Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
tegnap 19:14

Konsztantyin Szimonov: VÁRJ REÁM


Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!

Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!

Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!

Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!

Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,

És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!


Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,

Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!

Ha lemondtak rólam már lányom és apám,

S jóbarát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!

Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,

Várj te változatlanul, s ne igyál velük!


Várj reám, óh átkelek minden vészen én!

Aki nem várt, majd rámnevet: szerencsés legény!

Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,

Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.

S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:

Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott.

8639. gabikka
máj. 22. 14:21

Miért keresnék távoli csodákat?


hiszen, hogy élek, maga is csoda!


Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,


csodálni ezt meg nem szűnök soha.


Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,


csoda, hogy érzek és gondolkodom,


képzeletemben képek szárnyasodnak


s betűhálómmal őket elfogom.



Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?


Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?


Mért éppen én s nem o, vagy tán a másik


e furcsa szellem titkos búhelye?


Csodálhatnám a napot és a holdat


s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;


de mért szállnék a messzi csillagokra,


hiszen csoda az én kis életem.



És új életek szakadtak belőlem,


oly egyszerű és mégis oly csodás,


ahogy a rügyből a levél kipattan,


mégis mi hát egy új fogantatás?


Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,


mi a remegés, mi a félelem?


S mily különös, úgy csüggni mindhalálig


egy idegen, egy másik életen.



A gyerekem az életemnek mása,


ő én vagyok, de mégis Ő maga.


Csodáltam őt, amikor járni kezdett,


mikor kibuggyant legelső szava,


s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:


lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?


s mikor benne is képek szárnyasodtak,


akkor éreztem, hogy már elhagyott.



Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,


s ahány ember, megannyi képzelet.


Mindenki lát, csupán röptén elfogni


kevesen tudják ám a képeket,


művésznek mondják az ilyen varázslót,


aki szavakba, színbe, kőbe vés,


de honnan ez, én is miként csinálom?


Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.



Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!


Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!


Akár a mag, amely egy sziklacsúcson


gyökeret ver s kövek közt megfogan.


A szél a gyönge magvat elsodorja,


de erős az élet és megtapad...


Csodálatos az élet és hogy élek


s hogy én is adtam életmagvakat!



Várnai Zseni: Csodálatos

8638. gabikka
máj. 20. 22:30

Gámentzy Eduárd: Találkozás



Kibomlott hajadba észrevétlen,


Csillogó fényt rejtett az ősz.


Most itt állsz előttem színezüstben,


Mint ismeretlen... ismerős.


-Hol van a kislány?... Az álmodozó,


A pöttyös labdát kergető!


A felhők hátára kapaszkodó,


Az egekbe tekintgető!



-És kérdezed: -Hol van a kisfiú?


A rettenthetetlen hős lovag!


Az indiánok igaz barátja,


Ki megüli a vadlovat!



-Nehéz most szólni, csak nézzük egymást,


Nincs már labda, nincs indián!


Én kézen foglak és elindulunk.


-A kisfiú, s a kisleány.

máj. 20. 21:19

Óbecsey István: Szeressétek az öregeket!


Nagyon szépen kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat,

A hajlott hátú jó anyákat.

A ráncos és eres kezeket,

Az elszürkült, sápadt szemeket.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket!


Simogassátok meg a deres fejeket,

Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

Öleljétek meg az öregeket,

Adjatok nekik szeretet.

Szenvedtek Ők már eleget,

A vigasztalóik ti legyetek.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket!


Ne tegyétek Őket szűk odúkba

Ne rakjátok Őket otthonokba.

Hallgassátok meg a panaszukat,

Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,

Legyen számukra mosolyotok.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket!


Ők is sokat küzdöttek értetek,

Amíg fölnevelkedtetek.

Fáradtak Ők is eleget,

Hogy ti módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket,

Mikor Isten Közéjük ültetett.

Azért én kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket!


Ha majd az örök szeretet

Elhívja Őket közületek,

Ti foglaljátok el helyüket,

Mert ti lesztek majd az öregek.

S mindazt, mit nekik tettetek,

Azt adják nektek a gyerekek.

Azért előre intelek titeket,

Szeressétek az öregeket!

8636. MZ/XY
máj. 20. 20:26

József Attila

EGYEDÜL


Egyedül fogok én állni a világon.

Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.


Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,

Aki szenvedésben csókot csókra adjon.


Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,

Aki büszke arra, hogy mellette állok.


Aki míg én alszom őrködik könnyezve,

És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.


Aki szeret engem, aki meghal értem

S még akkor is szeret örök-visszatérten.


S nem fog borulni le rám senkise sírva,

Ha majd távozom az örök-néma sírba.

máj. 20. 16:33

Petőfi Sándor

A CSILLAGOS ÉG


Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,

És merengve nézem a sötétkék eget;

Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény

És koszorú gyanánt övezi fejemet.

Megfürösztém lelkem e sugárözönben,

Lemosott magáról minden földi szennyet,

S most ujjászületve a magasba röppen,

S keresi a mennyet;


Alszik az egész föld; mély és csendes álma,

Egyetlen halk dongás érinti fülemet,

Tán mellém valami kis bogárka szálla,

Vagy távoli folyam harsogása lehet,

Vagy még távoliabb felhők mennydörgése,

Mely, míg hozzám ér, ily parányivá törpül,

Vagy talán lelkemnek himnusz-éneklése

Le a csillagkörbül.


Szállj, lelkem, oh szállj az égitestek között,

És pillants keresztül rejtelmök fátyolán,

Melyet az istenség titkos ujja szövött...

Bölcsességből-e vagy csak szeszélyből talán?

Nézd meg, lelkem, mi van ott a csillagokon,

És nézd meg, mi vagyon a csillagok felett,

Azután röpűlj le hozzám gyors szárnyadon,

Hadd beszéljek veled;


Hadd kérdjem: mit láttál? van-e ott is élet?

S ha van, ily gyötrelmes, ily bús, mint a földi?

Áll-e az a kemény, szigorú itélet,

Amely jutalmat oszt és boszúját tölti?...

De mi közöm ehhez! egyet szeretnék én,

Csak egyet megtudni, arról hozz hírt nekem:

Vannak-e ott szívek és a szívek mélyén

Lángol-e szerelem?


Ha ott is szeretnek, ah ugy vágyok oda,

S hogy feljussak, forrón imádkozni fogok,

De ha a szerelem föl nem kísér oda,

Ugy isten hozzátok, ragyogó csillagok!

Ugy szebb a föld minden búbánata mellett,

S enyésszem el, ha a sírba fognak tenni!...

A szerelem mindent pótol, s a szerelmet

Nem pótolja semmi.


Szatmár, 1847. augusztus

8634. gabikka
máj. 19. 23:13

Reményik Sándor: Margaréta


Én nem kérdeztem: szeret-nem-szeret

A margarétától soha.

Nem kellett más,

Csak fehér virágszirom-mosolya.

Mely úgy lengett az alvó rét felett,

Mint egy sóhajtás, mint egy lehelet.

Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret

A margarétától soha.

máj. 18. 10:12

Ámulni még....


Ámulni még,addíg lehet

amíg a szíved jó ütemre dobban,

megőrizni a táguló szemet,

mellyel csodálkoztál gyermekkorodban.

Elálmélkodni megszokottakon,

az andezitre plántált ősi váron,

virágon, felhőkön, patakon,

az azúrban kerengő vadmadáron,

a csillagokon, ha végtelen terek

hajítják át a későnyári égen,

és ámulva szólni...


Áprily Lajos

8632. gabikka
máj. 17. 10:44

Várnai Zseni:Mintha örökig élnél...


Úgy tégy, mintha örökig élnél,

úgy folytasd minden dolgodat,

mintha már semmitől se félnél,

az elmúlás se riogat...

Mert nem lehet fölérni ésszel,

hogy jön a Perc!

s mindent bevégzel...

megszünsz létezni,

nem leszel!

Mintha sose lettél volna...

s ez lenne minden élők sorsa?!

Ne gondolj erre,

nem szabad!

Csak folytasd minden dolgodat.

Úgy tégy, mintha örökig élnél!

Hinned is kell, hogy így igaz!

Megérik majd munkád gyümölcse,

kertedből kipusztul a gaz...

Teremtő zápor hull a földre,

jogod van fényre

és örömre...

minden megérik, teljesül

a földön és a föld körül...

Ember és világegyetem

egy véghetetlen értelem...

Mondom magamnak vigaszul,

mert égek olthatatlanul...

s ha kérded tőlem:

mi a végcél?!

Folytasd, mintha örökig élnél!

8631. tárnics
máj. 16. 20:27

Annyi év,annyi év:

a szerelem tart-e még?


Azt hiszem,kedvesem,

ez már rég nem szerelem,

A szerelem meggyújtott,

meggyújtott és elfutott,

itt hagyott,

itt hagyott.


Mintha két szép fa ég

puszta környék közepén

és lángjuk összecsap,

s most a két fa egy fa csak:

pirosak,

pirosak.


Nem is két fa,két olajkút

és a lángjuk összecsap -

mélyek,el nem alszanak.

A szerelem messze van már

és kacag,

és kacag.


Mit kell itt még szerelem,

kedvesem?

úgy tudlak már csak szeretni

mint magamat szeretem,

égve s égetve,kegyetlen


s érzem,hogy kacag mögöttem

a szökevény szerelem.


Babits Mihály: A szökevény szerelem

máj. 15. 20:47

Fodor Zoltán

Hiányzol


Hiányzik a szemed, hiányzik a szád

Hiányzik a csókod, mely forró mint a parázs

Hiányzik a tekinteted, ahogy szemed szemembe néz

Hiányzik a mosolyod, mely mindent megér

Hiányzik a bőröd s a tapintása

Hiányzik egyéned csodás varázsa

Hiányzik a ragyogás, mit érzek, ha veled vagyok

Hiányoznak az együtt töltött pillanatok!


Hiányzik az illatod, mely édes mint az álom

Hiányzik a kezed, mely sima mint a bársony

Hiányzik a lelked, mely lelkem társa

Hiányzik szíved minden dobbanása

Hiányzik minden, minden ami vagy

Hiányzol Szerelmem, de tudom, mindig velem vagy

máj. 15. 20:42

Aranyosi Ervin: Szeretni kéne


Szeretni kéne, jaj, nagyon!

Minden éjszakán, s hajnalon.

Forrón, tüzedben égni el,

akarj engem, ha férfi kell!

Szeretni önfeláldozón,

szeretni vakon, álmodón,

szeretni vágytól éhesen,

oldódni lágyan, édesen.

Szeretni fitten, s álmosan.

Vajasan és lekvárosan.

Nevetni, sírni egyre megy,

így legyünk pár: az 1 + 1.

Szeretni, mikor nem szabad.

Közösen szőni álmokat.

Érezni, hogy fontos vagyok,

Holdam legyél, s legyek Napod!

Legyél az éltető vizem,

és nyíl, mely átjárja szívem.

Legyél egy bájos gondolat,

mely megszépíti álmomat.

Legyél a réten kis virág!

Méhként szállhassak inni rád.

Ajkadról nektárt olvasok,

mézedbe beleolvadok.

Legyél az őrző angyalom!

Álomban éljünk gazdagon!

Varázsolj földi mennyt nekem!

Maradj örökre itt velem!

8628. gabikka
máj. 15. 20:26

Mi…


Mesélj, mondj valami szépet,

Várod e az estét,mikor

Hozzád érek, vágyod e

Csókom, mely ott maradt veled,

Őrizve nézi a gyönyörű szemed.


Vágyod-e hangom, suttogó

szavát, búgó nevetésem,

bőröm illatát,mi ott maradt,

Neked, benned él tovább, hogy

Emlékezz, vigyázzon reád.


Elviszem neked amitől szép

Az ég, napfény ragyogását,

Aranyló színét, ragyogjon

Rád, hisz nekem,Te vagy a fény,

Így lettünk mi, Én és a fény!


Alb Antal


2019. 04. 06.

8627. tárnics
máj. 15. 14:27

Álmok



Néha az álmok is fájnak... azok,


amik titkon lábujjhegyen járnak,


hogy létük ne tűnjön fel a nagyvilágnak.


Az összetört álom a legfájdalmasabb érzés,


hiszen nem nyílt még ki... még benne volt a remélés...


és szertefoszlott...mint felhőábra a tavaszi égbolton,


amiben még ott látszott a szív, és a hegyorom,


de mind semmivé vált egy hűvös hajnalon.


Ami utána maradt csupán egy álom,


amit megvilágít a pirkadat


hogy emlékezz rá milyen szép volt... mielőtt elszaladt.


Léria Dipán

8626. Pipi57
máj. 14. 10:49

"Legyél a minden,

legyél ami nincsen,

legyél a szó,

legyél az ölelés,

legyél örök pillanat,

legyél simító mozdulat.

Legyél válasz a kérdésre,

amit nem lehet megmagyarázni,

legyél a könnycsepp az arcomon,

ha valami nagyon tud fájni.

Legyél a kezdet,és legyél a vég,

legyél minden pillanat, ami jön még.

Te is jöttél,én is jöttem.

Néha megrogytam, de te sem jöttél könnyen.

Mint a mesében,

ott van a szemében,

a csend néma ígérete,

a szerelem holt tengere.

Oda csak az jut el, aki el sem indul.

Csak az érti, aki nem kérdez.

Az mondja a legszebbet,

aki meg sem szólal,

te legyél nekem az utolsó mondat,

szívemben a legmélyebb sóhaj.

Legyél minden kérdés miértje,

a holt tenger kezdete, és vége."

/Sir-Mók szerelmes verse /

8625. Narnizsa
máj. 14. 08:14

Kányádi Sándor: TUDOD


Tudod

soha nem bántam meg,

hogy megszerettelek,

pedig felbolygatta ez a szeretet

az egész életem,

Tudod,

soha nem csalódtam benned,

pedig sokszor nem értettem

a cselekedetedet,

sokszor féltettelek,

leginkább magadtól féltettelek,

Tudod,

lassan fogynak körülöttem a dolgok,

a dolgaim,

vagy messzire kerülnek tőlem,

vagy csak én távolodok,

ahogy szakadoznak a szálak,

az érzés egyre jobban magához láncol,

Tudod,

mikor megkönnyezek valamit,

ami szép volt,

megvigasztal a gondolat,

hogy lakozik bennem egy csoda,

ami nem hagy el,

amit nem vehet el tőlem

sem az irigység

sem a rosszindulat,

Tudod,

ebből az érzésből táplálkozom,

miatta össze sem csuklom,

ha elesek is, érte felállok,

ha sírok is elmosolyodok,

talán,

ha végleg elalszom,

érte akkor is felébredek.

máj. 12. 13:03

Fákó Júlia


Egyedül...


Szűk falak között járok,

Bőrömet sziklák sebzik meg,

előttem csak éj sötét árkok,

Kiáltanék, de nincs kinek.


Kopár ormokon lépkedek,

Csontjaim búcsúd béklyója töri,

Átkozottak az Istenek,

S énekük a te neved zengi.


Fagyos tájakon gázolok,

Ereim dermedten feszülnek,

Elfordultak az angyalok,

Szemem vérrel telik meg.


Száraz szélviharban bolyongok,

Arcomat egy tekintet tövise cserzi,

Nem segítenek a szentek, sem papok,

S mellemet ezer átok tépi.


Mély poklokban könyörgöm, hol forró lelked perzselte testemet,

hol hamis oltáron áldoztam fel dobogó szívemet,

hol bordáimról szavaid égették le az eleven húst,

hol hitem és reményem szerelmed izzó lángjába fúlt,

hol őszinte imámat démonok mormolták,

hol e csonka tetembe véremmel karcolták:

Kínok között halt beléd,

feléd nyújtotta reszkető kezét,

kiáltott, de nem volt kiért,

Csak neked, és csak érted élt,

de elvették tőled a szentek, az Istenek, a papok s az angyalok,

S meggyötört szíve, eltiport szerelme

égitől s földitől,

A jótól s a gonosztól,

Mi a tegnapoktól halott,

Holnaptól új éltet,

egy új esélyt kapott.

8623. gabikka
máj. 12. 12:10

Dsida Jenő : Én hívlak élni


Hallgasd meg mit suttog az élet,

élni hív újra meg újra téged.

Ne nézz vissza a sáros útra,

legyen előtted minden tiszta.


Emeld fel fejed, lásd meg a szépet

szemed kékjében égjen a fényed..

Lásd meg végre, hogy szeretnek

még akkor is, ha nevetnek,

hisz mosolyt te csalsz arcukra,

ismerj bennük magadra!


Soha ne bánd, ha fáj,

hisz erőre így találsz.

S mi most bánatot okoz

később nem lesz rá gondod.


Hidd el jól tudom, hogy fáj,

de hinnünk mindig muszáj.

Fogd a kezem, ha úgy érzed,

hogy szívedből kihull az élet.


Ne keresd már, hogy hol tévedtél,

ne sírj azon, mit meg nem tettél.

Gyere velem, én hívlak élni

vérző szívvel is remélni...

8622. tárnics
máj. 9. 14:59

Ó,hogy iramlik,hogy ragad

a napok vad vágtája! Nézd,

mint vonz a lomha áradat,

Ó,nézd a világ tengerét!

Örvény kap el s mint a kitárt

mélység fölött az egyetlen igaz cél,

úgy int felénk a hű,szilárd

sziget,mit éveinkből építettél.


Mint párát,átszakít a fény,

oldódom,siklom,mint a hab,

de te vagy a part és a héj,

hol illó lényem megmarad;

a gyökér vagy te,én az ág,

mely felsuhant és lágyan ing a szélben,

s a gondok vad vércsehadát

a te szavad riasztja el fölülem.


Hogy mondjam,mi ködnek az ég,

hogy mondjam el,mi vagy nekem,

hogy mondjam fényed mély delét,

hogy mondjam: ez a szerelem,

hogy mondjam el a hű hitet,

hogy mondjam el szót nem lelő zavarban,

hogy mondjam el az életet,

hogy mondjam el,ami elmondhatatlan.

Keresztury Dezső: Elmondhatatlan

máj. 9. 12:11

Aranyosi Ervin: Igazán szeretni



Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni,

szeretetet adva boldogabbá lenni!

Tisztelni a Földet, az állatvilágot,

megbecsülni élőt, árva kis virágot!

Legyen jó gazdája minden földi lénynek,

ne higgye, hogy azok csak miatta élnek!

Hisz minden élőlény isten teremtménye,

legyen az embernek jót-adó erénye!

Legyen hát felelős, gondoskodó gazda!

Sose azt figyelje, mennyi lesz a haszna!

Legyen értük hálás, becsülje meg őket,

óvja a vizeket, földeket, erdőket!

Szeretettel nézzen az egész világra,

úgy, mint éltet-adó, csodás gazdagságra!

Akarjon örülni, emberséges lenni!

Tanítsd meg gyermeked igazán szeretni!

8620. tárnics
máj. 9. 07:48

Várj reám

Szerző: Konsztantyin Szimonov


Várj reám s én megjövök,

hogyha vársz nagyon,

várj reám, ha sárga köd

őszi búja nyom;

várj, ha havat hord a szél,

várj ha tűz a nap,

várj ha nem is jön levél

innen néhanap;

várj, ha nem vár senki ott

haza senki már,

s ha nógat is bárki, hogy

nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.

Fordulj daccal el,

ha áltatják ösztönöd,

hogy: feledni kell...

ha lemondtak rólam már

apám s lányom is,

s jóbarát már egy se vár-

... szinte látom is:

borral búsul a pohár,

s könnyet ejt szemük,

rám gondolva. De te várj

s ne igyál velük.

Várj reám! Ó, átkelek

minden vészen én.

Aki nem várt, rám nevet:

,, Szerencsés legény.?

Nem tudhatja senki sem,

te meg én csupán,

hogy te jártál ott velem

öldöklö csatán,

s te mentettél meg, de hogy?

Egyszerü titok:

várni tudtál rám, ahogy

senki sem tudott.

8619. Pipi57
máj. 7. 09:07

Ne akkor szeresd, ha mar késő!

Ne akkor keresd, ha mar nincs ő!

Hiába könnyezel, öltesz gyászruhát.

Sorolhat szád, érte ezerszer imát

.

Amíg élsz - s van kit-, addig szeress!

Vele örülj, simogasd, Vele nevess!

Szépítsd meg életét, amíg lehet.

Suttogj fülébe szerelmes verseket.


Verseidben nyújtsd felé kezed.

Köszönd, hogy társad volt neked.

Gyertyaszálnyi csak az életünk.

Szeress addig, amíg élhetünk.


Rozs János: Amíg élünk

8618. Pipi57
máj. 7. 09:02

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,

Amíg neked suttognak a hazai szelek.

Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,

Nem engednek tovább,

Vissza- vissza tartnak!


Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -

Vállára borulhatsz az édesanyádnak!

Elmondhatod neki a jót, de a rosszat el ne mind.

Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!


S ha majd az a ház már nem vár haza téged,

Mikor üresen kopognak a léptek,

Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,

Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...


Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,

Amíg nem kopognak üresen a léptek,

Csak addig menj haza,

Amíg haza várnak,

Míg vállára borulhatsz az édesanyádnak!

~ Feinek György

máj. 7. 07:56

Kosztolányi Dezső

Akarsz-e játszani?



A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszu-hosszu őszt,

lehet-e némán teát inni véled,

rubin-teát és sárga páragőzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

az utcaseprő, szegény, beteg ember,

ki fütyürész az ablakunk alatt?

Akarsz játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz, akarsz-e játszani halált?

máj. 7. 07:51

REMÉNYTELENÜL


Lassan, tűnődve


Az ember végül homokos,

szomorú, vizes síkra ér,

szétnéz merengve és okos

fejével biccent, nem remél.


Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.

Ezüstös fejszesuhanás

játszik a nyárfa levelén.


A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.

máj. 7. 07:06

Hóditották ez országot

Derék, lelkes, úri szittyák,

Jóttevői szegény népnek:

Iskolában így tanitják.

De nem így volt ezer évig,

Munkás embert ág is húzta,

Egy-két ezer úr kötötte

Millió jobbágyát gúzsba.

Magyarország dús ország volt,

Van termése, kincse, vadja,

De amit a bús nép szerzett,

Víg uraság zsebre rakja.

Csak a gazdag, csak a zsarnok

Élt föl minden földi jókat.

Megláncolták, butitották

A dolgozó milliókat.

Ma már a szivek bátrabbak,

Sápadtak a gyermek-orcák,

Ha összeszakad Ég és Föld,

Mégis más lesz Magyarország.

Ez az ország mindnyájunké,

Hol bilincset urak vernek:

Háborura készüljön föl

Minden sápadt munkás-gyermek.

Van e földnek áldott Napja,

Pirosító levegője

És ha lefogja az úr-had,

Munkával elvesszük tőle.

Föl, gyermekek, tanulásra,

Háborura, egészségre:

Ti lesztek majd e rab ország

Megváltott és boldog népe.


Ady Endre: Történelmi lecke fiúknak

máj. 7. 01:00
A fiam is kolto.
8613. Zsuzsanka43 (válaszként erre: 8612. - Roxána)
máj. 6. 23:12
Örülök, hogy tetszik, nekem az egyik nagy kedvencem. ♥
8612. Roxána (válaszként erre: 8611. - Zsuzsanka43)
máj. 6. 23:01
Csodás "...Lennék mindenség,a mindenséged..."
máj. 6. 22:53

Váncsodi József -Lennék a mindenség



Lennék fürdővíz,

hogy kezed hidegét

oldva betakarjalak

melegemmel.


Lennék lámpafény,

hogy estéd sötétjét

űzve rátapadjak

bőrödre.


Lennék könnycsepp,

hogy szemedből születve

némán végigcsókoljam

arcodat.


Lennék tükörképed,

hogy minden mosolyod

bennem ölthessen

formát.


Lennék mindenség,

a mindenséged.

De jól tudom: csupán

egy porszem vagyok,

mely emlékezésed

kerekei közé szorult

s egy pillanatra megállította

az időt. ♥

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook