Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Szeretnék a gyermekem lelkének országútján menni, ahol nincsenek határok."
Rabindranath Tagore
"A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. Látszólag egy könnyű mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. A fizikai kevés ehhez. Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született. Amikor már fáj a játék."
Csitáry-Hock Tamás
"Hogy köszönsz el valakitől, aki nélkül el sem tudod képzelni az életed?
Nem köszöntem el. Nem mondtam semmit. Csak elsétáltam."
Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat.
John Steinbeck
A véletlenekről...
"A lélek nem ismer véletleneket. Minden történés a lélek más-más rétegét hozza felszínre."
"A keresők egyre újabb megfejtési kulcsokat kapnak a szellem világából.
Az átlagemberek ezeket a kulcsokat csak véletleneknek látják."
"A keresők sosem tévednek el, mert a szellem folyamatosan hívogatja őket."
"A szellem találkozni akar veled. Ha el akarod fogadni a meghívását, védtelennek kell lenned."
"Ha keresel a szívednél kezdd ! A szív mélye az igazság helye."
/Deepak Chopra/
"Ezért a bölcs
ismeri magát, de nem ismerteti,
szereti magát, de nem szeretteti,
neki nem a távoli kell, hanem a közeli."
"A bolond kibeszéli a szívét, a bölcs viszont a szívével beszél."
(Benjamin Franklin)
A nagy Alexandrosz sehogy sem tudott belenyugodni abba, hogy a híres tanító mindig visszautasítja meghívását. Kémeket bérelt fel, hogy tudják meg, miért ilyen rideg vele. Kémei sorra azt jelentették, hogy a tanító szent életet él. Egy ideig Arisztotelész házában lakott, majd egy barlangban rendezte be otthonát. Furcsa szokásain kívül, semmi kivetnivalót nem találtak benne a király emberei.
- Hogy lehetséges ez? - kérdezte tőlük a király. - Ha ilyen szegény és nyomorult, miért nem akar a palotámba jönni?
- Egyetlen kopott és rongyos köpenye van, azt hordja télen-nyáron - jelentette az egyik kém.
- Lábbelit nem hord, nem bántja őt sem a nyári forróság, sem a téli hóesés - szólt a másik.
- Az emberek tisztelik és szeretik, mindenfelé jó hírét keltik. Ő egy igaz ember - mondta a harmadik.
- Nem értem - mondta a király -, valami mégis lehet e mögött, derítsétek ki.
A kémek ismét a tanító nyomába eredtek. Mikor visszatértek, így szóltak a királyhoz:
- Semmi újat nem tudtunk meg róla. A tanító feddhetetlen jellemű, szent ember. Mindenütt tisztelik, amerre jártunk.
- Jól van, akkor magam megyek el hozzá, hogy kiderítsem titkát - mondta Alexandrosz, és így is tett.
Pompás hintón érkezett Athén külvárosába. A tengerparton rátalált a tanító barlanglakására. Éppen szegény gyerekeket tanított.
- Milyen kár, hogy a hegy ereszkedik le a tengerhez, mikor fordítva sokkal egyszerűbb - köszöntötte a filozófust.
- Nem hívtalak, ne tégy szemrehányást - hangzott a válasz.
- Király vagyok, és királyhoz méltóan kell élnem. Ezért okoz némi kavarodást, hogy én jöttem el hozzád, s nem te hozzám, pedig hívtalak.
- Még a király szava sem hangzik el ilyen messzire.
- Ha már itt vagyok, arra kérlek, gyere velem a palotámba, és taníts meg a tudományodra. Úgy hallottam, az élet nagy ismerője vagy.
- Rendben - válaszolta a tanító a király döbbenetére.
Rendben? - korholta magában a tanítót Alexandrosz. - A kémeim mind becsaptak, vagy ő szedte rá őket. De a fél világot csak nem tudta lóvá tenni, majd meglátjuk...
A tanító hintóba ült. Alexandrosz kísérte. Az emberek ámulására a pazar fogat a király palotája felé tartott. Amikor megérkeztek, ruhát cserélt, és elfoglalta a számára berendezett fényűző lakosztályt.
Nem tiltakozik - szörnyülködött magában a király -, hazugság minden!
A tanító együtt ült asztalhoz a királlyal, az ő aranyserlegéből ivott, és páratlan csemegéket evett, oly természetességgel, mintha mindig így tett volna. Alexandrosz pedig az ellenkezőjét látta mindannak, amiről az emberek beszéltek.
Így telt ez minden áldott nap: a mester evett és pihent, sétált és lovagolt, fürdött és napozott, nem dolgozott. Közben a királyt harci ügyei elszólították. Mikor hazatért, arca egyre inkább elkomorult.
Bolonddá tett mindenkit, engem is...
Most legalább megbizonyosodtam erről - gondolta ismét magában.
- Valami bajod van? - kérdezte tőle a vendég. - Mintha fekete felhők telepedtek volna a szívedre.
- A királynak is lehetnek gondjai - fedte el gondolatait Alexandrosz.
- Tudom, mi gyötör. Már akkor tudtam, amikor a barlangból kiráncigáltál.
- Valóban? - kérdezte a király fölényesen.
- Mivel egyáltalán nem ismered magad, előítéletek gyötörnek: azt hiszed, sem ismeri önmagát.
- Előítélet? - ütközött meg a király. - Te valóban furcsa szerzet vagy! És egyáltalán nem tanítottál meg semmire.
- Amire szükséged van, megtanítottalak: semmi sincs fontosabb annál, ami te magad vagy. Azt pedig megismerheted abból, ahogyan gondolkodsz, amiként cselekszel, amilyennek a világot s a benne élő embereket látod, végül: ahogyan megítéled magadat és szerepedet.
- Nem értem, hiszen nem is találkoztunk, legfeljebb vacsoránál. Mikor tanítottál erre? - kérdezte a király.
- Dobd el az előítéleteidet, és gondolkozz. Ha nem gondolkodsz, nem is élsz, csupán létezel. Ha bajban vagy, fordulj a gondolataidhoz, ők mindig veled vannak. Az vagy, amit magadról gondolsz. Sorsod magad irányítod a gondolataid által, így azzá válhatsz, amivé csak akarsz.
- A király vagyok, nincs szükségem új szerepekre - mondta kurtán Alexandrosz.
- A király szerepét csak akkor alakíthatod, ha már tudod, mit jelent embernek lenni. Légy előbb ember, s csak azután király. Ha majd ezt megérted, nem lesz szükséged a tanításaimra.
Alexandrosz a gondolataiba mélyedt, s hagyta hazatérni a tanítót barlangjába. Nem kereste többé, mert megkapta, amire vágyott.
- Te voltál az a tanító - szólalt meg áhítattal Florakész.
Mosolyogtam. Nem kell mindent kimondani. Nem kell mindent megkérdezni. Nem kell mindenre válaszolni."
/Tatiosz: Az élet szép ajándékai/
"Az őrület határáig szerettem. Ezt hívják elmebajnak. Ezt, ami nekem az egyetlen érezhető módja szeretni."
(Francoise Sagan)
"Szeretnélek kibontani, s vigyázva összerakni újra, aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem."
(Szabó Lőrinc)
"A szerelemben nincsen sem szégyenkezés, sem tartózkodás, a szerelem két ember közös tulajdona, akik közt nincs semmiféle korlát vagy büszkeség, mert ami az egyikkel történik, az történik a másikkal is, mert minden érzésük, minden mozdulatuk, testük és lelkük minden rezzenése közös."
(Daphne du Maurier)
"Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van."
(Jodi Lynn Picoult)
"Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyűlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt."
(Étienne Rey)
"Az igazi önismeret könyörtelenül pontos. Nem ítél, de lát."
Müller Péter
Amit a kutyának mondunk: "Jól van, Bodri, elég volt. Hagyd békén a szemetet. Érted? Hagyd békén a szemetet, mert különben..." Amit a kutya hall: Bla bla Bodri bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla Bodri bla bla bla bla bla bla.
Steven Pinker
:o))) ..szelektív szegény Bodri hallása... :o)
Lácai Mihály:Még nem láttalak
"Még nem láttalak, pedig lehetsz a fény az áramló erő, apró tavasz-pillanatban, egy ki nem gondolt legelő. Még nem láttalak, sok színes képből próbállak formálni téged, s lásd, hazuggá tenne az idő, vágy-vitázó képességem. Még nem láttalak, hát szavakba pillázom érzéki lényed, és felküldöm a pirkadatra, hogy mindenki lássa fényességed"
Tégy meg minden jót, ami tőled telik,
Amilyen eszközzel csak tudod,
Amilyen módon csak tudod,
Ahol csak tudod,
Akivel csak tudod,
Ameddig csak tudod.
John Wesley
Mint mikor tiszta május éjszakákon
hold-ezüst hull a gyertyás gesztenyékre,
úgy hull szívedből szívembe a béke.
Móra Magda
Még annyi mindent mondhatnék neked,
mégis évek óta írok egy levelet.
Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:
"Már megtanultam élni nélküled."
Jim Morrison