Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
8864. Törpilla
tegnap 16:14

Árbócz Lilla - Dsida Jenő:


Hegyi beszéd


Hegytetőre szállok kedvesemmel.

Szárnyaink vannak.

Ölelem derekát.


Már itt sem érzem a nagy összefüggést,

megszüntem a porszem-milliárd

egyetlen porszeme lenni,

aki forgószelekben forog

s lehull.

Nem érzem a világ-nagyság

iszonyú súlyát vállamon:

a csillag-titkok, csillag-dalok,

fogamzás, keletkezés, halál:

nem érdekelnek.


Megnőtt az életem.

Minden eltörpült.

Szeretek: én vagyok fontos és ő.

Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.

Fehérek vagyunk,

tiszták és ostobák, mint az ostya.

Lengő szakállú, öreg szikár pap

mutat fel minket a hegytetőn:


Íme, a szentség! Térdrehullni!

8863. globus
nov. 13. 21:02

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen.


Juhász Gyula: Anna örök

8862. Törpilla
nov. 13. 20:50

Bajtai András - Szilágyi Domokos: Észrevétlenül

Látod, már nem is veszlek észre,

úgy jársz-kelsz csendesen -

nem csábítasz a széptevésre:

épp csak vagy, kedvesem.


Épp csak vagy, s mert egy vagy velem,

test álma, lélek pihenése:

vagy hő nyaram és hű telem,

úgyhogy már nem is veszlek észre.


Hiányozz, mint ha álmom, étkem

cserbenhagy csendesen -

hogy ne maradjál észrevétlen,

szakadj el tőlem, kedvesem.


És kóboroljak és vacogjak,

mint egy gazdátlan háziállat,

ki nem vár mást, egy falatot csak -

és hadd higgyük, hogy megtalállak.

nov. 12. 14:18

Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe.


Apám ott fenn az égbe!

Gondolsz-e néha rám?

Mert én sokszor bámulva a légbe…

Elgondolom, hogy milyen kár…

Hogy ily korán meghaltál… Apám!


Sokszor, ha az élet rögös utjain,

Abba a gyakran emlegetett

Göröngyökbe botlik meg lábam…

Elgondolom, hogy milyen kár…

Hogy nem vagy velem… Apám!


Ha az élet zajgó tengerén –

Irányitó, erős kéz kellene…

Hányszor, de hányszor megcsókolnám

A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,

Elgondolnám közben, hogy milyen kár…

Hogy árván hagytál – Apám!

8860. tárnics
nov. 12. 11:43

Rab Zsuzsa: Dúdoló


Felhővé foszlott az erdő,

söprik nyers szelek.

Heggyé tornyosult a felhő.

Hol keresselek?


Korhadt tönkön üldögélek,

nyirkos fák alatt.

Nem tudom már, merre térjek,

honnan várjalak.


Virrasztom a fák tövében

szunnyadó telet.

Éneklek a vaksötétben

lámpásul neked.

8859. gabikka
nov. 12. 09:32

Búcsúzik az ősz


Vége van a színes,

Szép őszi világnak.

Dél darával az ősz,

Befedi a tájat.


Szél sípolva, dalol,

Lomb nélküli fákon.

Száraz leveleket,

Sodor hét határon.


Varjak kiáltoznak,

Hintázva az ágon.

Gyakran vitorláznak,

Hervadt őszi tájon.


Csendes lett a kisút,

Üres, néma, árva.

Sepregeti a szél,

Síró dalát fújja.


A sok színes levél,

Lehullott a földre.

Búcsúzik, messze száll,

A színek tündére.


A fáradt öregek,

Hosszú útra mennek.

Sápadt levelekkel,

Csendben elköszönnek.


Elbúcsúzik az ősz,

Indul az útjára.

Sírva búcsúztatja,

Varjak kiáltása.


/Kovács István/

8858. andilaci (válaszként erre: 8857. - Gabikka)
nov. 11. 08:21
👍👩
8857. gabikka
nov. 11. 07:41

Aranyosi Ervin : Utolsó levél


Őszi levél bágyadtan lóg a fán.

Kapaszkodik, maradna még talán.

Az elmúlás sápadt képére ül,

ereje fogy, s hitében elmerül.

Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,

és nem hiszi: - neki csak ennyi jár.

Maradna még, - az elmúlástól fél.

Kapaszkodik az utolsó levél.


Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,

kinek a sors ezt hagyta örökül.

Neki a földön annyi dolga van!

- Aki elmegy, az mind boldogtalan!

Mert Ő bizony még őrzi ezt a fát,

mert nélküle szegényebb a világ.

Őrzi a fényt, lelkében a napot,

az életet, mit egykor megkapott.


Az élete, mint szép film úgy pereg,

és újraél gyönyörű perceket.

Rügybontó tavaszt úgy idézi fel,

mint születést, ha jött az égi jel.

Majd jött a nyár, lángoló szerelem.

virág is nyílt az apró levelen.

Gyümölcse érett, leszedték róla már,

elárvult lelke a megváltóra vár.


Eljött az ősz, a színe megfakult,

sok társa már réges-régen lehullt.

Kapaszkodik, - soha nem adja fel,

ígéret kell, hogy új tavasz jön el,

s ő visszatér, s megújul teste tán,

rügyként születő levél lehet e fán.

Fülébe súgja ígéretét a szél,

és földre hull az utolsó levél.

8856. tárnics
nov. 10. 07:28

Wass Albert: Dal


Mikor az első csókot adtad:

már az ősz osont a fák alatt,

Kapirgáló szelek kutattak

avar-homályban árnyakat;

A fákra ráhajolt az este,

s az est meséje régi volt…

csókunkat fák közül kileste,

és kacagott a régi hold;


Felettünk fényes csillag égett,

s két csillag volt a két szemed…

beléje néztem: vissza-vissza nézett…

és bíztatott és kérdezett…


Szellõt üzent az esti távol,

és azt üzente: Csend legyen…

S a hervadás-erezte fákról

lekacagott a szerelem .

8855. gabikka
nov. 7. 17:03

Tóth Árpád


ESTI SUGÁRKOSZORÚ


Előttünk már hamvassá vált az út

És árnyak teste zuhant át a parkon,

De még finom, halk sugárkoszorút

Font hajad sötét lombjába az alkony:

Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

Mely már alig volt fények földi mása,

S félig illattá s csenddé szűrte át

A dolgok esti lélekvándorlása.


Illattá s csenddé. Titkok illata

Fénylett hajadban s béke égi csendje,

És jó volt élni, mint ahogy soha,

S a fényt szemem beitta a szívembe:

Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,

Vagy áldott csipkebokor drága tested,

Melyben egy isten szállt a földre le

S lombjából felém az ő lelke reszket?


Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek, -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér,

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!

8854. gabikka
nov. 6. 08:29

Ács Vivien : Én már nem ...


akarok rohanni, elfáradtam. Nem akarok megfelelni senkinek. Nem tartozom elszámolással az életemről. Azt csinálok, amit akarok, ha én jól érzem magam, akkor nincs mit megbánnom.


Csak meg akarok állni, abbahagyni a versenyfutást az idővel. Nem sietni, nem futni, csak sétálni szeretnék.


Nem akarok azon agyalni, kinek hiányzom,ki szeret, ki nem, ki keres, ki nem, kinek számítok és kinek nem. Egy életem van, azt teszem, ami nekem jó, nem kérek a megfelelésből.


Én már nem ...


Én már nem akarok válaszokat. A múltamból, az emberektől, akik cserben hagytak, akik ott hagytak, akik miatt kifordultam magamból és akik ott hagytak, és akiknek nem számítok.


Már nem keresem a miérteket. Inkább csak elfelejtem a kérdést, és azt, hogy volt.


Nem volt igazi, nem volt helyes, nem jó helyre szálltam fel, vagy csak rossz állomáson kötöttem ki, de már újra visszatértem, és saját magam vagyok.


Én már nem ...


Én már nem várok, de nem is rohanok , egyszerűen csak hagyom megtörténni a dolgokat, hagyom a sorsot, hogy engedjen. Nem várok senkire, nem vesztegetem az időmet.


Én már elengedtem a múltam...


Én még nem ...


Én még nem adom fel, szárnyalok . Én még élek, néha még futok, néha már nem rohanok. Csak megyek az úton, és ha kereszteződéhez érek, hagyom, hogy a szívem irányítson .


Én még igen...


Én még élek, még akarok szeretni , én még sok boldog pillanatos akarok, én még utazni vágyom, én még táncolni akarok az esőben, stoppolni akarok az országúton, elfeküdni egy virágos réten. Ölelni akarom azokat, akiket szeretek, sikítani akarok egy hullámvasúton, látni a világ csodáit, piramist látni és hegyeket mászni, új kultúrákat megismerni, én még ÉLNI akarok !


Én már nem ....


Én már nem félek, nem félek az egyedülléttől , nem félek attól, hogy nem kellek, nem akarok félni attól, hogy fájni fog , én csak élek, ha kell őrülten, ha kell kockáztatva, minél több saját pillanattal, ami mind az enyém.


Nem rohanok, nem futok, vagy ha igen, néha megállok, hogy körülnézzek, van-e mellettem valaki.

8853. gabikka
nov. 3. 12:57

Moretti Gemma : Őszül az erdő



Tegnap százszínű

libegő láng volt,

ma földszagú szél

karjaiban táncolt,

holnap, ha itt jársz,

s felfelé nézel,

elárvult nagy fák

üzennek a széllel.

Arannyal öntve

az erdő alja,

kusza virgács

a bokrok barna gallya,

tüskés ág megfog

s bús őszi jajjal,

elhullt virágát

követeli rajtam.

8852. tárnics
nov. 3. 03:48

A csönd lüktet a félhomályban,

hulló lombokat ringatón,

szépségektől terhesen,

mint ahogy ver a szívem.

Hajnalodik - a nappal ásít

álom - ittasan,fél-éberen,

akárcsak én; - táguló tüdejébe

szívja a kocsonyásan - remegő ködöket,

s mint az ember szeme,

- ha könnyíthet lelkén,

gondjai kevesbednek -

lassan tisztul a táj.

Várom,hogy mozduljon a hajnal,

friss lendülettel lépjen

a világosság felé,

a hajnal is vár engem.

Farkasszemet nézünk.Tétovázunk,

biztatgatjuk egymást.

Nehéz az első lépés,

csábító a kába álom.

De aztán mégis: egymásra nevetünk,

s megindulunk vidáman,kéz a kézben,

mint szerelmesek,

hogy huszonnégy órán keresztül

gyűjtsük az erőt és a kedvet,

amellyel holnap - újra kezdjük.

Szilágyi Domokos: Hajnal

8851. Polli
nov. 2. 15:04

Ady Endre


Halottak napján


Halottja van mindannyiunknak,

Hisz percről-percre temetünk,

Vesztett remény mindenik percünk

És gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,

Temetkező szolgák vagyunk!

- Dobjuk el a tettető álcát:

Ma gyásznap van, ma sírhatunk!


Annyi nyomor, annyi szenny, vétek

Undorít meg e sárgolyón...

Hulló levélt hányszor feledtet

A megváltó, a gyilkos ón!...

Óh, hányszor kell a sírra néznünk,

Hogy vigasztaljuk önmagunk -

- Dobjuk el a tettető álcát:

Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

nov. 1. 13:13

Egyszer...


Egyszer mindenki életében eljön a pillanat,

amikor megáll csendben egy hullólevelű fa alatt,

és elrebeg egy imát.

Nem templomit...

nem olyat amit a világ hall és lát,

hanem fénylőt... amiben odaadta magát.

Csak ő érti... és talán az, aki miatt idejött.


Nem is úgy szól az ima, hogy könyörögjön...

talán csak úgy... hogy valamit közöljön.

Csendben... csak magának, és csak neki...

annak aki meghalt...

de az emlék még mindig élteti.

(Léria Dipán)

8849. gabikka
nov. 1. 09:11

Halottaknak napján,

gondolkozz el, kérlek!

Mennyire fontosak

azok, akik élnek?

Milyen gyakran gondolsz

rájuk szeretettel?

Jelenthet-e annyit,

mint ki régen ment el?


Ilyenkor az ember

temetőbe jár ki,

Elmúlt szeretteit

véli megtalálni.

Közben annyin élnek

magányosan, távol,

kire nem jut idő,

kit a szív nem ápol.Pedig a halottak

a szívünkben élnek.

A hétköznapokba

bőven beleférnek.

M’ért nincs az élőkért

ugyanilyen ünnep,

ami lángra gyújtja

apró mécsesünket.


Aki elment, jól van,

csak egy más világon,

s nem tud örvendezni

levágott virágon.

Földdé porladt testet

látogatsz a sírnál.

Élőkért tehetnél,

ahelyett, hogy sírnál!Oly sok a magányos,

kinek nem jut semmi.

Ki örülni tudna,

ha tudnák szeretni.

Ám ezt meg se látod

- tudod – attól félek.

Megbékélni kéne,

s nem visz rá a lélek.


Vársz, amíg késő lesz,

mikor már nem bánthat,

akkor száll szívedre,

majd a gyász, a bánat.

S jön halottak napja,

s mész a temetőbe,

bocsánatot kérni,

s elbúcsúzni tőle…


Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

8848. tárnics
okt. 31. 21:09

Juhász Gyula: Consolatio


Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,

Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.


Emlékük, mint a lámpafény az estben,

Kitündököl és ragyog egyre szebben

És melegít, mint kandalló a télben,

Derűs szelíden és örök fehéren.


Szemünkben tükrözik tekintetük még

S a boldog órák drága, tiszta üdvét

Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt

És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

8847. gabikka
okt. 31. 11:22

Aranyosi Ervin : Őszi fák


Lám, a megfáradt fák

levelüket ejtik,

a nyár üde zöldjét

végképp elfelejtik.


Harmatcsepp a könnyük,

hajnalban zokognak,

meghajolnak szélnek,

múló évszakoknak.


Színes levelekkel

takarják a földet,

színpompás varázzsal

búcsúzkodnak tőled.


Ha lehull a levél,

álom száll a fákra,

színes avarszőnyeg

terül a világra…

8846. tárnics
okt. 30. 20:50

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján


Halottaknak napján,

gondolkozz el, kérlek!

Mennyire fontosak

azok, akik élnek?

Milyen gyakran gondolsz

rájuk szeretettel?

Jelenthet-e annyit,

mint ki régen ment el?


Ilyenkor az ember

temetőbe jár ki,

Elmúlt szeretteit

véli megtalálni.

Közben annyin élnek

magányosan, távol,

kire nem jut idő,

kit a szív nem ápol.


Pedig a halottak

a szívünkben élnek.

A hétköznapokba

bőven beleférnek.

M’ért nincs az élőkért

ugyanilyen ünnep,

ami lángra gyújtja

apró mécsesünket.


Aki elment, jól van,

csak egy más világon,

s nem tud örvendezni

levágott virágon.

Földdé porladt testet

látogatsz a sírnál.

Élőkért tehetnél,

ahelyett, hogy sírnál!


Oly sok a magányos,

kinek nem jut semmi.

Ki örülni tudna,

ha tudnák szeretni.

Ám ezt meg se látod

– tudod – attól félek.

Megbékélni kéne,

s nem visz rá a lélek.


Vársz, amíg késő lesz,

mikor már nem bánthat,

akkor száll szívedre,

majd a gyász, a bánat.

S jön halottak napja,

s mész a temetőbe,

bocsánatot kérni,

s elbúcsúzni tőle…

8845. gabikka
okt. 29. 14:33

Az őszi fák


Vetkőznek az őszi fák,

Ruháikat eldobják,

Leveleket havaznak,

Üzennek a tavasznak.


Csupaszok az őszi fák,

Adóikat lerótták,

Adtak enni eleget,

Ami termett, leesett.


Reszketnek az őszi fák,

Szürke ujjak mutatják

Felettük a felleget,

Havat hozó zord eget.


Búcsúznak az őszi fák,

Halkan elnyikorogják,

Itt a tél a küszöbön,

A színes ősz elköszön.


Veniam

8844. gabikka
okt. 27. 12:11

Várnai Zseni


Vénasszonyok nyara


Talán egy kicsit magamról beszélek,

mikor szívem e fényért lelkesül,

végsõ sugára ez a nyár hevének,

mielõtt még az alkony rámterül.


Ez õszi nap a szõlõ érlelõje,

s piruló alma issza melegét,

e fénytõl várok én is új erõre,

magamba szívom forró delejét.


Fáradt szívem csókjától újraéled,

csontomig ér a gyógyító sugár,

talán bölcsebb ez õszbenyúló élet,

s mélyebb, mint volt a tűzitalú nyár.

8843. Gretaa
okt. 25. 21:14

Holnap



A holnap már sokkal jobb lehet...mert innen most felfelé megyek!

Nem tekintek soha többé hátra,

megindult a mosolygós vágta!

Süt a Nap,kinyitom az ablakot,

s a Napból merítek abrakot.

Minden rossz dolgot levetek,

s teljes szívemből szeretek!

8842. tárnics
okt. 25. 15:48

Wass Albert


Olyan jó volna messze menni


Egy őszi estén útra kelni,

elűzni minden kósza álmot,

szivárvány-fátylat, délibábot…

Olyan jó volna messze menni.


Ha majd szívem a csendbe döbbent,

nem várni több találkozóra,

mosolytalanra, búcsúzóra…

Jobb volna úgy: nem sírni többet.


Az árvaságot elfeledni,

eltemetni egy tarka álmot,

fájdalmakat, szomorúságot…

Jobb volna úgy: ne tudja senki.


Egy alkonyatban útra kelni,

magammal vinni minden szépet:

szerelmes szókat, halk emléket…

Olyan jó volna messze menni…

8841. tárnics
okt. 24. 21:29

Anna Ahmatova: A szerelem



Hol mint kígyó, lopakodik,

bűvöl-bájol, szívünkbe surran,

hol szelíd galamb, napokig

burukkol fehér ablakunkban,


violaillatként repül,

vagy csillanó szép jégciráda...

De vezet rendületlenül,

egy nyugtalan, nehéz világba.


Hegedű húrján sír-nevet...

S a szíved elszorulva dobban,

ha hirtelen fölismered

egy először látott mosolyban.


(Rab Zsuzsa fordítása)

8840. gabikka
okt. 24. 15:37

Gyulai Pál: Őszi délután


Oh mi kedves őszi napfény!

Jőj a kertbe, jőj velem

Kies ősszel, délutánként

A sétát úgy kedvelem.


Halld a hulló lomb sohajját,

Bús és mégis oly szelíd,

Nézd a napfény ragyogását,

Bágyadt, mégis melegít.


Halványul a kert viránya,

Mégis benne mennyi zöld;

Nyílik még egy-két virága,

S mily mosolygó arcot ölt.


Nem halljuk már a pacsirtát,

Mégis cseng-bong még a lég;

Meglebbenti a köd fátylát,

Mégis tiszta kék az ég.


Látszik, hallik az enyészet,

Mégis itt-ott mennyi báj!

Álmodozik a természet,

S elálmodja, ami fáj.


Ülj le, kedves, itt az aljban,

Hadd mélázzunk egy kicsit,

Ahol vígan szedtük hajdan

A tavasz virágait.


Elhanyatlik ifjuságunk,

Itt van őszünk nem soká,

Bár nem érzi boldogságunk,

Szívünk nem gondol reá.


Oh de eljő észrevétlen,

Loppal lépve, csendesen;

Már fehérlik egy-egy fürtem,

Tied is fog, kedvesem!


De ne búsulj: akkor is lesz

A virányon enyhe zöld,

Meg-megcsendül egy édes nesz,

Fel-felvidul ég s a föld.


Nyílik akkor is virágunk,

S a hervadó levelen

Ott ragyog meleg sugárunk,

Örök fényed, szerelem!


1865

8839. gabikka
okt. 21. 19:03

Kristina Calu - Majd holnap


Majd holnap

Kidobok minden elhervadt virágot

Majd holnap

Elfogadom, hogy nem válthatom meg a világot

Majd holnap

Elsírom még megmaradt könnyeim

Majd holnap

Bánkódom a sors gonosz viccein

Majd holnap

Elengedem az összes dédelgetett álmot

Majd holnap

Már nem keresem a boldogságot

Majd holnap

Elhiszem, hogy nincsenek csodák

Majd holnap

Félelem nélkül nézem meg, mi van odaát

De most még ma van…

8838. MZ/XY
okt. 18. 18:15

Várnai Zseni: Őszi dal


A nyár szerelme forró és merész,

de édesebb az őszi napsütés,

a csókja már nem éget, mint a láng

csak simogat, mint egykor jó anyánk,

szívünkre könnyű, enyhe fénye hull...

és mindennap korábban alkonyul,

korábban alkonyul.


Az ősz szerelme, mint a kósza szél,

hol lágy zene, hol vészes szenvedély,

a fény, az árny oly gyorsan változó,

mint életünk, e hullámzó folyó,

még kék az ég, de már is el borul...

és mindennap korábban alkonyul,

korábban alkonyul.


Bús könnyet ont a szürke őszi ég,

zordan borong a felhős messzeség,

egy csonka ágra csapzott varju száll,

mint Rembrandt rézkarc, olyan most a táj...

csak nézem és szívem elszorul:

jaj, minden nap korábban alkonyul...

korábban alkonyul...

8837. gabikka
okt. 17. 09:00

Aranyosi Ervin: Szemetel az ősz


Szemetel az ősz és mégsem

haragszunk meg érte,

szeretettel nézünk a sok

elsárgult levélre.

Színt visznek az elmúlásba,

jobb kedvre derítve,

a világnak körforgását

lelkünkbe vetítve.

Ne borongj az elmúláson,

legyen jó a kedved,

találd meg a lét csodáit,

már csíráznak benned.

Lelked mélyén megújulva,

láss egy újabb álmot,

vidámsággal keltsd életre

a sírós világot! :)

8836. gabikka
okt. 16. 14:05

Őszirózsa


Fehéren és lilán búsong a kert mélyén,

Mint esküvő előtt elhagyott ara.

Szegény őszirózsa, tavaszt sohse látott,

Az őszirózsának ősz a nyara.


A télnek csontkeze ott setteng körötte,

Ökörnyál hurkolja, mint ezüst bilincs.

Holnap a tél, s a szél ront rá, hogy letörje,

Az őszirózsának még csak ősze sincs.


Falu Tamás

8835. tárnics
okt. 13. 20:05

Heltai Jenő A másik



És szólt a nő:

"A hajam ében,

És lágyabb, mint a lágy selyem,

És itt a szívem közepében

Ujjong a boldog szerelem.

Tied a testem, tied a lelkem,

Te vagy az első, akit öleltem,

Boldog vagyok, mert a tied vagyok. . . "

S a férfi szólt:

"A másik elhagyott. "


És szólt a nő:

"Piros az ajkam

És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe,

És végigfut az üdvök üdve rajtam,

Mikor így tartasz forrón átölelve.

Szemem sötétebb, mint az égbolt,

Mikor a fergeteg zavarja. . .

Oh, mondd, a másik szintén szép volt?

Fehér a válla? Gömbölyű a karja?

Tudott-e súgni-búgni szintén,

Tudott-e édes csókot adni,

Meghalni karjaidba, mint én

És új gyönyörre föltámadni?

És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?"

S a férfi szólt:

"A másik csúnya volt. "


És szólt a nő:

"És mégis nappal, éjjel

Sóhajtva gondolsz vissza rája,

Amellyel az enyém nem ér fel,

Mi volt a titka, a varázsa, bája?

Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen?"

S a férfi szólt:

"A másikat szerettem!"

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook