Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetés)
Nagy Ilona: Pipacsszerelemmel...
Egy buta kis virág, néhány selyemszirom,
szél ölelte fodrok nyáresti alkonyon,
rubin színű lakó, virág szőtte rétnek,
szerelmes szíveknek tűzben izzó fészek.
Míg a magva földben téli álmot szunnyad,
emberek szívéről vajon miket tudhat,
hogyan színez újra ily sok szürke álmot,
hogy pipacspirosnak lássuk a világot?
Ám, ha felmelegszik szívedben az élet,
kivirul - ő - újra, virágot bont, szépet,
s mikor padlizsánszínt fest - föléd - a reggel,
pipacstenger ölel, pipacsszerelemmel...
Kun Magdolna: Csak a mának élj
"Ne tervezd a jövőt, sem a holnapot,
ma élj meg minden szép pillanatot,
ma legyél vidám, ma legyél boldog,
ma vess le válladról minden földi gondot,
mert a holnapban nem bízhatunk meg,
hisz elég egy perc, és befejezett lesz
mindaz mit álmodtunk, mit tervbe vétettünk,
mert hittük, elég idővel rendelkezhetünk.
Életünk hosszát nem mi szabjuk meg,
s nem mi állítjuk meg az időkereket,
mert az időkerék forgását ott állítják meg,
ahol ajándékba kaptuk ezt a földi életet."
Romhányi József - KECSKÉRE KÁPOSZTÁT
Egy kecskére bíztak egy szép fej káposztát.
Nem nyúlt hozzá, nehogy a gazdái átkozzák.
Hogy küzdött magával, és mit tett legvégül,
Elmondom kecskéül!
.
- Mekk!
Egyelek meg,
de remek
kerek!
Nem! Hess, becstelen kecskeszellemek!
Egyenes jellemek
benneteket elkergetnek!
Mekk!
De szerfelett kellenek
keblemnek
e levelek.
Egyet lenyelek!
Nem! Rendesen legelek...
Mekk!
De eme repedezett fedeles levelek,
melyeket emberek nem esznek meg,
nekem teljesen megfelelnek,
ezeket nyelem le.
Belembe lemehetnek.
Mekk!
Ejnye! Erre eme beljebb elhelyezett levelek
lettek fedelek.
Ezek e melegben egyre epedeznek,
meg-megrepedeznek.
Nem tehetek egyebet,
egy rend levelet lenyelek.
Mekk!
De erre eme bentebb szerkesztett levelek
egyre feljebb keverednek,
rendre fedelek lesznek,
melyeket szemetesvederbe tesznek.
Erre teremtettek benneteket?!
Mekk!
Elengedhetetlen meg kell ennem
e fejben lelt leveleket.
Le veletek!
Nyekk!
Te fej! Ne feledd: meg nem ettelek,
de megmentettelek!
Mekk!
Móricz Zsigmond - Légy jó mindhalálig
Ma még fiatal vagy s minden szépnek látszik .
Hulló könnyed is szivárvánnyá válik .
De ahogy az évek gyorsan tova szállnak ,
Úgy gyűlnek szívedben a gondok és az árnyak .
Rövid ez az élet , mégis sok a könnye ,
Mikor Te sírsz , mások könnyét törlöd le !
.
Mert ahogy Te szeretsz , úgy szeretnek mások
Úgy lesz ellenséged , úgy lesz jó barátod ,
És ha minden álmod valóssággá válik ,
Akkor se feledd :
"LÉGY JÓ MINDHALÁLIG !"
Kibédi Ervin - Fohász
Az ember az élet mezsgyéjén úgy mozog,
Ahogy a szél fújja a levelet.
Hol ide hull, hol oda tántorog,
Néha meg előre megy, amig lehet.
.
De meddig, hol a határ Istenem?...
Már jól tudom, Te megszabhatod,
Ha Te akarod, megáll a szívem.
Hát legyen meg a Te akaratod!
Aranyosi Ervin: Apának lenni
"Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis “porontyot” felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.
Fiúnak mutatni a példaképet,
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később, a méltó párjára leljen,
s benne milyen értékekre figyeljen.
Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.
Biztatni azt, aki már belefáradt,
– együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni,
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni,
s ha eljön a napja nagypapává válni.
Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az kiknek apja vagy mind szeret téged."
Aranyosi Ervin: Úgy kellene a szeretet...
Úgy kellene a szeretet,
mint utolsó darab kenyér,
mit odalöknek teneked:
– Nesze koldus, ma még egyél!
De hová lettek álmaink,
az igazak, a közösek,
mit megálmodtak nagyjaink,
kik nem voltak még gőgösek?
Hát csak a küzdelem marad?
A “bízva bízz” frázis csupán?
A világ nélkülünk halad,
s mi bámuljuk csak ostobán?
Úgy kellene a szeretet,
mint utolsó kenyérdarab,
mely csillapítja éhedet,
s az illúzió fennmarad.
Hogy élünk még a mában itt,
hogy van miért és van kiért,
s van még ki jóérzést tanít,
egy eljövendő holnapért.
De jaj, ha elvész az a hit,
ha bennünk szakad az a szó,
mit nem merünk kimondani,
mert lázadozni nem való!
Úgy kellene a szeretet,
a pénz, a vagyon mit sem ér!
Jó lakatni a lelkeket,
ha van még szóból gyúrt kenyér!
Dsida Jenő: Messzire jöttem
Kedvesemtől, aki csókolt,
messzire jöttem,
piros szirmok maradtak mögöttem
a kék hegyeken s a völgyek útain.
Csupa bodzavirág minden,
kilombosodtam én is
a szomorúság tartós melegében
s bodzavirág-szaga lett a szónak.
Miért nem félnek tőlem az őzek
s a rengeteg agancsú szarvasok?
Tenyeremből hűs vizet
csorgatok üszkös sebeikre.
Éjszaka meglátogat
egy fényes, szárnyas ifjú.
Mosolyogva viszi előre
fehér ujjával az óra mutatóját.
Reményik Sándor: Margaréta
Én nem kérdeztem: szeret-nem-szeret
A margarétától soha.
Nem kellett más,
Csak fehér virágszirom-mosolya.
Mely úgy lengett az alvó rét felett,
Mint egy sóhajtás, mint egy lehelet.
Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret
A margarétától soha.
Farkas Éva: Álomvilág
Álmodtam egy világot magamnak,
Világom fényes, tiszta és meleg.
Virágok nyílnak minden faágon,
És boldogok erre az emberek.
.
Álmodtam egy világot magamnak,
Ahol nem fáj a szív, és nincs hiány,
Könny helyett mosoly ül minden arcon,
És ismeretlen szó ott a magány.
.
Álmodtam egy világot magamnak,
Hol megfogják a kinyújtott kezet,
Hol igaz barátok a barátok,
S a legfontosabb szó a szeretet.
.
Álmodtam egy világot magamnak,
Hol őszinte az érzés, s a szavak.
Ahol mindenki egy nyelven beszél,
És tetteket szül az akarat.
.
Álmodtam egy világot magamnak,
De az éjszaka lassan véget ér.
Az álmok nappal nem folytatódnak,
Ősz van, és nemsokára itt a tél.
2008. IX.
Garai Gábor:
Jókedvet adj
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
J. W.von Goethe
Rád gondolok
Rád gondolok. ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vízét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat.
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lépte alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csönd borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már?!
SzabóL.. ford.
Kovács Sándor - Itt van a nyár
Amikor hideg van,
Azt mondjuk,hogy fázunk,
Meleg ruhát hordunk,
Mert melegre vágyunk.
Téli hónapokban
Nagyon nagy a számla,
Arra panaszkodunk,
Hogy a fűtés drága.
Mikor kifizetjük,
Üres lesz a zsebünk,
A kis meleg lakás
Sokba kerül nekünk.
Mint a kicsi gyermek,
Úgy várjuk a nyarat,
Pénzünk nagyobb része
Majd zsebünkben marad.
Nyáron jön a hőség,
Ingyen van a meleg,
Szikrázik az aszfalt,
Kápráznak a szemek.
Borzasztó a hőség,
De ezt ki kell bírni,
Nem illene most már
Hideg után sírni.
Vigasztaljon minket,
Hogy ezt ingyen adják,
Gazdagok, szegények
Ezt pénz nélkül kapják.
Ha kemény a hőség,
Gondoljunk a télre,
Az összetört fákra,
A pusztító szélre.
Ne gondoljunk most már
Csak a jóra,szépre,
Örüljünk a Napnak,
Itt van a nyár,végre!
Aranyosi Ervin: Pipacstenger
Amerre csak ellátsz, vörös pipacstenger
hullámzik, amikor borzolja a szél.
Képzelet csónakján útra kél az ember,
s bámulja a földet, csodálva azt, hogy él.
Zöld drapériáján vérszínű virágok,
hallgasd meg, mert csendjén a Föld szíve dobog.
Áldom a teremtőt, áldom a világot,
megpihen a lelkem, s arcom mosolyog…
Körmendi László : Átölelem a világot!
Ma átölelem a világot,
mint szivárvány a Hortobágyot.
És ölelek-ölelek minden embert!
A cigányt, a tótot, székelyt, vendet!
Ölelek okost és ostobát,
Istenünk itthagyott gyöngysorát!
Az ég alatti csillagot.
Hisz' minden-minden én vagyok!
Ölelem anyám helyett sorba',
a langy szellőt a fűzfasorba’.
Csókolok zúgó koronákba,
és nem érdekel, hogy ki sír, vagy árva! Mert ember lettem!
Pokloknak torka, Éjsötét mindenségek fogja!
Valami szép az Isten mellett.
Ölelek hát! Mert ölelni kellett
a rongyokért, mit rám segített életem összes vesztese…
Ölelek bátran.
Na jöjj!
Gyere!
Hatvan, 2017. június 6.
A világirodalom egyik legszebb,legkülönlegesebb szerelmes verse...egy nő vallomása, egy férfi tollából...
Puskin: Anyegin
Tatjana levele Anyeginhoz
Én írok levelet magának –
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.
Mért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya.
Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kísértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást –
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.
Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bízom: a sorsom van kezében...
(Fordította: Áprily Lajos)98o
Szabó Lőrinc:Séta közben
Jó volna csöndben, egymagam,
úgy élni, békén, boldogan,
mint a pipacs vagy ott alább
a margaréta, a szarkaláb, -
jó volna egy kis tanyai ház
előtt őrt állani, nyurga akác,
és megborzongani, szótlanúl,
ha az égre éji vihar vonul,
és reggel a fénybe kéjesen
belemosni millió levelem.
Jó volna szállni, ameddig a szem,
kék fátyol lenni a hegyeken,
felelőtlen, kóbor szelek
módján futkosni, egyre szebb
és távolibb országokon át,
jó volna, mint a kis kacsák,
fürödni, patakban, szitakötők
fia lenni, vagy malacok között,
akiket nem kínoz öntudat,
heverni a sárban a nap alatt.
Jó volna, - óh, de nehéz a szivem! -
átszűrni magam az elemeken,
hisz csoda-balzsam a puha sár,
mit esőből s porból kever a nyár:
óh, elaludni a föld vegyész
kezében, úgy, hogy az ébredés
kihagyja a bűnt, embert, - s virág
lenni csak, pipacs, szarkaláb,
vagy legfeljebb a tanyai ház.
Zelk Zoltán:
Ha kérdik egyszer
Kertben szerettem volna ülni,
így álmodtam én őszömet,
nagy csend fényében elmerülni,
míg lassún hulló levelek
vállig, homlokig borítnának,
szépen halni megtanítnának -
az elmerengő képzelet
esztendeim kemény szálából
ily lánynak szőtte őszömet.
Szerettem volna ülni lócán
alkonyidőn, a ház előtt
hallgatni utak csobogását,
köszönteni az elmenőt.
így lettem volna gazda s vendég,
így mondtam volna szép jóestét
mindenkinek, mikor az ég
a sárguló napot leejti,
mint őszi ág a levelét.
Nem kertben, nem ház előtt lócán,
ülök a világ küszöbén,
s ha kérdik egyszer, mi járatban,
mit végeztem e földtekén,
ki oly ritkán s dünnyögve szóltam? -
de a szegénynek szava voltam,
ezért voltam, lehettem én
egyszerre alkony s pirkadó nap,
egyszerre bánat és remény.
Sík Sándor - Búzavirág
Jó volna lenni búzavirág-módra:
Ülni tövemen csendességgel,
És napra, rétre, aratókra
Rámosolyogni halkan, kéken,
Békességgel.
.
Ne lenne közöm semmi, semmi
Tevés-vevéssel, hangossággal:
Csak lenni, szépen, csendben, lenni,
És dicsérni a boldog Istent
Boldogsággal.
WASS ALBERT
HA JÖNNE EGY FECSKE...
Ha jönne egy fecske,
ezüstté fázott téli tájakon,
mikor legjobban fáj a fájdalom,
mikor a szívek alig-alig vernek,
én azt hiszem:
kizöldülnének az erdélyi kertek...
Hiszen olyan kevés is kell nekünk,
hogy az arcunk egy kissé felderüljön.
A szív? A szív az hamar állna táncra,
csak lenne, aki hegedüljön!
Én azt hiszem: ha jönne egy fecske,
akkor, amikor senki se várja:
tavaszt csinálna!
Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én
Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdő a fazékból
kidagadok én.
.
Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.
.
Kicsi vagyok én,
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.
.
Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáit
elfoglalom én.
.
Kicsi vagyok én,
nagy úr leszek én,
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.
.
Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!
Kökény Éva: Május
Ma még május van,
orgonák illatát érzem
ablakom alatt.
Szép Tavasz!
Szeretnélek itt tartani,
de nem maradsz.
Jön június, a nyár,
a pünkösd hava.
Milyen volt májusom?
Nyílt a sok virág,
illatok, fényözön-orgia!
Borús és derűs,
keserű és édes,
Sírós és nevetős,
mint az egész élet.
Rózsaszirmok
Wass Albert
Leszállt az alkony s egy gyenge szellő
Tündér-rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...
Egyszer, régen, mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött...
Ha jött az est, ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vad patak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd, s ezüst holdsugarak...
Hanem egyszer, zúgó fergetegben
A Szélkirály orkán-csapata jött,
És elragadva a tündérlányt
Eltűnt a sötét fellegek mögött...
Azóta mindig, mikor jön az est,
S bíborban úsznak a hegyoldalak,
A szellő halkan az égre szórja
A fonnyadt tündér-rózsa szirmokat...
Én is olyan bús szellő vagyok,
Verseim picinyke rózsaszirmok,
Miket most, hogy alkonyom leszállt,
Haloványkék végtelenbe szórok...
Gyulai Pál - A patak és a nefelejcs.
Kis pataknak nagy a kedve,
Vígan szökken, csergedezve,
S mintha űzné heves vágya.
Rá se tekint,
Mely felé int,
Parton a sok szép virágra.
.
Kék nefelejcs azt suttogja
«Hova sietsz, bérc patakja?»
«Ki e zugból messze, messze,
Csak előre,
Sík mezőre,
Nagy folyóba, tengerekre.»
.
«Maradj köztünk, jobb neked itt,
Enyhe lombok árnya fed itt,
Madár vidít reggel, estve;
Boldog élet,
Szíved éled,
Virágokkal enyelegve.»
.
«Majd ha folyó, tenger lettem,
S végtelen az ég felettem,
Boldog leszek, célom' érve.
Mi egy virág
A nagy világ
Gazdag kincstárához mérve?»
.
Könnyezve mond a nefelejcs:
«Büszke patak, el ne felejtsd:
Tenger nem léssz, benne elvéssz,
Hiú vágyad
Késő bánat, -
Másnak csak a szolgája léssz».
1887
Laren Dorr
Lennék..
Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.
Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.
Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.
Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.
Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.
S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod!
Forditotta: Nagy Erzsébet
Szabó Lőrinc: Nefelejcs
A virágokból először a kék
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős, és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,
ha kér?), hogy : ne felejts! Többnyire
jól hallottam, egész világosan,
égszín hangját, néha meg én magam
súgtam, vagy nem is súgtam, csak olyan
nagyon vártam már, hogy tán a szívem
szólt helyette vagy éppen a fülem:
ilyenkor nem tudtam, képzelem-e
vagy tényleg csalok, neki, a neve
mondásával?... De még ha csalok is,
nyugtattam meg magamat, az a kis
segítség semmi, hisz úgy szeretem;
s dehogy felejtem, nem én, sohasem!
Meggyesi Éva: Szeretnék egyszer még
Szeretnék egyszer még boldogan élni
messze hol csönd és béke van,
temetni mindent mi nem hagyott élni
s hinni hogy lesz még virágzó tavasz.
Szeretnék olyan messzire futni
hogy utol ne érhessen senki sem,
új álmokat és új reményt keresni
s ne zavarjon meg semmi sem.
Szeretnék végre megnyugodni
hogy ne sírjam többé át az éjszakát,
feltörő könnyemből szivárványt fakasztva
újra megtalálni százezer csodát.
Szeretnék hinni a kimondott szóban
hol nemes léleknek nyílik a virág,
zúgó viharként söpörve a rosszat,
hogy megtisztuljon e megromlott világ.
Aranyosi Ervin
Az élet gyönyörű!
Az élet tényleg gyönyörű,
csak tudni kell megélni!
Arcunkra mosolyt ölteni
és semmitől sem félni!
Álmodni ébren álmokat,
valóra váltva őket,
Szabaddá téve lelkeket,
az újra készülőket.
Érintés, mosoly, szeretet,
bélelje a világot,
s legyen boldog az idegen,
aki nevetni látott!
Nézz szét, az élet gyönyörű,
engedd látni a szíved!
Legyen csodás minden napod,
kövessen számos híved!
Mutass példát: Szeress, nevess,
keresd a boldogságot!
Keresd a lét szebb oldalát,
s biztosan megtalálod!
Benedek Elek: Pünkösdi harangok
Olyan szépen cseng a harang,
Mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.
Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.
Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.