Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
8495. tárnics
jan. 16. 21:57

Váci Mihály


Százezer út


Én mindig másként gondolom,

amit elém kínál a lét.

Ha rád nézek is - álmodom

egy velünk történő mesét.

Ha azt mondanám: - Jó, igen.

Ne vedd komolyan, el ne hidd:

- másodpercenként a szívem

igent biccent és nemet int.


Mert én magam is szüntelen

más vagyok, mint aki vagyok,

- sem az, akinek képzelem

sem az, ami én akarok

maradni, lenni: egyre más,

és mire elfognám, megint

új arc, szédület, kusza láz,

arcom rám soha nem tekint.

Bármely tükörben nézzem is:

- Megvagy! Idenézz! - sír, nevet,

de már is más, ahogy a víz

ragyogtat minden új eget.


Míg alszom tán ébren vagyok,

s ébren meg mélyen álmodom.

Hiszed - ölelsz, mint hű rabod,

s szíved tán épp elárulom,

és ha ellened vétkezem,

akkor hű sírásom keres,

s míg téged simít két kezem,

talán haragtól kék eres.


Mikor hozzád szegez a kín,

talán máshol feltámadok,

s ha hívnak csavargásaim,

mindig feléd vándorolok.

Rád nézek: - s hol vagy, nem tudom.

S bármit nézzek, az mind te vagy.

Elhagylak százezer úton,

hogy megleljem kapuidat.


És mindig másra vágyom,

mint amit szívből akarok.

Szomorún érzem fájón,

azt, ha boldog vagyok,

mikor a legforróbban élek,

legjobban gyilkolom magam,

s a legéltetőbb szenvedélyek

átölelnek halálosan.

Mert nincs határa semminek,

a van, nincs fojtva ölelik

egymást; ha dobban a szíved,

mindig meg is hal egy kicsit.


A van, a nincs két végű hinta,

és lengő hinta minden itt:

- ez mélybe dönt, szállni tanítva,

az zuhantat, míg felröpít.

Ha öröm hív - már vár a kín,

- a hinta egyre fel le száll,

ha égben vagy, lenn pokol int,

s ha mélyben - fentről fénysugár.


Ne kérj válaszokat, szívem.

Az igazságból is csak azt

tudom csupán, hogy elhiszem,

de nem azt tudom, hogy igaz.

Már másképp hiszem a világot

s régóta másképpen tudom.

De nem igaz, jó egy se - látod,

hát hagyd - majd újra álmodom.

8494. Zsofi_881 (válaszként erre: 8490. - Zsuzsanka43)
jan. 16. 21:11
Köszönöm szépen ! :)
8493. tárnics
jan. 16. 18:46

Ady Endre: Az élet



"Az élet a zsibárusok világa,

Egy hangos vásár, melynek vége nincs.

Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,

Megvehető akármi ritka kincs.

Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak

Kufár lélekkel hasznot, üzletet;

Itt alkusznak, amott már áll a vásár,

A jelszó mindig: eladok, veszek!...


Raktárra hordják mindenik portékát,

Eladó minden, hogyha van vevő:

Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,

Rajongás, hit, eszmény és szerető.

Aki bolond, holmiját olcsón adja,

Az okos mindig többet nyer vele,

A jelszó: egymást túl kell licitálni,

Ádáz versennyel egymást verve le!


A szív az üzlet leghitványabb tárgya

S eladják mégis minden szent hevét.

Akad vevő rá, egymást licitálja,

Hogy a holmit atomként szedje szét.

Folyik a vásár harsogó zsivajban,

Az egyik kinál, másik meg veszen,

Csak néhol egy-egy végképen kiárult,

Kifosztott lélek zokog csendesen.


Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,

Bolondok bizton, balgák szerfelett,

Eddig az ő példájukat követtem,

Ezután én is másképpen teszek,

Lelkem, szívem kitárom a piacra,

Túladok én is minden kincsemen...

...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,

Óh, nincs erőm, én édes Istenem!..."

jan. 16. 15:20

Nagy lászló



Ki viszi át a szerelmet



♥ Létem ha végleg lemerült


ki imád tücsök-hegedűt?


Lángot ki lehel deres ágra?


Ki feszül föl a szivárványra?


Lágy hantú mezővé a szikla-


csípőket ki öleli sírva?


Ki becéz falban megeredt


hajakat, verőereket?


S dúlt hiteknek kicsoda állít


káromkodásból katedrálist?


Létem ha végleg lemerült,


ki rettenti a keselyűt!


S ki viszi át fogában tartva


a Szerelmet a túlsó partra? ♥

8491. MZ/XY
jan. 16. 15:14

Sárhelyi Erika: Félúton


Valahogy mindig félúton vagyok.

Remélve, nem vagyok útban senkinek.

S míg ,,valahonnan" ,,bárhova" jutok,

valami jót mindig magammal viszek.


Valahogy mindig félúton vagyok.

Úton a múltból talán a most felé.

S ha elhiszem, szép jelenem élem,

hegyek zúdulnak a két lábam elé.


Valahogy mindig félúton vagyok.

S néha félek, elfogy alólam az út.

Olykor elfog az a furcsa érzés,

hiába megyek - minden út körbefut.


Valahogy mindig félúton vagyok.

Mondják: az út a fontos, nem a cél.

Vezet hitem eltökélt-magamban,

s hogy minden lépés a csillagokig ér.


Valahogy mindig félúton vagyok.

Mint ki örökké utazni kényszerül.

Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.

S próbálok úton maradni - emberül.

8490. Zsuzsanka43 (válaszként erre: 8489. - Zsofi_881)
jan. 15. 21:28

Radnóti Miklós: Tétova óda



Mióta készülök, hogy elmondjam neked

szerelmem rejtett csillagrendszerét;

egy képben csak talán, s csupán a lényeget.

De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,

és néha meg olyan, oly biztos és örök,

mint kőben a megkövesült csigaház.

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött

s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.

S még mindig nem tudom elmondani neked,

mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,

óvó tekinteted érzem kezem felett.

Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.

És holnap az egészet újra kezdem,

mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben s mert ez addig izgat engem,

míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.

Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -

mit mondjak még? a tárgyak összenéznek

s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab

az asztalon és csöppje hull a méznek

s mint színarany golyó ragyog a teritőn,

s magától csendül egy üres vizespohár.

Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,

hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.

Az álom hullongó sötétje meg-megérint,

elszáll, majd visszatér a homlokodra,

álmos szemed búcsúzva még felém int,

hajad kibomlik, szétterül lobogva,

s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,

de benned alszom én is, nem vagyok más világ.

S idáig hallom én, hogy változik a sok

rejtelmes, vékony, bölcs vonal

hűs tenyeredben.

8489. Zsofi_881
jan. 15. 21:12

Radnóti Miklós Tétova ódája nekem az egyik legszebb.

Bemásolni sajnos nem tudom, de aki ezen a fórumon jár, biztosan ismeri.

8488. tárnics
jan. 15. 20:53

SZABÓ LŐRINC: KANDALLÓ ELŐTT


Szeretem a kandalló parazsát,

a leégett fa nyugodt aranyát,

a bíbor máglyát, a sok, szögletes,

izzó fény-kristályt s a még láng-eres

imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó

rúnák gyúlnak benne az álmodó

lélek elé. Titkok? Mit mondanak?

Nyitom a rácsot: álarcként tapad

arcomra a hő, s a fény elvakít:

peng a parázs: tűnt nyarak húrjait

zendíti tán a búcsúzó anyag:

vágytalan gyönyör minden pillanat,

amije van még, tündérmuzsika

és ragyogás. Az arany zúzmara

borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,

a máglyára csipke hamuhodik,

de tüze még nagy, mint egy alkonyat,

s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.

8487. tárnics
jan. 14. 12:26

A hóvirág hagymája mostan

titokzatos hatalmat érez,

s remegve,könnyekig hatottan

ér el a vén föld felszínéhez.


Ki ott jár,apró motozást hall:

ép most búvik ki a világra!

S tele a szív csodálkozással:

ily nagy tojásból ily piciny madárka!


Jékely Zoltán: Koratavasz

8486. gabikka
jan. 13. 09:35

"A hajnali Nap fénye felkúszik az égre.

Menekül a sötét, - nehogy utolérje.

Madárdalra ébred a szunnyadó világ:

az újjászületés élményét éli át.

Lassan ébredezem. - Mi történik velem?

Álmom messze úszik, s érkezik a JELEN."


/Aranyosi Ervin - Ébredés/

8485. gabikka
jan. 12. 14:20

Nem fáztok, ti téli fák,


mikor meztelen az ág?


Eldobtátok a nyári zöld


s az őszi aranyruhát.


Ejnye, ejnye, téli fák,


ez aztán a furcsaság:


Hideg télben levetkőztök,


nyáron viseltek ruhát.”

8484. tárnics
jan. 12. 08:17

Kányádi Sándor: Aki fázik


Aki fázik, vacogjon,

Fújja körmét, topogjon,

Földig érő kucsmába,

Nyakig érő csizmába,

Burkolózzék bundába,

Bújjon be a dunyhába.

Üljön rá a kályhára,

Mindjárt megmelegszik.

8483. gabikka
jan. 9. 22:55

József Attila:

Amit szivedbe rejtesz


Freud nyolcvanadik születésnapjára


(részlet)


Amit szivedbe rejtesz,

szemednek tárd ki azt;

amit szemeddel sejtesz,

sziveddel várd ki azt.


A szerelembe - mondják -

belehal, aki él.

De úgy kell a boldogság,

mint egy falat kenyér. 🧡

8482. gabikka
jan. 8. 14:04

Remélt tél


Kedves öreg, fagyos tél,

Szép tőled, hogy eljöttél.

Féltem, talán feledtél,

De végül is meglettél.


Pirult orcán olvadó,

Csodás, puha, szálingó.

Talpak alant ropogó,

Kezek között guruló.


Leheletet festettél,

Fehér paplant vetettél,

Jégvirágot teremtél,

Víz tetején dermedtél.


Reggel gyémántcsillogó,

Délben lágyan olvadó,

Este kristálytakaró,

Éjjel, égről álmodó.


Köszönöm, hogy szerettél,

Szolga lelket öleltél.

Szívemmel így törődtél,

Takaróddal elfödtél.


Veniam

8481. gabikka
jan. 7. 23:34

Aranyosi Ervin: Akár a természet


Hófehér ruhába öltöztek a fák,

mindent elfed a hólepel.

Hidegtől tisztul a didergő világ,

a természet fehérben ünnepel.


Eltűnnek mind a tegnap árnyai.

A hó most mindent jósággal eltakar.

Mit is akar lelkünknek mondani?

A Földanyánk megtisztulni akar!


Talán a lelkünk így tisztulna meg,

hótakaró fedné a régi dolgokat?

Minden fájót megmarna a hideg,

s hitünk lenne: – Lehetnénk boldogabb!


Élnénk a mában, élvezve a telet,

s hinnénk, egyszer a tavasz visszatér.

Szívünkben érne egy újabb kikelet,

mi hitet adva, jövőnkbe elkísér!

8480. MZ/XY
jan. 6. 17:23

BETEG KUTYA


Úgy néz reád, mint a szótlan fájdalom

És vánszorog a ragyogó napon.

Szeméből csöndes panasz sír feléd,

Keresi részvéted tekintetét.

Tebenned bízik, úrban a hívő,

És kínjait eléd teríti ő.

A mindenség poklában didereg,

Oly nyomorult, akár az emberek.

A megváltó halált nem ismeri,

Nem tudja, hogy az enyhet ad neki.

Csak nyöszörög, sírása könnytelen

S az égre szűköl árván, csöndesen.

Testvéred ő is és osztályosod,

A nap alatt egy a ti sorsotok,

Szenved, pedig nincs semmi vétke sem,

Ártatlan ő, szegény és védtelen.

Mégis embernek ember gyilkosa

És a kutyától nem tanul soha!

/Juhász Gyula/

8479. gabikka
jan. 6. 12:04

Pósa Lajos:Hó


Kiszakadt az angyaloknak

Párnája, dunnája,

Hull a pehely az udvarra,

Erdőre, pusztára.

Nyisd ki, baba, tenyeredet!

Fogd meg jól, fogd meg jól!

Vigyázz, vigyázz, el ne szálljon

Rózsás kis markodból!

Megy a baba pelyhet szedni

Párnába, dunnába:

Jól megfogja, de elolvad

Rózsás kis markába.

Álmélkodik, bámészkodik

A baba, a bohó -

Nem pehely az, kis báránykám,

Hanem hó, hanem hó.

Nini! nézd csak, de szépek a

Mezőcskék, hegyecskék!

Az angyalok fehér hóval

Behúzták, befedték.

Száll az égből, szállingózik,

Hull a hó, hull a hó -

Szegény földnek a hidegben

Jó meleg takaró!

8478. Pipi57
jan. 5. 09:50

Lupsánné Kovács Eta

Mégis szép


Messzi hegy ormán tombol az orkán,

reccsen a szikla, koppan a kő,

jéggé van fagyva minden alatta,

dermedt a föld, és zord az idő.


Zúzmarás ködben, hajnali csöndben

alvó fa ágán dér didereg,

fenn a magasban fa ága roppan,

száguld a vad szél, tép a hideg.


Gomolygó köd a hóra telepszik,

fehér a csend, és alszik a rét,

köd fátyla lebben, fagy-fehér minden,

hűvös a táj, és mégis oly szép.

8477. Pipi57
jan. 5. 09:50

A téli vándor


Finom hólepel takarja a téli tájat,

úgy ahogy gyapjú védi a hideg lábat.

Kint fagy, és dér ül a merev ágakon:

a gyönyörű szép dunántúli tájakon.

A sál-sapka mögül egy szempár kandikál,

miközben a vándor a patak partján sántikál:

csak keresi-kutatja a dérrel csípett somot,

s vizslatja a friss szarvastehén nyomot.

Lelki szemei előtt az otthon melege felvillan,

mialatt egy őzgida előtte épp elillan.

Az átfagyott vándor már hazaért,

s vágyja a kandallója melegét,

innen csodálja a természet erejét.

Vágyja a vad közelségét,

és megújuló szerepét.

8476. Pipi57
jan. 5. 09:49

Téli világ


Vastag a jég, és száguld a szán,

messzire jutsz a tél vonatán;

fagy sem kisebbít vonzerején,

barázdát szánt a hó mezején.


Kemény a víz már, mint az acél;

korcsolya siklik, hasít az él,

száguld a vas, majd hullámot ír,

boldogság színe arcon a pír.


Kéklik az ég, és csillan a hó,

éterben elszáll messze a szó;

hópihe táncol tó tetején,

elfogy lassan a Nap tenyerén.

8475. tárnics
jan. 5. 09:40

Szabó Lőrinc: Esik a hó


Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomban.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

fehér már a város tőle:

fehér már az utca

fehér már a muszka,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye-

de reggel az utca, a muszka, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

8474. tárnics
jan. 4. 12:45

Zelk Zoltán: Téli fák —


Nem fáztok, ti téli fák,

Mikor meztelen az ág?

Eldobtátok a nyári zöld

S az őszi aranyruhát.


Ejnye, ejnye, téli fák,

Ez aztán a furcsaság:

Hideg télben levetkőztök,

Nyáron viseltek ruhát!

8473. tárnics
jan. 4. 10:19

Fekete István: Ünnep után



Elmúlt az ünnep, fáradt a város,

sötét szobákban kopott fenyők,

bús gyertyacsonkok és álmos mackók,

bádog vasutak és törött hajók,

künn hull a hó az ablak előtt.


Künn hull a hó. A nagy erdők alatt

mint néma árny oson a róka.

Surran a patak mohos híd alatt,

sziszegő szél sepri a partokat,

s dúdol magának tegnap óta.


Régi a dal és régi az ünnep,

a tél havas csókja most meleg,

és tiszta, mint a szálló, szűzi hó,

mint az imádság, a legutolsó…

Itt nem múltak el az ünnepek.

8472. gabikka
jan. 3. 00:15

Csak egy apró


Egy szó, egy menedék,


Hűs szívnek melegség,


És boldogabb a holnap,


A végtelen végest kap.


Egy jel, egy apró fény,


És szárnnyal a remény.


Könnyedsége megemel,


Szintet ér a felhőkkel.


Semmiből mind marad,


Esélytelenebb esélyt ad.


Ami leszünk az megható,


Mint hajléktalannak az ajtó.



[Nemes Andrea]

8471. gabikka
jan. 2. 20:04

Január elöl jár,


Február a nyomán,


Március szántóvető,


Április neveltető,


Május szépen zöldellő,


Június nevelő,


Július érlelő,


Augusztus csépelő,


Szeptember gyümölcshozó,


Október borozó,


November telelő,


December pihenő.

8470. gabikka
jan. 1. 17:55

"Te Új Világ, jóra törekvő,

bár te lennél az a rég várt,

békét hozó, csodás esztendő,

mely az Idők méhében érik

talán már évmilliók óta...

s most a mi Századunk tüzében,

most válik nagy... igaz valóra...

Boldog új évet, emberek!"


Várnai Zseni

8469. gabikka
dec. 30. 12:18

Óév búcsúztató


Vidáman teljen az Ó-év utolsó pár napja!

Vidámsággal élvezze a ház apraja-nagyja!

A mosolyod ragyogása, legyen arcod éke!

A megértő, szép szeretet, szívek menedéke!

Ne tartsd vissza a nevetést, viduljon a lelked!

Legyen mindig okod, amit meg kell ünnepelned!

Az ünnephez mindig legyen, veled-boldog társad!

Vidám kedvvel add a múltad át az elmúlásnak!


Aranyosi Ervin

dec. 28. 19:03

Ametist


Karácsonyi gondolatok


Múlt - jelen - jövő


Jelened fűzi át múltad

a jövőbe - jelened múltad is

és lelked őre, kezeden

anyád simogató keze,

homlokodon átsüt apád

szelleme... szemedben

ott ragyog gyermekeid fénye,

náluk a kulcs: a szeretet,

a béke... angyal-arcuk

az egyetlen igazság,

előttük porba hull

mindenféle gazság -

Karácsony van - a lélek

ünnepe, bennünk lobog,

mint őseink hite...

nem bírhat rá semmi,

hogy megtagadjuk,

úgy adjuk át, ahogy

mi magunk is kaptuk!

8467. Gretaa
dec. 24. 23:11

Karácsonyi pillangók



Karácsonyi kismadár

üldögél az ágon;

karácsonyi muzsika:

szél zenél a fákon.


Könnyed röptű hópihék

pillangóként szállnak,

ünnepváró pásztorok

köszönteni járnak.


Közeleg az este is:

hótiszta az álom;

angyal szavú szózatod

igaz szívvel várom.

dec. 24. 21:04

Valakik hiányozni fognak


Valakik hiányozni fognak

Kik ránk már nem mosolyognak

Egyik szemünk sír, a másik nevet

Így várjuk, a meghitt ünnepet


Gyertyát gyújtunk, a hideg téli estében

Vacsorázunk, a karácsonyi fényben

Arcunkról lassan eltűnik minden könnycsepp

S örülünk, minden ölelésnek


Bár valakik hiányozni fognak

Asztalnál, velünk már nem falatoznak

Fentről néznek már reánk

Értük is ég, majd a gyertyaláng


Karácsonykor sok lélekangyal a földre száll

Mindegyik megkeresi elhagyott otthonát

Melegséggel töltik be a szobát

Csendes éjben, sok lélek egymásra talál


Valakik hiányozni fognak

Emlékük szívünkig hatolnak

Üvegdíszben csillan a könnycsepp

Ők velünk, már nem ünnepelnek


(Jolie Taylor)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook