Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)

WASS ALBERT

HA JÖNNE EGY FECSKE...

Ha jönne egy fecske,

ezüstté fázott téli tájakon,

mikor legjobban fáj a fájdalom,

mikor a szívek alig-alig vernek,

én azt hiszem:

kizöldülnének az erdélyi kertek...

Hiszen olyan kevés is kell nekünk,

hogy az arcunk egy kissé felderüljön.

A szív? A szív az hamar állna táncra,

csak lenne, aki hegedüljön!

Én azt hiszem: ha jönne egy fecske,

akkor, amikor senki se várja:

tavaszt csinálna!

Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

mint a tüdő a fazékból

kidagadok én.

.

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

apámnál is, anyámnál is

nagyobb leszek én.

.

Kicsi vagyok én,

erős leszek én,

világ minden óriását

földhöz vágom én.

.

Kicsi vagyok én,

bátor leszek én,

óriások palotáit

elfoglalom én.

.

Kicsi vagyok én,

nagy úr leszek én,

aranyszobát adok minden

testvéremnek én.

.

Kicsi vagyok én,

boldog leszek én,

én leszek a legjobb ember

a föld kerekén!

Kökény Éva: Május

Ma még május van,

orgonák illatát érzem

ablakom alatt.

Szép Tavasz!

Szeretnélek itt tartani,

de nem maradsz.

Jön június, a nyár,

a pünkösd hava.

Milyen volt májusom?

Nyílt a sok virág,

illatok, fényözön-orgia!

Borús és derűs,

keserű és édes,

Sírós és nevetős,

mint az egész élet.

Rózsaszirmok

Wass Albert

Leszállt az alkony s egy gyenge szellő

Tündér-rózsát hintett az égre,

Fülembe suttogott egy bús mesét,

S tova libbent a messzeségbe...

Egyszer, régen, mikor még volt öröm,

Egy tündér élt nyíló rózsák között,

Alatta vígan csillogott a tó

S a zord szikla bíborba öltözött...

Ha jött az est, ott dalolt a szellő,

A bércen harsogott a vad patak,

S a szellő halk suttogása mellett

Táncolt a köd, s ezüst holdsugarak...

Hanem egyszer, zúgó fergetegben

A Szélkirály orkán-csapata jött,

És elragadva a tündérlányt

Eltűnt a sötét fellegek mögött...

Azóta mindig, mikor jön az est,

S bíborban úsznak a hegyoldalak,

A szellő halkan az égre szórja

A fonnyadt tündér-rózsa szirmokat...

Én is olyan bús szellő vagyok,

Verseim picinyke rózsaszirmok,

Miket most, hogy alkonyom leszállt,

Haloványkék végtelenbe szórok...

Gyulai Pál - A patak és a nefelejcs.

Kis pataknak nagy a kedve,

Vígan szökken, csergedezve,

S mintha űzné heves vágya.

Rá se tekint,

Mely felé int,

Parton a sok szép virágra.

.

Kék nefelejcs azt suttogja

«Hova sietsz, bérc patakja?»

«Ki e zugból messze, messze,

Csak előre,

Sík mezőre,

Nagy folyóba, tengerekre.»

.

«Maradj köztünk, jobb neked itt,

Enyhe lombok árnya fed itt,

Madár vidít reggel, estve;

Boldog élet,

Szíved éled,

Virágokkal enyelegve.»

.

«Majd ha folyó, tenger lettem,

S végtelen az ég felettem,

Boldog leszek, célom' érve.

Mi egy virág

A nagy világ

Gazdag kincstárához mérve?»

.

Könnyezve mond a nefelejcs:

«Büszke patak, el ne felejtsd:

Tenger nem léssz, benne elvéssz,

Hiú vágyad

Késő bánat, -

Másnak csak a szolgája léssz».

1887

Laren Dorr

Lennék..

Lennék Napod, ha nappal lenne,

fényessé tenném hajnalod,

bíborral festeném este a felhőt,

hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,

langy esőt sírnék, mert messze vagy,

aztán esőcsepp lennék, rád esnék,

s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,

fehér, vidám, mi nem ragad,

ködkarjaimmal ölelném tested

s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,

mit egyetlen céllal repít a szél,

elolvadni gyönge kezedben,

s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,

elfújnám messze a tél hidegét,

hajadba bújnék tincseiddel játszva,

míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?

Mindenség lennék, hol nincsenek napok,

égbolt lennék éjfekete éggel,

hol nem ragyog más, csak a Te csillagod!

Forditotta: Nagy Erzsébet

Szabó Lőrinc: Nefelejcs

A virágokból először a kék

nefelejcs tetszett: azt a szép nevét

külön is megszerettem, hogy olyan

beszélgetős, és hogy értelme van:

szinte rászól az emberre vele,

úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,

ha kér?), hogy : ne felejts! Többnyire

jól hallottam, egész világosan,

égszín hangját, néha meg én magam

súgtam, vagy nem is súgtam, csak olyan

nagyon vártam már, hogy tán a szívem

szólt helyette vagy éppen a fülem:

ilyenkor nem tudtam, képzelem-e

vagy tényleg csalok, neki, a neve

mondásával?... De még ha csalok is,

nyugtattam meg magamat, az a kis

segítség semmi, hisz úgy szeretem;

s dehogy felejtem, nem én, sohasem!

Meggyesi Éva: Szeretnék egyszer még

Szeretnék egyszer még boldogan élni

messze hol csönd és béke van,

temetni mindent mi nem hagyott élni

s hinni hogy lesz még virágzó tavasz.

Szeretnék olyan messzire futni

hogy utol ne érhessen senki sem,

új álmokat és új reményt keresni

s ne zavarjon meg semmi sem.

Szeretnék végre megnyugodni

hogy ne sírjam többé át az éjszakát,

feltörő könnyemből szivárványt fakasztva

újra megtalálni százezer csodát.

Szeretnék hinni a kimondott szóban

hol nemes léleknek nyílik a virág,

zúgó viharként söpörve a rosszat,

hogy megtisztuljon e megromlott világ.

Aranyosi Ervin

Az élet gyönyörű!

Az élet tényleg gyönyörű,

csak tudni kell megélni!

Arcunkra mosolyt ölteni

és semmitől sem félni!

Álmodni ébren álmokat,

valóra váltva őket,

Szabaddá téve lelkeket,

az újra készülőket.

Érintés, mosoly, szeretet,

bélelje a világot,

s legyen boldog az idegen,

aki nevetni látott!

Nézz szét, az élet gyönyörű,

engedd látni a szíved!

Legyen csodás minden napod,

kövessen számos híved!

Mutass példát: Szeress, nevess,

keresd a boldogságot!

Keresd a lét szebb oldalát,

s biztosan megtalálod!

Benedek Elek: Pünkösdi harangok

Olyan szépen cseng a harang,

Mintha nem is harang volna,

hanem ezer harangvirág

Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján

Piros rózsa nyíl a kertben,

Kis szívünkben tiszta öröm

Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján

Szálljon reánk a szentlélek,

S térde hullva mondjunk hálát

A mindenség Istenének.

Kovács Sándor - Pünkösdi virágok

Virágzik kertemben

A pünkösdi rózsa,

Maradjon a szárán,

Nem tépem le róla.

Gyönyörű a virág,

Olyan mint az élet,

Hogyha leszakítják

Tovább már nem élhet.

Szeresd a virágot,

Simogasd levelét,

Becézgesd is néha,

Ismételgesd nevét.

Szebb lesz a virága,

Zöldebb lesz levele,

Gyönyörködhet benne

Az emberek szeme.

A kis virágot is

Isten teremtette,

Van szára, gyökere

És van neki lelke.

Végig ott van veled,

Kíséri életed,

Aki őt szereti

Rossz ember nem lehet.

Jegyezd meg barátom,

Szeresd a virágot.

Akkor is veled lesz

Mikor már nem látod.

K. László Szilvia: TARISZNYÁBA VALÓ VERS

Lehet szegény, aki gazdag,

s lehet gazdag a szegény,

csak az fontos, milyen kincs ül

bent, a szíved rejtekén.

Ha megtanulsz mosolyogni,

észreveszed, ami szép,

rádöbbensz majd, amit te adsz,

mások azt nyújtják feléd.

Gyűjts magadnak igazgyöngyöt,

rakj el minden szép mesét,

ne hagyd, hogy a kedved rontsa

buta, bántó, rossz beszéd!

Ülj le néhány gondolattal,

hallgasd, hogyan hegedül,

mert ha veled van a fejed,

soha nem vagy egyedül!

NYÁRI ZÁPOR

Nyári zápor, átfutó felhők,

Sok múló, kis zivatar!

Nincs nagy baj minálunk,

Csak egy kevés harag akad!

Nyári zápor, utána napfény,

Az égbolt kék peremén,

Nincs nagy baj minálunk,

Ameddig így nézel felém!

A sorsomnak naponta hálát adok,

Hogy te vagy nekem, s nem más,

Hát két ilyen hálás sóhaj között,

Elfér egy vitatkozás...

Nyári zápor, mondom, hogy tréfa,

Hisz látod, már nevetünk!

Nincs nagy baj minálunk,

Ameddig így nézel szeretünk!

A sorsomnak naponta hálát adok,

Hogy te vagy nekem, s nem más,

Hát két ilyen hálás sóhaj között,

Elfér egy vitatkozás...

(Szenes Iván)

Piros pipacs, búzavirág

Piros pipacs búzavirág

Tündérszájú álomvilág,

Mint színpompás varázsszőnyeg

Úgy borítja be a földet.

Milliónyi tarka lepke,

Csivitelő kicsi fecske,

Szellő szárnyán útra kelve,

Száll a légben tova-messze.

Kicsi patak vígan csacsog,

Azt csobogja: boldog vagyok,

Majd habozva tova szalad,

Ki bánatos ahhoz halad.

Bánt valami? Nézz az égre!

Mosolyog rád a nap fénye,

Hunyd be szemed! Tedd le gondod!

Meglásd, szép lesz úgy a napod!

Piros pipacs, búzavirág,

Lásd, mily csodás ez a világ,

Örülj minden jónak, szépnek,

Hisz mosolyogva szép az élet...

Simon Józsefné

Dsida Jenő

Én hívlak élni

Hallgasd meg mit suttog az élet,

élni hív újra meg újra téged.

Ne nézz vissza a sáros útra,

legyen előtted minden tiszta.

Emeld fel fejed, lásd meg a szépet

szemed kékjében égjen a fényed..

Lásd meg végre, hogy szeretnek

még akkor is, ha nevetnek,

hisz mosolyt te csalsz arcukra,

ismerj bennük magadra!

Soha ne bánd, ha fáj,

hisz erőre így találsz.

S mi most bánatot okoz

később nem lesz rá gondod.

Hidd el jól tudom, hogy fáj,

de hinnünk mindig muszáj.

Fogd a kezem, ha úgy érzed,

hogy szívedből kihull az élet.

Ne keresd már, hogy hol tévedtél,

ne sírj azon, mit meg nem tettél.

Gyere velem, én hívlak élni

vérző szívvel is remélni…

Várnai Zseni:Mintha örökig élnél...

Úgy tégy, mintha örökig élnél,

úgy folytasd minden dolgodat,

mintha már semmitől se félnél,

az elmúlás se riogat...

Mert nem lehet fölérni ésszel,

hogy jön a Perc!

s mindent bevégzel...

megszünsz létezni,

nem leszel!

Mintha sose lettél volna...

s ez lenne minden élők sorsa?!

Ne gondolj erre,

nem szabad!

Csak folytasd minden dolgodat.

Úgy tégy, mintha örökig élnél!

Hinned is kell, hogy így igaz!

Megérik majd munkád gyümölcse,

kertedből kipusztul a gaz...

Teremtő zápor hull a földre,

jogod van fényre

és örömre...

minden megérik, teljesül

a földön és a föld körül...

Ember és világegyetem

egy véghetetlen értelem...

Mondom magamnak vigaszul,

mert égek olthatatlanul...

s ha kérded tőlem:

mi a végcél?!

Folytasd, mintha örökig élnél!

Wass Albert

Te és a világ - Vágy és öröm

"Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész. Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."

Dsida Jenő: Kívánságom

"A jó Isten tán nékem is meghallja

Egek felé kiáltó hangomat,

Midőn Teérted fordulok Hozzája

Hiszen nem kérek Tőle én sokat:

Kérésem csupán egy rövidke mondat

És minden, minden belefér:

Az élet szürke, csapkodó sarában

Lelked maradjon mindig hófehér!

.

Ha járva-kelve hallom a világot,

-Hazugság minden második szava,-

A szivem fáj és vágy ébred fel bennem,

Hogy fülem inkább mitsem hallana,

Egy oly világon vágynék akkor élni,

Mely mindig-mindig igazat beszél:-

E csúnya, piszkos, e hazug világban,

Lelked maradjon mindig hófehér!

.

Ha ketten, hárman néha összejönnek,

Miről is folyhat köztük a szó-beszéd?

Egy másik ember lesz az áldozatjuk,

Kinozzák, szúrják, gyilkolják szegényt.

Midőn ezt hallod, fuss, szaladj el onnan,

A szó mielőtt még lelkedhez ér: -

Rágalmat szóró, pletykázó világban,

Lelked maradjon mindig hófehér!"

Babits Mihály: Tavaszi zápor

Tavaszi zápor... bús barátom,

fáradt vagy és szomoru, látom:

tán sírhatnál - nevetek én!

No bizony, ilyen nagy legény!

.

Lásd másnak is volt baja szinte,

más is volt már szomoru, mint te,

és könnye, mint folyós parázs:

nem kellett a vigasztalás.

.

De víg szavak... tavaszi zápor...

kiragadták a mélaságból

s mint horgony, parthoz vert hajót,

örömbe vonták kis kacsók.

.

És hullt a, hullt a csók a bajszra,

mely félreállt csáléra, hajszra,

tavaszi zápor... hullt a csók:

öleltek a bársony kacsók.

1906. tavasz (?)

Szabolcska Mihály:

Ákácfavirág

Tele van a város

Ákácfavirággal,

Ákácfavirágok

Édes illatával.

Bolyongok alattuk

Ébren álmodozva,

Mintha minden egy ákácfa

Nekem virágozna!

.

Mintha e nagy utcák

Lármája elülne,

S körültem a város

Faluvá szépülne:

Mintha csak ott járnék

A mi kis falunkba':

Ráösmerek illatáról

Minden ákácunkra...

.

...Ákácfaerdőség,

Kicsi falum képe,

Gyermekkori álmom

Ezer szép emléke:

Milyen gyönyörüség

Gondolni is rátok,

Házunk előtt bólingató

Akácfavirágok!

.

...Óh, hol van az álom,

Mit alattuk szőttem?

Az a világ, ami

Akkor állt előttem?

Hová lettél, hová,

Ábrándok világa?

Te maradtál csak belőle,

- Széthullóba, veszendőbe, -

Akácfa virága!

Wass Albert: Talán

Talán egy könyvben vagyok egy betű.

Talán egy szó.

Talán egy költemény.

Mit tudom én.

Csak azt tudom,

hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,

mit kiolvas belőlem valaki,

ha letette a tollat.

Erdő fohásza

Vándor, ki elhaladsz mellettem,

Ne emelj rám kezet!

Én vagyok tűzhelyek melege

hideg téli éjszakákon,

Én vagyok tornácod barátságos fedele,

melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,

és gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely házad tartja

És én vagyok az asztalod lapja,

az ágy, melyben fekszel,

a deszka, amelyből csónakod építed.

Én vagyok a házad ajtaja,

bölcsőd fája, koporsód fedele.

Vándor, ki elmész mellettem

hallgasd a kérésem:

NE BÁNTS!

Hannes Tuch (német erdész,író)

(Fordította:Fekete István)

"Igazságot mindenkinek,emberek!

Rendőr,ügyész,bíró,végrehajtó ne tévedj!

Bűnös helyett az áldozatot védd meg!

Ártatlant ármánnyal sározóktól,

ravasz bűnözőktől, cseltől, csapdától,

kéz kezet mos pénzen vett korruptaktól.

Igazságot mindenkinek, emberek!

Tanár, ki diákot feleltetsz, vizsgáztatsz,

ki előtted most tudásáról számot ad,

ne légy elfogult, ne csapd be önmagad!

Ember légy, igazságot tégy, ne tévedj!

Tanítványon sebet ne ejts, ne alázd meg!

Igazságot mindenkinek, emberek!

Válótársak, anyák, apák, testvérek,

kicsi és nagy utódok, gyermekek,

őszinték legyetek, ne hibázzatok!

Megtévesztők és megtévesztettek,

munkások és munkáltatók,

főnökök és beosztottak,

versenybírák, zsűritagok,

futball meccsen bíráskodók,

elhamarkodottan ne ítéljetek!

Embert meg ne bélyegezzetek,

igaztalan sebet ne ejtsetek!

Igazságot mindenkinek, emberek!"

Csurgay Judit: Igazságot mindenkinek! c.verse

A legkedvesebb versem egyike:

G.Apollinaire:Búcsú

Letéptem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sohse látlak

Ó idő szaga hangaszálak

És várlak téged tudhatod

Shakespeare:LXXV. Szonett

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon

részeg vagyok és mindig szomjazom.

/Szabó Lőrinc fordítása/

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend

A szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,

Eszébe jut, kotkodákol,

S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,

Válogat a kendermagban,

A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát

Jól megbecsűlje kend magát,

Iparkodjék, ne legyen ám

Tojás szűkében az anyám. –

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

Hadd beszélek mostan veled,

Régi cseléd vagy a háznál,

Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhusra,

Élj a tyúkkal barátságba’...

Anyám egyetlen jószága.

"Hogyha virág lennék,

ölelnék jó illattal;

Hogyha madár lennék,

dicsérnélek zengõ dallal;

hogyha mennybolt lennék,

aranynappal, ezüstholddal,

beragyognám életedet csillagokkal."

Pákolitz István

Kristina Calu - Döntés

Menjek vagy maradjak?

Nehéz eldöntenem

Ha indulnék

Belém mar a félelem

Arra gondolok

Mi áll majd utamba

Mik várnak rám

Ha leszek majd magamba

Jobb-e odakint

Teljesen egyedül

Efféle kérdések

Mardosnak legbelül

Lépek az ajtóhoz

Ujjaim kilincsen

Csomagom kezemben

Bár ne lennék erőtlen

Csapdában rekedt

Bennem a döntés

Bomlik fel bennem

Száz meg száz öltés

Leválnak mind régi sebekről

S akkor már tudom

Régóta vagyok egyedül

Ajtón belül, hol kettő egy pár

Rám ezer és egy éve

Semmi nem vár

Jobb lesz hát odakint

Magamban lennem

Meggyőzöm szívemet

Ideje mennem

Kezem a kilincsen

Lábam a küszöbön

Kulcsomat itt hagyom

Ennyi volt, köszönöm.

Csukás István:Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,

az ablaküvegen át rám nevet,

amit nem tudok megunni soha,

a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,

örökzöld időmből kipislogok,

a létezés halhatatlan ívén

a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,

s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,

ledobjuk, unt kabátot, a telet,

s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel

így fordulok én is a fény felé,

s tudom, hogy majd a többi szelíddel

lelkem földi jutalmát meglelé!

Úgy szeretném meghálálni,

Két kezemmel megszolgálni,

Azt, hogy felnevelt, dédelgetett, erő felett.

Légy ezentúl mindig boldog,

Míg én élek nincs több gondod,

Én vigyázok rád már ezután.

Úgy szeretném meghálálni,

Vagy legalább megpróbálni,

Mind, mind azt a jót,

mit értem tett az én anyám.

Szenes Iván