Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Petrák István: Karácsony ünnepe
Dér dere feldereng
Mennek az emberek
Sietős az útjuk
El jött a nagy napjuk
Itt van a Karácsonyuk
Az az Új Karácsonyuk
Meg jött hát, no itt van
A Világ hét sarkában
A hét király fel állt
Elindult meg nézni kisbabáját
Igen! Megtekinték az Új kisdedet
A pénz, megszületett
Aranyos volt, s fölnevetett
Vele az értéket
Mérni lehetett
Az ember nagyon megszerette
Mert hasznos lett a beste
Csak hogy, ahogy nőt, egyre vadabb lett
Mert irtózatosan éhes lett
Egy igazi szörnyeteg
Mit, csak elért, megevett
Mit, evett, zabált
Túl szárnyalva Baált
Utoljára az EMBER jött
De sokat Ő se veckelődött
A gyomrába, Ő is, eltemetődött
ELSŐ ének
Dér dere feldereng
Mennek az emberek
Sietős a útjuk
El jött a nagy napjuk
Itt van a Karácsonyuk
A szobában, benn
Áll a FA a díszhelyen
Vendéghez illően
Tetőtől talpig díszbe
Felöltöztetve
Villódznak a fények
Fénymanók mesélnek
Szíveket nyitnak
S gyújtanak
A kiscsalád, a fa alatt
Meghitten egymásnak
Mesélnek, csacsognak
Édesen dalolnak
Szemeik kinyílnak
Egymásra találnak
Esznek, isznak
Anekdotáznak
S az ajándék is elő kerül
Szeretet feszeng legbelül
Karácsony este van
A szeretettől elvarázsoltan
Az arcok kigyúlnak
Boldogak
Ez a Karácsony, a szeretetet adó
Ide nem jön be, se üzlet, se adó
Hoppp(!), Sára, Kata, Klára
Szüljetek embert mára
Erre a világra
MÁSODIK ének
Dér dere feldereng
Mennek az emberek
Sietős az útjuk
El jött a nagy napjuk
Itt van hát a Karácsonyuk
Egész nap lótnak-futnak
Nincs hossza vége a beszerző körútnak
Ó, a fa, s az alá való ajándék
S ki tudja mi még
Vásárolnak, mi épp eszükbe jut, mindent
Mit csak, pénztárcájuk enged
És haza érve se állnak meg
Kihasználnak minden percet
Sürögnek forognak
Konyhában, tűzhelyen, ételek rotyognak
Szobában, titokban, ajándék hegyeket fa alá tuszkolnak
S eljött hát az est,
Mindenki le ereszt
S szép egyenként a fa alá kucorodnak
Bizony mondom, holt fáradtan
Mogorván, sótlan, szótlan
Egymásra nagyokat pislogva
A jeget egyikőjük se töri meg, nem tudja
A feszültség csak egyre nő, ahogy ott ülnek
Egyre ingerültebbek, és ingerültebbek
A szeretet sóvárgásból nem találván kiutat
Elő veszik mobiljukat
És el merülnek benne
Mintha körülöttük senki se lenne
Társas magányukban
Önmagukba zártan
Ha a szeretet neked érték
Hát vedd meg magadnak pénzért
Hoppp, Sára, Kata Klára
Szülj embert mára?
Erre a világra?
HARMADIK ének
Ó, mond, Ó, mond, Ó, mond
Hova lett Karácsonyod
A szeretetbe varázsolód
Bűzlő, faragatlan Jankó
Mégis hozzá megyek, ha van neki Bankó
Sürög forog a világ
Dübörög a gazdaság
Itt a Karácsony
Extra profit, extra haszon
Növekedik a vagyon
De a misztérium, az emberek, s a szeretet?
Ugyan már(!), elavult ez gyerekek
Csak az üzlet, az a fontos
Hogy a haszon hány FONTOS
Dér dere feldereng
Mennek az emberek
Sietős az útjuk
Nem érdekli múltjuk
Nem kell Karácsony, nem kell már a fa
Az élet, nélküle is csuda szép, no rajta
Mi vagyunk ma minden
Mi vagyunk az Isten
Mi vagyunk ki alkothat ma
Mi vagyunk a Karácsony, mi vagyunk a szeretet, ha(!), ha(!)
Mi vagyunk az új, mi vagyunk az új, mi vagyunk az új ember fajta
Ha kell, Földbe mászunk
Ha kell, Marsra szállunk
Ha kell, vegykonyhánkban, az Életet megoldjuk
Ha kell, termelünk
S ha kell, gépekkel termelünk
De ha kell, gépekkel termeltetünk
Mindent megcsinálnak helyettünk
Sürög forog a világ
Dübörög a gazdaság
Hát kell ide a Karácsony?
Ugye nem, barátom
De a misztérium, az emberek, s a szeretet?
Ugyan már, elavult ez gyerekek
Hoppp, Sára, Kata Klára
Szülj embert mára?
Erre a világra?
NEGYEDIK ének
Dér dere feldereng
Mennek az emberek
Sietős az útjuk ma
Vadi ÚJ látványosság várja
Hölgyeim és Uraim
Megszületett ím
Az új ember, a típus ember
Mely le cserélhető, ha nem kell
Sőt, mily megkapó
Ha akarod, el is dobható
De, ha akarod, akár ajándékba is adható
A SZEXiparban különösen alkalmazható
A gazdaságban, Ő a tova lendítő
A, a magánéletben, vérpezsdítő
Nem kell többé kitartónak lenni
Ha meguntad, kukába vele, így ni
Szeretet? Haszontalanság
Érzelmi pocséklás, álság
Feküdj le vele, aztán dobd ki
Nézz körül, mindenki ezt teszi
Ha annyira kell a szeretet
Hát, szeresd önmagad, s ne feledd
Egyedül vagy a Világban
Nem bízhatsz meg senki másban
A lelküket jó mélyre el ássák
Csak, ember voltuk, meg ne lássák
Bezárkóztunk mindahányan
Így élünk mi, e társas magányban
Pedig, Karácsony van
Vagy legalábbis lehetne
Kicsi ember, szertelenke
Legalábbis, ez lehetne
No, és a gazdaság(?), mily megható, munkanélkülieket termel
Hisz, a termelésre, ennyi ember nem kell
Legszívesebben hibernálná őket, amíg újra nincs rájuk szükség
mivel ez nem meg tehető, hát tárolja őket, hajléktalanként
Addig is míg nem kell, élő-halottként
Ez a csereszabatos ember
Hát nem egy cukiság(?), no vedd el
Jó, jó! De, hol van itt az EMBER?
Az meg mi? Hm, nem kell!
S csak sürög forog a világ
Míg, immár, végképp nélkülünk, a gazdaság, a gazdaság
Önmagától, ember nélkül, tovább dübörög a GAZDASÁG
De gyerekek, emberek
Itt valami nagyon félre sikeredett
Mégis csak miértünk lenne minden
Vagy, nem?
Hát hol van itt a szeretet, s az ember?
S megszólalt egy gép:
>ugyan már, elavult ez gyerekek <
Az EMBER, géppé feslett
S a GÉP, emberré nemesedett
A váltás napjainkban történik
Lomtárba velünk, mind
Hopp, Sára, Kata, Klára
Ne szüljetek EMBERT mára
Erre a világra
Kerekre nyíl szemünk
Ahogy döbbenünk, meg döbbenünk
Mi azt hittük, örökké, mi leszünk a teremtés koronája
Csakhogy a fejlődés, az evolúció, túl haladott minket mára
Az ma már nem kérdés, hogy alkatrésszé válunk vagy sem
Hanem a kérdés az, hogy alkatrészként is tudunk e ember maradni, vagy sem
S a Világhoz, mi lesz az új viszony
Szeretet, avagy, számunkra, iszony
De a misztérium, az emberek, s a szeretet
Ha akarod, meg tarthatjuk Karácsonyunk, neked, s nekem
No, gyere
Ülj, ide
Mellém, le
Együtt, csak úgy, szűk körben
Egy páran
Úgy, hétmilliárdan
A gazdaság, meg csak dübörögjön tovább
Ne is figyelj oda! Megy az nélkülünk is, sose bánd
Na, megtartjuk? De semmi ÜZLET
Csak... a SZERETET
Pásztor Judit
"Rohanunk, mintha életünk késnénk le,
ha öt perccel később érünk oda,
sietünk, egymás mellett úgy megyünk el…
egymás szemébe nem nézünk soha,
futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka,
már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek,
mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek,
s áldott némasággal várták az éjszakát,
szenthittel hitték Betlehem csillagát,
és imádkoztak, együtt, szeretetben,
Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat,
mit a karácsony nyugalma átitat…
csak futunk, csak futunk,
s az életünk utól mégsem érjük,
futva, rohanva el sosem érjük…
mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen,
egymáshoz szólva, szépen, csendesen."
Megint haza indulok nemsokára
Nagy, néma csend borul a kis szobára.
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt.
Nincs már ott, aki eddig haza várt.
Békülten kimondom:Elköltözött.
Nem lakik többé az élők között.
Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen!
Szorongva leste, mikor érkezem.
S egyszer csak elébe léptem,
Hogy felragyogott az a kedves kék szem!
Pedig szolgálatom hívó szavára
Én olyan gyakran hagytam őt magára,
És neki úgy fájt minden búcsúvétel:
Körül tipegett anyai féltéssel...
