Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
9103. Annyka
ma 11:53

Kun Magdolna: Különleges barát



A kutya, társ a magányban,

társ a szegénységben.

Társ ott is ahol, nincs más,

csak síri szomorúság.

Mert a kutya

olyan különleges barát,

aki feladja az emberért

önnön boldogságát,

s még akkor is megbocsát,

ha csak néhány morzsányi

falat jut neki.


A kutya az a társ,

kinek végtelen hűségét

senki nincs, ki kettétörheti.

A kutyának, csak az fáj,

az-az egyetlen dolog,

ha ezt a törhetetlen hűséget

senki, de senki

nem értékeli

9102. gabikka
ma 10:09

Csendben remélni


Néha jó csendben maradni,

Semmit nem mondani,

Meg sem szólalni,

Órákig hallgatni.


Néha jó csendben maradni,

Emlékeket betakarni,

Fájni, kívánni, vágyni,

Egyhelyben, mozdulatlan várni.


Néha jó csendben maradni,

Senkit, semmit hallani,

Túlélni, élni, remélni

Egyedül félni, s örökké remélni.


Rákóczi Karola

9101. gabikka
tegnap 09:44

Aranyos Ervin: Adj hálát reggel


Adj hálát reggel az ébredő világnak,

- örökbe kaptál egy újabb szép napot.

Engedd az érzést áradni szívedben,

szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak

hálával teli, reggeli éneke.

Engedd a nap tiszta fényét szobádba,

s ne kérdezd, ember nélküle élhet-e?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,

a mosoly arcodon, ékszered legyen.

Tükrödön csillog szemed ragyogása,

hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,

s érezd a lelked, magasabbra emel.

Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,

mert aki rád néz ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,

- jó érzésed csak fokozódni fog -

a szeretet ilyen, apró kis sugára

teheti szebbé a hétköznapot.

9100. Annyka
tegnap 07:26

Szuhanics Albert: Mindig megtalálsz engemet


Amikor fáradt vagy nagyon,

s nincsen már, aki felkeres,

mikor gond ül az arcodon,

mindig megtalálsz engemet!


Amikor szomorúság gyötör,

úgy kell a vigasz, mint a víz,

mikor a bánat súlya összetör,

akkor is mindig bennem bízz!


Amikor nincs ki meghallgat,

pedig beszélni kell neked,

melletted mindenki elballag,

gyere, keress meg engemet!


Amikor nem kell más, csak mosoly,

s mindenki rideg, mint a jég,

mikor mindenki túl komor,

akkor is hozzám gyere még!


Néha csak jó szó kellene,

valaki fogja meg kezed,

s nincs senki, kitől megkapod,

hívjál, én ott leszek veled!


Amikor váratlan öröm ér,

senki nincs, kivel megosztanád,

vagy talán rád tör egy szenvedély,

hadd legyek néked társaság!


Ha magány kínozna bús éjjelen,

vagy útra kelnél, de nincs kivel,

mindig számolhatsz énvelem,

veled megyek, ha menni kell!


Ha elvesztenéd mindened,

s már hited sem maradna meg,

ne feledj, számíthatsz énreám,

megtalálsz mindig engemet!


Debrecen, 2007. július 26.

9099. gabikka
tegnapelőtt 18:42

Csepely Zsuzsanna: A csend


Néha jól esik a csend,

Magammal lenni idebent.

Hogy meghalljam én ki vagyok,

Nem bántják fülem földi szólamok.


Ilyenkor a nyugalom szívemre terül,

Nem fáj a nincs, az egyedül.

A mindenség apró porszemét képezem,

A világgal együtt fel-fellélegzem.


Megáll a föld, óra nem forog,

A semmi, a minden-egyben vagyok.

Kihunyó lámpafény, ragyogó csillag,

Apró ember: ki megannyi érzéssel bírhat.


Néha jól esik a csend,

Rendet, tisztaságot megteremt.

Meghallom végre, azt, hogy ki vagyok,

S lépek tovább az úton, mit az Úr adott.

9098. Annyka
tegnapelőtt 08:15

Sárhelyi Erika: A nő, ha ötven


A nő, ha ötven, már borrá érett

benne sok-sok leszüretelt pillanat,

nem fut el, ha szembejön az élet,

megéli még, ami eddig kimaradt.


Nem lázad már mindig, mindenáron,

de karbantartja fakuló szárnyait,

s ha menni kell, megy át száz határon,

hisz’ még ma is merészeket álmodik.


Olykor persze dühös és zaklatott,

mert fogynak a percek, s élni úgy szeret!

Tizenkilencre is húz új lapot,

s a sorstól a küzdőtérre vesz jegyet.


Helyét tudja, s tudja, mi helytelen,

ám szigora bölcs lett, félrenéz, ha kell,

akár kapitány a fedélzeten,

hallgat, meghallgat, s dönt – de már nem perel.


Mert időt vesztegetni nincs idő,

a tervek, álmok a sarkára hágnak.

Aznap, amikor ötven lesz a nő,

csak egyszerűen nekimegy a mának.

9097. Polli
szept. 27. 15:56

Aranyosi Ervin: Ne borongj!


Ne hagyd, hogy a felhők elvegyék a kedved,

nem a bánatodért szórnak földre nedvet,

csupán terheiktől most megszabadulnak,

rosszkedvük könnyei – hidd el – ezért hullnak!


Mi lenne, ha te is letennéd a terhed,

s nem hurcolna lelked bánatot, keservet!

Szíved vidámodna, boldogan dobogna,

s arcod újra élne, újra mosolyogna.


Hisz a felhők mögött örök napfény ragyog,

ettől a tudattól már is jobban vagyok,

hiszen, ha a mámat gondfelhők takarják,

a holnapot tőlem elvenni akarják.


De én ezt nem hagyom, inkább kiragyogok,

a gondjaim sorát jó szívvel hagyom ott,

s megkeresem inkább a derűst, a szépet,

s várom, milyen csodát tartogat az élet?


A gondfelhők mögött belső Napom ragyog,

s én döntök arról, hogy beléjük ragadok,

vagy inkább keresek okot nevetésre,

s inkább a vidámat, a jót veszem észre!


Mától ne borongj hát, ragyogtasd mosolyod,

jobb ha világodba a derűt belopod,

s kerülöd a fájót, ami földre ránthat,

ha folyton mosolyogsz, elkerül a bánat.


Ha sikerül lelked mosolygóssá tenned,

az isteni szikra fénnyé válik benned,

s a megoldásokat elhozza az élet,

s hidd el, világod is gazdagabban éled!


Hagyd a bús felhőket egymagukban sírni,

te ússz boldogságban, s könnyebb lesz kibírni,

keresd a ragyogást, vidámságot, szépet,

s figyeld hogyan válik csodássá az élet!

9096. Annyka
szept. 27. 14:00

Aranyosi Ervin: Merengés az őszben



Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,

amíg mosolyogni még ereje marad.

Gyakran, szégyenlősen felhők mögé bújik,

s tán ott is maradna a zord télen túlig.


Mikor látjuk arcát, szívünk átmelegszik,

s akkor ébredünk rá, hogy mennyire tetszik,

ha éltető fényét szórja a világra,

mikor levelet fest bokorra, faágra.


A szeretet fénye árad ránk felőle,

s jobb, ha a szívünkbe elteszünk belőle,

hiszen a jeges szív könnyebben felenged,

ha a napsugárral másik szív melenget.


Szél jön, s erőszakkal tépkedi a fákat,

jeges kezeivel simít minden ágat,

didergő levelek bele is pirulnak,

ahogy hideg kezek a testükhöz nyúlnak.


Megborzong némelyik, de mind útra készül,

általuk a vén ősz színarannyá szépül.

Levelek felszállnak, pillangókká vállnak,

majd a szél dalára, körben táncot járnak.


Gyönyörködünk benne, az ember csak ámul,

csodás színkavalkád, ami elénk tárul.

De nem haldoklás ez, csak az élet része,

s tavasszal megújul a világ egésze.


Addig, itt az idő, lelkünknek pihenni,

kicsit begubózni, pillangóvá lenni,

mire jön a tavasz a csodás kikelet,

újra táncra keljek, szeretettel veled.


Még néhány kedveset mosolyog ránk a Nap,

s érezteti velünk, hogy az idő szalad.

Ám itt van az idő, le kell hogy lassuljunk,

hogy jövőt teremtő merengésbe hulljunk.


Aranyosi Ervin © 2019-09-06

9095. gabikka
szept. 27. 11:06

Heltai Jenő: Ősz


Ősz, ősz ne siess!

Ne kergesd el a nyarat,

a meleg fényt, sugarat.

Süss ki még, nyári nap,

simogasd az arcomat,

melengesd a szívemet,

míg az ősz eltemet.

Vidíts még vadvirág,

míg enyém a vad világ.

Tudom én, érzem én,

nem sokáig lesz enyém.

Szürke ég, szürke vég,

be jó volna élni még!

Nem lehet, nem lehet,

sötét árny integet.

Sötét árny, néma váz

bűvöl és babonáz.

Kérdezem, nem felel,

integet csak, menni kell.

Fogy a fény, fogy a nyár,

hideg szél fujdogál,

hideg szél, őszies…

Ősz, ősz ne siess!

9094. Annyka
szept. 27. 10:17

Aranyosi Ervin: Utolsó levél


Őszi levél bágyadtan leng a fán.

Kapaszkodik, maradna még talán.

Az elmúlás sápadt képére ül,

ereje fogy, s hitében elmerül.

Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár,

és nem hiszi: – neki csak ennyi jár.

Maradna még, – az elmúlástól fél.

Kapaszkodik az utolsó levél.


Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül,

kinek a sors ezt hagyta örökül.

Neki a földön annyi dolga van!

– Aki elmegy, az mind boldogtalan!

Mert Ő bizony még őrzi ezt a fát,

mert nélküle szegényebb a világ.

Őrzi a fényt, lelkében a napot,

az életet, mit egykor megkapott.


Az élete, mint szép film úgy pereg,

és újra él gyönyörű perceket.

Rügy bontó tavaszt úgy idézi fel,

mint születést, ha jött az égi jel.

Majd jött a nyár, lángoló szerelem.

virág is nyílt az apró levelen.

Gyümölcse érett, leszedték róla már,

elárvult lelke a megváltóra vár.


Eljött az ősz, a színe megfakult,

sok társa már réges-régen lehullt.

Kapaszkodik, – soha nem adja fel,

ígéret kell, hogy új tavasz jön el,

s ő visszatér, s megújul teste tán,

rügyként születő levél lesz e fán.

Fülébe súgja ígéretét a szél,

és földre hull az utolsó levél.

9093. gabikka
szept. 26. 08:42

Petőfi Sándor


BESZÉL A FÁKKAL A BÚS ŐSZI SZÉL...


Beszél a fákkal a bús őszi szél,

Halkan beszélget, nem hallhatni meg;

Vajon mit mond nekik? beszédire

A fák merengve rázzák fejöket.

Dél s est között van az idő, nyujtózom

A pamlagon végig kényelmesen...

Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik

Kis feleségem mélyen, csendesen.


Egyik kezemben édes szendergőm

Szelídeden hullámzó kebele,

Másik kezemben imakönyvem: a

Szabadságháborúk története!

Minden betűje üstököscsillagként

Nyargal keresztül magas lelkemen...

Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik

Kis feleségem mélyen, csendesen.


Arany csal s ostor kerget tégedet

A zsarnokért megvíni, szolganép,

És a szabadság? egyet mosolyog,

S mind, aki híve, a harctérre lép,

S érette, mint a szép lyánytól virágot,

Sebet, halált oly jókedvvel veszen...

Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik

Kis feleségem mélyen, csendesen.


Hány drága élet hullt már érted el,

Oh szent szabadság! és mi haszna van?

De lesz, ha nincs: tiéd a diadal

Majd a csatáknak utósóiban,

S halottaidért bosszut is fogsz állni,

S a bosszuállás rettentő leszen!...

Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik

Kis feleségem mélyen, csendesen.


Vérpanoráma leng előttem el,

A jövendő kor jelenései,

Saját vérök tavába fúlnak bé

A szabadságnak ellenségei!...

Egy kis mennydörgés szívem dobogása,

S villámok futnak által fejemen,

S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik

Kis feleségem mélyen, csendesen.


(Koltó, 1847. szeptember.)

9092. gabikka
szept. 24. 11:19

Őszi bakancslista


Lassan hűvösbe hullanak a

Nappalok, ezért hát előveszek

Tollat, papírt, őszi bakancslistát

Írok én.

Ha majd beköszönt az ősz, és

A fák hullajtják a leveleiket,

Jó nagy sétát teszek, fel – fel

Dobom a leveleket, melyek

Úgy hullanak majd rám, mint

Az esőcseppek.

Szép őszbe borult erdőben

Hatalmas sétát teszek.

Ha majd eljön az ideje,

Tököt faragok serényen,

Közepébe gyertyát teszek.

Ha fázva, dideregve hazaérek

Kandalló mellé kuporodva

Forró teát iszogatok, olvasni

Is fogok, jó sokat, de

Előtte lefotózom az Ősz

Színeiben pompázó gyönyörű

Fákat.


E.M.Miller

9091. gabikka
szept. 22. 11:36

Ernest Hemingway : Soha ne légy szomorú....



Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,


s ne keseredj el, ha nem találod helyed.


A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,


előfordul néha, hogy nehezebben halad.



Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,


idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.


Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,


minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.



Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,


gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.


Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,


ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.



Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,


gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.


Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:


A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

9090. gabikka
szept. 21. 11:46

Érezlek


Idáig érzem ahogy átölel a gondolatod…

s míg gondolatban én is feléd haladok,

fényt borít rám az élet.

Milyen sokat vártam, hogy újra érezzem ezt a szépséget.

Azt, amivel nem tud versenyre kelni a végtelen,

mert önmagában rejlik az ereje,

és ragyog… túl ragyog minden fényeken.



Léria Dipán

9089. gabikka
szept. 19. 13:53

„...bár felhők fodrába


kapaszkodom,


itt lent minden érzékem'


rabul ejtette


a megsápadt őszi levelek


fáradt zizzenése.


Ősz illatát sodorja


az ökörnyál...


ha akarom, ha nem,


szívdobbanásom


feléd száll.”


Jószay Magdolna: Őszi gondolat (részlet)

9088. Süti 2
szept. 18. 13:00

Ady Endre:Őrizem a szemed


Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.


Világok pusztulásán

Ősi vad,kit rettenet

Űz,érkeztem meg hozzád

S várok riadtan veled.


Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.


Nem tudom,miért,meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet.

9087. tr.xy
szept. 18. 11:43

Várnai Zseni: FÁRADT A SZÍVEM


Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,

Csak jó úgy hosszan ülni a napon,

Nézni a fákat, és nézni az eget,

A messziről kéklő nagy hegyeket,

És lesni a fájó csöndet itt belül,

Amint a könnyhúrokon hegedül.

Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,

Meghalt talán, vagy alszik, pihen?

Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,

Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?

Tud-e még sírni, könnye van-e még?

Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég,

Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek,

Ha zúg fölötte vészes förgeteg?

S altatónótát, zengőt, édeset,

Dalol-e majd, ha elterül az est,

S a kisfiú álommesére vár,

Mely aranykertből aranyszárnyon száll,

Át a nagy, fénylő mesetengeren,

A fáradt, csöndes szívemet lesem.

szept. 17. 22:52

Szuhanics Albert: Míg elérjük a csillagos eget


Nem ígérek néked kincseket,

meseautót, kastélyt, palotát.

Ám senki nincs, ki téged így szeret,

átkönnyezvén sok-sok éjszakát.


Nem ígérek könnyű életet,

küzdelmes lesz a jövőnk nekünk.

A mi sorsunk mégis boldog lám,

ha mindenkor szívből szeretünk.


Kikötőben nem vár jacht reánk,

nyáron oda mi nem utazunk.

Madár dalol, suttog lombos ág,

ha kéz a kézben andaloghatunk.


Nem hagylak én magadra soha,

minden álmom megosztom veled.

És mosolyom mindig rád ragyog,

ha velem vagy, s foghatom kezed.


S hidd el reánk irigy a világ,

nagy vagyonból, mindent megvehetsz.

De tiszta szívből senki nem imád,

boldogságot pénzért nem vehetsz.


Nem ígérek gazdag ragyogást,

de szerelmem örökkön tied.

Mindennap hoz boldog folytatást,

míg elérjük a csillagos eget!

9085. gabikka
szept. 16. 09:28

Petőfi Sándor: Az utósó virágok


Őszi idő a javából,

A természet homlokáról

Minden szépet leragad.

Nincsen a mezőkön semmi,

Még a kertben is keresni

Kell már a virágokat.


Kis Juliskám összeszedte

És bokrétává kötötte

A maradék szálakat.

Jól tevéd, kis feleségem,

Kedvet szerzesz evvel nékem

S tán velök sem tész rosszat.


Már, ha úgyis halniok kell,

Haljanak hát legalább el

Itt, hol látják szemeink:

Könnyebb lesz tán halálok,

Hogyha azok néznek rájok,

Akik őket szeretik.


Koltó, 1847. október

9084. gabikka
szept. 15. 08:43

Jékely Zoltán: Ősz-köszöntő


Habár orcánk pirítja még a Nap,

gyerünk, az őszt hintsük már szerteszét,

az őszt, melyet mint anya gyermekét,

majd egy évig hordtunk szívünk alatt.


Látod, még élünk! Nem nyelt el a tó,

kígyó se mart meg, szikla sem ütött,

s a régi helyről halljuk: a tücsök

lelkéből szól a régi altató…


Vajjon Érted szeretem-é az őszt,

vagy téged is csak az őszért szeretlek,

téged, sok-sok ősz óta ismerőst?…


Benned évszakjaim elkeverednek,

vagy: hogy nyaram a téllel összekösd,

illatok ágya, sírja leheletnek!

9083. gabikka
szept. 12. 09:35

Várnai Zseni: Őszi Napsütés



A nyár szerelme forró és merész,

de édesebb az őszi napsütés,

a csókja nem éget, mint a láng,

csak simogat, mint egykor jó anyánk,

szívünkre mézes, enyhe csókja hull…

és minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!


Az ősz szerelme, mint a kósza szél,

halk suttogás, majd vészes szenvedély,

a fény és árny oly gyorsan változó,

mint életünk, e hullámzó folyó…

Még kék az ég, de máris elborul,

és minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!


Az ősz szerelme hervadó virág…

lombdíszeit hullatja minden ág,

csak hallgatom ez édes bús zenét:

a búcsúzó madarak énekét…

Csak hallgatom, és szívem elszorul:

jaj, minden nap korábban alkonyul,

korábban alkonyul!

9082. gabikka
szept. 11. 09:36

Aranyosi Ervin: Üzen az Ősz



Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!

Minek a lázas rohanás?

Ülj le egy padra, nézz fel az égre,

érintsen meg bűvös varázs.


Ne rohanj el az élet mellett,

engedd a szépet hatni rád.

Akik megállnak, szépre lelnek,

azokkal megáll a világ.


Mikor lassulsz lecsendesülve,

a lelked is életre kel.

Nem erőlködsz nekifeszülve,

a lét értelmét éred el!


Hagyod, hogy vigyen áramlása,

s eljuttat céljaid felé.

Segít a szíved dobbanása,

s vágyad az utat meglelé.


Nem is kell megkeresni módját,

csak csendben, várni, hogy legyen.

Nem kell “harccal legyőzni Tróját”,

s átmászni minden gond-hegyen.


Nem kell balgán sikerre törni,

harcban legyőzni másokat.

Elég egy székben hátradőlni,

s teremni hagyni álmokat.


Szebbet teremthetsz szeretettel,

lélekből kapva az erőt.

Szebb világot alkot az ember,

békéset, s tisztán élhetőt.


Nem hajt tatár, anyagi érdek,

szíved csak szépre éhezik.

Érzéseid vonzzák a szépet,

amely úgyis megérkezik.


Engedj el végre minden görcsöt,

s hagyd, hogy a csónakod vigyen.

A pillanat, ha lazán töltöd,

úrrá lesz minden irigyen.


Álmodj nagyot, álmodj merészet,

s figyeld, a gondolat teremt!

Valóra váltja az egészet,

neked adva a végtelent.


Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!

Engedd csak szállni az időt!

Ülj le egy padra, nézz fel az égre,

figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!

9081. barai (válaszként erre: 9080. - Gabikka)
szept. 10. 14:25
Ne bizony! :)
9080. gabikka
szept. 10. 14:16

Heltai Jenő: Ősz


Ősz, ősz ne siess!

Ne kergesd el a nyarat,

a meleg fényt, sugarat.

Süss ki még, nyári nap,

simogasd az arcomat,

melengesd a szívemet,

míg az ősz eltemet.


Vidíts még vadvirág,

míg enyém a vad világ.

Tudom én, érzem én,

nem sokáig lesz enyém.


Szürke ég, szürke vég,

be jó volna élni még!

Nem lehet, nem lehet,

sötét árny integet.


Sötét árny, néma váz

bűvöl és babonáz.

Kérdezem, nem felel,

integet csak, menni kell.


Fogy a fény, fogy a nyár,

hideg szél fujdogál,

hideg szél, őszies…

Ősz, ősz ne siess!

9079. tumbo2
szept. 9. 12:00
Burns,az árpaföldön.
9078. gabikka
szept. 9. 11:17

Radnóti Miklós: KÉT KARODBAN


Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok,

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te,

hallgatlak.

Két karoddal átölelsz te,

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.


1941. április 20.

9077. gabikka
szept. 8. 08:26

Móra Ferenc


A cinege cipője



Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.


Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.


Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.


Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.


Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!


Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.


Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.


Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.

9076. gabikka
szept. 7. 11:08

Fekete István: Szeptember


Őszi hálót szőnek már a pókok,

vizek tükrén vándor csillagok.

Bokrok árnyában üresek a fészkek,

mint az erdő szélén nyári kis lakok.


Szőlőhegyen a rizling meg a saszla

cukrot szűrnek a napsugárból.

Hasad már a diók szagos héja,

jegenyenyár csúcsán öreg varjú szól.


Levegőben seregélyek járnak,

harkály rikkant, lepke tántorog,

kinyílik a zsúpos présházajtó,

s régi mámort lehel vén garádtorok.


Völgybe ér a délutáni árnyék,

hűvös az est, harmatos a rét.

Köd lebeg a patak fényes selymén,

teljes csillagporral tündöklik az ég.


Aztán elvesznek majd mind az utak...

Nem marad más, csak a csend és álom,

mohos tetőkön ásít a kémény,

halott levél kereng a pókfonálon.

9075. gabikka
szept. 4. 09:35

Ott leszek egy halk szóban,


egy dalban, mit a szél sodor,


ott leszek egy véletlen pillanatban,


hol még őszinte az a mosoly.



Végül majd...



A nevem ugyanúgy név marad,


semmivel sem több, mint a tiéd.


Igaz, én verseket sírtam, nevettem,


de nem baj...legyek csak emlék.



Végül majd...



A szemem, ha visszaemlékezem


azt látja majd, kinek utoljára ígértem.


Kit utoljára csókolni vágyok,


hisz az érzés nem csal; őt szeretem.



Végül majd...



Mit szabadságnak nevezek ma,


talán többször is úgy megkapom.


Vágyom, de tudom, még van időm,


s minden percét kihasználom.



Végül majd...



Ott leszek, ahol várnak, ahova vágyok,


ahol az van, ki élteti - míg élek - szívem.


Ott lenni csak egyszerűen annál,


kinél a világon jobb nekem nincsen.



Végül majd...



A színeket kopárság fedi el,


de öröm lesz a lényem minden részlete.


Csak az legyen ott végül velem,


kit áldok magamban, míg élek...örökre.

9074. gabikka
szept. 3. 10:37

Fekete István


Szeptember


Őszi hálót szőnek már a pókok,


vizek tükrén vándor csillagok.


Bokrok árnyában üresek a fészkek,


mint az erdő szélén nyári kis lakok.


Szőlőhegyen a rizling meg a saszla


cukrot szűrnek a napsugárból.


Hasad már a diók szagos héja,


jegenyenyár csúcsán öreg varjú szól.


Levegőben seregélyek járnak,


harkály rikkant, lepke tántorog,


kinyílik a zsúpos présházajtó,


s régi mámort lehel vén garádtorok.


Völgybe ér a délutáni árnyék,


hűvös az est, harmatos a rét.


Köd lebeg a patak fényes selymén,


teljes csillagporral tündöklik az ég.


Aztán elvesznek majd mind az utak...


Nem marad más, csak a csend és álom,


mohos tetőkön ásít a kémény,


halott levél kereng a pókfonálon.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook