Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)

#szórakozás #média

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯ ❯❯

12585. D1zsúlika

tegnap 15:19

Aranyosi Ervin: A szeretet gyógyír

A szeretet gyógyír minden bánatunkra.

szeretettel kell hát gondolni magunkra!

Mikor ezt az érzést hagyjuk kiáradni,

a világ sem képes már magunkra hagyni!

A szeretet gyógyír mindenféle bajra,

magvát ha elszórod az élő talajra,

szép virág lesz abból, vagy az élet fája,

s más is tapasztalja, érzőn megcsodálja!

A szeretet gyógyír, gyógyít tiszta fénye,

tőle boldogulhat Isten minden lénye.

Ha a szívben láng gyúl, élő fényre ébred,

az élet értelmét könnyedén megérted!

A szeretet gyógyír, bajra, félelemre,

búra, betegségre, mit nem ért az elme.

Fény gyújt, melegséget, jó szíveket bélel,

átitat a jóság, bőség érzetével.

A szeretet gyógyír, s a tudás alapja,

s mindenkire ragyog így az Isten Napja,

és a sötétséget is képes elűzni,

szíveket egymáshoz gyöngyként egybefűzni!

A szeretet gyógyír, s tovább adni kéne,

kaphasson belőle a világ összes lénye!

A beteg lelkeket jobbá kell szeretni,

az árnyék világot fényesebbé tenni!

A szeretet gyógyír, használd te is, kérlek,

gyógyuljanak végre, kik sötétben élnek!

Gyógyuljon világunk, legyen jó az ember,

árasszuk el szívből jövő szeretettel!

12584. gabikka

tegnap 14:23

Útravaló

"Olyan ez az élet, mint a gyorsvonat,

túl sebesen száguld, túl gyorsan halad,

de hiába a nagy-futás, minden hasztalan,

mert szívünkben a megélt szépnek

már örök nyoma van.

Az-az emlék, aminek örök nyoma van,

lerombolhatatlan az időviharban,

mert a szív erős bástyája addig védi azt,

míg égi ösvényt nem nyitnak életutunknak."

Kun Magdolna

12583. gabikka

tegnapelőtt 21:07

József Attila: Amit szívedbe rejtesz

Amit szivedbe rejtesz,

szemednek tárd ki azt;

amit szemeddel sejtesz,

sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -

belehal, aki él.

De úgy kell a boldogság,

mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek

és anyaölbe vágy.

Ölnek, ha nem ölelnek -

a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,

akit pusztítanak

a növekvők s míg vérez,

nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen

talpadba tört tövis.

És most szivedből szépen

kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,

kezeddel fogd meg azt.

Akit szivedbe rejtesz,

öld, vagy csókold meg azt!

12582. gabikka

júl. 19. 20:28

WEÖRES SÁNDOR: EGY MÁSIK VILÁG

Egy másik világ küldött engem,

hogy mílyen volt, már nem tudom,

de tört sejtése vissza-fénylik

szinek nélkűli fátyolon.

S ahogy a föld sok látomásán

régi hazám nyit néha rést:

onnan túlról majd vissza-sejtem

az örömet s a szenvedést.

12581. gabikka

júl. 18. 18:11

Nagy Ilona: Üvegcsend…

Szürkére váltott a kék az égen,

hangtalan vitte a felleget,

csak néha bukott át fényfehéren

egy-egy sugár, de megrekedt,

s most színezem, mintha tinta lennék,

csipkéket festek a cseppeken,

s az esőfüggönynek üvegcsendjét

lelkem csengőjén csengetem.

12580. D1zsúlika

júl. 18. 10:03

Horváth M. Zsuzsanna: Ébredés

Hajnalpír a felhők ormán,

színt varázsol az ég alján.

Madártrilla csodás ének,

minden reggel daluk ébreszt.

Napsugara cirógató,

hűvös szellő enyhet adó.

Zöld levelén, harmatcseppek,

földre érő gyöngyszem-könnyek.

Életre kel fű, fa, virág,

a természet csodás világ.

Csend honol a vízparton,

fénynyaláb ring a hullámon.

Égővörös a színvarázs,

ég-ecsettel festett fák.

Csodás látvány hajnali varázs,

új nap virrad, mesés látvány.

Álomvilág- lélekvirág,

rejtőzködő élet csírák.

Incselkedő Napsugarak,

arcomra mosolyt csalnak.

12579. gabikka

júl. 17. 23:11

Garai Gábor:

BIZALOM

S ha százszor is becsapnak és ezerszer

csalódom abban, kinek szívemet,

mint álmából a rózsát, kitakartam,

s ha épp az árul el, kit életemmel

fedeztem én,

s ha tulajdon fiam

tagad meg,

és ha nem harminc ezüstért,

de egy rongy garasért adnak el engem

barátaim,

s ha megcsal a reménység,

s ha kudarcaim térdre kényszerítenek,

és elátkozom már, hogy megszülettem,

s ha csak bosszút hizlalja a hála

híveimben,

s ha rágalom kerít be, -

akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes

hinni az emberben, akkor se mondom,

hogy meg élek magam is, néptelen

magányban, mert irgalmatlan az élet. -

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:

bizalmam sarkig kitárult kapu,

nem verhet rá lakatot a gyanú,

ki-be jár rajta bárki szabadon.

Egy besurrant csaló tiszteletére

nem állok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt

megtisztálkodva ma betérhet újból,

ki kétélű késsel jött ide ma,

köszönhet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.

Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,

kegyelmet a hazugnak,

nem tudok

mentséget a könnyes képmutatásra,

s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,

akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!

Mint a mamut és az ősgyík, a múltba

porlad a gyűlölet és a gyanakvás,

dühünk lehűl,

csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között

csupán maga az ember halhatatlan.

Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen

irgalmas vára bizalomból épül:

s az önmagával vívott küzdelemben

csak jósága szolgálhat menedékül.

12578. D1zsúlika

júl. 17. 12:27

Balogh Zsuzsanna: Humorral a múló idő ellen

Nem vagyok már tini,

Nem áll jól a mini.

Már nem fütyülnek utánam, csak rám,

De az ilyesmi kevésbé hat rám.

A tükörrel jóban vagyok,

Rámosolygok, bárhova indulok.

Micsoda mázli,

Még tudok járni,

Nem kell alám sámli,

És most jöhet egy szmájli.

Leánykori alakom már eltűnt,

Ez nekem is már feltűnt.

Az élet itt-ott kipárnázott,

De nem oltotta ki bennem a lángot.

A tűzoltás nem sikerült,

Az arcomra néhány ránc került.

Aki a szemembe néz, a szívembe lát,

Ott ég még a tűz, a fiatalság.

Az élet remek karikaturista,

Inkább lenne valahol turista.

Nem űzne az emberből tréfát,

Vehetne a hetvenesekről példát.

Továbbra sem járunk miniben,

De jól érezzük magunkat a bőrünkben.

12577. gabikka

júl. 16. 22:05

Kosztolányi Dezső - Künn a sárgára pörkölt nyári kertben

Künn a sárgára pörkölt nyári kertben

a nap tűzzáporától összeverten

haldoklanak a sápadt rózsafák.

Sóhajtva várjuk mind az éjszakát.

Az elsötétített szobába bent

jár a varrógép... Tikkadt, tompa csend.

Az ablakokban kókadó virág,

az üvegen szivárvány-karikák.

Ebédutáni részeg nyugalom:

csupán az óra kattog a falon,

s a piroscsíkos függönyökön által

beárad a nap tompitott tüze,

s egybeolvad a lágy félhomállyal.

De folyosónk oly hűvös és üde,

akár a mély, sötétlő pince lenn.

A ház emészt pihenve, nesztelen,

öreganyó a zöld zsöllyébe dűl,

könyvet, kötést hamar a sutba dob,

pillája csuklik és elszenderűl.

Dongók zümmögnek néki altatót.

Az asztalon ott a feketekávé.

Egypár kenyérhéj, pár borosüveg,

friss körték, dinnyék, hamvasbélüek,

s egy régi pápaszem. Öreganyáé.

Kutyánk nyelvelve a márványra dőlt.

Csönd.

A légyfogóink hangosan zenélnek.

Néhány ügyetlen légy mindjárt becseppen

s bután evickél a csípős ecetben.

A konyhában sugárzó rézedények,

szines papírcsipkék és álmos élet,

nagy serpenyők, fényes mozsártörők,

a jég között mázas tejesköcsög.

Két óra. Már nem mozdul semmisem.

Minden pihen.

12576. D1zsúlika

júl. 15. 20:56

József Attila: NAPHIMNUSZ

Szeress úgy, mint a Nap !

A Napsugár nem kérdezi,

Hogy mennyit ér a fénye

A Napsugár nem kérdezi,

Hogy mit kap majd cserébe

A Napsugár nem mérlegel,

Csak tündökölve árad.

Simogat és átölel,

de nem kér érte árat.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül

Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.

Úgy mint a nap, fényből születve

Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,

a mindenségnek része

Azt hiszi, hogy porszem,

pedig a mindennek egésze.

Minden ember fénysugár,

egy a végtelennel.

Minden ember fénysugár,

de ebben hinni nem mer.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül

Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.

Úgy mint a nap, fényből születve

Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Szeress áldást teremtve!

12575. gabikka

júl. 15. 16:34

Fekete István: Szeretet

Jól tudom: a fényt a szemem itta,

a dalt a fülem fogta,

a simogatást a kezem érezte,

szép utakon a lábam vitt,

és a gondolatok a fejemben születtek,

mint az ég távoli villódzása,

de mindezt a szívem gyűjtötte össze,

és belőle lett minden, ami

Szeretet.

12574. D1zsúlika

júl. 15. 13:01

Szuchánszki Aranka: Istennek nincs órája....

Istennek nincs órája, időn túli tudat,

nem számol perceket, órákat, korszakokat.

Időt te kaptál, mint viszonyítási alap,

értened sem kell, csak saját valóságodat.

Embernek felfoghatatlan a milliárd év,

nem kell érteni dimenziók elméletét.

Jó érzéseink legyenek, a dolgunk ennyi,

nyugalmat, reményt, hálát, szeretetet érezni.

Azt ne várd, hogy a külvilág adja majd neked,

keresztül áramlik rajtad, és ott van benned.

Örökkévalóság? Nekünk értelmezhetetlen.

A pillanatban van, ami fontos az életben!

12573. D1zsúlika

júl. 14. 21:04

Flor Power : Időtlen kötelék...

Barátság egy kincs, amit szívükben őrzünk,

Egy fénylő csillag, ami utat mutat nekünk.

Nem számít se az idő, se a távolság,

Mert egy barát mindig ott van, ha szükséged van rá.

Együtt nevettünk, együtt sírtunk,

Egymás mellett mindig kitartottunk.

Mert a barátságunk erős kötelék,

Amelyet semmi sem szakíthat szét.

Sok szép emlék van, ami összeköt minket,

Ezeket elfeledni egykönnyen nem lehet,

Emlékek, amiket közösen gyűjtöttünk,

Örökké szívükben élnek, sohasem feledjük.

12572. gabikka

júl. 14. 17:14

Ránézel, és nem is gondolnád, hogy tönkre ment a lelke.

Ránézel, és azt hiszed, vele biztos minden rendbe.

Ránézel, és nem látszik, hogy a könnyeit fogja.

S ha nem néz rá majd senki sem, csendben kizokogja.

Ránézel, és a mosolyt kapod, álarca gyanánt.

Ránézel, s ha bántod őt, ő akkor se bánt.

Ránézel, és csendben van, mert a túl sok szó között.

Elveszett, és bent maradt, míg a szív kiköltözött.

Ránézel, és meg se mondod milyen sebek érték.

Ránézel, s ha tényleg látod, meglátod mi az érték.

Ránézel, és azt hiszed, hogy de jó dolga lehet.

Mert ott van hogyha kell, melletted, és veled.

Ránézel, és visszanéz, a világ nyugalmával.

Miközben harcol legbelül, a múlttal, és a mával.

Ránézel, szemében magány, és a végtelen semmi.

Ránéznek, és látják őt, de mégse látja senki.

(Bene L. Krisztián: Nem látja senki )

12571. gabikka

júl. 13. 20:56

Volt egy régi világ

Volt egy régi világ mikor még az emberi beszéd

magában hordozta a szív üzenetét,

és vigaszul is szolgált, ha lelkünk mélyét marta

az a fájdalom mely sebet ütött rajta.

Volt egy régi világ miben örömömet leltem

mert szabad emberként boldogan élhettem,

hiszen akármilyen nehéz percek, napok, évek jöttek,

kitartásom által össze nem törhettek.

Az a réges-régi boldog világ mára emlék lett,

emlék mibe olykor-olykor belekönnyezek,

hiszen e világgal tűntek el azok a kedves emberek

kik nem szégyellték kimutatni szeretetüket.

Elveszett már az a világ mely szívünk szavát bírta,

amely más emberek fájdalmát magáénak tudta,

ami nem áltatott minket, ami nem hazudott nékünk

mert abban kivétel nélkül embermódján éltünk.

Kun Magdolna

12570. gabikka

júl. 12. 17:23

HAJNAL ANNA: Nem szerethet mindenki

Fontos, hogy megtanuld: nem

szerethet téged mindenki.

Lehetsz te a világ

legfantasztikusabb szilvája,

érett..., zamatos..., kívánatosan

édes, és kínálhatod magad

mindenkinek, de ne feledd:

lesznek emberek akik, nem

szeretik a szilvát. Meg kell

értened: hogy te vagy a világ

legfantasztikusabb szilvája, és

valaki, akit kedvelsz, nem szereti

a szilvát, megvan rá a

lehetőséged, hogy banán legyél.

De tudd, ha azt választod, hogy

banán leszel, csak középszerű

banán leszel. De mindig lehetsz a

legjobb szilva. Vedd észre,

hogyha azt választod, hogy

középszerű banán leszel, lesznek

emberek, akik nem szeretik a

banánt. Töltheted életed további

részét azzal, hogy igyekszel jobb

banán lenni, ami lehetetlen hisz te

szilva vagy, de

megpróbálkozhatsz megint a

legjobb szilva lenni...

12569. D1zsúlika

júl. 12. 11:15

Bálintffy Etelka : Az én szerelmem...

Az én szerelmem nem viharzó tenger,

Nem hajtja szenvedély.

Az én szerelmem nyugodt tónak képe

Oly csöndes, tiszta, mély.

Az én szerelmem nem az égető nap,

Melytől meggyúl a lég...

Az én szerelmem igaz, szent, magasztos

S örök, miként az ég!

12568. gabikka

júl. 11. 23:57

WEÖRES SÁNDOR:ADAGIO

Szállnak a vadlibák, szállnak,

a gyermekláncfü kelyhe becsukódik,

bugyrot cipel a nénike,

édesem messzire ment.

Megkérdezzem a nénikétől:

hova ment az édesem, hova ment?

Csak a vadlibák láthatják meg őt -

csak a gyermekláncfü szólhatna róla.

A csókod festi kékre az eget,

szemed szinétől zöldülnek a fák.

Nélküled üres minden képkeret

és világtalan az egész világ.

Multkor a kertembe egy fiu jött,

gyümölcsöt hozott a kosarában.

Kék ruhában jött, mint a napsugár,

kék ruhád eszembe jutott.

Csupasz volt a nyaka íve...

mosolygott... nézett hosszasan...

Gyümölcsöt hozott. Mind fanyar volt,

a madaraktól kérdezd, hova lett.

A csókod festi kékre az eget,

szemed szinétől zöldülnek a fák.

Nélküled üres minden képkeret

és világtalan az egész világ.

De rég nem láttam két szemedet!

s hogy fölébredtem egyszer éjjel,

a bokorról két mérges bogyó

bámult rám, sötét a sötétből.

De boldog voltam én veled!

s egy kövér ember jött szembe az uton,

bő volt nekem a köpenye,

bő volt neki a bánatom.

A csókod festi kékre az eget,

szemed szinétől zöldülnek a fák.

Nélküled üres minden képkeret

és világtalan az egész világ.

12567. gabikka

júl. 10. 22:05

Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel

Mikor összetörnek dédelgetett álmok,

mikor önmagamra sehogy sem találok,

mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,

amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…

Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,

mikor a barátok más utat keresnek,

mikor az igazság elveszíti arcát,

amikor a szív is feladja a harcát…

Mikor árny takarja az egész világot,

mikor nem lelem a régi boldogságot,

mikor hátba támad az, akiben hittem,

mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…

Akkor, mond barátom, hogyan tegyek csodát,

megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?

Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,

ha az én szívem is fájó terhet hordoz?

Mikor számomra is nehezebb az élet,

mikor az utamon csak csoszogva lépek,

mikor azt is látom, másnak még nehezebb,

mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.

Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,

mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?

Mikor egész világ omlik össze bennem,

amikor azért is, erősnek kell lennem!

Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,

mikor segítenem kell a panaszkodót,

mikor én vagyok csak utolsó reménye,

akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!

Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,

amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,

mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,

mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…

Illusztráció: by Galina Chuvilyaeva,

12566. D1zsúlika

júl. 10. 21:05

Aranyosi Ervin: Adj egy mosolyt

Adj egy mosolyt fűnek, fának,

adj egy mosolyt a világnak!

Szórd reájuk tiszta fényed,

mosolyodtól remény ébred!

Remény ébred, hit sugárzik,

a szív szeretetben ázik,

belőle az öröm sarjad,

a jót tenni így akarjad!

Légy tükre más mosolyának,

hadd tűnjön el minden bánat!

Segítsd a szíveket élni,

tanítsd őket, nem kell félni!

A Nap fényét öltsd arcodra,

hadd ömöljön az másokra,

adj egy mosolyt minden lénynek,

légy adója tiszta fénynek!

Adj egy mosolyt fűnek, fának,

adj egy mosolyt a világnak!

A Nap benne tükröződjön,

arcodon hadd tündököljön!

12565. D1zsúlika

júl. 9. 20:43

OSVÁT ERZSÉBET: Bőkezű július...

Július, a vendégváró.

Mindig szíves vendéglátó.

Sétálni hív, menj vele!

Tárva-nyitva erdeje.

Szomjad, éhed oltja málna,

szedhetsz bőven,nem sajnálja.

Hűsölhetsz a fák alatt.

Finom gomba száz akad.

Zenében sem lesz hiány:

fejed felett rigó fütyöl,

trillázik a csalogány.

12564. gabikka

júl. 9. 11:46

Aranyosi Ervin : A nyugalom padja

Látod ezt a padot? A nyugalom padja.

Értékét a rajta töltött időd adja.

Mert, ha magányosan leülsz megpihenni,

az élet szépségét tudod számba venni.

Rá tudsz csodálkozni a gyönyörű tájra,

s élvezed a léted, anélkül, hogy fájna.

Látod ezt a padot? Ez egy csodás bútor!

Távol tart bánattól, haragtól és bútól!

Mikor kedveseddel idelátogattok,

a harmóniának fénylő esélyt adtok.

Ez a pad egy csoda, felemeli lelked,

e helyt sikerülhet életcélra lelned.

Hallgass a szívedre, csillapítsd le elméd,

jó lenne, ha vágyad, érzésed figyelnéd.

És a pad majd segít, hogy önmagadra leljél,

csak a belső hangra, érzésre figyeljél,

s mikor felállsz innen, s haza indulsz végre,

rájössz, nem szorulsz már többé segítségre!

12563. D1zsúlika

júl. 8. 19:53

Korsós János György: Kívánság

Szeretnék szárnyaló szellő lenni,

Szivárvány hídján átlebegni,

Magamhoz ölelni minden földi szépet,

Boldogan csodálni az eget, a kéket.

Szivárvány hídján átlebegni csendben,

Mézízű szélben szárnyalni szabadon,

Magamhoz ölelni minden földi álmot,

S a kék égbe mosolyogni vakon.

12562. gabikka

júl. 8. 11:23

Vaskó Ági: Szitakötő tánca

Napsugárnak csillám fénye

felragyog a tó vizébe.

Sugarai csendben úsznak,

megfürödve partra kúsznak.

Karcsú fűszál meg-meglebben.

Szitakötő szárnya rezzen,

párját várja haláltáncra,

szerelemre, elmúlásra!

Öt évig volt lent a mélyben

csúf lárvaként tó vizében.

Tizenötször ruhát váltott,

szövögetett rovarálmot.

Víziszörnyből tündérré lett.

Most kezdődik csak az élet!

Kitárja az üvegszárnyát,

szellőn sikló régi vágyát.

Csipkét verő rezgő szárnya,

hű társát már megtalálta.

Belevesznek Nap vérébe

halált fonó ölelésbe.

12561. D1zsúlika

júl. 7. 20:12

Szuchánszki Aranka: Minden úgy lesz...

Miért félek megöregedni? Nem, nem a ráncok!

Nem is a magány... mélyebbről jövő gondolatok.

Inkább, hogy elhalványul a tudat a fejemben,

hogy üres tereket hagy az emlékezetemben!

Ahol addig nevek, arcok, illatok, ízek voltak,

nem akarok látni mások szemében szánalmat!

A test elbukhat, de a lélek erős és érez,

de mi lesz akkor, ha a tudatom üressé lesz?

Fáj, ahogyan bánnak a teherré vált idősekkel:

bosszúsággal, megalázó leereszkedéssel!

Ha segítség kell, legyen az egy felemelő kéz,

nem megalázó, akinek engem elviselni nehéz,

mert egy megadó testben is él egy fényes lélek!

Néha jó azt mondani, hogy én már nem is félek,

de ez nem így van, inkább csak bizalmam van abban,

hogy minden úgy lesz, ahogyan annak lennie kell,

ezzel igyekszem tartani a hitet magamban!

12560. gabikka

júl. 7. 12:35

Körmendi László: Úgy szeress engem!

Úgy szeress engem, úgy oltalmazz,

mint akit Isten megjutalmaz!

Mint kire vár az öröklét.

Ölelj csak, ölelj csak! Ölelj még!

Vagyok én kőre, fára, várra.

Vagyok a fényre, pusztulásra.

Vagyok, mit adott a Föld, az ég.

Vagyok, így ölelhetsz. Ölelj még!

Szeress, ha tudsz! Te így oltalmazz!

Mint akit Isten is jutalmaz.

Érezzem, ez itt az öröklét!

Ölelj hát örömmel! Ölelj még!

Piruljon tőlünk most az este,

akár a hajnalok fáradt teste.

Kapaszkodj! Vár ránk az öröklét!

Repülünk, repülünk, megyünk még!

2020. július 06.

12559. gabikka

júl. 6. 10:01

Reményik Sándor: Margaréta

Én nem kérdeztem: szeret-nem-szeret

A margarétától soha.

Nem kellett más,

Csak fehér virágszirom-mosolya.

Mely úgy lengett az alvó rét felett,

Mint egy sóhajtás, mint egy lehelet.

Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret

A margarétától soha.

12558. D1zsúlika

júl. 5. 21:38

Zanner Anikó: Csend és szeretet....