Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Egyéb témák » Másképp várom cikk

Másképp várom


Ahogy elmúlik a Halottak napja, és az egyre hidegebb őszi szellő elfújja a temető utolsó gyertyájának lángját, máris másik ünnepre koncentrál az ember. Még mécsesek voltak az üzletek polcain, de már rendezték a karácsonyi sarkot az egyik nagy bevásárlóhelyen. Furcsa ez, nem? Állandóan ünnepelni kell. Várni a karácsonyt, a szeretet ünnepét, mert előtte és utána nyugodtan gyűlölhetjük egymást, de karácsony előtt az adventi várakozás idején áhítattal hallgatjuk a lelkészeket. Megfogadjuk, aztán elfelejtjük és januárban már lehet szitkozódni, mutogatni, irigykedni, utálkozni. Most nem lehet! Nem ennek van itt az ideje.
Másképp várom

Itt van a HIT ideje. Hinni kell! Miben? A Megváltóban, hangzik az ilyenkor logikus válasz, de a THM-ek, devizaingadozások, családok földönfutóvá tételének, a munkanélküliség idején nehéz a megváltásban hinni. Mégis elhatároztam, hinni fogok. Elsőként, hogy nem tőlem függetlenül történnek a dolgok. Sokan szeretik magukat áldozatként feltüntetni, én hiszem, hogy bár egy felsőbb hatalom figyel engem és próbál irányítani, enyém a döntő szó. Hiszek benne, hogy jobb lesz. Nem lehet mindig ilyen nehéz az emberek helyzete! És kérem Őt, adjon hitet, hogy mindig töretlenül higgyek Benne, bármi történjék is.


Itt a BÉKE ideje. Nem a ragyogó koronás, fagyott mosolyú, begyakorlott módon integető királynők világbékéjére gondolok. Bár az is jó lenne, de elsősorban belső békét szeretnék magamnak és kívánok másnak. Hiszem, mert hiszek, hogy ha belül, a lelkünkben béke lakik, akkor az látszik, az sugárzik és akkor talán azt is ad annak, akinek szüksége van rá. Nagyon nehéz békére lelni, hiszen a miértek világát éljük. Tiltakozunk, zúgolódunk, elégedetlenkedünk, méricskélünk, hasonlítunk, nincs egyensúly a lelkünkben. Kérem Őt, hozzon békét a lelkemnek.


Itt a SZERETET ideje. Nem a hatalmas ajándékot hozó, nem a reklámokból tanult, nem a mindenkitől nagyobbat veszek, adok, kapok szeretet ideje, hanem azé a szereteté, amit szívünkkel adunk és azzal fogadunk. Amikor megfogunk egy kezet, melyen látjuk, hogy segítségért nyúl, amikor végigsimítunk egy arcot, melyen könnycsepp gördül végig, amikor átkarolunk egy vállat, mely roskad a terhek alatt, mikor nem beszélünk, csupán hallgatunk valakit, hagyjuk, öntse ki a szívét. Amikor nem mondjuk, szedd már össze magad, csak megszorítjuk a kezet, érezze, itt vagyunk, szeretjük, amikor nem csukunk be ajtót magunk mögött haraggal, vagy magányos embert egyedül hagyva. Kérem Őt, segítsen, tudjak szeretet adni és elfogadni is.


Itt a REMÉNY ideje. Azé a reményé, mely nem huny ki egykönnyen. Mely pislákol lelkünk mélyén akkor is, amikor azt gondoljuk, már nem hiszünk, nincs miben hinnünk, amikor csak a rosszat látjuk, harag és düh lakik lelkünkben, mikor a békét csak a hírből ismerjük, mikor szeretetre nincs idő. Remény kell, amikor minden szeretetből fakadó megnyilvánulás mögött intrikát, csalást sejtünk, akkor remélni kell. Remélni, hogy létezhet valódi hit, lehet bennünk béke háború idején is, akkor is, amikor nagyon nehéz. Remélni, hogy szeret valaki és azt, hogy akit szeretünk, érzi azt. Kérem Őt, ne engedje a remény lángját kihunyni a szívemben.



Erről szól számomra az advent ideje. Várom, hogy feltétlen hit, nyugalmat sugárzó béke, alázatos szeretet és soha ki nem hunyó remény költözzön a lelkembe.



Aztán Karácsony előestjén, meggyújtok majd még egy gyertyát, mert itt a HÁLA ideje!

Hálát adok a családomért, azokért, akikkel együtt ünnepelünk, azokért, akik hitet adtak, mikor kételkedtem, aki békét sugárzott, mikor háború dúlta szívemet, aki szeretettel fordult felém, mikor nem érdemeltem, aki reményt és erőt adott, amikor már kevesen múlott, hogy azt higgyem, nincs tovább.

Hálát adok karácsony szent estéjén azokért, akik velem vannak, azokért, akik már nincsenek itt, de szeretetet adhattam nekik és kaphattam tőlük, és azokért is, akik meg nem születettként átsuhantak az életemen.

Hálát adok, hogy hihetek, békére lelhetek, szerethetek, remélhetek.


Szerintem erről kellene, hogy szóljon az advent és a karácsony.




Írta: fehérleander, 2011. december 11. 09:41
Fórumozz a témáról: Másképp várom fórum (eddig 9 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook