Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
9016. gabikka
ma 14:51

Szeretnék egy meseerdőt


Szeretnék egy meseerdőt,

olyan álommal szőtt, elérhetőt.

Kis házikót patakokkal,

lágyan formált dús fodrokkal.

Virággal telt selymes rétet,

tücsökhangút mely dalra késztet.


Elsuhanó pillangókat,

szivárványon hintázósat.

Magas hegyen lágy szirteket,

rajta délceg törzsű fenyveseket.

Szélben hajló búzatáblát,

mely égig nyújtja dús kalászát.


Ezerszínű rózsakertet,

mi illatával könnyet ejtet.

Hegyoldalon zuhatagot,

mely a napfénytől tükröt ragyog.

Ívelt folyót sebes árral,

benne halat, ezer számmal.

Vén tölgyfákat nagy lombokkal,

hol mókus ugrál víg mosollyal.


Tiszta vizű, édes tengert,

melyre a nap csókot lehelt.

Dzsungelt, ahol sok száz állat,

szabadon és büszkén járhat.

Szeretnék egy jobb világot,

miben mindig szépet látok,

s miben nincsen harag, gyűlölet,

csak el nem fogyó szeretet.


Vers:Kun Magdolna

9015. gabikka
máj. 31. 13:47

"Piros pünkösd öltözik sugárba,

Mosolyogva száll le a világra.

Nyomában kél édes rózsa-illat,

Fényözön hull, a szivek megnyilnak."


REVICZKY GYULA


Pünkösd

9014. tárnics
máj. 31. 07:41

Kányádi Sándor: Ha én zápor volnék


Ha én zápor volnék,

égig érő zápor,

áztatnám a földet

istenigazából.


Hogyha napfény volnék,

melengető napfény,

minden sugaramat

széjjel teregetném.


Ha én harmat volnék,

minden reggel s este

lábujjhegyen lépnék

bársonyos füvekre.


Hogyha szellő volnék

erdőn, mezőn átal

járnék a virágok

finom illatával.


Kislány vagyok, s ezért

harmat, napfény, zápor

s a vidám szellő is

igaz, jó barátom.

9013. Polli
máj. 26. 15:24

Csokonai Vitéz Mihály

A had


Kiütvén zászlóját a had véres atyja,

A halál s írtózás szelén lobogtatja.

Pattantja Bellóna rettentő ostorát,

Keresztűl nyargalja öldöklő táborát.

Rettegés, félelem futnak szekerébe,

Dühösség szikrázik mindegyik szemébe.

Ezek elől nyargal az egyenetlenség,

Emiatt támadott még minden ellenség.

A forgószelekkel csatáznak hajai,

Zőld tajtékot túrnak kékűlt ajakai.

Egy bágyasztó szélben a Halál kíséri,

Éh torkát egy gazdag vacsorához méri;

Ijjesztő orcával tekint a másikra,

Sárga karjain űl az aludt vérikra.


Végre a trombiták bús harsogására

A fegyveres rendek űlnek paripára;

Rettentő lármával, zörgéssel rohannak,

Hol a vér mezei már kiszabva vannak.

Amerre csak dühös ármadájok szaladt,

Reng a megréműlt főld dübögések alatt.

Az ágyúk megterhelt méhe nagyot dördűl,

Belőle a halál egy bombin kigördűl:

Utána az apró halálok repűlnek,

Melyeket a puska-golyóbisok szűlnek.

A halálos füst a levegőt nyargalja;

Felmászván, a magos felhők hasát nyalja.


Nem írhatom tovább reszkető kezemmel,

Az írtózás elhal képzelődésemmel.

Te szelídebb Múzsa! fuss el e scénáról,

Ne gondolkodj ilyen gyász materiáról.

Vannak Helikonnak csendesebb rózsási,

Hol zúgnak az édes örömnek forrási;

Itt pengesd az estvén ezüst lantocskádat,

Elvetvén borzasztó hadi trombitádat.

Mert ha egy dalomat Rózsi helybe hagyja,

Nagyobb vagyok, mint egy Tamerlán hadnagyja!

9012. gabikka
máj. 23. 17:07

Grigo Zoltán: Várlak


Az ajtóban foglak várni,

Úgy gyere hozzám, ahogy vagy,

Hozd el a szívedet, a lelkedet,

Hagyj ott mindent, ami nem te vagy.


Ha itt leszel, sírok neked,

Némán hulló tiszta könnyeket,

Lemosom rólad a bánatot,

A magány szántotta éveket.


Helyette arcodra simítom,

A fűszálon rezgő harmatot,

Hajnalt lehelek homlokodra,

Lecsókolom rólad a tegnapot.


Fonok hajadba napsugarat,

Szemeidre fénylő csillagot,

És lágy hangú melódiákat,

Hozok neked az ajkamon.


Elringatlak téged szelíden,

Ahogy tó vize a csónakot,

Itt alszol majd a szívemen,

Hisz a párnád is én vagyok.

9011. gabikka
máj. 21. 11:09

Kányádi Sándor


Májusi szellő


Almavirággal

futkos a szellő,

akár egy kócos

semmirekellő.


Kócosnak kócos,

de nem mihaszna,

okot nem ád ő

soha panaszra.


Füttyöget olykor,

mintha ő volna

a kertek kedves

sárgarigója.


Meghintáztatja

ágon a fészket,

leszáll a földre:

fűhegyen lépked.


Illeg és billeg,

s ha dolga nincsen,

elüldögél egy

kék nefelejcsen.

9010. gabikka
máj. 17. 12:15

Várnai Zseni:Mintha örökig élnél...


Úgy tégy, mintha örökig élnél,

úgy folytasd minden dolgodat,

mintha már semmitől se félnél,

az elmúlás se riogat...

Mert nem lehet fölérni ésszel,

hogy jön a Perc!

s mindent bevégzel...

megszünsz létezni,

nem leszel!

Mintha sose lettél volna...

s ez lenne minden élők sorsa?!

Ne gondolj erre,

nem szabad!

Csak folytasd minden dolgodat.

Úgy tégy, mintha örökig élnél!

Hinned is kell, hogy így igaz!

Megérik majd munkád gyümölcse,

kertedből kipusztul a gaz...

Teremtő zápor hull a földre,

jogod van fényre

és örömre...

minden megérik, teljesül

a földön és a föld körül...

Ember és világegyetem

egy véghetetlen értelem...

Mondom magamnak vigaszul,

mert égek olthatatlanul...

s ha kérded tőlem:

mi a végcél?!

Folytasd, mintha örökig élnél!

máj. 16. 21:29

József Attila

TEDD A KEZED


♥Tedd a kezed

homlokomra,

mintha kezed

kezem volna.

Úgy őrizz, mint

ki gyilkolna,

mintha éltem

élted volna.

Úgy szeress, mint

ha jó volna,

mintha szívem

szíved volna.♥


1928 máj.-jún.

9008. gabikka
máj. 16. 17:19

Várnai Zseni:Mintha örökig élnél..


Úgy tégy, mintha örökig élnél,

úgy folytasd minden dolgodat,

mintha már semmitől se félnél,

az elmúlás se riogat...

Mert nem lehet fölérni ésszel,

hogy jön a Perc!

s mindent bevégzel...

megszünsz létezni,

nem leszel!

Mintha sose lettél volna...

s ez lenne minden élők sorsa?!

Ne gondolj erre,

nem szabad!

Csak folytasd minden dolgodat.

Úgy tégy, mintha örökig élnél!

Hinned is kell, hogy így igaz!

Megérik majd munkád gyümölcse,

kertedből kipusztul a gaz...

Teremtő zápor hull a földre,

jogod van fényre

és örömre...

minden megérik, teljesül

a földön és a föld körül...

Ember és világegyetem

egy véghetetlen értelem...

Mondom magamnak vigaszul,

mert égek olthatatlanul...

s ha kérded tőlem:

mi a végcél?!

Folytasd, mintha örökig élnél!

9007. Polli
máj. 16. 14:29

Fazekas Mihály


A szem tüze


Manci velem szemközt üle,

Mosolyogva rám tekinte,

Vérem, jaj, mint felpezsdüle!

Lobbot vetettem szinte.

Hej, ha mindég így lehetne,

S szemünk egymás szemére

Ily szikrákat hányna-vetne,

Fűtő sem kén' télére.

9006. tárnics
máj. 15. 21:34

Mihai Eminescu: KINT MEGREMEG A NYÁRFAÁG


Kint megremeg a nyárfaág;

És ablakomra koppan -

Úgy érzem most: a kerten át

Te jössz felém titokban.


A tóba csillag fénye hull,

S lent megdereng a mélyvíz.

Úgy érzem: kínom elcsitul,

S már megbékélek én is.


A hold szikrázik fényesen,

A felhő szerteszéled.

Úgy érzem: rád emlékezem

Mindig, amíg csak élek.


(1947/1974)


Képes Géza fordítása

9005. gabikka
máj. 15. 15:14

Csak a mának élj


Ne tervezd a jövőt, sem a holnapot,

ma élj meg minden szép pillanatot,

ma legyél vidám, ma legyél boldog,

ma vess le válladról minden földi gondot,


Mert a holnapban nem bízhatunk meg,

hisz elég egy perc, és befejezett lesz

mindaz mit álmodtunk, mit tervbe vétettünk,

mert hittük, elég idővel rendelkezhetünk.


Életünk hosszát nem mi szabjuk meg,

s nem mi állítjuk meg az időkereket,

mert az időkerék forgását ott állítják meg,

ahol ajándékba kaptuk ezt a földi életet.


Kun Magdolna

9004. tárnics
máj. 14. 21:17

Gárdonyi Géza: Este


A nap feküdni készült a szőlőhegy mögött:

égő-vörös fátyol-ingébe öltözött.

Május volt. Kéklett az orgonafák lombja.

Sárga cserebogár keringőzött dongva.

És mi a kispadon, az eperfa alatt

virágot kötöttünk, holmi pitypangokat.


A nap lassan beledőlt szép selyemágyába:

violaszín szárnyon jött az est nyomába.

Homlokán egy gyémánt ragyogott remegve: –

fényes réz-sarlóját magasra emelte:

s lenn és fenn árnyékot terített árnyékra,

mígnem övé lett a föld minden tájéka.


Vilma a szép esti csillagon merengett.

És szólt: Mondja, mi az? Laknak-e ott lelkek?

Az éjjel erről a csillagról álmodtam…

Ha egyszer meghalunk, megállunk-e ottan?

És látom-e magát, ha én megyek elébb?


Ezt mondva, vállamra hajtotta fejét.


Harangoztak. Aztán csönd lett a világon.

Álomszellő lengett át minden fűszálon.

Nem hallatszott más, csak a fák susogása:

s egy-egy cserebogár édes-bús dongása.

9003. tárnics
máj. 14. 17:50

Weöres Sándor:

Zsoltár


Kínok árnyékaiból,

kínok árnyékaiból

szólok hozzád Istenem.

Kín mar, sújt, temet,

józan eszemet

vak veszélyben,

láncos mélyben

ne hagyd elveszítenem.


Senki sem tör káromra,

senki sem tör káromra,

bensőm fordul ellenem.

Örök vihar ront,

nincs egy biztos pont

se mögöttem,

se fölöttem,

dög pusztít a lelkemen.


Törd meg kevélységemet,

törd meg kevélységemet,

mély megbánást adj nekem.

Nyársat nyeltem én,

derekam kemény:

mért nem szabad

súlyod alatt

meghajolnom, Istenem?


Száraz zokogás tipor,

száraz zokogás tipor

és a szemem könnytelen.

Utam hajlatán

ördög les reám,

vár nehezen:

a két kezem

tőrrel indul ellenem.


Legyen meg akaratod,

legyen meg akaratod,

ha vesznem kell,

jól legyen:

tán kárhozásom

áldás lesz máson –

de ha énrám

kincset bíztál,

ments meg immár, Istenem.

9002. gabikka
máj. 14. 09:41

"Örvendj a (...) a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van."


Wass Albert

9001. Roxána
máj. 13. 21:03

Várnai Zseni : Virágos ág ...


Virágos ág az asszony élete

tavasszal könnyű szirmokkal tele,

s mikor lehullnak róla díszei

virág helyett gyümölcse terheli.


Termése érik, pirul, gömbölyűt

pillék és méhek zsongják őt körül

szellő ringatja, eső öntözi

s a nap tüzén csillognak könnyei.


Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,

csupasz testét vad esők verdesik

reszket, amikor tépázza a szél

de nedvei forrók, akár vér.


S mikor csillogó fátylat sző a hó

s belengi őt e puha takaró

már újra szép, és arról álmodik

hogy tavaszra tündérré változik.


S az lesz belőle, tündér csakugyan

ezernyi szép, feslő virága van

őbennük éli újra tavaszát

s nyáron a nap deleje hatja át.Így ringatja a változó idő,

a mag, ha pattan, az is újra ő.

kikél a földből, húzza őt a fény

újjászüli az örök televény.


S ha teste, már csak tűzre lenne jó,

olyan öreg, száraz és korhadó...

ifjú fákban tovább él lényege...

gyümölcsös ág az asszony élet...

máj. 13. 20:56

Szabó Lőrinc: Két lány térdtől bokáig


Négy gyönyörű láb

libbent autóba.

Két lány. Legalább

tudnám, ki volt!

Nem érdekel már

az utca, semmi,

csak menni kéne,

utána menni

négy villanásnak,

gyalázatos szép

csalogatásnak,

valami könnyű,

gazdag örömnek,

annak, ami ott

libbent autóba

és tudja Isten,

hol jár azóta!


Négy gyönyörű láb

libbent autóba.

Többet nem láttam.

Két nő. Ki volt?

Rohan az utca

föl és alá;

jöttek és szöktek;

honnan? hová?

Nyugodtak, szépek,

piszok az élet,

hej, hogy örülne

dühöm nekik!

Két nő: melyik szebb?

Kéne: melyik?

Négy lábat láttam,

azt se sokáig,

két gyönyörű lányt

térdtől bokáig.


Nem érdekel már

az utca, semmi,

csak menni kéne,

utánuk menni,

örülni nékik

térdtől bokáig,

s tovább, sokáig,

örülni újra

valami jónak,

ami gyerekké

ringat-altat:

keresni bennük

a nyugalmat,

katona lelkem

tűnt vendégét,

érdes életem

ellentétét.


Mondd, igazán bűn,

hogy e két lányban

valami újat

úgy megkívántam,

valami könnyűt

és idegent?

Ha bűn, legyen bűn:

bűn akkor a jaj

s gazember mind a

szegény s fiatal.

Négy gyönyörű láb

libbent autóba,

és tudja Isten

hol jár azóta;

valami itt volt

és lehagyott, –

be fáj, hogy egyszer

meghalok.

máj. 10. 13:46

Ezt a versét Zelk Zoltánnak nagyon szerettem gyerekként. Még diafilmen is megvolt. Rongyosra vetítettük.


ZELK ZOLTÁN: A HÁROM NYÚL



Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében,

három nyulak összegyőltek, selyemfőre települtek,

ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig,

amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek,

egy szarka felettük szállott, s fölkiáltott: “Mit csináltok?

Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak…”


– Úgy, úgy bizony, mint az urak felelték a három nyulak.

– Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk!

Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni!

Csacsi szarka, nem elhitte? Röpült is már, a hírt vitte,

s buta róka is elhitte.


De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka,

mert a szarka így kiáltott: “Egy jegenye fölött szállok,

mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe.

Összebújva tanácskoznak… Jaj, mekkora nyulak voltak!

Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek…


Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka.

Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt, szemben vele farkas haladt:

– Szaladj te is, komám farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass!


Az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam,

sosem láttam ilyen szörnyet, – ottan ültek három szörnyek!

Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga!

Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek…


No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett,

a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott!

Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve;

a medve így szólongatta: “Hova szaladsz, farkas koma?”


– Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted!

Erdő közepében jártam, jaj, mit láttam,

jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek éppen ebédre készültek.

Akkora volt foguk, szájuk kis egérke vagy hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek Hogy eztán csak medvét esznek!


Egyébre se volt már kedve szaladni kezdett a medve.

Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve.

Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe.

Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk…


Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe

Nézi is őket nevetve: együtt szalad róka, medve…

“No hiszen csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél!

Szaladj inkább te is erre!” – kiáltott rája a medve.


“Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket.

Három nyulak, de akkorák, nem láttál még ilyen csodát!”

Szedte lábát a vadász is; eldobta a puskáját is.

Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza,

csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet…


Ezalatt a nyusziházban, főszálakból vetett ágyban

három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben…

8998. buspics
máj. 10. 13:04
Reményik Sándor
8997. buspics
máj. 10. 13:03

Mi mindíg búcsuzunk


Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.

Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte,

A csöndtől, mikor hang zavarta fel,

A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Minden szótól, amit kimond a szánk,

Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,

Minden sebtől, mely fájt és égetett,

Minden képtől, mely belénk mélyedett,

Az álmainktól, mik nem teljesültek,

A lángjainktól, mik lassan kihűltek,

A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,

A kemény rögtől, min megállt a lábunk.


Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,

Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,

Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.

Hidegen hagy az elhagyott táj, -

Hogy eltemettük: róla nem tudunk.

És mégis mondom néktek:

Valamitől mi mindíg búcsuzunk.

8996. gabikka
máj. 10. 12:55

Wass Albert: Talán


Talán egy könyvben vagyok egy betű.

Talán egy szó.

Talán egy költemény.

Mit tudom én.

Csak azt tudom,

hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,

mit kiolvas belőlem valaki,

ha letette a tollat.

8995. gabikka
máj. 9. 17:50

Rózsák illata


Minden méterünkön,

fölfelé és lefelé is,

kinyújtott kézzel

keressük azt, aki

elkísérhetne oda,

ahová örökké vágyunk,

ahol nem fáj a hang,

és nem fáj a csönd,

ahol a rózsák illata

pontosan olyan,

mint gyerekkorunkban.


Kardos M Zsote verse.

8994. gabikka
máj. 8. 17:33

Május



Nyílóvirág illata simogatóan száll,


Szerelmi bájital ez, mely szívekre talál.


Május, ébredő fényében, megzöldül a táj,


Szép ruhát szab, csillogót, az arany napsugár.



Felpezsdül az élet, gyönyörű a táj, vígan


Sugdolódzik, sok csicsergő madár. A fák


Lombjukkal integetnek, hisz erre vártak,


Fészkét rejtegetik a fészkelő madárnak.



Május édes illatában, ott pihen a nyár, mint


Duruzsoló méhecske, ki indulásra vár.


Boldogságban fürdő fénylő napsugár,


Elhozza a tavasz megspórolt illatát.



Alb Antal

máj. 7. 22:41

[link]


Radnóti Miklós: Nem tudhatom...


Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.


Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.


Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

8992. gyöngy:)
máj. 7. 22:34

Szabó Lőrinc: Nyár


Nyár. Kert. Csönd. Dél.

Ég. Föld. Fák. Szél.

Méh döng. Gyík vár.

Pók ring. Légy száll.

Jó itt. Nincs más

csak a kis ház.

Kint csönd és fény.

Bent te meg én.

máj. 7. 22:33

Az életünk egy furcsa kis mese,

szeszélyes játék, bús színész dolog,

... minden egy szürke váz körül forog,

fénnyel cifrázva, könnyel is tele...

az életünk egy furcsa kis mese.

Ami körülvesz, minden: színfalak.

Nincs hang, nincs szellem, nincs szín, nincs alak,

a fény, a rózsa, a dal, a babér,

ha majd kilépünk újra visszatér,

s új élet-színészeknek itt marad.

Ami körülvesz, minden: színfalak.

S vajon, ha majd, a halk függöny legördül,

s érezzük már a Csend leheletét,

elmondhatjuk a taps elé kiállva,

hogy nem játszottunk mi sem el hiába

e végzetes, csodálatos mesét?


Wass Albert

máj. 7. 22:24

Egy homokszemben lásd meg a világot,

egy vadvirágban a fénylő eget,

egy órában az örökkévalóságot,

s tartsd a tenyeredben a végtelent.


William Blake

8989. gabikka
máj. 7. 12:05

"Hogyha virág lennék,

ölelnék jó illattal;

Hogyha madár lennék,

dicsérnélek zengõ dallal;

hogyha mennybolt lennék,

aranynappal, ezüstholddal,

beragyognám életedet csillagokkal."


Pákolitz István

8988. tárnics
máj. 5. 09:44

Kányádi Sándor: Költögető


Hajnalonta engemet


gerle-galamb költöget:


jó reggelt,


jó reggelt,


mindenki már rég fölkelt.


Rá a rigó: föl bizony,


gyöngyös harmatot iszom,


hű de jó,


hű de jó,


harmaton él a rigó!


Cserépen a verebek


kenik-fenik csőrüket:


csiri-csűr,


csiri-csűr,


csak így telik meg a csűr.


De a szarka rájuk reccsen,


hogy egy kicsit csendesebben:


csöndesen,


csöndesen,


nem süket itt senki sem!


Túl a vizen valahol


kakukkmadár kakukkol,


kakukk szól,


kakukk szól,


túl a vizen valahol.

8987. gabikka
máj. 5. 08:15

"Legyen ma tied a boldogság,

találd meg,mi gyönyörködtet:

friss virágokat az asztalodon,

törékeny kagylóhéjat a fövenyen."


Susan Squellati Florence

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook