Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Néha annyira ragaszkodunk az életmódunkhoz, hogy visszautasítunk egy nagy lehetőséget, mert nem tudjuk, miként éljünk vele."
(Paulo Coelho)
"Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami"
(Márai S.)
Ha lehunyt is bús szemednek
Könnyben úszó csillaga:
Soha, soha nem feledlek!
Látlak nappal, éjszaka!
Éj sötétje, nap világa
Nem födi el arcodat...
Patak tükre, felhő árnya
Vissza-visszamutogat.
Lehet, hogy csak álomlátás,
Lehet, hogy csak képzelet;
Oh, de nekem így is áldás:
Látni szelíd képedet!
Nálad nélkül azt az ösvényt
Talán el is veszteném:
Betakarná, sűrű ködként,
Hulló virág...tört remény...
Pósa Lajos
"Az élet, kedvesem, teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez. Egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet."
(Márai Sándor)
Gyermeknek maradni
Gyereknek maradni, ez olyan régi álmom
Hogy ne látnék kínokat, e keserű világon
Gyermekfejjel hinni a világ jóságában
Az olyan édes élet gyermek naivságban
Gyermeknek maradni, egy szelet boldogsággal
Ártatlanul nézni szembe a világgal
Nincs bennünk irigység, csak a tiszta szívünk
Tágra nyílt szemekkel szüntelen remélünk
Gyermek ártatlanság miben benne éltünk
Sokat futkároztunk nem kellett, hogy féljünk
Szívünk oly tiszta volt, tudtunk még szeretni
Tudtunk tiszta szívvel könnyezve ölelni
Megmaradni szépnek egy gyermeki lélekkel
Őszintén szeretni ártatlan reménnyel
Bízni a világban, s mindenkinek hinni
Hogy csak is jó történhet szüntelen remélni
Gyermeknek maradnék, szeretnék szeretni
Két szemedbe nézve a kínokat feledni
Jöjj, legyünk gyermekek, hisz olyan jó megélni
Naiv gyermek szívvel ölelni, szeretni…
/Árvai Attila/
"Kár, hogy az emberek csak a
különbséget látják meg, amely
elválasztja őket egymástól. Ha több
szeretettel néznének egymásra, azt
vennék inkább észre, ami közös
bennük, és feleannyi probléma lenne a világban."
Paulo Coelho
Adni, a másiknak igaz szeretetet
adni, a másiknak egy ölelő kezet
adni, a másiknak egy érintést, melytől boldog lesz
adni, a másiknak valamit, amitől jobb lesz
adni, s ez a lényeg igaz szeretetet
barátnak barátságot
anyának tiszteletet
mert nincs más és nincs fontosabb mint az őszinte szeretet
a szeretet nem kér és nem követel
a szeretet önzetlen és állandó
a szememben a mosoly feléd és mások felé
önzetlen, tiszta és egyértelmű fény
senkitől semmit sem kérek én
de mindent megadok Neked is és másnak is
egy ölelés, egy baráti kézfogás, szeretés
önzetlen, egyszerű, megfoghatatlan, s senki senkinek nem árt
bármit megtehetsz a világon...csak másnak ne árts.
A jelenben mindened megvan, ami szükséges. Egy vagy az egész kozmosszal és megfigyelheted, ahelyett, hogy belebonyolódnál.
Mabel Katz
"Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e
Világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed
Kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó
életednek..."
Móra Ferenc
„Semmilyen érzelem nem öregszik együtt a testtel. Az érzelmek egy olyan világhoz tartoznak,
ahol nem létezik sem idő, sem tér, sem határok.”
(Paulo Coelho)
Az elfogadásnak van egy mélyebb szintje. Kimondani a dolgokat. Így indul.
Csernus Imre
Nem pörölök,
Élek és hallgatok,
Mert Angyal Ő,ha vannak angyalok.
Itt lenn minden unt és ostoba,
Nem bocsájtom meg senkinek Soha.
/Márai/
Eredj ki a szabadba, ki a földekre, a természetbe, a napfényre. Eredj, és magadban akard föllelni a boldogságot; gondolj a benned és körülötted rejlő sok szépségre, és boldog leszel.
Anne Frank
"Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad."
(Szabó Magda)
"A gyógyszerek csak lelassítják a folyamatot, de a vég akkor is elkerülhetetlen."
(Jeffrey Eugenides)
"- Borzasztó dolog meghalni (...).
- Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan, és nem ébred föl többet. Csak pihen és pihen. Pihenni jó... De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nem hallani madarat! Pedig olyan szép az élet... Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek... Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk hegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordod majd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe."
(Wass Albert)
"Nincs is semmi, ami élénkebben tárná fel előttünk, mik vagyunk s miknek kellene lennünk, mint a színpad és a színészek. Avagy mondd: nem láttál-e még olyan színdarabot, melyben királyok, császárok, főpapok, lovagok, úrhölgyek s más egyéb személyek szerepeltek? Az egyik a rablót játssza, a másik a csalót, az a kereskedőt, amaz a katonát, egy másik az okos bolondot, a harmadik a szerelmes bolondot: mikor aztán a darabnak vége, s a színészek levetik maskarájukat, egyik olyan, mint a másik. (...) Ugyanaz történik, lásd, e világ színpadán és folyása szerint is: van császár, főpap, szóval, ahány szereplő csak lehet valamely színdarabban. Mikor azonban a darabnak vége van, azaz ha vége az életnek: a halál minden szereplőt kivetkőztet öltözetéből, mely a többitől megkülönböztette, s a sírban aztán egyenlőkké lesznek valamennyien."
(Miguel de Cervantes)
" Kérlek halld meg azt amit nem mondok ki"
/Charles C Finn/
...Ki még akkor is,és ott is örökre szeret...
/Petőfi-Szeptember végén/
Ami fél azt el ne fogadd!
Egészet akarj,és egészet adj!
/Ady/