Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
9372. gabikka
júl. 28. 21:22

Pásztor Piroska: Gondolsz-e rám?

.

Ha fáradt csendben fürdik a táj,

s az égen alkony ver tanyát,

szobádban sápadt félhomály,

gondolsz-e rám?

.

Ha egy csillag ablakodon bekandikál,

a hold ezüst hálót von reád,

halkan súgva jó éjszakát,

gondolsz-e rám?

.

Ha cirógat a napsugár,

a szél hajadban táncot jár,

vízcseppben ott a szivárvány,

gondolsz-e rám?

.

Ha a természet szép ölén,

ámulsz színei özönén,

hallod az erdő lágy szavát,

gondolsz-e rám?

.

Ha gondtól roppan a vállad,

s nincs féltő, vigyázó társad,

mikor az élet nagyon fáj,

mondd:

gondolsz-e rám?

9371. gabikka
júl. 27. 11:19

Juhász Gyula - Egy virágért

Mit adjak egy virágért, mint virágot?

Egy verset, mely a szívemből terem,

A szívemből, mely könnyeimmel ázott,

Mint a mező ködülte éjeken.

.

Mint a mező, mely akkor terem éppen,

Ha jól felszántják viharok s ekék.

Ó viharom, én rettenetes évem,

Elég volt nékem, több is, mint elég.

.

Mert rabja voltam gyilkos mélabúnak

És ültem mélyén a fekete kútnak

S hallgattam, amint sorsom varja károg.

.

S valaki egyszer azt üzente:higgyek,

Egy fehér rózsát e mély kútba hintett.

Mit adjak egy virágért, mint virágot?

júl. 26. 20:39

Nyakó Zita


Kisfiamnak


Csak telik az idő,

s te egyre okosabb vagy,

szemedben ott ragyog az élet,

mindenhol nyomot hagy.

Lépteid mentén kivirágzik a táj,

érintésed nyomán

elmúlik minden ami fáj.

És csak telik az idő,

s te vagy a legfontosabb nekem,

ha rám nevetsz, ha átölelsz,

veled együtt dobban a szívem.

Kicsiny ujjaid nyomán, minden újraéled,

benned virágzik, fejlődik,

minden ami számomra az élet.

És csak telik az idő,

és még jobban féltelek,

és még a széltől is óvlak,

és még jobban szeretlek.

9369. gabikka
júl. 26. 09:44

Juhász Gyula


Anna örök


Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó, de mégis,

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt,

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben,

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen.

9368. gabikka
júl. 25. 10:39

Szabó Lőrinc: VASÁRNAP...


Az éjszaka tündér kezével

kihímezte a réteket.

Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,

jó reggelt, virágok, füvek!


Jó reggelt! - mondom jobbra-balra,

minden virágnak köszönök,

látogatóban vagyok én itt

ezer kis ismerős között.


Köszöngetek és fütyörészek,

minden szép, minden érdekel.

Pedig tegnap, szombaton este,

de szomorún aludtam el!


Egész nap pénz után szaladtam,

a remény, mint a nap, fogyott.

Mi lesz? - kérdeztem és gyülöltem,

ami jön, a vasárnapot:


míg volt remény, mindent gyülöltem,

és nem jött pénz, és este lett.

Aztán az éj ezer virággal

hímezte ki a réteket,


s most itt vagyok az Ördögormon,

ünnep van, pénz nem lesz ma se,

nézem, hogy ring sárgán a zöldben

a gyermekláncfű tengere,


nézem a felhőt, lent a csárdát,

a hátán hempergő csikót,

s hogy egy gallyon, mint szürke gyöngyöt,

hogy viszi nagy hasát a pók,


és letelepszem és az erdő

mint zöld város tolong körül,

s kívül az emberi világon,

minden társadalmon kivül,


túl kötelességen s reményen

egészen jól érzem magam:

holnapig már nincs mit csinálni,

örülök annak, ami van.


Egész nap pénz után szaladtam,

hajszolt és megcsalt a remény:

reménytelenül, megnyugodva

heverek a tisztás gyepén,


és oly jó ez a felelőtlen,

embertelen semmittevés,

hogy szinte fáj, hogy jön a hétfő

s a gond megint, hogy lesz-e pénz.


Szinte fáj, - de mire kimondom,

már tűnik is a fájdalom,

nincs tegnap, nincs igazi holnap

ezen a gyönyörű napon, -


s egyszerre, boldogan, felugrom,

hogyne! hisz már érezni, hogy

lassankint vers lett a panaszból,

amit a fejem forgatott:


vers lett! s holnap pénzt adnak érte!

Rendben van! És megyek tovább:

Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,

jó reggelt, gyönyörű világ!

9367. birdy
júl. 24. 15:22

Pilinszky János: Itt és most


A gyepet nézem, talán a gyepet.

Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,

vagy egyszerűen az, hogy létezel

mozdítja meg itt és most a világot.

9366. gabikka
júl. 24. 09:19

Kovács Sándor - Mezei virág


Köszöntelek te kis virág,

Veled szebb ez a nagy világ,

Díszíted a mezőt, rétet,

Festőpalettán a képet.


Lányok kezében a csokor,

Hajukban is illatozol,

Méhek dongnak, gyűjtik mézed,

Édenkertet felidézed.


De most változik a világ,

Mi lesz veled te kis virág?

Múlik a nyár, ősz közeleg,

Zord időben mi lesz veled?


Ha jönnek az őszi szelek,

Hullanak a falevelek-

Földig lehajtod a fejed,

Nem kedvez a hideg neked.


Mielőtt december eljő,

Magvakat sodor a szellő-

Megforgatja őket szépen,

Aztán szétszórja a réten.


Átalusszák ők a telet,

Fújhatnak a hideg szelek,

Tavasszal majd felébrednek,

Mezei virágok lesznek.

9365. gabikka
júl. 22. 12:17

Juhász Gyula: Milyen volt...


Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

S e szőkeségben újra érzem őt.


Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek.


Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.


1912.

9364. gabikka
júl. 21. 09:09

"A tegnapokkal fogy az élet,

A holnapokkal egyre nő,

S szemedben mégis mindörökké

A mának arca tűn elő.

(...)

Ezért ha illan ez az év is,

S a múltba szállva szétomolt,

Lelkedben ott a kincs örökre,

Amely valaha benne volt."


Mihai Eminescu

9363. gabikka
júl. 19. 11:21

Pocsai Piroska - NE SIESS!


Ne siess,

Az idő úgyis rohan,

Ami neked jutott,

Azt éld meg boldogan!

.

Ne siess,

Sétálj az ég alatt,ön

Csodáld színe kékjét,

Míg az idő halad!

Ne siess,

Lásd meg a csodát:

Zöldellő fákon a mohát,

Évgyűrűibe rejtett korát,

Virágszirmon a szorgos méhet,

Amint gyűjtögeti neked a mézet,

Halld meg a madarak énekét,

Amint fiókáinak zengi életét.

Nyisd ki füled a tücsökzenére,

Szíved a napsugár melegére,

Sétálj a park bársonyos gyepére,

Halld meg, mit mesél a szél,

Lágyan susogva hozzád beszél!

.

Ne siess,

Hamar leég a gyertya lángja,

Jusson időd barátra, családra!

Ha kínálsz feléjük egy teát,

Legyen a tányéron keksz és marmelád.

Feléd nyújtja kezét gyermeked?

Öleld meg, mondd, hogy szereted,

Ha tett is olyat, mivel megbántott,

Éleszd magadban újra a lángot,

Zárd palackba a vélt haragot, s

Adj szívedből egy újabb darabot!

.

Lassíts,

Az idő úgyis rohan,

Ezt elfelejtik sokan!

Szelektálj, mi fontos, mi az, mi nem:

Nem kell megfelelned úton-útfélen,

Mert ha átrepül feletted az őrangyalod,

Másként festeni a múltat hiába akarod,

Az ecsetet a kezed leejti, s itt hagyod.

9362. gabikka
júl. 18. 20:21

Sárhelyi Erika: _Mintha vihar jönne_


"Ma jó volna kicsit messze menni

- nem örökre, elég egy kiskabát -,

csak pár üres órát zsebre tenni,

s úgy futni járatlan utakon át.


Elveszni, mint kit nem is keresnek,

csak áttűnni titkon, mint őszbe a nyár.

Csuklómon - tik-tak - vernek a percek,

indulnom kéne, mert valami vár.


Ma közel a távol, megérintem,

s lábamhoz ülnek sosem járt helyek,

egyikük máris fogja a kezem,

lehet, egy pár napra vele megyek.


Hívnak a messzik, a holnemvoltak,

ma zavar a máskor jól eső csönd,

még ma jöjjön el hozzám a holnap,

kicsi és szűkös most nekem a Föld.


Ma olyan, mintha nagy vihar jönne,

vajúdó ég alatt rohan a szél.

Kitárt karokkal állok elébe,

vigyen el messze - ha hazakísér."

9361. gabikka
júl. 17. 17:18

"Ugye mennyi a szép?

Csak látni kell,

s magunkkal

szívünkben vinni el."


(Rajki Miklós: Látni c. verse - részlet)

9360. gabikka
júl. 15. 09:39

Váci Mihály:

Végül


Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

csak szeressék!

Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,

hogy ne szeressék!

Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább

a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve

ne is tessék.

Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,

hogy meg ne vessék.

Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,

hogy meg is vessék.

Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,

ezüstös karácsonyestét?

Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,

és azt, mi lesz még?!

Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

- azt se, hogy szeressék.

Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,

szeressen még.

Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el

egy-egy estét

9359. gabikka
júl. 14. 11:22

Várnai Zseni: CSODÁLATOS


Miért keresnék távoli csodákat?

hiszen, hogy élek, maga is csoda!

Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,

csodálni ezt meg nem szűnök soha.

Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,

csoda, hogy érzek és gondolkodom,

képzeletemben képek szárnyasodnak

s betűhálómmal őket elfogom.

Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?

Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?

Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik

e furcsa szellem titkos búhelye?

Csodálhatnám a napot és a holdat

s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;

de mért szállnék a messzi csillagokra,

hiszen csoda az én kis életem.

És új életek szakadtak belőlem,

oly egyszerű és mégis oly csodás,

ahogy a rügyből a levél kipattan,

mégis mi hát egy új fogantatás?

Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,

mi a remegés, mi a félelem?

S mily különös, úgy csüggni mindhalálig

egy idegen, egy másik életen.

A gyerekem az életemnek mása,

ő én vagyok, de mégis Ő maga.

Csodáltam őt, amikor járni kezdett,

mikor kibuggyant legelső szava,

s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:

lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?

s mikor benne is képek szárnyasodtak,

akkor éreztem, hogy már elhagyott.

Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,

s ahány ember, megannyi képzelet.

Mindenki lát, csupán röptén elfogni

kevesen tudják ám a képeket,

művésznek mondják az ilyen varázslót,

aki szavakba, színbe, kőbe vés,

de honnan ez, én is miként csinálom?

Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.

Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!

Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!

Akár a mag, amely egy sziklacsúcson

gyökeret ver s kövek közt megfogan.

A szél a gyönge magvat elsodorja,

de erős az élet és megtapad...

Csodálatos az élet és hogy élek

s hogy én is adtam életmagvakat!

9358. Alina*
júl. 13. 11:26

Várnai Zseni: Ha simogatni tudna a szavam


Ha simogatni tudna a szavam,

Mint lágy, becéző szellemkezek:

Szavak virágát hinteném rátok,

Hogy ne szenvedjetek.


Ha gyógyítani tudna a szavam,

Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;

Ezernyi szóból szőnék most mesét,

Hogy meggyógyuljatok.


Ezernyi szóból szőnék most mesét,

Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,

És elkendőzné a vérző valót;

Hogy ami fáj, az ne fájjon…

9357. gabikka
júl. 12. 16:41

Figyelj rám, mintha jel volnék,

Keress úgy, mintha nem volnék,

Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,

Fizess úgy, mintha szolgálnék,

Evezz úgy, mintha tó volnék,

Melengess, mintha jég volnék,

Etess úgy, mintha éheznék,

Itass úgy, mintha szomjaznék,

Olvass úgy, mintha vers volnék,

Halgass úgy, mintha dal volnék,

Szeress úgy, mintha jó volnék.


(Nagy Bandó András)

9356. gabikka
júl. 11. 12:11

Aranyosi Ervin : A nyugalom padja


Látod ezt a padot? A nyugalom padja.

Értékét a rajta töltött időd adja.

Mert, ha magányosan leülsz megpihenni,

az élet szépségét tudod számba venni.

Rá tudsz csodálkozni a gyönyörű tájra,

s élvezed a léted, anélkül, hogy fájna.

Látod ezt a padot? Ez egy csodás bútor!

Távol tart bánattól, haragtól és bútól!

Mikor kedveseddel idelátogattok,

a harmóniának fénylő esélyt adtok.

Ez a pad egy csoda, felemeli lelked,

e helyt sikerülhet életcélra lelned.

Hallgass a szívedre, csillapítsd le elméd,

jó lenne, ha vágyad, érzésed figyelnéd.

És a pad majd segít, hogy önmagadra leljél,

csak a belső hangra, érzésre figyeljél,

s mikor felállsz innen, s haza indulsz végre,

rájössz, nem szorulsz már többé segítségre!

9355. gabikka
júl. 10. 09:29

“Tavasz volt, de én a nyarat vártam,

a meleget, a patakok hűs vizét.

Nyár volt, de én az őszt vártam,

a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.

Ősz volt, de én a telet vártam,

a ropogós havat, és a karácsony örömét.

Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,

a rügyfakadást, a nap melegét.

Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni,

szabad és önálló.

Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,

érett és sokat ismerő.

Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni,

ifjú és szabad lelkű.

Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni,

tevékeny élettel.

Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”


(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

9354. gabikka
júl. 9. 21:28

Dsida Jenő:

Az én kérésem


Az ábrándok, mik itt élnek szívemben

Immár tudom, hogy nem maradnak itt

Minden, ami szép, gyorsan tovalebben

Az élet erre lassan megtanít


Mert mi az élet? Percek rohanása

Fagyos viharként száguld mindenik

Mögöttük sír a kertek pusztulása

S a rózsabokrot földig letörik


Illatos szirmok, zöldellő levélkék

A vihar szárnyán mindez elrepül

Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég

Ott áll a kert siváran, egyedül


Én sem számítok semmi kegyelemre

Én felettem is végigzúg a szél

Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje

Jobban megvédve nincs a többinél


Én készen állok minden fájdalomra

Nem hall ajkamról senki sem panaszt

De most szívemnek még egy vágya volna

S ha jó az Isten, meghallgatja azt


Ne vágtassanak szegény rózsakerten

Az összes szelek, mind, egyszerre át

Ne várjon rájok elfásulva lelkem

Ne törjenek le minden rózsafát


Tépjék szirmait egyenként le, lassan

Mind külön fájjon, sajogjon nekem

És mindegyiket nagyon megsirassam

És minden könnyem egy-egy dal legyen.

9353. gabikka
júl. 8. 15:03

Figyelj rám, mintha jel volnék,

Keress úgy, mintha nem volnék,

Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,

Fizess úgy, mintha szolgálnék,

Evezz úgy, mintha tó volnék,

Melengess, mintha jég volnék,

Etess úgy, mintha éheznék,

Itass úgy, mintha szomjaznék,

Olvass úgy, mintha vers volnék,

Halgass úgy, mintha dal volnék,

Szeress úgy, mintha jó volnék.


(Nagy Bandó András)

9352. gabikka
júl. 6. 12:39

Várnai Zseni: Néma bánat


Én úgy igyekszem megnyugodni:

már a szívem sem mer dobogni,

lélegzetem is visszafojtom,

és ami fáj:én ki nem mondom,

csitítom magam,hogy ne sírjak,

hogy semmi szomorút ne írjak:

maradjon meg a néma bánat

ott bent a szívben önmagának!


Kinek beszéljek,tán a szélnek?

Vagy fönt a ködös,szürke égnek,

esőnek,hónak,zivatarnak,

panaszkodjam a hideg falaknak?

Papírra róni is hiába,

belesikoltani a világba

nem érdemes:a néma bánat

maradjon meg csak önmagának!


Ha olykor érzem:tűrhetetlen!

És nem bírom már türelemmel,

hogy így maradtam,így kifosztva,

kedveseimtől elrabolva,

hogy mérhetetlen messze élnek...

kinek zokogjam,tán a szélnek?

Szívemben elbődül a bánat,

de csak befelé önmagának!


És,hogy a hangját én se halljam,

összeharapom lázas ajkam,

a jajkiáltás föl ne törjön,

inkább a lelkem összetörjön!

Minek a szív,minek a lélek?!

Már nem tudom,miért is élek,

mért húzom,húzom,mint az állat

e sorsot,amely csupa bánat.


Csak nézek,nézek esdekelve,

egy villanásnyi fényt keresve...

s szemembe bús szemek merednek,

és könnyek,könnyek permeteznek!

Ki tette ezt,mi történt itten?

Nem tudja más csak,csak fönt az Isten,

de hangtalan sírjon a bánat,

csak bent a szívben önmagának!


Csitulj szívem,ne merj dobogni,

csak hagyd a lángot ellobogni,

már ami fáj,ki nem sikoltom,

lélegzetem is visszafojtom,

a néma fájdalom beszéljen,

helyettünk a nagy ég ítéljen...

s maradjon csak a mély búbánat

ott bent a szívben...önmagának!

9351. gabikka
júl. 5. 12:08

Várj reám, s én megjövök,

hogyha vársz nagyon,

várj reám, ha sárga köd

őszi búja nyom;

várj, ha havat hord a szél,

várj, ha tűz a nap,

várj, ha nem is jön levél

innen néhanap;

várj, ha nem vár senkit ott

haza senki már,

s ha nógat is bárki, hogy

nem kell várni már.


Várj reám, s én megjövök.

Fordulj daccal el,

ha áltatják ösztönöd,

hogy: feledni kell…

ha lemondtak rólam már

apám s lányom is,

s jó barát már egy se vár –

…szinte látom is:

borral búsul a pohár,

s könnyet ejt szemük,

rám gondolva. De te várj

s ne igyál velük.


Várj reám! Ó átkelek

minden vészen én.

Aki nem várt, rám nevet:

„Szerencsés legény”.

Nem tudhatja senki sem,

te meg én csupán,

hogy te jártál ott velem

öldöklő csatán,

s te mentettél meg, de hogy?

Egyszerű titok:

várni tudtál rám, ahogy

senki sem tudott.


Konsztantyin Szimonov: Várj reám


Magyar fordítás: Lányi Sarolta

9350. gabikka
júl. 2. 10:31

Aranyosi Ervin: A szeretetről


Szeretni annyi: – elfogadni,

kitárt szívedből többet adni!

Másokban meglátni a szépet,

s örökre hinni: szép az élet!

Megértőn nézni a világra,

ápolni, kinek lelke árva.

Tudni a rossz is emberi,

másképpen lát, ki felismeri.

Keresd a jót, kívánd a szépet!

Lásd meg másban az emberséget!

Bocsásd meg azt, amiben gyarló!

Szeress ha fáj is, legyél kitartó!

Azért születtél erre a földre,

hogy szeretni tanulj mindörökre.

Szívedben szóljon szeretet ének,

szeretném, hogyha szeretnének!

9349. gabikka
júl. 1. 09:21

SZÉP ERNŐ: RECEPT


Se meghalni, se nem élni

Lemondani, de remélni.

Ülni, föl-fölkelni, járni,

Várni, várni, várni.

Elaludni és álmodni,

Álmodozni, gondolkodni.

Vágyni, vágyni, elepedni,

Hagyni a szívet repedni.

Nézni, nézni, elámulni,

Csak bámúlni és ámúlni.

Örulni az égnek reggel,

Beszélni a gyermekekkel.

Heverészni és sétálni,

Fütyörészni és tréfálni.

Mindenkit mosollyal csalni,

Mulattatni vígasztalni.

Elfáradni és pihenni,

A könnyeket kiengedni.

A könnyeket könnyen venni,

A szenvedést elszenvedni.

Tenni venni, jönni menni,

Képzeletben messze lenni.

Túl gondolni a világon,

Túl az óperenciákon.

9348. gabikka
jún. 29. 20:20

A patak (Wass Albert)


Halkan susog a dombtetőn az erdő,

csókot hint a rózsás alkonyat,

tölgykoronás rengeteg ölén

halkan csobog, csobog a patak.

Talán elmélkedik.Talán nevet,

vagy sír benne egy elszakasztott húr,

csupán nekünk oly egyhangú e dal,

amint alant bársony-fövénybe túr.

Rajta libegve selymes barka száll,

ki tudja honnan s mely vidékről jött.

Kicsinyke csolnak, merre, merre mész?

Mi csábít lent a ködfalak mögött?

Midőn a múltkor, szeptember felé,

fehér habok mély titkát kémlelém,

a víz felett titán árnyalatban

libegve szált egy elszáradt levél.

Akkor még ősz volt, most tavasz,

a kispatak vígan mesél.

Akkor dal helyett könny fakadt,

virágok helyett falevél...

Lágyan susog az esti szellő,

rózsákat hint az alkonyat,

tölgykoronás rengeteg ölén

halkan csobog, csobog a patak...

9347. gabikka
jún. 27. 08:30

Nagy Ilona: Pipacsszerelemmel...


Egy buta kis virág, néhány selyemszirom,

szél ölelte fodrok nyáresti alkonyon,

rubin színű lakó, virág szőtte rétnek,

szerelmes szíveknek tűzben izzó fészek.


Míg a magva földben téli álmot szunnyad,

emberek szívéről vajon miket tudhat,

hogyan színez újra ily sok szürke álmot,

hogy pipacspirosnak lássuk a világot?


Ám, ha felmelegszik szívedben az élet,

kivirul - ő - újra, virágot bont, szépet,

s mikor padlizsánszínt fest - föléd - a reggel,

pipacstenger ölel, pipacsszerelemmel...

9346. gabikka
jún. 26. 10:48

Kun Magdolna: Csak a mának élj


"Ne tervezd a jövőt, sem a holnapot,

ma élj meg minden szép pillanatot,

ma legyél vidám, ma legyél boldog,

ma vess le válladról minden földi gondot,


mert a holnapban nem bízhatunk meg,

hisz elég egy perc, és befejezett lesz

mindaz mit álmodtunk, mit tervbe vétettünk,

mert hittük, elég idővel rendelkezhetünk.


Életünk hosszát nem mi szabjuk meg,

s nem mi állítjuk meg az időkereket,

mert az időkerék forgását ott állítják meg,

ahol ajándékba kaptuk ezt a földi életet."

9345. tárnics
jún. 26. 08:42

Romhányi József - KECSKÉRE KÁPOSZTÁT

Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.

Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.

Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,

Elmondom kecskéül!

.

- Mekk!

Egyelek meg,

de remek

kerek!

Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!

Egyenes jellemek

benneteket elkergetnek!

Mekk!

De szerfelett kellenek

keblemnek

e levelek.

Egyet lenyelek!

Nem! Rendesen legelek...

Mekk!

De eme repedezett fedeles levelek,

melyeket emberek nem esznek meg,

nekem teljesen megfelelnek,

ezeket nyelem le.

Belembe lemehetnek.

Mekk!

Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek

lettek fedelek.

Ezek e melegben egyre epedeznek,

meg-megrepedeznek.

Nem tehetek egyebet,

egy rend levelet lenyelek.

Mekk!

De erre eme bentebb szerkesztett levelek

egyre feljebb keverednek,

rendre fedelek lesznek,

melyeket szemetesvederbe tesznek.

Erre teremtettek benneteket?!

Mekk!

Elengedhetetlen meg kell ennem

e fejben lelt leveleket.

Le veletek!

Nyekk!

Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek,

de megmentettelek!

Mekk!

9344. gabikka
jún. 23. 09:05

Móricz Zsigmond - Légy jó mindhalálig

Ma még fiatal vagy s minden szépnek látszik .

Hulló könnyed is szivárvánnyá válik .

De ahogy az évek gyorsan tova szállnak ,

Úgy gyűlnek szívedben a gondok és az árnyak .

Rövid ez az élet , mégis sok a könnye ,

Mikor Te sírsz , mások könnyét törlöd le !

.

Mert ahogy Te szeretsz , úgy szeretnek mások

Úgy lesz ellenséged , úgy lesz jó barátod ,

És ha minden álmod valóssággá válik ,

Akkor se feledd :

"LÉGY JÓ MINDHALÁLIG !"

9343. csemár
jún. 22. 10:07
"Ég a napmelegtől a kopár szik sarja..."
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook