Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
8804. gabikka
ma 08:35

JÓZSEF ATTILA: Ősz


Tar ágak-bogak rácsai között

kaparásznak az őszi ködök,

a vaskorláton hunyorog a dér.


Fáradtság üli a teherkocsit,

de szuszogó mozdonyról álmodik

a vakvágányon, amint hazatér.


Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb

tollászkodik és hosszan elborong.

A kövön nyirkos tapadás pezseg.


Batyuba szedte rongyait a nyár,

a pirosító kedvű oda már,

oly váratlanul, ahogy érkezett.


Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,

a gyár körül az ősz ólálkodik,

hogy nyála már a téglákra csorog?


Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,

de nem hittem, hogy itt van, ily közel,

hogy szemembe néz s fülembe morog.

8803. Szirén69 (válaszként erre: 8802. - Linduckó85)
tegnap 16:11
Tetszik.
tegnap 13:07

Igaz Barátság


Barátod vagyok ki kezedet fogja,

sorsodnak fonalát gombolyítja,

amikor fáradsz...

Szerelmed is vagyok, mert csak téged

képzellek magamba...

Anyád is vagyok, mert nem bírlak

nem óvni...

Apád is vagyok, mert akarom,

hogy büszke légy rám...

Testvéred vagyok, mert szíved egy darabja

testemben dobog...

Gyermeked vagyok, mert szükségem van

a gondoskodásodra!

Barátod vagyok, ki mindig ott van

melletted jóban és valóban

a nagyon rosszban...


Barátod vagyok.

Mindened vagyok!

Szeretlek!


Frenyó Krisztina

8801. gabikka
tegnapelőtt 10:59

Juhász Gyula: Milyen volt...


Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

S e szőkeségben újra érzem őt.


Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek.


Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

8800. gabikka
szept. 15. 19:33

Somogyváry Gyula:


Jó éjszakát...



Nézem az égnek legszebb csillagát


s megcsókolom a messzeségen át:


jó éjszakát!



Ha nem volna a kettőnk lelke - egy,


azt mondanád:


szellő suhant a rózsabokron át...


és sápadt arcod s lehunyt két szemed


eléje tartanád.


De mert a kettőnk lelke egy:


érzed, hogy csók ez. Titkos üzenet.



Üzenet, csók. A csillagnéző lelkem


szerelmes, vágyó, tikkadt sóhaja.


Sötétben állok.Köröttem és fölöttem


bús vakhomály a kietlen éjszaka.


De éjszakából, süket vakhomályból,


borún, ködön és fellegeken át:


nézem, csak nézem mozdulatlan szemmel,


didergő kínnal, sajgó gyötrelemmel,


s megcsókolom - szemed szép csillagát.


Jó éjszakát... 💛💙

szept. 14. 21:43

Wass Albert: A Nyár ment át az erdőn


Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.

Hiába volt felhõbe-halt a lelke:

azért az erdõ mégis észrevette.

Egy szél indult valahol: csoda-könnyû,

s az izgatott fák halk morajra keltek.


Harangvirágok összecsilingeltek,

s egyszerre feldalolt minden madár:


„A Nyár! A Nyár! A Nyár!”


A nyár megállt,

és felemelte halkan a fejét.

Szomorúan a fákra nézett,

megtörölte két könnyes szemét

és ment tovább.


A bükkök ajkán elhalt a beszéd.

Szél megtorpant. Madár elhallgatott.

Csak a patak szíve zakatolt

nyugtalanul, rémülve, akadozva.


A nyár ment át az erdõn,

s amerre elhaladt:

a néma erdõ döbbent katonái

tisztelegve álltak sorfalat.

8798. gabikka
szept. 13. 16:43

Ács Vivien : Én már nem ...


akarok rohanni, elfáradtam. Nem akarok megfelelni senkinek. Nem tartozom elszámolással az életemről. Azt csinálok, amit akarok, ha én jól érzem magam, akkor nincs mit megbánnom.


Csak meg akarok állni, abbahagyni a versenyfutást az idővel. Nem sietni, nem futni, csak sétálni szeretnék.


Nem akarok azon agyalni, kinek hiányzom,ki szeret, ki nem, ki keres, ki nem, kinek számítok és kinek nem. Egy életem van, azt teszem, ami nekem jó, nem kérek a megfelelésből.


Én már nem ...


Én már nem akarok válaszokat. A múltamból, az emberektől, akik cserben hagytak, akik ott hagytak, akik miatt kifordultam magamból és akik ott hagytak, és akiknek nem számítok.


Már nem keresem a miérteket. Inkább csak elfelejtem a kérdést, és azt, hogy volt.


Nem volt igazi, nem volt helyes, nem jó helyre szálltam fel, vagy csak rossz állomáson kötöttem ki, de már újra visszatértem, és saját magam vagyok.


Én már nem ...


Én már nem várok, de nem is rohanok , egyszerűen csak hagyom megtörténni a dolgokat, hagyom a sorsot, hogy engedjen. Nem várok senkire, nem vesztegetem az időmet.


Én már elengedtem a múltam...


Én még nem ...


Én még nem adom fel, szárnyalok . Én még élek, néha még futok, néha már nem rohanok. Csak megyek az úton, és ha kereszteződéhez érek, hagyom, hogy a szívem irányítson .


Én még igen...


Én még élek, még akarok szeretni , én még sok boldog pillanatot akarok, én még utazni vágyom, én még táncolni akarok az esőben, stoppolni akarok az országúton, elfeküdni egy virágos réten. Ölelni akarom azokat, akiket szeretek, sikítani akarok egy hullámvasúton, látni a világ csodáit, piramist látni és hegyeket mászni, új kultúrákat megismerni, én még ÉLNI akarok !


Én már nem ....


Én már nem félek, nem félek az egyedülléttől , nem félek attól, hogy nem kellek, nem akarok félni attól, hogy fájni fog , én csak élek, ha kell őrülten, ha kell kockáztatva, minél több saját pillanattal, ami mind az enyém.


Nem rohanok, nem futok, vagy ha igen, néha megállok, hogy körülnézzek, van-e mellettem valaki.

8797. gabikka
szept. 12. 09:25

Vörösmarty Mihály: Névnapra



Ugy áldjon meg isten neved napján,


Hogy beérhesd vele minden órán.


Legyen élted mint a virágos fa:


Remény s öröm virágozzék rajta.


Mely sok szívnek keserű gyötrelem,


Legyen neked édes a szerelem.


Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,


Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.


Bánat ha ér, legyen az rövid éj,


S utána hosszú boldog nap a kéj.


S bárhova visz tőlünk a szerencse,


Lépésidet emlékünk kövesse.


S rokon érzet tartson köztünk hidat:


Te se felejtsd távol barátaidat.

8796. tárnics
szept. 11. 20:42

Kálnay Adél: Ima


Kérlek, Uram, ne vedd el tőlem

a hajnalokat, pára száll olyankor

a tájra, s a fák térdig állnak a könnyű

fehérségben


Kérlek téged, hagyd meg nekem

az esőtől ázott föld szagát, hadd

szívjam magamba a fák friss

lélegzetét


Kérlek, engedd látnom, hogyan

nyugszik le a nap, ott felejtve

vörösségét a lassan sötétülő

égbolton


Kérlek, Uram, segíts meghallani,

amikor tiszta énekükkel egymást

keresik a könnyű röptű, szabad

madarak


Add meg, Uram, azt a nyugalmat,

amit csupán a fenyőktől ölelt

csendes tisztáson érezhet meg

az utazó


Engedd megérintenem a patak

kristályvizében a sima kavicsok

zöld mohával benőtt hátának

bársonyát


Ó, Uram, vegyél észre engem,

tétován járok minden úton,

fejem konokul földre szegem,

s elhagy erőm


Engedd, hogy meghalljam a

sírók panaszát, mert könnyüktől

áradnak a folyók és sósak az

óceánok


Vedd el tőlem az aggodalmat,

amitől árnyék borul napjaimra,

s éjszakánként színüket vesztik

álmaim


Kérlek, add, hogy soha ne érezzek

gyűlöletet azok iránt, akik nem

tudják, miért cselekszik

a rosszat


Engedd, hogy mindig tudjak

gyönyörködni a gyerekek

világra csodálkozó ártatlan

szemében


Kérlek, add meg nekem, hogy

rá tudjak hajolni a gyönge

öregek ráncokkal megírt

kezére


Ó, Uram, segíts felismernem

a zajban az öröktől fogva szóló

zenét, s a mindenekben fölzengő

harmóniát

8795. gabikka
szept. 11. 17:54

Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz


Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!

Minek a lázas rohanás?

Ülj le egy padra, nézz fel az égre,

érintsen meg bűvös varázs.


Ne rohanj el az élet mellett,

engedd a szépet hatni rád.

Akik megállnak, szépre lelnek,

azokkal megáll a világ.


Mikor lassulsz lecsendesülve,

a lelked is életre kel.

Nem erőlködsz nekifeszülve,

a lét értelmét éred el!


Hagyod, hogy vigyen áramlása,

s eljuttat céljaid felé.

Segít a szíved dobbanása,

s vágyad az utat meglelé.


Nem is kell megkeresni módját,

csak csendben, várni, hogy legyen.

Nem kell “harccal legyőzni Tróját”,

s átmászni minden gond-hegyen.


Nem kell balgán sikerre törni,

harcban legyőzni másokat.

Elég egy székben hátradőlni,

s teremni hagyni álmokat.


Szebbet teremthetsz szeretettel,

lélekből kapva az erőt.

Szebb világot alkot az ember,

békéset, s tisztán élhetőt.


Nem hajt tatár, anyagi érdek,

szíved csak szépre éhezik.

Érzéseid vonzzák a szépet,

amely úgyis megérkezik.


Engedj el végre minden görcsöt,

s hagyd, hogy a csónakod vigyen.

A pillanat, ha lazán töltöd,

úrrá lesz minden irigyen.


Álmodj nagyot, álmodj merészet,

s figyeld, a gondolat teremt!

Valóra váltja az egészet,

neked adva a végtelent.


Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!

Engedd csak szállni az időt!

Ülj le egy padra, nézz fel az égre,

figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!

8794. tárnics
szept. 9. 14:59

Túrmezei Erzsébet: Tanulgatom a csendet


Nézem a tó fodrozó tükrét,

a felhők, fények játékát a vízen,

szeptemberi fák színesedő levelét...

és tanulgatom a csendet.


Nem az üreset, a némát:a beszédeset!

Hiszen Valaki mindig megszólal a csendben.

Tó tükrére, sirályok szárnyára,

hulló aranylevélre üzeneteket ír nekem.

Ölembe perdül egy őszi levél...

üzenetét betűzgetem

8793. tárnics
szept. 9. 06:58

Sárhelyi Erika

Csillagok és szivárványok


Minden nap kihuny egy fénylő csillag,

S minden nap megszületik egy másik.

A hó ellepi a fázó földet,

mi jövőre újra kivirágzik.


Nézd, mint hullik a fáradt, sárga lomb,

Lábad alatt hever az elmúlt nyár,

Ma eső mossa őszbe fúlt szíved,

De mélyén ragyogó kikelet jár.


A fönt és a lent néha túl közel,

Olykor összecsapnak az elemek,

Ám a legádázabb vihar sokszor

A legfénylőbb szivárványt szüli meg.

8792. gabikka
szept. 8. 09:55

Ady Endre


Párisban járt az Ősz


Párisba tegnap beszökött az Ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen,

Kánikulában, halk lombok alatt

S találkozott velem.


Ballagtam éppen a Szajna felé

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

Arról, hogy meghalok.


Elért az Ősz és súgott valamit,

Szent Mihály útja beleremegett,

Züm, züm: röpködtek végig az uton

Tréfás falevelek.


Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé

S Párisból az Ősz kacagva szaladt.

Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán

Nyögő lombok alatt.

8791. tárnics
szept. 7. 07:37

Emily Bronte: A Remény



Félénken szállt a Remény,

leült kalitkám elé,

s mint egy önző szivű lény,

sorsom dőltét figyelé.


Irgalmatlan volt, ha félt:

rács közt egy zord téli nap

kilestem rá, s ő fejét

félrefordította csak!


Hamis, önző volt valóban,

béke! súgta harc hevén,

énekelt, midőn zokogtam,

s elhallgatott, ha lestem én.


Hamis volt s kérlelhetetlen,

amidőn már csupa rom

volt a vágyam, vert a kedvem,

s sírt a Bú is sorsomon:


a Remény - bár vad kínomra

balzsam lett volna szava -

égbe szállt szárnyát kibontva,

s nem láttam többé soha!


(Tótfalusi István fordítása)

8790. tárnics
szept. 6. 19:38

Mentovics Éva: A szőlő


Aranysárgák már a fürtök,

akárcsak a napsugár.

Üresen kong minden hordó,

tátog a prés - rájuk vár.


Tőkéjéről levagdossuk,

berakjuk a kosárba -

présből csorog édes leve,

tölthetjük a pohárba.

szept. 5. 21:00

József Attila: Nagyon fáj


Kivül-belől

leselkedő halál elől

(mint lukba megriadt egérke)


amíg hevülsz,

az asszonyhoz ugy menekülsz,

hogy óvjon karja, öle, térde.


Nemcsak a lágy,

meleg öl csal, nemcsak a vágy,

de odataszit a muszáj is -


ezért ölel

minden, ami asszonyra lel,

mig el nem fehérül a száj is.


Kettős teher

s kettős kincs, hogy szeretni kell.

Ki szeret s párra nem találhat,


oly hontalan,

mint amilyen gyámoltalan

a szükségét végző vadállat.


Nincsen egyéb

menedékünk; a kés hegyét

bár anyádnak szegezd, te bátor!


És lásd, akadt

nő, ki érti e szavakat,

de mégis ellökött magától.


Nincsen helyem

így, élők közt. Zúg a fejem,

gondom s fájdalmam kicifrázva;


mint a gyerek

kezében a csörgő csereg,

ha magára hagyottan rázza.


Mit kellene

tenni érte és ellene?

Nem szégyenlem, ha kitalálom,


hisz kitaszit

a világ így is olyat, akit

kábít a nap, rettent az álom.


A kultura

ugy hull le rólam, mint ruha

másról a boldog szerelemben -


de az hol áll,

hogy nézze, mint dobál halál

s még egyedül kelljen szenvednem?


A csecsemő

is szenvedi, ha szül a nő.

Páros kínt enyhíthet alázat.


De énnekem

pénzt hoz fájdalmas énekem

s hozzám szegődik a gyalázat.


Segítsetek!

Ti kisfiuk, a szemetek

pattanjon meg ott, ő ahol jár.


Ártatlanok,

csizmák alatt sikongjatok

és mondjátok neki: Nagyon fáj.


Ti hű ebek,

kerék alá kerüljetek

s ugassátok neki: Nagyon fáj.


Nők, terhetek

viselők, elvetéljetek

és sirjátok neki: Nagyon fáj.


Ép emberek,

bukjatok, összetörjetek

s motyogjátok neki: Nagyon fáj.


Ti férfiak,

egymást megtépve nő miatt,

ne hallgassátok el: Nagyon fáj.


Lovak, bikák,

kiket, hogy húzzatok igát,

herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.


Néma halak,

horgot kapjatok jég alatt

és tátogjatok rá: Nagyon fáj.


Elevenek,

minden, mi kíntól megremeg,

égjen, hol laktok, kert, vadon táj -


s ágya körül,

üszkösen, ha elszenderül,

vakogjatok velem: Nagyon fáj.


Hallja, mig él.

Azt tagadta meg, amit ér.

Elvonta puszta kénye végett


kivül-belől

menekülő élő elől

a legutolsó menedéket.

8788. tárnics
szept. 5. 20:35

Tamkó Sirató Károly:

BŐRÖND ÖDÖN


Bőrönd Ödön

a Köröndön

Ül a kövön,

Ül a kövön

Feketeszínű böröndön.


Arra száll egy helikopter,

Lerádióz a riporter:

Bőrönd Ödön!

Bőrönd Ödön!

Miért is ülsz itt

a Köröndön

feketeszín

böröndödön?


Visszafelel Bőrönd Ödön

csepp zsebrádió-adóján:

Azért ülök a Köröndön

feketeszín böröndömön,

várom, hogy a tearózsa

várom, hogy a tearózsa

kinyíljon az aszfaltkövön,

s a 4-es busz begörögjön!

8787. tárnics
szept. 4. 16:27

Radnóti Miklós


SZEPTEMBER


Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!

a fák alatt sok csilla, barna ékszer:

vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,

a perzselőt! a hűs esők előtt.

Felhőn vet ágyat már az alkonyat

s a fáradt fákra fátylas fény esőz.

Kibomló konttyal jő az édes ősz.

szept. 4. 10:58

Ajtók


Egy ajtó, ami mögött állsz.

Egy ajtó, mely előtted áll.

Egy ajtó zárva.

Biztosan?

Megpróbáltad már kinyitni?

Mi van, ha csak a kilincsre kell tenni a kezed?

Mi van, ha zsebedben lapul a kulcs?

Megnéznéd?

Egy ajtó, ami előtt állsz.

Egy ajtó, mely nyitható.

Egy ajtó, mely neked nyílik.

Lépj be rajta!

Ott van a te világod!

Indulj!


Frenyó Krisztina

szept. 3. 16:51

SZEPTEMBER VÉGÉN (Petőfi S.)


Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt.

Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

S még benne virít az egész kikelet,

De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,

A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...

Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!

Ki most fejedet kebelemre tevéd le,

Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?

Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre

Könnyezve borítasz-e szemfödelet?

S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,

Hogy elhagyod érte az én nevemet?


Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,

Fejfámra sötét lobogóul akaszd,

Én feljövök érte a síri világból

Az éj közepén, s oda leviszem azt,

Letörleni véle könyűimet érted,

Ki könnyeden elfeledéd hivedet,

S e szív sebeit bekötözni, ki téged

Még akkor is, ott is, örökre szeret!


(Koltó, 1847. szeptember.)

8784. Polli
szept. 3. 16:09

Linn Márton


Kopogtat az ősz!


Valaki kopogtat, rázza már a fákat,

Készíti nekik a színes, új ruhákat.

Hatalmas ecsettel pingálja az erdőt,

Festi a fáknak az őszi, meleg kendőt.


De lám csak, szakadozik már az a kendő,

Hull a földre, színes szőnyeget teremtő.

Köd ül a hegyre, völgyre, ismerős tájra,

Takarva szépségét, hogy senki se lássa.


Pedig mily gyönyörű, ahogy a köd fölszáll,

Látom, hogy a festő, színekkel előáll.

Szélvihar közeleg, esővel jő az ősz,

Rázza a fákat vadul, mutatva, mily bősz.

8783. gabikka
szept. 3. 09:22

Kányádi Sándor: Még süt a nap…


Még süt a nap, még sütöget,

csak reggelente van hideg,

csak estelente kéldegél...

újra és újra föl a szél.

Csak az éjszakák, csak azok

hűvösek, mint a csillagok.

Napközben meleg van, meleg.

Sütkéreznek a verebek.

Duruzsolnak a darazsak.

Napfényben fürdik a patak.

Gúnárok, gácsérok, tojók

élvezik még az úsztatót.

De a reggeli hideget

feledni többé nem lehet,

sem az esték, sem a sötét

éjszakák csillag-hűvösét;

tudják mindezt a levelek,

s a fáknak búcsút intenek.

szept. 2. 19:38

Benedek Elek: Most állj meg itt


Most állj meg itt, és nézd a láthatárt.

Remeg a föld, eltörpülnek a fák.

Felhők fölrázott vánkosán a nap

lomha vért csorgat már, nem aranyat.

Fejed fölött megfordul egy madár,

a láthatár felé suhanva száll.

Szétszórja a megnyúlt árnyékokat

az úton végig-söprő alkonyat.

Magad állsz a mai nap peremén,

nincs szívedben se bánat, se remény.

Nem is sejted, mit ígér a holnapod,

de elébe kell állnod, azt tudod.

És túl kell élned; amíg csak lehet,

ugyanazt kell itt újra-kezdened,

téglánkint rakva egyre a falat

a részvéttelen ég boltja alatt,

mintha létezne beteljesedés,

s nem rész lenne maga is, az egész,

mintha az időt hagynád örökül

mi átfolyt rajtad, s nélküled röpül

tovább) az utódokra, mintha csak

az lenne lényeged, mi megmaradt

kezed nyomán, s mások javára vált...

Nos, állj meg itt, és nézd a láthatárt.

8781. tárnics
szept. 1. 12:59

Váci Mihály:

SARKCSILLAGOM, SZÜLŐFÖLDEMEN


Gyermekkorból ittmaradt felhőket

álmodnak felettem az egek.

Jegenyék lángját szítják a szellők,

A könnytől ki óv meg engemet?


Szülőföld! E modern korban csúfság

éri azt, kinek még fogain

recseg a hazai homok kvarca.

Titkolom rólad-kelt álmaim.


Tengereken, világokon túlra

vágynak a súlyuk-vesztett szivek.

Pedig mit az ember itthon elveszt,

földön, égen nem lelheti meg.


Hazám édes gravitációja!

Csak vonzásod adhat súlyt nekem!

Hová mennék? Határaid közt is

milyen nehéz meglelni helyem!


Mi lennék, ha te is elengednél?

Szülőföld, hazám - sarkcsillagom!

Csodálok minden csillagot, holdat,

de csak tehozzád igazodom!


Éj van. Nem látom, csak hallom őket:

- sírva húznak vándormadarak.

Vágyik, vergődik, sóhajt az ember,

lázadozik - s mégis hű marad.


Hulló csillag hív, csal vadlúd-ének;

van, ki már rakétán menekül.

Leborulok. Szívem melegíti

a Földet, mely lassan, egyre hűl.


1957

8780. Gretaa
szept. 1. 11:55

Jó éjszakát!



Fenn az égen, messze délen

lágy holdkaréjt szelt a Nap,

csillagporral díszítette,

így lelt rá az alkonyat.


Ágyat vetett a Tejúton,

- mint amikor született -,

Göncölszekér elringatja,

épp időben érkezett.


Csillagokat számlálgatja,

milliárdnyi barikát,

el is jutott épp ötszázig,

elnyomta a Holdvilág.


Nyugalomban, csillagfényben

így aludt el ma a Nap,

aztán reggel megint ébren

bukkan fel az ég alatt.

8779. gabikka
szept. 1. 10:20

Kökény Éva: Szeptember


Ez a nyár jókedvem nyara volt!

Szívemhez szelíden, zene hangján szólt,

ajkamra tündér-szavakat varázsolt -

lelkemet élmény járta át.

Most szeptember sző árnyat körém.

Még melenget a nap, sugarát ontja -

de vidító virágaim szirmát

süvítő szél úrfi mind lefújja,

nyár szépségeit sorra letarolja.

Már szeptember sző árnyat körém.

Nem lesz madárdal, eltűnnek

a szivárvány-szárnyú pillangók,

nélkülük szomorúbb lesz a világ -

csak a sóvárgás, a felsőbb vágy marad!

Bár szeptember sző árnyat körém.

Most szédülten, szorongva, szelíden kérdem

e szőlőszüretelő, évszakváltó hónapot,

szépséges nyaram, virágözön, madárdal

és pillangók helyett nekem mit adsz?

Szeptember! Számomra mit tartogatsz?


(Szívhang, 2012.)

8778. tárnics
szept. 1. 09:31

Somlyó Zoltán:

VALAKI...


Mit szeretek?... Ezt sokszor kérdem magamtól.

A kék eget?... A múló napokat?...

Egy arcot?... Egy mosolyt... Vagy tán a régi,

szivembe visszacsengő dalokat?...


Mit szeretek oly nagyon, hogy tíz körmöm

ennyire az élet husába vágom?!...

... Én úgy hiszem, hogy azt a Valakit,

aki lehettem volna e világon...

8777. gabikka
aug. 31. 16:27

Kökény Éva:Nyárutó


Eltelt hát a nyár,

úgy elfutott

június, július,

s a csillagokat:

Szent Lőrinc könnyeit

hullató augusztus!

Ti gyors napok

naptáramból

úgy elosontatok,

mintha sosem

lettetek volna ott.

A fa alatt az asztalon

egyre több lehullt levél -

s én újra faggathatom

a rám köszöntő őszt:

szövi-e, fonja-e körém

az árnyát,

ellopja-e egemről

a nap lángját

megtöri-e

szememben

a hold sugarát?

8776. tumbo
aug. 31. 10:20

arany haja vállára hullt,

gyöngy foga szikrát vetett,

liliom arca kipirult,

ágyat vetett s rám nevetett.

8775. tárnics
aug. 29. 16:46

Ana Blandiana: Hagyd meg, ősz



Hagyj nekem zöld fákat, ősz!

Nézd, szemeim adom neked.

Sárga szélben tegnap éjjel

A fák sírva letérdeltek.


Hagyj nekem kék eget, ősz,

Szórj villámot homlokomra!

Éjszaka - az ég a fűben,

Majd széthasadt, hajladozva.


Hagyd meg ősz, a madarakat,

Űzd el inkább lépteim!

Hajnal egén csordogáltak

Pacsirták üvöltései.


Hagyd meg, ősz, a füvet, hagyd meg

A gyümölcsöket,

Medvét ébren, itthon gólyát,

A nappali fényeket!


Hagyd meg ősz a nappalt, ne sírj

A napba füstfelleget!

Sötétíts el inkább engem,

Úgyis esteledem.


(P.Tóth Irén fordítása)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook