Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
8403. tárnics
ma 08:05

WEÖRES SÁNDOR:

BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL


Lehullott három falevél

észrevétlen az őszi ágról.


És jött a szél, a messzi szél,

egy messzi, másik, új világból.-


Elröpült három falevél.

...

Az egyik magasba vágyott:

talált a felhők közt új világot,

emelte, emelte a szél.

...

A másik rohanni vágyott:

magasba hágott és mélybe szállott,

sodorta, sodorta a szél.


Harmadik szédülni vágyott,

szemét lehunyta, semmit se látott,

kavarta, kavarta a szél.


Lobogott három falevél.

...

Lehullott három falevél

tehetetlenül a világból.

Ott lenn a sár, fekete mély-

ki emel fel az őszi sárból,


ti szegény három falevél!

8402. Annyka
ma 06:33

Kányádi Sándor: Még süt a nap. . .


Még süt a nap, még sütöget,

csak reggelente van hideg,

csak estelente kéldegél

újra és újra föl a szél.

Csak az éjszakák, csak azok

hűvösek, mint a csillagok.

Napközben meleg van, meleg.

Sütkéreznek a verebek.

Duruzsolnak a darazsak.


Napfényben fürdik a patak.

Gúnárok, gácsérok, tojók

élvezik még az úsztatót.

De a reggeli hideget

feledni többé nem lehet,

sem az esték, sem a sötét

éjszakák csillag-hűvösét;

tudják mindezt a levelek,

s a fáknak búcsút intenek.

8401. gabikka
tegnap 09:06

Őszirózsa


Fehéren és lilán búsong a kert mélyén,

Mint esküvő előtt elhagyott ara.

Szegény őszirózsa, tavaszt sohse látott,

Az őszirózsának ősz a nyara.


A télnek csontkeze ott setteng körötte,

Ökörnyál hurkolja, mint ezüst bilincs.

Holnap a tél, s a szél ront rá, hogy letörje,

Az őszirózsának még csak ősze sincs.


Falu Tamás

8400. Annyka
tegnapelőtt 05:58

Váci Mihály - Még nem elég


Nem elég megborzongni,

De lelkesedni kell!

Nem elég fellobogni,

De mindig égni kell!

És nem elég csak égni:

Fagyot is bírni kell,

Ki acél akar lenni,

Suhogni élivel.


Nem elég álmodozni!

Egy nagy-nagy álom kell!

Nem elég megérezni,

de felismerni kell,

Nem elég sejteni,

hogy milyen kor jön el,

Jövőnket – tudni kell!


Nem elég a célt látni,

járható útja kell!

Nem elég útra lelni,

az úton menni kell!

Egyedül is! – Elsőnek,

elől indulni el!

Nem elég elindulni,

de mást is hívni kell!

S csak az hívjon magával,

aki vezetni mer.


Nem elég a jóra vágyni,

a jót akarni kell!

És nem elég akarni,

De tenni, tenni kell:

A jószándék kevés!

Több kell – az értelem!

Mit ér a hűvös ész?!

Több kell – az érzelem!

Ám nem csak holmi érzés,

de seb és szenvedély

keresni, hogy miért élj,

szeress, szenvedj, remélj!


Nem elég – a Világért!

Több kell – a nemzetért!

Nem elég – a Hazáért!

Több kell most – a népedért!

Nem elég – Igazságért!

Küzdj azok igazáért,

kiké a szabadság rég,

csak nem látják még,

hogy nem elég!

Még nem elég!

okt. 14. 19:25

Harasztovics István (ifj.)


Kidobott papír


Kidobtad a papírt, mit neked hajtogattam,

pedig szép idézettel neked tartogattam.

Mikor a szemedbe néztem, önmagam láttam,

én könnyen szerettem, te csak törd magad bátran.


Felégettem a gátakat, gyorsabb lesz ez így,

sok akkor jön rá, hogy kellek, mikor elveszít.

Nem kell a tűz, amit pár rossz ember elve szít,

szíved egy szelence, mit a szavam felfeszít.


Még mindig pörög az óra és pereg a dob,

anno mondtam, amíg lehet, én veled vagyok.

Csak megyek, a homok homályba hiába húz,

ilyenkor elcsuklik a hang, nem kiált a túsz.


Te mégis kiábrándulsz pár kietlen ábrán,

elvesztem szemekben és a tiedben kábán.

S most véget ért a dal, elnémult a zongora,

csattant a hátamon egy mostoha ostora.


Ne tettesd magad, tudod te is, hogy hibáztál,

akkor is, mikor könnyen, könnyek közt vitáztál.

Nem temetted be a gödröt, miből kimásztál,

s nem vagy több a világnál, egy túllőtt imázsnál.


Minden utcán jártam, s itt Te vagy az idegen,

nem tudod, mi van idebenn, minden idegen.

Egyenes úton mentél srégen, botladozva,

lelkedből meginogva jártál, szórakozva.


Nevettél, ha fájt is, de takarni nem tudtad,

rászáradt a festék, és kaparni meguntad.

Nyílt sebekre raksz tapaszt, de a tapasz alatt

már nincsen javulás, csak kínzó tapasztalat.


Ahol hazavárnak, ott lesz majd az otthonom,

az üveghegyen innen, vagy túl a kordonon.

Lehet rom, törmelék, kötelék és töltelék,

én tollat töltenék, majd új strófát költenék.


Jönnek még verzék, vívódva, vérezve ver szét,

verejtékek közt vesznék, ha nem volna Veszprém.

Nincsen háború, csak egy csatának vége lett,

most a közös múlt ég velem. Így hát ég veled!

8398. gabikka
okt. 14. 11:55

Kökény Éva


Ősszel a parton



A parton állok

megnyugtat a csobogás

gyűlnek a felhők

amott felröppen egy raj

gágogó dankasirály

nézem a folyót

lent a vízen vadkacsák

fent égi lovas

olyan mint egy látomás

ez hát az őszi varázs.

8397. gabikka
okt. 13. 21:18

Őszirózsa



Őszirózsa az ősz hírhozója.


Élénk szint visz a gyengülő Napba.


Fejét kénytelen-kelletlen ingatja,


mivel azt az őszi szél ringatja.



Egy percig sincsen a széltől nyugta!


Szépségét mégis töretlen nyújtja!


Szerényen húzódik meg a sarokban


több, már elnyílt virág szomszédságában.



Halász István

8396. tárnics
okt. 10. 19:26

Sárhelyi Erika - Őszi dal


Vetkeznek bokrok, nyújtóznak ágak,

falevél szőnyeg lepi a tájat.

Álmosan moccan égen a felhő,

Fa kérge roppan – őszül az erdő.


Gesztenye hullik, hangtalan puffan,

elnyeli hangját rőtszínű paplan.

Szalad a szellő, fák között surran,

kacsint a napfény innen és onnan.


Vörösbegy mellén rozsdaszín mellény,

szépül a fészek, rebben a repkény.

Szusszan az avar, gyolcspuha bölcső,

Mélyül a homály – készül az erdő.

8395. tárnics
okt. 10. 18:48

Radnóti Miklós


Éjszaka


Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;

csönd van a házban, az éber egér se kapargál,

alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,

kasban a méh, rózsában a rózsabogár,

alszik a pergő búzaszemekben a nyár,

alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;

fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

8394. Gretaa
okt. 8. 21:54

Mi a szeretet?



Akaratnál mélyebb érzés...

a szeretet meghitt féltés:

...talán csoda, vagy alázat,

nincs rá mindig magyarázat.


Egy érintés, összenézés:

természetes, mint a légzés

és ha elér - lehetsz bárhol,

észrevétlen elvarázsol.

8393. tárnics
okt. 7. 21:08

Kormányos Sándor:Emlék


Szemünkben bíbor alkonyi fények

színeiben csillan még a nyár,

de szél járkál az avarba süppedt

fázósan hallgató léptek nyomán.


Dédelgetjük a fényt szemünkben

míg lassan mélyül az őszi homály,

néma szorongást hoznak a percek

ha ködbe borulva hallgat a táj.


Szívünkre nő ez a köd-takaró

zsongatva sok sok téli mesét,

és álmodni hív majd minket a csend,

mely őrzi az őszök révületét.

8392. gabikka
okt. 7. 20:55

Móra Ferenc



A cinege cipője



Vége van a nyárnak,


hűvös szelek járnak,


nagy bánata van a


cinegemadárnak.



Szeretne elmenni,


ő is útra kelni.


De cipőt az árva


sehol se tud venni.



Kapkod fűhöz-fához,


szalad a vargához,


fűzfahegyen lakó


Varjú Varga Pálhoz.



Azt mondja a varga,


nem ér ő most arra,


mert ő most a csizmát


nagy uraknak varrja.



Darunak, gólyának,


a bölömbikának,


kár, kár, kár, nem ilyen


akárki fiának!



Daru is, gólya is,


a bölömbika is,


útra kelt azóta


a búbos banka is.



Csak a cinegének


szomorú az ének:


nincsen cipőcskéje


máig se szegénynek.



Keresi, kutatja,


repül gallyrul gallyra:


"Kis cipőt, kis cipőt!" -


egyre csak azt hajtja.

8391. Annyka
okt. 7. 15:55

Weöres Sándor:​ ​

Ki minek gondol, az vagyok annak...


Ki minek gondol, az vagyok annak...

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.


S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.


Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.


Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

8390. tárnics
okt. 6. 16:32

Október 6


Őszi napnak mosolygása,

Őszi rózsa hervadása,

Őszi szélnek bús keserve

Egy-egy könny a szentelt helyre,

Hol megváltott - hősi áron -

Becsületet, dicsőséget

Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára

Ráragyog a nap sugára,

Oda hull az őszi rózsa,

Hulló levél búcsúcsókja;

Bánat sír a száraz ágon,

Ott alussza csendes álmát

Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,

Tűzz reá a fényes égre,

Bús szívünknek enyhe fényed

Adjon nyugvást, békességet;

Sugáridon szellem járjon

S keressen fel küzdelminkben

Az aradi tizenhárom.


Ady Endre

8389. Annyka
okt. 4. 14:05

Dsida Jenő: Én hívlak élni


Hallgasd meg mit suttog az élet,

élni hív újra meg újra téged.

Ne nézz vissza a sáros útra,

legyen előtted minden tiszta.


Emeld fel fejed, lásd meg a szépet

szemed kékjében égjen a fényed..

Lásd meg végre, hogy szeretnek

még akkor is, ha nevetnek,

hisz mosolyt te csalsz arcukra,

ismerj bennük magadra!


Soha ne bánd, ha fáj,

hisz erőre így találsz.

S mi most bánatot okoz

később nem lesz rá gondod.


Hidd el jól tudom, hogy fáj,

de hinnünk mindig muszáj.

Fogd a kezem, ha úgy érzed,

hogy szívedből kihull az élet.


Ne keresd már, hogy hol tévedtél,

ne sírj azon, mit meg nem tettél.

Gyere velem, én hívlak élni

vérző szívvel is remélni.

8388. tárnics
okt. 3. 20:17

SZABÓ LŐRINC: ŐSZ


Este van és ősz… És megállok:

oly hihetetlen ez az ősz!

A régit még szinte elérem,

oly közel van, oly ismerős.

Mint a ma reggel, oly közel van

a régi ősz, a tavalyi…

Egy év telt el reggeltől estig

és alig történt valami.


Egy egész év és nyoma sincsen -

az idő egyre rövidebb;

lehúnytam a szemem: reggel volt,

kinyitom újra: este lett.

Kezdet s vég egybefut… Óh, hogy

zuhan az élet! hogy zuhan!

Egy perc, és minden összecsap, és

még egy s mindennek vége van.

8387. Guruljka
okt. 1. 21:28

Minden vers nagyon szép.


Én is hozok egyet.


Dél-Amerika


Rejtve érintetlen ércfalakban

ezüstkincsek, csattok izzanak,

órjáskígyó végeláthatatlan

teste ring a banánfák alatt.


Püspöklila szitakötőszárnyak

színe orchideaszirmon ég,

tábornokok lázadókká válnak,

s Göncölszekér nélkül ég az ég.


(Lénárd Sándor verse. Általában németül írt verseket, ezt az egyet feltételezhetően vagy mindkét nyelven megírta, vagy ő maga fordította le németből.)

8386. gabikka
okt. 1. 21:16

Október


Hűvös arany szél lobog,

leülnek a vándorok.

Kamra mélyén egér rág,

aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.


Radnóti Miklós

8385. tárnics
okt. 1. 19:41

Signor István


Ősz


Minden arany már, a Napsugár is,

mely ontotta kincsét egész Nyáron át

nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik

az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...


Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,

társuk a lomb alig takarja őket

várják a sorsuk, s egy szeles nappalon

lehullva földre, adnak új életet...


Arany tutajként sodródik a vízen

hajtva a széltől egy árva falevél,

táplálta anyját rövid kis életében,

most letette sorsát... tovább már nem remél...


Szép most az Ősz. Akárha köddel

érkezik egy hűvös hajnalon,

s miíg fázósan bújunk össze a csípős esőben,

a Föld készül. Mereng új Tavaszon....

8384. tárnics
okt. 1. 15:36

Áprily Lajos: Októberi séta


Ez itt a hervadás tündér-világa.

Akartál látni szép halált velem?

A Bükkös-erdő bús elégiája

szép, mint a halál és a szerelem.


Fától fához remegve száll a sóhaj,

közöttük láthatatlan kéz kaszál.

Az ágakról a fölrebbent rigóraj

tengődni még a holt irtásba száll.


Lombját a gally, nézd, mily kimélve ejti,

holnap szél indul, döntő támadás,

holnaputánra minden elfelejti,

milyen volt itt a végső lázadás.


Mint gyertya-csonkok roppant ravatalánál,

tönkök merednek dúltan szerteszét,

s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,

vérpadra hajtja szőke, szép fejét.

8383. tárnics
szept. 30. 13:30

Mihail Eminescu:

Ó, jössz-e már?


Látod: a fecske útra kél,

hull a sápadt diólevél;

deres a szőlő, őszre jár -

ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?


Karomba veszlek itt megint,

míg szemem szomjan rád tekint,

s fejem válladon elpihen

szép szelíden, szép szelíden.


Hányszor bolyongtunk, édesem,

e völgy ölén s a réteken!

s fölemeltelek, drága társ,

hogy messze láss, hogy messze láss.


Vannak e földön mindenütt

szép nők: szikrákat szór szemük,

de mint te, oly kedves, komoly

nincsen sehol, nincsen sehol.


Te vagy a lelkem, életem:

tündökölsz tisztán, fényesen:

hol is találnék csillagot,

mely így ragyog, mely így ragyog?


Késő ősz van, csillan a dér,

halkan csörren a holt levél,

didereg a puszta határ -

ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?


(Képes Géza fordítása)

8382. gabikka
szept. 30. 11:43

Aranyos Ervin: Adj hálát reggel



Adj hálát reggel az ébredő világnak,


- örökbe kaptál egy újabb szép napot.


Engedd az érzést áradni szívedben,


szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.


Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak


hálával teli, reggeli éneke.


Engedd a nap tiszta fényét szobádba,


s ne kérdezd, ember nélküle élhet-e?


Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,


a mosoly arcodon, ékszered legyen.


Tükrödön csillog szemed ragyogása,


hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!


S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,


s érezd a lelked, magasabbra emel.


Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,


mert aki rád néz ennyit megérdemel.


Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,


- jó érzésed csak fokozódni fog -


a szeretet ilyen, apró kis sugára


teheti szebbé a hétköznapot.

8381. gabikka
szept. 28. 20:43

Babits Mihály



MAGYAR SZONETT AZ ŐSZRŐL



Jön az ősz, már hullanak a cifra virágok


szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok,


ha süvít a böjti szél: Nincs szükség rátok!


Már vége a násznak, megestek a lányok."



Komolyan és szürkén, mint a gőgös szerény,


fiait ringatva ül a termés, helyén,


kész elbocsájtani a Szentmihály szelén


s hős anyaként halni a November derén.



S már érzi az éh nyúl, hogy a fű kopaszabb.


Jajgat a sok madár, folyton vérzik a nap.


Megy a gőzös, Pestre, füstje a földre csap.



Ideges a farkas a gyűrött erdőben.


Ideges az ember szíve a mezőben:


jön valami amit minden ért, csak ő nem.

8380. Annyka
szept. 28. 06:19

József Attila: A fán a levelek...


A fán a levelek

lassan lengenek.

Már mind görbe, sárga

s konnyadt, puha.


Egy hallgatag madár

köztük föl-le jár,

mintha kalitkája

volna a fa.


Igy csinál lelkem is.

Jár-kel bennem is,

ágról-ágra lépked

egy némaság.


Szállhatnék - nem merek.

Meghajlik, remeg

a galy, vár és lépked

a némaság.

8379. gabikka
szept. 27. 20:22

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú



Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,


s ne keseredj el, ha nem találod helyed.


A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,


előfordul néha, hogy nehezebben halad.


Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,


idővel majd alakul, mi e percben csak

gondolat.


Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs,

ki választ ad,


minden napunk küzdelem, mely mindhalálig

megmarad.


Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden

hullám összecsap,


gondolj bele, mennyi ember vállalná

sorsodat.


Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,


ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az

életed.


Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki

jobban a szemed,


gondjaid közt tartogat még csodákat az

életed.


Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt

ne feledd:


A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi

semmi tett.

8378. gabikka
szept. 26. 11:10

Zelk Zoltán


Ez már az ősz


Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök

dalt próbál szegény, a füvek között.

Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -

nem nótaszó ez már, de búcsúszó.


Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.

Közelg a rozsdaszínű áradat.

Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -

elnémul a rigó, el a tücsök.


Mily korán jő, mily korán tör felénk -

hogy kortyolnánk még a nyár melegét!

Be üres is volt idén a pohár,

be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!


S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák

az őszi ég keserű sugarát.

Hiába isszák, nem ad már erőt,

csügged az ág, sárgára vált a zöld.


Csügged az ág, ejti leveleit. -

Ó, ha az ember is a bűneit

így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,

de állhatnék telemben bűntelen!


Dideregve didergő fák között

úgy tűrni deret, havat, vak ködöt,

tudni, tavasszal élni támadok. -

Nehéz a szívem. Mást nem mondhatok.

8377. tárnics
szept. 26. 07:05

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli


Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket

üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd

szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,

megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,

és elgurul, akár a brilliáns.

A pompa ez, részvéttelen, derült,

magába-forduló tökéletesség.

Jobb volna élni. Ámde túl a fák már

aranykezükkel intenek nekem.

8376. gabikka
szept. 25. 21:52

Nagy Zsolt: Ne adj nekem őszt



Ne adj nekem őszt,


lehulló levelek susogó búját,


keringő, búcsúzó, utolsó táncát.


Adj nekem telet,


jótékony hótakarót, amely elfed


és betakar minden magányos lelket;


mely puha, meleg öleléssel megvéd,


miként anya óvja féltőn gyermekét,


s a vad viharok fagyos förgetege


nem talál utat reszkető kebelünkbe.



Ne adj nekem őszt,


költöző madarak legvégső röptét,


hosszúra nyúló és magányos estét.


Adj nekem tavaszt,


fákon pattanó, rügyező életet,


ajkamon égő szerelmes éneket;


rebbenő álmod, mely magával ragad,


s benne újjászülető önmagamat.


Lelkemért lelkedet örök cserébe,


csecsemő bújik anyja kebelére.



Ne adj nekem őszt,


sirató esőt, hulló őszirózsát,


szíved utolsó értem dobbanását.


Adj nekem nyarat,


perzselő vágyat, elemésztő lángot,


melyet testednek közelsége szított;


életet Veled, együtt élt éveket,


valóra váló álmokat, szépeket.


Ne menj, s ne engedj el soha engemet,


én adok, s Te adj nekem igaz szerelmet.

8375. tárnics
szept. 25. 21:17

A nyár szerelme forró és merész,

de édesebb az őszi napsütés,

a csókja már nem éget, mint a láng

csak simogat, mint egykor jó anyánk,

szívünkre könnyű, enyhe fénye hull...

és mindennap korábban alkonyul,

korábban alkonyul.


Az ősz szerelme, mint a kósza szél,

hol lágy zene, hol vészes szenvedély,

a fény, az árny oly gyorsan változó,

mint életünk, e hullámzó folyó,

még kék az ég, de már is el borul...

és mindennap korábban alkonyul,

korábban alkonyul.


Bús könnyet ont a szürke őszi ég,

zordan borong a felhős messzeség,

egy csonka ágra csapzott varjú száll,

mint Rembrandt rézkarc, olyan most a táj...

csak nézem és szívem elszorul:

jaj, minden nap korábban alkonyul...

korábban alkonyul...'


~ Várnai Zseni: Őszi dal

8374. tárnics
szept. 25. 11:39

"Csak halkan lépjél, Kedvesem,

a kerti úton nesztelen,

s hallgasd az édes őszi

dalt, ami a fák közt átnyilalt.


Csak hallgass, hallgass, Kedvesem,

levél zizeg ily kedvesen?

A szél susog, vagy lomb dalol?

Vagy egy bogár a lomb alól?


Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,

az ősz suhan itt csendesen,

s ahova tündérujja ér,

aranyszín lesz a zöld levél.


Kék fátyol leng a távolon,

talán mindezt csak álmodom?

A kert is alszik, Kedvesem,

most halkan lépjél, nesztelen."


Várnai Zseni - Az alvó kertben

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook