Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Egyéb témák » 67 év cikk

67 év

Egy hónapja elveszítettem a Dédinagymamámat, most hirtelen elveszítettem a Nagymamámat is. Váratlanul és olyan gyorsan, mint a villámcsapás, még ki sem hevertük az előző veszteséget, most jött a következő...félek, mi lesz a következő hónapban!?

De ez a cikk nem az elmélkedésről szól, hanem a Nagymamámról.

67 év

Ott kezdem, hogy a Mamám alkoholbeteg volt. Sokat küzdöttünk érte, de mivel Ő nem igazán akarta nekünk nem sikerült bármit tettünk, hogy leszokjon az alkoholról. Feladtuk és elfogadtuk így...

Sokszor felhívott, mindig kérdezte, jól vagyunk-e? HIÁNYOZNI fognak ezek a kérdések. Sokszor hallottam vagy láttam, hogy ittas, és bár nagyon fájt, szerettem. Mindig megkérdezte: Kislányom, mire van szükséged? Most ki fogja ezt kérdezni? Úgy, ahogy Ő tette.

Felhívott a Neném, meghalt a Mamád, nem, dehogy is, aztán visszaszólt, hogy de igen sajnálom, és ordítottam hogy NEM, NEM LEHET!!!

Féltem, de felhívtam a Mamát, hogy halljam a hangját, egy idegen ember szólt bele, a Papám is rosszul lett, Ő találta meg.

Megerősítette, hogy mi történt, sírtam, nem lehet, neki még élnie kellett volna! Akart! Most akart!!!

Sokszor érezte úgy jobb lenne, ha már nem élne, aztán megszületett a Dédunokája, nagyon szerette és úgy érezte kapott értelmet az élete, mindig megkérdezte: hogy van az én Kistündérem?

Jó szándékú volt, bár sokszor az ember agyára tudott menni.

Kertes családi házba élt, mindig voltak cicái, tyúkjai, a gyöngyiket imádta, és persze a kutya is a házhoz tartozik. Kisebb illetve fiatalabb voltam, nagyon sokat voltam lent náluk, mert jól éreztem ott magam! Mama mindig sütött-főzött finomakat, és nekem igazi játszótársaim voltak az állatok, soha nem hiányoltam ember társaságát. Szerettem etetni a tyúkokat, összeszedni a tojásokat, simogatni a cicákat és a kutyákkal hemperegni, rohangálni.

Volt hatalmas meggyfája, minden évben felmásztunk az öcséimmel és szedtük, tettük el télire.

Volt kertje is, mindig kaptunk friss zöldségeket, de nagyon szerettem bújni a málnás bokrot. A szőlőlopkodásról ne is beszéljünk.

Jött vagy mi mentünk és meglátott minket, mosolyra húzódott a szája és tárta a karját, hogy megöleljen, aztán furi lett mikor már magasabb lettem, mint Ő, de ez a szokásunk nem maradt el.

Jött a kocsi és kaptam mindig jégkrémet, olyat, amilyet én választottam ki.

Szerettem náluk lenni gyerekekként!

Idővel az alkohol egyre nagyobb pusztítást végzett benne, a mája, a szíve, a tüdeje, és sajnos az utóbbi időkben a tudata is zavart volt néha, sokszor nem emlékezett, hogy mondta azt, amit már vagy tízszer elmondott, ilyenkor szóltam: Mama ezt már mondtad.

Papával nem volt a legjobb a kapcsolatuk, állandóan marták egymást - nem is értettem soha ez mire jó? Ahelyett, hogy szépen élnének egymás mellett!?

A Papám lányai (2. házasságuk, az elsőből a Papának van 2 lánya) mindig bántották, mert nem kedvelték, állandóan idegesítették! Elveszik a házát, amit az egyetlen lánya, az én Anyukám örökölne. Anya mindig nyugtatta: Anya, nyugodj meg! Nem vehetik el!

Meghalt - még aznap a lányai a Papának megrohamozták a házat, felforgatták, papírokat és pénzt keresve...szégyen! Amíg élt, bántották, és most hogy elment, mint a hiénák kezdték szétszedni a házat! Nem volt maradásom, intéztem a Kislányomnak a barátnőmet, hogy vigyázzon rá, a párom nemsokára jön aztán másnap jött reggel be Anyósom. Volt segítségem, el tudtam menni, hogy a szemetet kisöpörjem a Mamám házából! Tudtam Ő is ezt szeretné, így nyugta sincs!

Mikor megérkeztem a szoba tele volt papírokkal, mindenhol papír, és a Lányok rendezkedtek! Mire fel? Észrevették, hogy nem kívánatos a jelenlétük, elköszöntek és megjegyezték: nincs nálam semmi, mérgesen ránéztem a legvérszomjasabb fajtára, majd azt mondtam, hogy nagyon helyes!

Anyu nem volt egy hete, hogy visszarepült Angliába, értesítettem, mi történt, másnap már jött is. A fájdalmát nem tudom átérezni, neki mégis csak az Édesanyja volt, és amikor elmondtam mit művelnek a lányok sírt, hogy lehetnek ilyenek!? Segítsek, míg megérkezik, de ez csak természetes!

Összeesett és meghalt, nincs rá magyarázat, borzalmas, ha ilyen hirtelen megy el valaki!


Érted sírunk


Könnyek hullnak a mennyből

Könnyek hullnak a mennyből,

most igazán sírnak a fák,

nem tudom, hol keresselek,

nem tudom, hol találok Rád...


Egyre csak lesem a néma,

láthatatlan jeleket,

nem értem, hogy mindaz, ami voltál

most egyszerre hol lehet...


Hideg könnyek hullnak a mennyből,

sebet ütve lelkemen,

érzésekből értelek csupán,

szavaid nem értem, nem érthetem...


Szívem köré álmot sző a lelked,

ezt az álmot soha el nem engedem,

s ott leszünk mi együtt, mind,

ahogy mindig akartad, Édesem.


Sűrű könnyek hullnak a mennyből

most együtt sírnak a felhő, a fák

álmomban megleltem, Mamám,

tudom, hol találok Rád...




Írta: 116212323c, 2010. június 12. 16:08
Fórumozz a témáról: 67 év fórum (eddig 15 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook