Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
8113. Pipi57
tegnap 18:45

Azt hiszed egyedül vagy?

A fájdalom örökké a sajátod

Talán ő az egyetlen barátod

S a sötétség csak kísérőd

Mit érdekel mit mond a világ?

A szomorúság a kínzó átkod

A boldogságot csak messziről látod

Foglya vagy az életnek

Úgy érzed, hogy vége?

Arra gondolsz, hogy feladod

S a bánatot másra hagyod

Gondolj a szépre

Azt kérded miért?

Mosolyog az arcod,de belül könnyezel

Sír a lelked, félsz, hogy elveszel

Ne add fel!


Arthur Rottem

8112. Pipi57
tegnap 18:44

Raffai Sarolta - Fénylő csöndben


Mindent elmondunk volna már?

Egymást kutatni szavunk nincsen,

hang, hogy magához menekítsen -

nézlek. Hallgat a szád, s a szám.


Számolgatsz kurta éveket.

Voltál barátom, ellenségem.

Szivárványhíd támad az égen

bámulni tündöklésedet -


bámulni tündöklésemet

szívben, szavakban, kézmelegben.

A csoda-híd fent rezzenetlen -

s a csönd itt egyre fényesebb.

8111. Pipi57
tegnap 18:44

Dsida Jenő - Ki érti?


Szerettem volna adni,

de nem volt: mit. -

Szerettem volna kapni,

de nem volt: kitől.


Szerettem volna enni,

de üres volt a tányér. -

Szerettem volna menni

de nem volt: hová.


Szerettem volna halni,

de a Halál kitért. -

Szerettem volna élni,

de nem volt: miért.

8110. tárnics
tegnap 06:50

Kun Magdolna: Csak a lelkem értsd meg



Nem kérem, hogy változz, hisz én sem változom,


csak a lelkem értsd meg némely napokon,


mikor megsebez egy szó és megsebez egy mondat,


mikor túlhajszolt sorsom vállaimon roskad.



Nem kérem, hogy vigyázd minden léptemet,


s azt sem hogy gyermekként fogd a kezemet,


csak akkor állj majd mellém, ha meginogni látszom,


ha sötét felhők árnya libben minden útirányon.



Nem kérem, hogy ringass el, ha közeleg az éj,


s azt sem, hogy altatóként szép mesét mesélj,


csak azt kérem, ha szükséges néhány vigasz-szó,


te legyél a legigazabb szívbátorító

8109. cicaaa65
tegnap 06:41

Várnai Zseni: Szeretni


Szeretni ezt az életet,

az egyetlent a végest,

Szeretni még ha bánt is,

ha mostohánk is néhanap,

de kék az ég, és süt a nap,

van benne boldogság is.


E szép és szörnyű kor során

csodákat tesz a tudomány

a titkok titka tárul,

a tudás fája lombosul,

de atom felhő tornyosul:

mérges gyümölcs a fárul.


Nem ölni, vért nem ontani,

a tüzeket eloltani,

s nem gyújtani,hogy égjen

ország és város,hol a nép

gyönge megvédi életét

s hogy békességben éljen.


Még harcok dúlnak lángban ég

a megbolygatott messzeség,

madár se leli fészkét

futnak az erdő vadjai,

csak borzalomról..hallani:

Világ teremts már békét!


Fogyó hold már az életem,

de dolgom még töméntelen,

még tenni, adni vágyom...

Csak lenne még erőm elég,

zengni a béke énekét...

e felbolydult világon!


Csak élni, élni emberek!

Időnk oly gyorsan el pereg,

egy perc csupán az élet...

de ez a perc lehet csodás

teremtő munka, alkotás

amely megőriz téged!

8108. tárnics
tegnapelőtt 19:20

Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben


Búza, búzakalász!

véle szél hadonász:

hajlik, lengedezik,

amíg cseperedik.

Búza, búzakalász.


Színe még nem arany:

mint a fű, csak olyan.

Szerte búzamező

zöld színben repeső,

- színe még nem arany.


Amíg érik a mag,

lassan, jó nap alatt,

- könnyű kis pipacsok

szirma, lángja lobog,

amíg érik a mag.


Messze virítanak.

Lenge szirmaikat

rázva vérpirosan,

mag felett magasan,

messze virítanak.


Tőlük piros a táj!

_"Ime itt van a nyár!"

Őket nézegetik,

szép csokorba szedik.

Tőlük piros a táj.


A zöld búzamezők,

észrevétlenek ők!

De lehull a pipacs,

s felragyognak a nagy

érett búzamezők!

8107. cicaaa65
máj. 24. 21:37

Reményik Sándor: Sziklák



A kősziklákat mindíg irigyeltem,

Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,

Állják a villámot, ha rájok sujt,

S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.

Számukra soha sincs „talán”, se „hátha”,

Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,

Mint zord, erős és önhitt férfiak,

És hófuvásos, sivatag-nagy télben

Fejükön csipkés jégből a sisak.

A kősziklákat mindíg irigyeltem.



A kemény szót most megtanulom én is,

De szívem bánja, mit kimond a szám,

Ajkamon éles az ige, mint a kard,

De belül egy hang kérdez: „igazán?”

S a lélek ernyedt, tompa, szárnyszegett.



Már megtanulok én is síkraszállni,

S nem hajigálni kő helyett kenyeret,

S lenni kőszírt, mely int és fenyeget,

Kőszikla, mit meg nem ingat semmi.

Kőszikla, min a csákány eltörik.


Ó, de belül fáj keménynek lenni!

8106. tárnics
máj. 21. 11:46

Reményik Sándor: Viszontlátásra


Viszontlátásra, - mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek -

Bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e még

Azt a kezet, amit elengedek.


Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.

Viszontlátásra - holnap.

Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.

Vagy ha nem akkor - hát majd azután.

És ha aztán sem - talán egy év mulva.

S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.

Viszontlátásra a földnek porában,

Viszontlátásra az égi sugárban.

Viszontlátásra a hold udvarán,

Vagy a Tejút valamely csillagán -

"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

8105. tárnics
máj. 20. 05:17

Reviczky Gyula:



PÜNKÖSD



Piros pünkösd öltözik sugárba,


Mosolyogva száll le a világra.


Nyomában kél édes rózsa-illat,


Fényözön hull, a szívek megnyílnak.


Hogy először tűnt fel a világnak,


Tüzes nyelvek alakjába támadt.


Megoldotta apostolok nyelvét,


Hirdeté a győzedelmes eszmét.


Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed,


Ma is minden bánkódó szívének,


Hogy ki tévelyg kétségbe, homályba:


Világító sugaradat áldja.


Habozóknak oldjad meg a nyelvét


Világosítsd hittel föl az elmét.


Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,


Diadallal az egész világon!


Piros pünkösd, szállj le a világra,


Taníts meg új nyelvre, új imára.


Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,


Szeretetnek sugara, Szentlélek!

8104. tárnics
máj. 18. 14:02

L. Horváth Zsuzsa


Pünkösd hava


Májusi ég hullatta záporát

hova tűntél, pünkösdi királyság?


Vetések lágyan ringó selymén

hullám-bodrokat rajzol a szél,

ezüst kalászon rebben a fény.

Pipacsok égnek, mint jelzőtüzek,

(vérszínükkel jelezve az ünnepet)

ahogy a lélek vihara közeleg.


Május fűszeres sóhaja kél

jázminok illatát terítve szét,

(szállongó szirmoktól fehérlő lég)

pünkösdi rózsákra ejti bársony leplét,

akác ringatja borzas fürtjeit

megcsillantva felhők könnyeit.


S míg égi gyémántot szárít a Nap

ragyog mindenütt zöld fényű smaragd.


Poet.hu

8103. cicaaa65
máj. 17. 19:07

Dévényi Erika: Tied a nap


Nem tudom neked adni a napot,


De tudok adni egy pillanatot.


Mikor megállíthatod a rohanó időt,


Kiszakítva belőle minden erőt.


Nem tudom a napot neked adni,


Sugarával meleget árasztani,


De elküldöm neked szívem melegét,


Áldásként küldöm, legyen a tiéd.


Nem tudom a napot adni neked,


De adom a szeretetemet.


Ha fontos neked, kezedbe veheted,


Ha megérintett, magaddal viheted.


A napot neked adni nem tudom,


Hiszen nincs is saját napom.


De van egy kis lángom, csak neked,


Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.

8102. tárnics
máj. 14. 20:33

Aranyosi Ervin: A versen át súgom…


Kevés a vers, ha szép csak.

Kevés, ha nem tanít!

Kevés a szó, ha épp csak

csendben elandalít.

Hiába szól a létről,

útmutatást nem ad,

s te járod újra, s újra,

bejáratott utad.

Kevés a vers, ha altat,

s nem rázza lelked fel.

Kevés, ha nem ad vágyat,

hogy változtatni kell!

Ha bezárul körötted

köröd, s rabságban tart,

ha téves késztetések

bénítják meg a kart.

Hiába írom versem,

ha csupán szép neked,

s nem mutat szebb világot,

nem ad szebb életet.

Ha nem kelt benned vágyat:

erős és jobb legyél!

Azért, hogy szebb jövődért

lépéseket tegyél.

Nem hiszel Istenedben,

csak féled a halált.

Lelked testedben szenved,

méltó célt nem talált!

Nem tudsz jobbá szeretni,

embert és állatot,

nem tudsz magadba nézni,

nincs önvizsgálatod.

Ítélkezel, s nem ismersz

engem, vagy másokat.

Mások tükröznek téged,

hát szíved fáj sokat.

Hiába van kezedben

a szabad akarat,

ha hited erejével

elzárod magadat.

Egy életen keresztül,

csak haldokolva élsz.

Nincs időd semmi másra,

a holnapoktól félsz.

A félelmed teremt csak,

– mérgezett gondolat –

amely a rosszat vonzza,

s teremti poklodat.

Ember, tanulj hát élni!

Szeret az Istened!

Szabaddá tette lelked,

csodát is tett veled:

A teremtés csodáját,

s csak tőle vársz csodát,

bár bármit megteremthetsz

mit vágyó lelked lát!

Te építsz mennyországot,

ha szívvel akarod,

de ha a poklot féled,

hát azt is megkapod.

Választhatsz jót, vagy rosszat,

s az mind meglesz neked,

mert csak tapasztalásról

szólhat az életed.

Sosem más írja sorsod,

– nyújtson neked vigaszt! –

te alkotod világod,

vagy rombolod le azt.

Hiába látod szépnek,

ha versem elvakít!

Ha csak egy pillanatra

poklodból kiszakít.

Ha sosem ismered meg

életed szép okát,

ha nem tudok a verssel

érthetőn hatni rád,

akkor hiába minden,

a versem céltalan!

Hiszen a költészetnek

fontosabb célja van!

Rést nyitni a világra,

megmutatni neked,

hogyan teremt világot

az áldott képzelet.

Hogy minden gondolattal

bevonzod a csodát,

s ha félelem nem gátol,

a jövőd írod át!

És bizony, mondom néked,

lelkünk, ha összefog,

elmúlik minden bánat,

mitől a Föld sajog!

Ha közösen teremtünk,

világunk szebb lehet,

ezt súgja folyton lelkem

a versen át neked!

8101. tárnics
máj. 13. 14:34

Mikolai Bertics Mihály: Most…


Oly csendes a világ

bennem, mint a tó,

mint lábujjhegyen lengő

szél, mely nyugtató,

s hullik… hullik fentről

a boldogságillat;

egy valóra vált álom,

a lüktető élet,

mely szívemig hat.


Ó, úgy sóvárogtam,

érted éjjelente,

mint elveszett

angyalarc után

a havas téli táj.

Jöjj s ölelj!

A Szaturnusz mögé

bújt már a Titán,

köntösén fényes gombok:

holdak, csillagok,

zsebében régi álmaink:

boldog-, s boldogtalanok.


Jöjj… ölelj,

nézz a szemembe!

Az átfázott évek után

bújj hozzám egy kicsit,

a fák között,

a fű tövében,

velem takarózni itt!

8100. tárnics
máj. 13. 14:14

Charles Algernon Swinburne


Versengés



Ha a szerelem rózsa,

hadd legyek én levél,

életünk együtt nőne

bús és dalos időbe

- dúlt rét, virágos róna,

ősz bánat s édes kéj -,

ha a szerelem rózsa,

hadd legyek én levél.


Ha vers volnék a dalban,

s dallam a szerelem,

énekben egyesülnénk,

ajk-ajkon üdvözülnénk,

s csók, csattogó madárhad

zengne esős delen,

ha vers volnék a dalban

s dallam a szerelem.


Ha te édes, az élet,

s én kedvesed, halál,

együtt sütnénk, havaznánk,

s míg március csókot dob ránk,

míg nárcisz s harkály éled

eperízű szélre vár -

ha te édes, az élet,

s én kedvesed, halál.


Ha bánat rabja volnál,

s öröm apródja én,

játsznánk ősszel, tavasszal,

csellel, édes szavakkal,

könnyekkel, éjjel, nappal,

nevetve lány s legény -

ha bánat rabja volnál,

s öröm apródja én.


Ha te április hölgye

s én májusnak ura,

legyeznél gyenge ággal,

beszórnálak virággal,

míg a nappal árnyak völgye

s az éj fényes, fura -

ha te április hölgye

s én májusnak ura.


Ha te örömkirálynő,

és én a kínkirály,

Kupidót együtt lessük,

csalfa szárnyát lenyessük,

táncot mértékre jár ő,

zablát kap, pórul jár -

ha te örömkirálynő

és én a kínkirály.

8099. cicaaa65
máj. 10. 19:40

Szuhanics Albert

Ne félj!


Ne félj, hisz nincsen rá okod,

a jövőt úgy sem tudhatod.

Ne sírj, töröld meg szép szemed,

hisz jár a boldogság neked!


Álmodj, egy jobb, egy új jövőt,

most állsz a szép napok előtt.

Ne félj, a jóban hinni kell,

ez már így magában siker!


Szeresd az életet nagyon,

nem baj, ha nem vár nagy vagyon.

Legyél te szerény, kis virág,

melynek viszi a szél az illatát!


Hited te el nem hagyhatod,

égből segítnek angyalok.

Minden öledbe hullik majd,

tudd meg, a vágy magja kihajt!


Kihajt, mint zsenge, kis növény,

övé a langy eső, s a fény...

Fa lesz, s a lombja égig ér,

ne félj, te mindig higgy, remélj!

8098. tárnics
máj. 10. 12:57

Aranyosi Ervin: Rigódalra ébredve


Vidám rigó szállt a fára,

felébredtem víg dalára.

– Mitől van ily vidám kedved,

az emberen kell nevetned?

Honnan a te vidámságod,

szépnek látod a világod?

Tán útközben megtanultad,

nem aggaszthat folyton múltad,

És a jövőd? Bízol benne?

Rábízod a jó Istenre,

Te csak dalban imádkozol,

a a világra csodát hozol?

Ki rád hallgat, szeret élni,

búját víg dalra cserélni!

Hinni jóban, szerelemben,

hogy élhetünk jobban, szebben!

– Hej, te rigó, de jól látod,

fütyüld szebbé a világot!

Nekünk még van mit tanulni,

dalt dúdolva boldogulni.

Megtanulni vígan élni,

múlttól, s holnaptól nem félni,

inkább itt élni a mában,

s hinni szívünk víg dalában!

8097. cicaaa65
máj. 9. 20:22

Csak..


Csak annyit kérek, hogy azt mondd, amit érzel

Soha ne ígérj olyat, amit nem tudsz megtenni

A szavak elszállnak, a tettek magukért beszélnek

Mindig őszinte legyél, hogy szívből tudj szeretni.


Az sem kell, hogy lehozd a csillagokat az égről

Az sem kell, hogy rózsaszirmot szórj lábam elé

Elég, ha csak mellettem vagy, és úgy ismered

Lelkem titkait, mintha csak magadba tekintenél.


Nem kell, hogy elhalmozz drága ajándékokkal

Az sem, hogy erődön felül a tenyereden hordozz

Ha szeretsz, az többet ér nekem minden pénznél

Hiszen ha velem vagy, csak akkor vagyok boldog.


A nekem adott időd a legszebb bizonyíték arra

Hogy tényleg, igazán olyan fontos vagyok neked

Hogy kitartasz mellettem jóban és rosszban is

S a legnagyobb viharban sem engeded el a kezem.

8096. Pipi57
máj. 6. 09:05

Anyák napja alkalmából minden édesanya, megérdemel egy szép köszöntőt. Bár köszönetet nem csak Anyák napján kell a gyerekeknek mondani, de legalább ez az egy nap legyen szép.

Boldog Anyák napját kívánok a világ minden édesanyának <3


Anyák napjára


Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.

Édesanyám felett arany fénye lengjen.


Ébresztem a kertet, minden fának ágát,

Bontsa ki érette legszebbik virágát.


Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,

dalolja mindegyik legszebbik énekét.


Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,

az én Édesanyám mindig mosolyogjon!


Ámon Ágnes


[link]

8095. cicaaa65
máj. 6. 08:05

Olyan…


Jó érzés megszépíteni másnak a napját

Hisz a figyelmesség nem kerül semmibe

Mégis sokan élnek köztünk a világon

Akiknek ezt nehezére esik megtennie.


Az életünket is sokkal szebbé teheti az

Ha kedvességeink viszonzásra találnak

Vidámmá válhat a legrosszabb napunk is

Ha örülni tudunk más igaz mosolyának.


Olyan jó érzés úgy álomra hajtani a fejünk

Ha tudjuk, hogy aznap is tettünk valakiért

Ha csak öleléssel tudtunk vigaszt nyújtani

Akinek adtuk, annak mindennél többet ért.


Erőt ad a szívnek, ha van, kire számíthat

Egyszer mindenki visszakapja azt, amit ad

Úgy bánj embertársaiddal, ahogy szeretnéd

Hogy életed során majd veled is bánjanak.

8094. tárnics
máj. 6. 07:23

Ki a legszebb a világon?


Tündöklésem szép idején

nem néztem a tükörbe én,

két kisgyerek szemefénye

volt az arcom tükörképe,

s szólt a szívem: - Édes lányom,

ki a legszebb a világon?

- Te vagy a legszebb, anyám,

hidd el nékem igazán!


- Édes fiam, mondd meg nékem:

ki a legszebb e vidéken?

- Édesanyám, Kedvesem,

nincs nálad szebb, senki sem! -

Csillagtükrön néztem arcom,

mint egy tündér királyasszony,

aki hol volt... hol nem volt...

de ez nagyon régen volt.


Fiam elment messzeségbe,

nem nézhetek a szemébe,

s másnak mondja: - Kedvesem,

nincs nálad szebb senki sem!...

Kislányomból kisasszonyka,

csillagszeme rám ragyogja,

mint egy fényes tükörkép:

- Szebb a jóság, mint a szép!


Tó tükréhez megyek s kérdem,

ki a legszebb a vidéken?...

Tó tükrét a szél kavarja,

arcom girbe-gurba rajta...

- Hamis a tó! - Futok messze,

csorba tükör a kezembe,

csorba tükör felel nékem:

- Nem az vagy már, aki régen!


Kedves, öreg Szülőanyám,

Te mondjad meg, de igazán,

elhervadtam, csúnya vagyok?

Édesanyám szeme ragyog:

- Hidd el nékem, édes lányom,

te vagy a legszebb a világon...

S ahogy szólott, könnye fénylett,

arcom benne tündérszép lett.


Várnai Zseni

8093. tárnics
máj. 6. 07:12

Ratkó József


Zsoltár


Az anyák halhatatlanok.

Csak testet, arcot, alakot

váltanak; egyetlen halott

sincs közülük; fiatalok,

mint az idő.

Újra születnek

minden gyerekkel; megöletnek

minden halottal - harmadnapra

föltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség,

szerelmükért örökös hűség,

s adassék könny is, hogy kibírják

a világ összegyűjtött kínját.

8092. tárnics
máj. 6. 07:09

Tandari Éva: Szólj még Mama …


Reszkető, fáradt hangodon

csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!

~ Lásd; eltévedtem, s nem tudom,

merre visz az Éjszaka …

.

Nem látom szemed fényét,

mely Hitet adott, Merszet, és Célt.

Nem foghatom többé kezed

hogy megcsókoljam … mindenért …

.

Nem hallhatom óvó szavad

mely intett; dorgált; dicsért …

- Magam kell lássam az Út rögét

ha elérni vágyom a Tiszta Célt.

.

~~ Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:

Nem éreztem, hogy kell szavad …

Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még …

~ De elszállt a Szó, mint a pillanat …

.

Most érteném már! Fogadnám …

~ De elszállt a Szó; csak emlék maradt.

Emlék maradt, csak ezt áldhatom,

s csak a földet csókolhatom, mi rejti

mélyben is szerető, óvó hangodat …

8091. globus
máj. 5. 19:19

Áprily Lajos:

A kertbe ment


Uram, én nem tudom, milyen a kerted,

a virágosod és a pázsitod.

Én nem tudom, virágok ültetését

ágyásaidban hogy igazítod.


Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve

júniusi vasárnap hajnalán,

beteg lábával és beteg szívével

bánatosan kertedbe ment anyám.


Uram, tele volt immár félelemmel,

sokszor riasztó árnyék lepte meg,

de szigony-eres, érdes két kezével

még gyomlálgatta volna kertemet.


A kicsi teste csupa nyugtalanság,

s most elgondolni nem tudom, hogy ül.

Virágosodban könyörülj meg rajta,

hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.


Mezőiden ne csak virágmagot vess,

virágaid közé vegyíts gyomot,

hogy anyám keze gyomlálhassa kerted:

asphodelosod és liliomod.

8090. cicaaa65
máj. 4. 18:35

Mitől...


Mitől lehetne boldogabb az ember

Hisz amit megkap, az soha nem elég

Mindig, mindenből több és jobb kell

Ami van, az általában már túl kevés.


Mitől lehetne sokkal élhetőbb a világ

Mitől halhatna ki a vad gyűlölet végre

Mi pótolhatná azt a hiányt, mely miatt

Egyre törekszünk a tökéletességre.


Mitől lehetne kevesebb a sebzett lélek

Kipihentebb a túlhajszolt, kimerült test

Mitől tudna mindig talpra állni az ember

Legalább annyiszor, ahányszor elesett.


Mitől függ, hogy ki meddig, hogy élhet

Mennyi időt szán, rendelhet neki az ég

Nem tudhatjuk, de hogy életünk szebb

Legyen, talán azért mi is tehetünk még.

8089. tárnics
máj. 3. 04:26

Sajó Sándor

Magyarnak lenni


Magyarnak lenni: tudod mit jelent?

Magasba vágyva, tengni egyre - lent;

Mosolyogva, mint a méla őszi táj,

Nem panaszolni senkinek, mi fáj;

Borongni mindig, mint a nagy hegyek,

Mert egyre gyászlik bennünk valami:

Sokszázados bú, melyet nem lehet

Sem eltitkolni, sem bevallani.

Magányban élni, ahol kusza árnyak

Bús tündérekként föl-fölsirdogálnak,

S szálaiból a fájó képzeletnek

Fekete fényű fátylat szövögetnek

És bút és gyászt és sejtést egybeszőve

Ráterítik a titkos jövendőre.

Rabmódra húzni idegen igát,

Álmodva rólad: büszke messzi cél,

S meg-megpihenve a múlt emlékinél,

Kergetni téged: csalfa délibáb!...

Csalódni mindig, soha célt nem érve,

S ha szívünkben már apadoz a hit:

Rátakargatni sorsunk száz sebére

Önámításunk koldusrongyait.

- Én népem! Múltba vagy jövőbe nézz:

Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...


Magyarnak lenni: tudod mit jelent?

Küzdelmet, fájót, véges végtelent.

Születni nagynak, bajban büszke hősnek,

De döntő harcra nem elég erősnek;

Úgy teremtődni erre a világra,

Hogy mindig vessünk, de mindig hiába:

Hogy, amikor már érik a vetés,

Akkor zúgjon rá irtó jégverés.

Fölajzott vággyal, szomjan keseregve

A szabadító Mózest várni egyre:

Hogy porrá zúzza azt a szirtfalat,

Mely végzetünknek kövült átkául,

Ránk néz merően, irgalmatlanul,

S utunkat állja zordan, hallgatag.

Bágyadtan tűrni furcsa végzetünk,

Mely sírni késztő tréfát űz velünk,

S mert sok bajunkat nincs kin megtorolni:

Egymást vádolni, egymást marcangolni!

- Majd fojtott kedvünk, hogyha megdagad,

Szilajnak lenni, mint a bércpatak,

Nagy bánatoknak hangos lagziján

Nagyot rikolt ni: hajrá! húzd, cigány -

Háborgó vérrel kesergőn vigadni,

Hogy minekünk hajh! Nem tud megvirradni,

Hogy annyi szent hév, annyi őserő,

Megsebzett sasként sírva nyögdelő,

Mért nem repülhet fönn a tiszta légben,

Munkás szabadság édes gyönyörében,-

Hogy mért teremtett bennünket a végzet

Bús csonkaságnak, fájó töredéknek!...

Tombolva inni hegyeink borát,

Keserveinknek izzó mámorát,

S míg vérünkben a tettvágy tüze nyargal,

Fölbúgni tompa, lázadó haraggal,-

S mikor már szívünk majdnem megszakad:

Nagy keservünkben,

Bús szégyenünkben

Falhoz vágni az üres poharat.

- Én népem! Múltba vagy jövőbe nézz:

Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...


De túl minden bún, minden szenvedésen,

Önérzetünket nem feledve mégsem,

Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,

Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!

Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,

Mely itt reszket a Kárpátok alatt.

Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:

Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;

Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,

Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,

Féltőn borulni minden magyar rögre,

S hozzátapadni örökkön-örökre!...

8088. tárnics
máj. 2. 21:13

Aranyosi Ervin


Esőcsepp


Sötét felhő fenn az égen,

esőcseppek megszülője,

dédelgette picinyeit,

ahogy elvárhatjuk tőle.

Ám egy furcsa pillanatban

egy eső csepp esni kezdett

útnak indult a föld felé,

ez volt a vég, s ez a kezdet.

Ahogy jött az égi csúszdán

átjárta Őt a félelem:

- amikor majd földet érek

véget érhet az életem?

Félt nagyon a fájdalomtól,

- jaj csak keményre ne essek,

legyen hosszabb az életem,

szép, gömbölyű csepp lehessek.

De a világ ily magasból,

olyan rút és zord, kegyetlen,

- Napsugár is felszáríthat,

Föld magába szívhat engem.

Mit érzek majd, ha leérek,

lelkem mélyén ürességet?

Vagy kis testem szerteloccsan,

s ez az élet így ér véget?

És ahogy így gondolkodott,

lassan véget ért az útja,

Csobbanással befogadta,

egy parasztház gémeskútja.

Fenn a felhő magasában,

másik csepp is útnak indul.

Arcocskáján mosoly játszik

apró szelek szárnyain hull.

Kicsi szíve hevesen ver.

A szemében boldog álom.

Tiszta hite, gondolata:

felfedezem a világom.

Milyen színes, milyen tágas,

mennyi szépség ami rám vár,

egy körforgás ez az élet,

s nem szakad meg soha tán már.

S ahogy lenéz tekintete

felfedez egy kis patakot,

benne millió csepp fürdik,

alkot kedves kis csapatot.

Várjatok csak, jövök én is!

Köztetek örömöm lelem.

Együtt játszunk majd napestig,

s végre lesz, ki játszik velem.

Két part között fogócskázunk,

víg kórusunk csobogása,

vidámít majd erdőt, mezőt,

- meg a fényünk csillogása.

Cseppjeink közt halak úsznak,

megsimítjuk fényes hátuk,

szeretettel körbe fonjuk,

mi leszünk a jó barátjuk.

Csupa vidámság az élet,

leérkezzek, nagyon várom,

olyan gyönyörű az élet,

amilyen egy színes álom.

Véget ért hát hosszú útja,

sok testvére nagyon várta,

és a patak hűs vizében,

életcélját megtalálta.

Két esőcsepp, két gondolat,

talán te is észrevetted:

jobb annak, ki álmodni mer,

mint ki a sorsától retteg

máj. 2. 17:42

Móra Ferenc - Altató


Csicsija, bubuja, én csillagom,

Bölcsődet dúdolva ringatgatom,

Két szemed álomba csókolgatom,

Csicsija, bubuja, én csillagom!


Hajnal az életed, dél az enyém,

Utamról tiédre ömlik a fény

S mikorra a hajad aranyodik,

Az enyém szürkébe csavarodik.


S ha napom süllyed az ég peremin,

Te fogod majd le az én szemeim,

S én alszom majd el a te dalodon,

Csicsija, bubuja, én csillagom!

8086. tárnics
máj. 1. 19:17

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők


Bodzavirágból, bodzavirágból

hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen,

bodzafehéren, bodzafehéren.


Szállj, szállj felhő,

pamacsos,

hullj le, te zápor

aranyos,

hullj le, te zápor,

égi virágpor,

égen nyíló bodzavirágból.

8085. tárnics
máj. 1. 12:49

Zengjen a dalunk, pajtás,

Fákon újul a hajtás,

Fogadjuk a tavasz dalát!


Itt van május elseje,

Énekszó és tánc köszöntse!


Zeng es dalol az élet,

Szállj csak, zeneszó, ének,

Ébresszed a magyar népet!

8084. cicaaa65
máj. 1. 07:42

"És jött a május. Ezer orgonának

Lila bugája búgott, a napon

Minden bokor virágba öltözött föl

És a paréj is megnőtt szabadon.

Mint győzedelmi zászló, égbe lendült

A jegenye s ezer pacsirtadal

Hirdette boldogan és büszkeséggel,

Hogy itt a május és a diadal!

A nap bíborban hunyt el, a vizekben

Millió élet nászdalt remegett,

Míg a világ világ, még soha senki

Nem készített ennél szebb ünnepet! "


Juhász Gyula /Május ünnepe,részlet /

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook