Krízishelyzetbe került Erőss Zsolt és társa. Mi a véleményetek? (beszélgetés)

Nem mindenki és mindig dönt jól... vagy 5-en azok közül is meghaltak ott, akik a csúcs előtt visszafelé másztak. Zsoltnak hányadik mászása volt ez, tudod? És hányszor döntött "rosszul"?

Te nagyon szerencsés ember vagy, hogy mindig minden elméletet tudsz és alkamazod is a gyakorlatban és soha nem döntöttél még rosszul semmiben!

Voltál olyan helyzetben mint ő, hogy ilyen okos vagy és tapasztalt? Nem.

Nem tudni, hogy mit tennél... hiába ismered a szabályokat. Az elmélet egy dolog, a valóság meg gyakran tök más.

"Vissza kellett volna fordulni, lejjebb regenerálódni vagy feladni. Azonban ebben a magasságban az ember nem tud racionális döntést hozni. Az agy nem kap elég oxigént, a hegymászón fásultság, bódultság vesz erőt és nem foglalkozik azzal, mi történik."

Elfáradtak, kevés volt az oxigén, meglibbent a realitásérzékük, karnyújtásnyira voltak a csúcstól, mindez együtt... meglépték...

Na, most aztán jól beolvastál neki, büszke lehetsz magadra!

Csakhogy a Te stílusodnál maradjak ....

"Több előjele volt a magyar hegymászók tragédiájának, elsőként az, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter a csúcstámadást megelőzően nem érte el a felső négyes tábort - mondta Farkas Péter, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség elnöke.

A szakértő szerint a csúcstámadó tábort viszonylagosan jó állapotban, frissen kell elérni. A hegymászók azonban nem érték el a felső négyes tábort, hanem elcsigázottan felállítottak egy köztest 7250 méteren, így a csúcstámadás hossza megnövekedett.

A másik kritikus pontot abban látja Farkas Péter, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter csak 18 órakor értek fel a csúcsra, több mint 24 órás menetelés után. "Íratlan szabály, hogy a csúcsról 13-14 órakor vissza kell fordulni, a csúcstámadást pedig minél korábban, hajnali 2-3 óra körül megkezdeni" - mondta a szakember.

Hangsúlyozta, hogy ha valaki nem éri el a csúcstámadó tábort, akkor rossz állapotban van. "Vissza kellett volna fordulni, lejjebb regenerálódni vagy feladni. Azonban ebben a magasságban az ember nem tud racionális döntést hozni. Az agy nem kap elég oxigént, a hegymászón fásultság, bódultság vesz erőt és nem foglalkozik azzal, mi történik. Ha leesik például a kulacs, nem hajol le érte, fura állapotba kerül.

A holttestet fél óra alatt belepi a hó, ha valaki ki- vagy becsúszott egy hasadékba, bucka mögé, nem lehet észrevenni. A serpák lehetőségei is korlátozottak: igyekeznek felmenni a magaslatokra, pásztázni a környéket és valamilyen sötétebb dolgot találni, de minimális az esély, hogy megtalálják az eltűnt hegymászókat" - tette hozzá Farkas Péter."

Teljesen igazad van!

Hilda tudta mit vállal. Igazából "Zsoltnak" két ember tehetne majd szemrehányást: a két gyereke, de majd ők eldöntik ezt, nem ránk tartozik. Szerintem inkább büszkék lesznek édesapjukra, és szomorúság lesz bennünk, hogy nélküle nőttek fel, de nem vád.

Akiket még nagyon-nagyon sajnálok, az Zsolt idős édesanyja és Péter szülei. :(

Szerintem jó társa volt Zsoltnak a Hilda. Nekem szimpatikus, hogy nem játssza meg magát. Valaki itt írta, hogy Zsolt már fél éve nem látta a gyerekeket, akkor gondolom a feleségével sem szokványos volt a kapcsolata. Bitos, hogy két olyan emberről van szó, akik nem mindennapiak, így a reakciójuk sem mindennapi.

Gondolom Zsolt nem is bírta volna egy folyton parázó, visszatartó asszony mellett, neki a Hilda volt ideális.

Én az eltűnt sherpákat sajnálom igazán, meg azokat, akik nem önszántukból voltak ott.

Vannak emberek, akik jóval érzékenyebbek és vannak, akik kevésbé. annak, akik azon is sírnak, ha egy megható filmet látnak és vannak, akik még a szerettük temetésén sem.

Sem ezt, sem azt nem lehet elítélni!!!

Én a hiperszenzitívek csoportjába tartozom, biztos, ha szóba kerülne, azonnal sírnék és nem azért, mert ott egy kamera!

Sőt, nekem sem lenne a gond, ha a gyermekeim látnák, hogy mekkora fájdalom az Édesapjuk elvesztése, és nem kell elfolytani/elrejteni az érzelmeinket, de tisztában vagyok vele, hogy vannak, akik mást gondolnak erről. Akkor most melyik jobb? Ki és mi alapján dönti ezt el?