Lombik - Alacsony AMH (beszélgetés)

És a legszarabb a lesajnálás...

Amikor az ember, a nő, így is kevesebbnek érzi magát, még sajnálkoznak is. Biztos vagyok benne, hogy magukban mondják, hogy szegény nem tud teherbe esni. Most sokan azt mondanánk, hogy ettől nem vagyunk kevesebbek. Pedig én úgy érzem, hogy igen.

Valami hibádzik bennem. És most tényleg leírom amit még soha ki nem mondtam senkinek, de szégyenlem magam a Viktor előtt. Annyira kegyetlen érzés amikor már harmadszorra is negatívat teszteltem és kint várt a Viktor és a szemébe kellett mondanom, hogy megint nem sikerült.

Homokba dughatom a fejem és azt mondhatnám, hogy kettőn áll a vásár, de akkor nem állítanák valós dolgot. A jelenlegi vizsgálatok alapján, pedig lassan már az összes lehetséges vizsgálatot megcsináltattuk, nagy a valószínűsége, hogy miattam nem lehet, vagy csak nehezen babánk.

És ez qrva (bocs) nehéz teher.

Mi nem működik bennem jól? Mert valaminek lennie kell, hogy nem sikerül. És ez lehet testi, illetve lelki dolog is.

Szóval, nem elég, hogy reményvesztettebb vagyok minden egyes lombik után, még azt is feldolgozni, hogy akit a világon a legjobban szeretek, lehet, hogy nem érezheti meg a gyermeknevelés csodáját.

Egyébként nem is értem, hogy a lombik központokban miért nem törődnek a lelki tényezőkkel.

Hát lányok, megkönnyezem mindegyikőtök beírását. Sajnos a sors nagyon sokszor megforgatja bennünk a kést. Nekem életemben egyetlen egyszer sikerült spontán teherbe esni, el sem hittem, hogy hormonok, pénz , fekvés, várakozás nélkül is lehet hirtelen egy két csíkos tesztet produkálni.ezt szavakkal kifejezni nem lehet!! Csak úgy, Isten ajándéka! Még emlékszem milyen boldogan mondtam mindenkinek, hogy képzeljétek, csak úgy, saját magamtól teherbe estem. Persze mások félreértették és nevettek rajtam, hogy hát azért a férjemnek is volt szerepe benne de azt tényleg csak én tudom, mit éreztem. Pedig ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, spontán teherbe esni. Sokat sírtam örömömben és állandóan imádkoztam és hálát adtam a Jó Istennek ezért a csodáért. Erre mint ha szíven szúrtak volna, kiderült, méhen kívüli és habár a a baba fejlődik, sajnos meg kell szakítani a terhességet..... :-( Mi ért adta a Jó Isten a csodát, ha utána kegyetlenül elveszi?? Elhúzzák előtted a mézes madzagot hogy azután jól pofára ess, megmutatja a sors, hogy te is lehetnél anya, megízlelteti veled azt a mámoros, kimondhatatlan boldogságot és azután könyörtelenül megsemmisül minden. és ezen kívül volt még egy méhe kívülim inszeminációból és egy üres petezsákos ikerterhességem az első lombikból. szóval már többször megtapasztaltam ezt az érzést amit senkinek sem kívánok.

És így is van nem szabad állandóan kedvetlenek, életuntak legyünk a férjeink előtt mert ez hosszútávon sajnos egyáltalán nem szül jót. Ha nehéz is de tartanunk kell magunkat!

Hát csajok teljesen azt írtátok le, amit én is érzek. Én sem leszek már a régi vidám, mosolygós.

Férjem hiányolja is, állandóan szomorú vagyok, sokat sírok. Én is gondolkodtam a "beszélgetős" dokin. Régen jártam, évekig szedtem bogyót. Szerintem most is csak írna fel valamit, de nem igen szeretnék azzal bekavarni.

Én is azt érzem, hogy csak repül az idő, nem történik semmi, igazán nem is érdekel semmi (a babán kívül), és nincs aminek örüljek, amit várnék. Mások az ünnepek, összejövetelek.

Gyerek nélkül nem akarok élni!

Gyüjtögettem a meséskönyveket ott állnak a polcon, várják az én kicsimet, a barbie babákkal együtt!

:-) :-)

Mindannyian kaphatnánk, hiszen mindenki aki olvassa ezeket a bejegyzéseket, úgy ézti: "mintha én írtam volna"

Szívből átérzem minden fájdalmadat, tudom, miről beszélsz. Csak mi tudjuk igazán megérteni egymást, hiszen nagyon hasonló problémáink vannak.

Mi a 4dik lombik előtt állunk, hátunk mögött rengeteg kudarc és fájdalom, lelkileg hogyan éljük ezt meg, azt csak mi tudjuk. és ahogyan te is írtad, eltűnt az én arcomról is a mosoly, a kapcsolatunk sem olyan fesztelen mint régen, ha tárasaságba megyünk ahol már van gyerek, vagy most lesz, vagy babakérdés szóba kerül, hát az borzasztó. én már lassan 13 éve akarok gyereket, úgy érzem, azóta áll az idő, nem haladok előre, csak ekörül forog minden, lassan eltelik az egész fiatalságunk és rájövünk, hogy megöregedtünk anélkül, hogy igazán élveztük volna az életet. de hogyan is tudnánk addig míg nem teljesül végre a mi kis álmunk is! Igen, milyen büszkén mutogatnánk a gömbölyödő hasunkat, örülnénk minden felvett kilónak, büszkék lennénk arra, hogy mi is anyukák leszünk!!!

olyan régóta akarok már gyereket és úgy érzem mindent meg is tettem ennek érdekében, az orvosok sokszor érdektelenek, neki csak egy vagyunk a sokból. Tapasztaltam én már olyat is, mikor egy szemét doki megkkérdezte tőlem 34 évesen méhen kívüli terhesség után miközben én sirdogáltam, hogy most ugrálok??? eddig hol voltam??? Szóval, még jól belénk is rúgnak időnként de azért mert halvány lila gőzük sincs arról amit mi érzünk, amin mi keresztül megyünk és amennyi mindent megteszünk a siker érdekében.

Na csak ezt akartam mondani, még írhatnék rengeteget, de lassan tényleg beszélgetős doki kellene nekünk.

De nem adjuk fel, lányok, küzdünk a végsőkig és megmutatjuk a világnak hogy mi anyukák leszünk, nem is akármilyenek hanem a legszuperebbek!!!!

Mindenkinek jó nyaralást. Én hétfőn megyek Parádfürdőre 2 hétre.

Sacikag!

Én is teljesen így érzek. Már sosem leszek én sem a régi. Eltünt az a mindig mosolygós, vigyorgó Erika aki 12 éve voltam amikor egymásba szerettünk a Viktorral. Anyánál kezdtük a közös életünk, sok gondunk nem volt. De aztán jött minden. De ez a legnagyobb törés az életünkben. Szorongó lettem, nem látom ennek a dolognak a végét. Sok okos ossza az észt, hogy inkább ne is próbálkozzunk, tesóm se legyen az utolsó mentsvár, fogadjunk örökbe. Ha nekem nem lehet, akkor a Viktornak se legyen. Amíg bármilyen remény van egy saját gyermekre, nem adom fel...

És én tanácsot csak lombikos nőtől fogadok el, mert a többinek még csak halvány sejtelme sincs róla, hogy miken megyünk keresztűl. A testi dolgokat lassan-lassan lesz@rom, de hogy lelkileg hogyan éljük meg a kudarcokat senki más nem tudhatja.

Már az is idegesít, hogy aki simán teherbe esett, sima szülése volt, egészséges gyermeket nevel, azt hangoztatja, hogy ez a legnagyobb dolog az életben.

Mintha én nem tudnám!!!

De az még nagyobb dolog, hogy nekünk úgy lesz gyermekünk, hogy szenvedünk és küzdünk érte.

Szerintem nekem nem ártana lassan egy "beszélgetősdoki".

Egy lombikos ismerősőm titkolja, hogy lombikkal 8 hetes ikerterhes most. A másikat zavarja, ha nagy 8 hónapos hasát megnézik.

Hát én büszkén vállalom, hogy lombikos vagyok, és még büszkébben fogom cipelni a hasamat!!! :)

Na vége a panasznapnak!

Puszilok mindenkit.

Szép nyarat mindenkinek.

Hát csajok nekem nem ment fényesen tegnap a torna.

Állandóan a könyvet bújtam, megállítgattam a zenét, így legalább 1 óra volt.

Azért bíztató, hogy jobb lesz majd.

És ti melyik napszakban csináljátok(tátok)?

A fürdés miatt kérdezem.

Hú, akkor te biztosan jó gyorsan csinálod.

Szerintem csináld tovább a zene végéig.

Majd én is elmennék a gyakorló órára, ha már tudom 30 perc alatt csinálni. Csak kedd-csüt reggel 8-kor van, akkor én dolgozom.

Menj el te is a tanfolyamra, egyszer látni kell mit is kell csinálni. Aztán csak fog menni.

Remélem segít petesejtet gyártani!

Lehet a torna segített neked is a picurban:D

Ma fogom először otthon megpróbálni. Hát biztos nem fél óra lesz, gondolom mindig meg kell majd állítani a zenét, hogy elolvassam mit is csináljak.

Neked mikor ment könyv nélkül?

Szerintem mindenki nyaralgat mostanában, azért ilyen gyér a forgalom.

Én megkaptam az AVIVA könyvet a sógornőmtől, de még nem foglalkoztam behatóan vele, mert azt hittem nem kell. Majd most lesz időm ismerkedni vele.