Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
8284. gabikka
ma 12:04

Peregnek az évek / Vilhelem Margareta



Peregnek az évek,

mosnak sok emléket

mik feltörnek néha,

s törlik érzelmünket,

csodás életünket,

mely oly semmivé lett,

de néha boldoggá tett.

Kopog az ősz,

újból beköszönt,

keresi a nyarat,

mely lassan elillant,

s magával vitte,

legszebb éveink,

a bohém vidámságunk,

s reményteli vágyunk,

s az élet színeit.

Most már csak emlékek,

és lassan halványulnak,

néha el is tűnnek.

ha peregnek az évek,

az emlékek halkulnak,


Szeretem az ősznek,

csendes lépteit,

halk kopogását,

a csendes szélfúvást,

az esőcseppek,

zajos kopogását,

az ősznek a színét -

a lassú elmúlást.

8283. gabikka
tegnap 21:57

József Attila: Nyári délután



Cseveg az olló. Néne


nyesi a pázsitot,


guggol. Hátulról nézve


is látni, ásitott.



Rádió nyüzsög. Szárnyak


dongnak az üvegen.


Lágy szellők táncot járnak


a puha füveken.



Az idő semmit játszik,


langy tócsa most, megállt.


Hogy elleng, abból látszik,


hogy remeg a virág.



Én sem tudom már régen,


alszom? vagy dolgozom?


Megterit feleségem


szép fehér abroszon.



Az eget is a tájon


vászonfény lepi el.


Csillog, mert üvegtálon


ül, a földieper.



Boldog vagyok? A kedves


mellettem varrogat


s hallgatjuk, amint elmegy


egy vak tehervonat.



1935 nyara

tegnap 20:54

Garai Gábor


Esti üdvözlet


"Álmodj egy szép világot,hol tenger a fény,

ott ahol a béke az égig ér...

Álmodd, hogy a szeretet örökké él,

a szívekben derű és senki nem fél,

Álmodd, hogy álmaid valóra váljanak,

és elkerül minden, mi szívednek fájhat.

8281. gabikka
tegnapelőtt 20:50

Po Ékip: Nyári ajándék



Egy csokorba szedek neked


Egy darabka nyári eget,


Szirombölcsőben született,


Harmatcseppbe pólyált Napot,



Lobbanásnyi hajnal-lángot,


Csillagszirmú éjvirágot,


Megcsillanó mohaálmot…


Ha megkérlek, elfogadod?



Arany mosolyt, fényes selymet,


Dédelgető puha csendet,


Mely átölel s megmelenget,


Napsugárnyi szőkeséget.



Szellők titkát, azúr bársonyt,


Igazgyöngyöt, fénypalástot,


Egy perc volt csak, tán egy élet,


Elfogadod, ha megkérlek?

8280. cicaaa65
tegnapelőtt 08:11

E. Isenhour: Add tovább


Ha van valamid, ami jó,

Ami barátaiddal megosztható,

Legyen bár csak egy apróság:

Hozhatja Isten áldását.

Add tovább!


Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,

De segít megharcolni egy-egy csatát.

Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,

Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.

Add tovább!


Ne feledd a másik fájdalmát!

Te kell, hogy segítsd az úton tovább.

Egy kedves szó vagy egy mosoly

Áldás lehet a másikon.

Add tovább!


Ha tudsz egy kedves történetet,

Vagy hallottál az utcán jó híreket,

Vagy jó könyvet rejt a szobád,

Mely segít elűzni a másik bánatát,

Add tovább!


Ne légy önző a szívedben,

De viselkedj a legnemesebben.

Tedd a közösbe kenyered,

Hogy társaid is egyenek.

Add tovább!


Ha Isten meghallgatta imád,

S az égből áldást küldött le rád,

Ne tartsd meg csak magadnak,

Míg mások sírnak, jajgatnak.

Add tovább!

8279. tárnics
tegnapelőtt 05:54

Babits Mihály: Nyár


Esik a nap!

Szakad a súlyos, sűrű zápor

zuhogva istenigazából.

Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!

Óh gyönyörűség!


Részeges darázs

ráng körülöttem tág körökben,

ide röppen és oda röppen:

visszatérő csapongás, lenge hűség...

Óh gyönyörűség!


Hangos virág

kiált, bíbor színekkel esdve,

hogy jöjjön már a bíbor estve,

hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:

Óh gyönyörűség!


Tornác fölött

szédülve és legyet riasztva

fúl a cseléd, liheg a gazda:

álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...

Óh gyönyörűség!


Boldog a nap:

de boldogság a vágy gyűrűse!

Boldog a nap, s vágyik a hűsre...

Szeretlek, s bújok tőled, lángderűs ég!

Óh gyönyörűség!

8278. tárnics
aug. 11. 13:12

Kurczina Terézia: Eső után


Eső után rét füvén

pilleszárnyon, könnyedén

hajlong egy szép tündérlány,

ruhácskája szivárvány.


Esővizet szedeget,

talál éppen eleget.

Hajladozik szaporán

dalol, mint a csalogány.


Szúnyogokkal pörölve

összegyűjti vödörbe.

Felkapva a vállára

hazaviszi házába.


Megtelik a nagyfazék

rengeteg a tartalék.

Örülnek a nagy napnak,

mától ismét moshatnak!

8277. tárnics
aug. 11. 13:04

Szuhanics Albert Nyárutó


A fákon ott a zöld levél,

még fű-illatot hord a szél.

Nincs semmi nyom, és semmi jel,

sompolygó őszünk mily közel.


Most még oly szép a nyárutó,

de sajnos minden átfutó.

Ím messze száll, vagy elszalad,

míg fájó szívünk itt marad.


Egy reggel kinyitjuk szemünk,

már őszi napra ébredünk.

Oly bágyatag a napsugár,

és kertünk rozsdabarna már.


A sárga levél hulldogál,

míg rája hideg köd szitál.

Gondolkodik fenn kicsit,

de végül lassan leesik...


Ám de most a nap nevetve,

könnyet szór a fellegekre.

Új fű serken zöld határban,

lubickoljunk még a nyárban!

8276. gabikka
aug. 11. 11:37

Augusztusi könnyek


Nézd, mily szomorú az augusztusi nyár,

mintha tudná, hogy az elmúlás kapujában áll,

mintha érezné a fagyott föld havas kőrögét,

mely jégpáncélba zárja a napláng melegét.


Nézd csak, mily bánatos minden falevél,

mely rozsdaszínben sárgul a lombok tetején,

s melyek úgy fogódznak az elgyengülő ágba,

mint tévelygő gyermek az anyai szoknyába.


Nézd csak, mily törékeny ez a kérészálmú élet,

miben elgyengült hang már az a madárdalos ének,

mi egykor oly mélyre lopta szívünkbe magát,

hogy azt hittük örökké tart e vidám csacsogás.


/Kun Magdolna/

8275. Annyka
aug. 9. 19:31

Reményik Sándor: Augusztus, nyárutó


Augusztus, nyárutó...

A Göncöl tengelye,

Mint roppant égi óramutató,

Némán, merőn mutat már ősz fele

Kigyúlt hajók

Suhannak át az égbolt tengerén,


Némán, szorongó szívvel nézem én

Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak

A forró csillagokra rálehel, -

S hullnak, mint itt lenn a falevelek.

A csillagok hamarabb kezdik el...

Mi jön? Mi megy?

Mi hull le még?

Nem volt a csillaghullásból elég?


Kigyúlt hajók

Suhannak át az égbolt tengerén,

Jelek, csodák...

Némán, szorongó szívvel nézem én.

Egy új teremtés reggele előtt

Ez tán az Isten vajúdó, szent láza

És itt lenn nincs, aki megmagyarázza.

aug. 9. 18:21

Aranyosi Ervin: Szeretet van köztünk


Mi közöttünk szeretet van,

érzésekkel élünk.

Melengetjük egymás szívét,

mosolyt is cserélünk.

Olyan jó, ha így szeretnek,

csodaszép az élet.

Életünket kiszínezi

sok kedves történet.

Szeretet van miközöttünk,

ha ránk nézel látod,

szeretettel tesszük szebbé

az egész világot!

8273. tárnics
aug. 9. 13:07

Aranyosi Ervin: Egyedi vagy!


Egyedi vagy! Csoda vagy!

Nincs is több belőled!

Sohasem lesz már ilyen,

s nem is volt előtted!

Csak mutasd meg önmagad

bátran a világnak,

s hidd el, lesznek olyanok,

kik örülnek, ha látnak!

Mutasd csak meg, hogy ki vagy,

ragyogj ki a sorból,

pont úgy, mint ez a virág

a virágcsokorból!

Mutasd meg szép szirmaid,

ragyogj a világra,

élhess olyan emberként,

ki büszke magára!

8272. gabikka
aug. 9. 11:56

Aranyosi Ervin


Vidd a mosolyomat



"Sugárzó jó kedvvel kezdem ezt a napot


Mosolyomat küldöm, te pedig ezt kapod !


Akarom, hogy te is nevess a világra,


úgy ahogy a Napunk, ragyogjunk hét ágra !


A világ csodaszép, csodáld, s legyél hálás


Lásd a mosolyomért nincsen sorbaállás.


Ingyen van, csak vedd el, és vidd hírét másnak,


amerre csak járok, vidám embert lássak!"

aug. 8. 21:10

Nyakó Zita


Kisfiamnak


Csak telik az idő, 

s te egyre okosabb vagy, 

szemedben ott ragyog az élet, 

mindenhol nyomot hagy. 

Lépteid mentén kivirágzik a táj, 

érintésed nyomán 

elmúlik minden ami fáj. 

És csak telik az idő, 

s te vagy a legfontosabb nekem, 

ha rám nevetsz, ha átölelsz, 

veled együtt dobban a szívem. 

Kicsiny ujjaid nyomán, minden újraéled, 

benned virágzik, fejlődik, 

minden ami számomra az élet. 

És csak telik az idő, 

és még jobban féltelek, 

és még a széltől is óvlak, 

és még jobban szeretlek.

aug. 8. 18:31

Boda Magdolna: Idegen madár



"Idegen vagyok. Igaz már tudod,


hogy két cukorral iszom a kávét


és hogy reggelente nem fésülködöm.


Tudod, hogy tudom: jó a világ és rossz.


Hogy néha úgy megyek, hogy állok.


Idegen vagyok.


Tudod, hogy erős vagyok, néha mégis sírok,


ha elbukni látszom.


Hogy bátorságomban félek és hogy sokat beszélek,


de igazából már én sem figyelek magamra.


Idegen vagyok.


A bizonyosságok elhagytak. Idegen tenyerekből


idegen mosolyokat szemelgetek,


mint egy folyton éhes madár.


Mint egy folyton éhes idegen madár.


Vajon meddig tart az idegenség sivatagja,


vajon meddig tart e tikkasztó vándorlás?


Mikor mondod, hogy isten hozott?"

8269. gabikka
aug. 8. 10:16

Aranyosi Ervin


Vidd a mosolyomat


"Sugárzó jó kedvvel kezdem ezt a napot

Mosolyomat küldöm, te pedig ezt kapod !

Akarom, hogy te is nevess a világra,

úgy ahogy a Napunk, ragyogjunk hét ágra !

A világ csodaszép, csodáld, s legyél hálás

Lásd a mosolyomért nincsen sorbaállás.

Ingyen van, csak vedd el, és vidd hírét másnak,

amerre csak járok, vidám embert lássak!"

8268. Annyka
aug. 8. 07:23

Aranyosi Ervin: A barátság



Barátod az, ki akkor jön, ha kell,

Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.

Aki előtt nincsenek titkaid,

s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.


Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.

Akinek fontos egy barát “jaj” szava.

Akivel gyorsan rohan az idő,

de ha hiányzik, holnap újra jő’.


Aki meghallgat, s komolyan veszi,

és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.

Aki megérti minden gondodat,

ki szót sem vár, elég a gondolat.


Ki megért téged és ő is érthető,

ha együtt vagytok megáll az idő.

Bármit is mond, csak igazat beszél,

s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.


Barátod, egyben lelki rokonod,

s a legjobb benne, hogy te választhatod.

Egy szinten rezeg időtlen lelketek,

egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.


Barátod az, ki melletted marad,

ki elviseli a rigolyáidat.

Tettéért hálát tőled sose vár,

ki nélkül élni unalmas és sivár…

aug. 7. 20:23

Preszter Norbert


Szüleimnek


Rég nem látott fényképalbum mutatja a képet

Két ifjúról, kik keresték a szépet.

S keresték azt a jót, hol

Egymásban találtak örülni valót.


Esküt mondott e két ifjú szív.

Örök esküt. S míg az egyiket

El nem hívja a gonosz lét egy más világba,

Addig maradnak egymásnak szerető vigasztalásban.


Az idő telik... S az albumot becsuktam.

Kérődző szemeim gondosan lehunytam

Egy percre, s habár eszem jelezte a valót,

Hol lennem mégis csak illene,

Ott akartam lenni, ott,

Abban a jelenben.


Nézni Őket, nézni, ahogy állnak.

Szemeikkel egymás szemébe csókot dobálnak,

S nem tudják, mi lesz, mit hoz a jövő.

Egymásért élnek, hitükben az erő.


Hirtelen hangot hallok, vissza a valóba,

Képzelem tán, vagy ez pont az az óra,

Hol elhangzik az IGEN (IGEN)

Akarom Őt szegénységben, betegségben.


Nyílik az ajtó... s belépnek Ők.

A két ifjú, kik harminc évvel ezelőtt

Álltak az oltárnál, Isten színe előtt,

Esküt téve egymásért, egymásnak, mindenekelőtt.


Az évek múlásával sok minden változik,

Az eszem, a szívem mégis kérdőn csodálkozik rá,

Hogy lehet ez? Valóban Ők azok?

De persze tudom a választ. Mert a szüleim azok.


Csodálatos emberek, kikben a szeretet él.

Egymásért, és családjukért nincs az a kötél,

Melyet csak úgy hagynának veszni,

Önzetlen szeretetüket fénysugár övezi.


Drága szüleim, amit Tőletek kaptam,

Ígérem, szavammal nem marad viszonzatlan.

Legyetek boldogok, akarjatok élni,

Sose féljetek a jó útra térni.


Harminc év már elmúlt, s a java még hátra.

A következő harminc év legyen boldog párja

Annak, ami már elmúlt, tekintsetek előre,

Habár nem feled a múlt.


Egymásért éljetek, egymásnak,

Tiszta, igaz létetek erőt ad a családnak.

Példát mutattok.

Segítő szándékkal, csatákat megnyerő mostoha árnyékkal

Küzdötök, harcoltok keményen,

A mindennapok fáradt sorsát cipelitek szerényen.


Hősök vagytok, mesém tiszta szívű hősei.

Járjátok az utat, melyet kitapostak őseink.

Mindig velem lesztek, szívemben ragyogtok,

Drága jó szüleim! Köszönöm, hogy vagytok!

8266. gabikka
aug. 7. 15:10

Úttalan utakon


Úttalan utakon,

bozótokon és szakadékokon,

árkokon és vízmosásokon

törtetünk láthatatlan cél felé.


Úttalan utakon,

imátkozva vagy szitkozódva,

békés szívvel vagy lázadozva,

de menni kell, mert vissza nem lehet:

fekete falat épített a Múlt

a hátunk megett.


Úttalan utakon,

De túl lélek-határon,

túl gondolaton, túl minden álmon

valami messze vár reánk,

egy fénysugár e rút világon:

talán egy ,,mindent felejtés,,.

Talán egy ,,mindent újrakezdés,,

a végső sziklaszálon.


Úttalan utakon,

végső szívdobbanásig,

utolsó sóhajtásig,

s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után:

de egyszer eljutunk a sziklaszálig!


Wass Albert

8265. Annyka
aug. 7. 06:53

Minyó Ferencné: Augusztus


/Januártól - decemberig - Versciklus/



Augusztusra immár megöregszik a nyár,

Dús aranyhajában itt-ott egy ezüstszál.

Halványabbá válik pirospozsgás arca,

Szürke porral lepett a fák zöld smaragdja.


Tejfehér ég alatt rezeg a levegő,

Esőért esdekel ember, állat, mező.

Szélorkán felhőket tornyosít az égre,

Kazlakat borít fel, háztetőket tép le.


Dübörög, sustorog, rázkódik a világ,

Karvastag villám szel ketté egy öreg fát.

Mintha felettünk egy óriás kád lenne,

Egyszerre ontaná tartalmát a földre.


Sajnos az esőbe jég is keveredik,

Elveri a termést, ahová lehullik.

Elmúlt a zivatar... Friss lett a levegő,

Ismét kizöldül az elsárgult legelő.


Ünnepi díszekbe öltözik az ország,

Köszöntve Szent Istvánt s alkotmányunk napját.

Imával, énekkel vonul a körmenet,

Este tűzparádé zárja az ünnepet.


Mocorgó neszekkel szunnyad az éjszaka,

Csillagok hullanak fényes csíkot húzva.

S ahányszor egy csillag lehullik a mélybe,

Annyiszor repül fel egy lélek az égbe.

8264. tárnics
aug. 6. 18:03

Nemes Nagy Ágnes


Ne csukd be még vagy csukd be már...


Ne csukd be még vagy csukd be már

A hűs zsalut az ablakon,

Úgyis befolyt a délután,

Befolyt a nap, s az alkalom.

Befolyt a perc, befolyt a rét,

Befolytak mind a jegenyék,

A távolból utak, terek,

Ázott foltokban emberek,

Nyugágyak, pondrók, méhek és

Napfénybe fúló zümmögés,

A táj, mi forr, az ősz, mi jön,

Múlt heverés meleg kövön,

S mint vízbe tinta, zöldbe kék:

Befolyt a tó, befolyt az ég.


És mire lassan este lesz,

Magába oldja testedet.

8263. Annyka
aug. 6. 16:47

Szabó Lőrinc: Nyár


Nézd csak, bolondul, karikázva

hogy összecsap az a két sárga

lepke! hogy kezd tündéri táncba!


hogy gyúrja egymást, hogy forog!

Négy szárnyuk százfelé lobog,

pedig egyhelyben kavarog.


Csókolóznak? vagy marakodnak?

Most hirtelen egybefogóznak,

s nyílegyenest fölfurakodnak.


föl, föl, föl, ingó, lebegő

tornyot húzva, mely repdeső

útjuk nyomában égbe nő,


függőlegesen rakéta: már a

bükk magasában, már a nyárfa

csúcsánál járnak: már a drága


túlvilágban szikráznak a

kék őrületben, ahova

csak a szerelem mámora


vagy az se emel!...Ott repülnek!

Ott! Hol? Fény! Látod?...Tovatüntek...

Magukkal vitték a szemünket!

8262. gabikka
aug. 6. 10:40

Aranyosi Ervin


Éld a napot



Minden egyes kornak van valami bája,


– és az embernek is számtalan hibája, –


ám ha minden korod tiszta szívvel éled,


minden pillanatban újabb vágyad éled.



Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!


Mától érted ketyeg, múlik minden óra.


Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,


lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!



Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?


A betegség jelzés, könnyebb elviselned,


ha megérted azt, mit lelked üzen véle:


– csökken a fájdalom, legyen bármiféle!



Életedben biztos, sok volt, aki bántott.


Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?


Elengedted-e már a haragos múltat?


Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?



S volt-e olyan ember, akit te bántottál?


Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?


Patyolat tiszta már lelkiismereted?


Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.



Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,


szereteted szórd szét, szerte a határban,


szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,


napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.



Vizek csobogása vidámítsa lelked,


szeretet szikrája gyúljon lángra benned!


Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,


szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!



És az emberekkel légy megértő, kérlek!


Mindegyik másképpen keresi a szépet.


Az sem tehet róla, aki még nem érti,


hogy a gondolata, a másikat sérti.



Mindig azt keresik, ami jónak látszik,


ám az élet néha “délibábot” játszik.


Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,


a nyugalom leljen otthonára benned!



Élvezd ki a világ millió csodáját,


és ne keresd többé a mások hibáját.


Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,


akit az emberek, s angyalok szeretnek!

8261. Annyka
aug. 6. 07:24

Áprily Lajos: Vigasztaló vers


Ne félj, az óra meg nem áll,

szelek szűnnek, vizek apadnak.

Hiába hosszú, vége lesz

az éjszakai sivatagnak.


Sívó, sötét homok felett

a hajnalszél kibontja szárnyát

s elmenekül a puszta-rém,

a bíboros ruháju skárlát.


Ne félj, az óra meg nem áll.

Reggel felé elszáll a láz is,

reggelre enyhülés fogad,

forrásvizes, hűvös oázis.


Új fénnyel csillogó utunk

riasztó árnyékkal nem állja,

sem orgonálva nem kisér

a bú alattomos sakálja.


Ne félj, az óra meg nem áll.

Mint valami fekete várrom,

a gond komor pirámisa

elmarad a látóhatáron.


Nézd, gyöngyházfény az ablakon,

a köd csak egypár szürke foszlány,

s azt is széttépi most a nap:

sörényes, büszke hímoroszlán!

8260. gabikka
aug. 5. 22:01

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem



Most nem sietek,


most nem rohanok,


most nem tervezek,


most nem akarok,


most nem teszek semmit sem,


csak engedem, hogy szeressen az Isten.



Most megnyugszom,


most elpihenek


békén, szabadon,


mint gyenge gyerek,


és nem teszek semmit sem,


csak engedem, hogy szeressen az Isten.



S míg ölel a fény


és ölel a csend,


és árad belém,


és újjáteremt,


míg nem teszek semmit sem,


csak engedem, hogy szeressen az Isten,



új gyümölcs terem,


másoknak terem,


érik csendesen


erő, győzelem...


ha nem teszek semmit sem,


csak engedem, hogy szeressen az Isten.

8259. tárnics
aug. 5. 21:05

Bódás János – Ki van jelölve a helyed



Azért van síró, hogy vigasztald,

és éhező, hogy teríts asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed.

Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött,

hogy oltalmat leljen karod között.

Azért roskadnak más vállai,

hogy terhüket te segítsd hordani.

Az irgalmat kinek fakasztják,

s mélység felett van csak magasság.

Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,

azért van, hogy te megmutathasd:

mennyi szeretet van benned.


Megmutattad-e néha legalább?

Enyhült, s szépült-e tőled a világ?

Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?

Ott is, hol eddig minden tiszta volt?


Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,

menedéknek, oszlopnak, szárnynak.

Ki van jelölve a helyed,

ne nyugodj, míg meg nem leled.

Csak ott leszel az, aminek

rendeltettél. – Másként rideg,

céltalan lesz az életed.

Mag leszel, mely kőre esett,

elkallódott levél leszel,

mely a címzetthez nem jut el.

Gyógyszer, ami kárba veszett,

mit soh’se kap meg a beteg.

Rúd leszel, de zászlótalan,

kalász leszel, de magtalan,

cserép, amiben nincsen virág,

s nem veszi hasznod sem az ég,

sem a világ.

aug. 5. 20:09

Aranyosi Ervin: Öreg barátnők…


Emlékszel még? Milyen csuda jó volt!

Hiszen a fél világ csakis nekünk bókolt!


Nem fütyültek reánk, inkább csak utánunk,

amikor utunknak ketten nekivágtunk.


Emlékszel még arra, hogy mennyit nevettünk?

Fiatalok voltunk, nyílt szívvel szerettünk!

Hétköznapok gondja nem őrölt, nem bántott,

ki tudtuk élvezni az egész világot!


Voltunk a legszebbek, a legcsinosabbak,

a szép emlékeink, lám, mind megmaradtak!

Mikor találkozunk, újra felidézzük,

ifjúságunk filmjét együtt, újra nézzük!


Bár a test megvénül, nem oly tetszetős már,

de a szívünk ifjú, mint a napsütött nyár,

s ami csodaszép volt emlékekben éljük,

ami eszünkbe jut, azt mind kicseréljük.


Hiszen, ma már másról dalol minden nóta…

Volt saját családunk ifjúságunk óta.

Éltük az életet, boldogságra leltünk,

néhány kis porontyot felnőtté neveltünk.


Együtt éltük létünk egy-egy kedves férjjel,

ki nappal dolgozott, és szeretett éjjel.

Mi meg melegséggel töltöttük meg fészkünk,

később unokáztunk, mire körülnéztünk.


Ám mindegy volt nekünk, hogyan telt az élet,

a változó világ köröttünk mivé lett,

örökké őriztük a jó barátságot,

ami végig kísért, s lélekben felrázott.


Végig élvezhettük minden kornak fényét,

nem féltünk előre, s nem vártuk a végét!

Hiszen az életünk ettől lett szép, kedves,

nem ragaszkodtunk a hulló levelekhez.

Minden egyes kornak megvan az ő bája,

úgy teljes az út, ha lábunk végigjárja.



Ha akad egy barát, aki végigkísér,

ez a jó barátság minden kincset megér.

Együtt sokkal könnyebb visszaemlékezni,

képzeletben újra fiatalnak lenni.

Örömöt találni az alkonyi Napban,

meglátni a szépet minden pillanatban.

8257. Annyka
aug. 5. 09:19

Heltai Jenő: Az én kutyám



Van egy kutyám, közönséges fajta,

Semmi úri, semmi szép nincs rajta,

Farka lompos, tekintete mérges,

Nem konyít az előkelőséghez.


Nem tudom már, hogy kerültünk össze,

Rossz sorsát az enyémhez kötözte,

És azóta igaz szeretetben

Együtt élünk boldogan mi ketten.


Egy a mással megférünk mi szépen,

Cigánylélek ő is, mint én éppen,

Lusta, léha, könnyelmű is, mint én,

S gyűlöli a szájkosarat szintén.


Éjjelente, amikor a hold süt,

Elkószálunk az utcákon együtt,

Én hallgatok, ő se ugat közbe,

Nem is veszünk soha, soha össze.


Mikor aztán ágyba dőlök reggel,

Odasimul hozzám szeretettel,

Szemembe néz, azt kérdezi aztán:

"Miért is vagyunk oly bolondok, gazdám?"


Kicsiny asztal magányos sarokban,

Szőke szép lány arcképe van ottan,

Szőke szép lány, édes tavasz-álom --

Látod kutyám ez az ideálom!"


Rá se nézek, csak titokba néha,

Nem kell neki a szegény poéta...

De ez a tárgy elkoptatott, régi,

Ugye, kutyám, ne is szóljak néki?


Továbbra is hadd szeressem lopva

Azt a képet abba a sarokba,

De annak a képnek az adója,

Ugye, kutyám, sohse tudjon róla?


Már én, kutyám, megmaradok véled,

Hiszen oly szép ez a cigányélet,

Gyakorta bús, néha-néha víg is,

Ugye, kutyám, meg leszünk mi így is?

aug. 5. 08:04

Az asztalon egy pohárban

Illatos, kedves kis virág van.

Színétől kapta a nevét, -

"CIKLÁMEN", - és ennyi elég!


(Én)

8255. Annyka
aug. 5. 07:04

Barsy Irma: Az óra pontos


Az óra jár. Nem késik, nem siet.

Egyforma percet oszt mindenkinek.

Egy könyörtelen nagy fogaskerék

hajtja az Idő ősi ütemét.

Ha visszanézek: volt-e pillanat,

felelőtlenül eldobott hanyag,

mit visszaszívnék, ha lehetne még -

ó, de sok mindent újra kezdenék!


Az óra jár, pontos és ketyeg.

Mire használtam föl a perceket?

Jaj, hányszor nem feleltem rosszra: jót!

Tékozoltam az örökkévalót...

Fut a perc. Nem jön vissza egy se már.

Az óra pontos...

S egyszer majd lejár.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook