Kiskarácsony, nagykarácsony

Anya korán felkel főzni az ebédet és közben sütit süt, aminek az illata az egész házban érezhető. Ebéd után Apa behozza a karácsonyfát és a finom fenyőillat elterjed a szobában. A díszek elő vannak készítve, a szaloncukor is, amiből már egy pár szemet elcsentek, de ilyenkor Apa sem haragszik érte… Anya behoz egy nagy tál mézeskalácsot, ők a testvéreivel bemennek a szobájukba, amíg a szüleik feldíszítik a fát.

Este ünneplőbe öltözve körbeállják a karácsonyfát, kézen fogva énekelnek, és a Kislány képzeletében mindig nagy pelyhekben hullik a hó.

A Nő emlékeiben már megkopva bújtak meg a gyerekkori Karácsonyok emlékei.

Számára az Ünnepek egy végtelennek tűnő rohanásból, szűnni nem akaró készülődésből álltak.

Készülődésből, ami már kora ősszel elkezdődött, amikor tudatosult benne, hogy az iskola elkezdésével rohamtempóban eljön az év vége, és vele együtt a Karácsony.

Akkor már el kell kezdenie beosztani a pénzt, hogy ha nem is mindenre, de sok mindenre jusson. El kell gondolkozni azon, kit milyen ajándékkal lepjenek meg, mi legyen a menü, milyen legyen a karácsonyfa a díszek, a szaloncukor… és a lista egyre hosszabb lesz.

Aztán lassan decemberre fordul a naptár, már a Mikulás is telerakta a csizmácskákat ajándékkal, és még csak most sorakozik igazán előtte a tennivalók hada!

Minden napja úgy kezdődik, hogy bárcsak már Karácsony lenne, bárcsak lennének túl rajta!

Aztán eljön az a nap is!

Korán felkel, számon veszi a tennivalóit, elkezd főzni, majd süteményt sütni, mire Apa és a Gyerekek felébrednek, már kisült az első adag és finom illattal tölti meg a levegőt.

Délben megpihen, leül a családjával ebédelni, nézi, ahogy a férje beszélget a gyerekekkel, és ekkor már mosolyog.

Kicsit később Apa behozza a fenyőfát, aminek már érezni is a jellegzetes gyanta-karácsony illatát, beállítja a nappaliba, ahol a díszek, meg a szaloncukor már oda vannak készítve.

Ő bevisz egy nagy tál mézeskalácsot, és elkezdik közösen díszíteni a fát…

Estefelé berakják ajándékaikat a díszbe öltöztetett fa alá, és ők is ünneplőbe öltöznek.

Az Anya nézi a Gyermekei fénylő arcát, a kíváncsi tekintetüket, kezeiben érzi kezük melegét, hallja éneküket a hangjával egybeolvadni. . .

Elképzeli, hogy odakint nagy pelyhekben hullik a hó.