazok magunk után, feltörlök a fürdőbe, ha annyit vagyok kimosok. Lehet még mást is megcsinálok, ha hagyja a nénikém, de a barátaimnál semmit. Ott vendég vagyok, ahogy ők is nálam.

Az összejövetelek legtöbb esetben nálunk vannak. Tehát nem arról van szó, hogy ki akarom magam szolgáltatni, hanem arról, hogy én a vendégeimnek megadom azt, amit adhatok (tiszta lakás, étel, ital), nekik csak szórakoztatniuk kell engem:), így elvárom, hogy ők ezt viszonozzák:)

A barátságaim nem rövid idejűek, mert mind a gyerek korom óta tart. Tehát elmondhatom, hogy nálunk ez bevált. Soha senkit nem zavar, hogy nem csinálok náluk semmit és engem sem, hogy nálunk nem csinál senki semmit.

Ok, helyben vagyunk.:)

Tényleg ajánlom neked is Robikát.

Amúgy az én gyerekemnek három(!) porszívója van. Egy hagyományos, Robika, és egy kis, kézi, amivel a kandalló körül szedi fel a kihulló hamut. Valamelyik mindig megy. Kész idegbaj.:) Még szerencse, hogy az unoka a porszívó hangjára azonnal elszenderedik.

Igen:) Ilyenkor minden idegszáladdal arra kell koncntrálni, hogy nehogy baja essen, nehogy megfázzon, éhes-e? szomjas-e? stb.

Jaja... amúgy tényleg marha aranyosak ebben a korban (is).

Így is lehet mondani.

De azért, ugye érted, hogy kvázi idegen vendégek nem ugyanabba a besorolásba esnek, mint egy összeszokott baráti kör. Vagy a család.

Várjál, fokozom:

NEKEM IS FEHÉR SZŐNYEGEM VAN A NAPPALIBAN:))))))))))

És tényleg eltelik..

Előbb-utóbb jobb lesz, olyan 2 éves korától folyamatosan. Legalábbis ami ezt a részét illeti..

Akkor szokott gáz lenni, ha jön esetleg kistesó, mert akkor kezdődik előről..

Nekem a legnagyobb gondom a másfél évesemmel az, hogy még nem beszél, és az őrült hangjával üvölt, ha valami nem úgy van, ahogy ő gondolja. A szomszédok meg azt hiszik, öljük, vagy mittomén mit hisznek...

Ez a kor a legaranyosabb talán, de a legnehezebb is. Már megy, mindent tud fizikailag, de még nem mér föl semmit, és még nehezen fejezi ki magát...

Lehúzod a szállodában az ágyneműt? Reménytelen eset vagy!

Nehogy megsértődj, csak viccelek.

Tudod, a lányomnak vannak fura ötletei. Hófehér gyapjúszőnyeg a nappaliban, mellette kisgyerek, cica, fatüzelésű kandalló. És panaszkodik, hogy "már nem olyan fehér". Ha mondom, hogy nem okos dolog a fehér szőnyeg: "de anyu, én ezt szeretem".

Szóval azt akarom mondani, hogy van neki egy robotporszívója, apró kerek kütyű, amit minden reggel elenged, és remekül bevállt, legalábbis neki. Néha ugyan összevész a cicával, olyankor bunyó van, de macsekkel a hátán is remekül takarít.:) Főleg, ha nagyobb, szabad felület van.

Vendége válogatja.

Ha, hogyúgymondjam protokolláris vacsora van nálam, pld. a férjem üzletei partnereit látjuk vendégül, nyilván nem engedem ki őket a konyhába.

De ha a barátaink jönnek, összeszokott társaság, már más a helyzet. Ők nálam otthon vannak, tudják, mi hol áll, persze, hogy segítenek behordani a tálakat, kihordani a maradékot. Meg aztán van egy barátnőm, aki rengeteget beszél, és nagyon "okosakat" mond. De azért szeretjük. Csak nehéz hallgatni őt. Na ilyenkor szokott, egy adott ponton, a társaság egy-egy tagja "megyek mosogatni" felkiáltással elhúzni. A többi meg irigykedve nézi.:)))

Amikor a gyerek "kicsi" volt (most is kicsi, de úgy értem, hogy 2-3 hónapos), akkor én is simán el tudtam mellette végezni bármit, hiába nagy a ház. Pihenőszékben a konyhapulton ott volt, amig főztem, közben beszéltem hozzá, mindig odatettem, ahol éppen dolgom volt. A porszívótól nem félt, azt is nyugodtan meg tudtam csinálni.

Na mióta "közlekedik" azóta ez nem működik.

Most már úgy vagyok vele, hogy eltelik majd ez az időszak, és akkor meg milyen jó lesz a nagy kert, meg a nagy ház az ő szempontjából is. Főleg a kert, azt nem adnám semmiért.

Hogy ebben milyen nagyon igazad van :)

Itt mindenki profi :)

Főznek, mosnak, takarítanak, füvet nyírnak, kertészkednek, dolgoznak és emellett maximális idő jut a gyerekre is :))

És persze nem 50m2-ről beszélünk, hanem haciendákról... Jó nekik :)))

Én is így vagyok vele, nekem ez természetes.

Képzeld, még a szállodában is lehúzom magunk után az ágyneműt, összehajtogatom, és olyan rendet hagyok, amilyet csak lehet...:)) Ez csak egy gesztus, de szerintem, aki megy utánunk takarítani, annak jól esik.

Na de ha vendégek, akkor miért tennék?

Nálam a vendég nem csinál semmit, ha akar, akkor is mondom neki, hogy ne! Majd ha én megyek hozzá, akkor majd ő csinálja.

Érdekes lenne, ha eljönnének pl. karácsonykor és amíg sütöm a halat addig az egyik ágyneműt cserélne a másik pedig ablakot mosna.

Szerintem én vagyok otthon, ezeket nekem kell csinálnom, mert én tudom mit, hogy szoktam.