Amíg csomagoltam és rendezgettem
Szeme kísért...csendesen ült mellettem
s bele sűrítve szóba annyit mondott!
Azután...egyszer ő is útra kelt.
Végső tekintetével átölelt,
És indult...hangtalanul, csendesen.
Elment! Elment! Hiába keresem.
Ő utazott el!-ismételgetem:
Tudta, hogy örök hajlék hívja fenn
És most, előre ment és haza vár,
Csak egy kevés idő van hátra már,
S ha véget érnek próbák,földi harcok
Megint meglátom azt a kedves arcot
Ott, ahol többé nem kell búcsút venni-
Kicsiny szobánk most csendesen fogad,
De csendje is tud drága titkokat...
Hogy várt mindeddig....
hogyne várna rám:
(Turmezei Erzsébet verse)
Ha elmúlik Karácsony-Neoton Família
Ha elmúlik karácsony,
A szeretet lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.
2. Ha elmúlik karácsony,
És legszebb titkát nem árulja el,
Az új csodára egy évig várni kell.
3. Hosszú téli éjszakán harangszóval érkezik,
Angyalszárnyon, csendben száll tovább.
Három napig jók vagyunk, sőt emberségesek,
Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ!
1. Ha elmúlik karácsony,
A szeretet lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.
4. Ha elmúlik karácsony,
Egy csillagszórót őrizz meg nekünk,
És a szikrák alatt énekelj velünk!
3. Hosszú téli éjszakán harangszóval érkezik,
Angyalszárnyon, csendben száll tovább.
Három napig jók vagyunk, sőt emberségesek,
Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ!
1. Ha elmúlik karácsony,
A szeretet lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.
5. Ha elmúlik karácsony,
Egy csillagszórót őrizz meg nekünk,
És a szikrák alatt énekelj,
A szikrák alatt énekelj,
A szikrák alatt énekelj velünk!
Karácsony fényei, jöjjetek,
szívünket békesség töltse meg:
szeretnénk boldognak látszani,
s lehetnénk egymásnak társai.
-Balogh József-
....és nem csak karácsonykor:)
Mit szeretnék karácsonyra?
Visszakapni az ünnepet magát...
Újraélni a fénylő csodát...
Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát...
Beszívni erdő-üzente illatát...
Érezni a szeretettől meleg szobát..
Tudni odakint december havát...
Hallani a csengettyű hangját...
Édesanyám kedves hívószavát...
Állni megilletődötten, némán...
Mint gyermekkorok karácsonyán...
Hinni ajándékhozó Jézuskát..
És sírni, kisírni évek bánatát...
"Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az időszűke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad."
(?)
Babits Mihály
AZ ELŐKELŐ TÉL
Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!
S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s ki boltbul az utcára lép,
lágy-fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szivét.
Estefelé kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt,
amelynek ágát föl nem érjük,
de gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan és csúfolva néznek
a karácsonyi csillagok.
“Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…”
(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)
"Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak (...), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése."
~Fekete István~
"De jó volna mindent, mindent elfeledni, de jó volna játszadozó gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel a világgal kibékülni, szeretetben üdvözülni. Ha ez a szép rege igaz hitté válna; Óh de nagy boldogság szállna a világra."
Ady Endre
Kívánok mindenkinek áldott karácsonyi ünnepeket!
Juhász Gyula:Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
. . . Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra régi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
. . És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Dévényi Erika
Tied a nap..
Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.
Nem tudom a napot neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét,
Áldásként küldöm, legyen a tiéd.
Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet,
Ha fontos neked, kezedbe veheted,
Ha megérintett, magaddal viheted.
A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom,
De van egy kis lángom, csak neked,
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.
A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz;
a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél;
a barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van;
a barát gyémántpáncél, óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát;
a barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol;
a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből;
a barát az emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik...
Csengettyűk szavával
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...
Karácsony kopogtat
hóbundás kabátban;
meghitt meleg lobog
minden kis szobában.
Karácsonyfa hinti
mireánk a fényét,
adjon világunknak
hű, emberi békét!
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...
Devecsery László
"Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd hogy szeressenek!"
„Kívánj igazi ünnepet”, előadó: Piramis
Reggeli üdvözlet
"Égből jött angyalok járnak titkon köztetek,
osztanak békét, csendet, és még több szeretet."
Csak azt tudom hajtogatni, igaz, néha józan érvek nélkül, hogy
az emberiség nem menthetetlen, amíg egy ember a másiknak megmentője lehet.
- Örkény István
Az utolsó út
"Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem.
- Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.
-Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.
Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.
- Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
- Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út – vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom – mondta. - Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. - Nagyon csendesen beszélt. - A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.
Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?
A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton, azt monda:
-Most már mehetünk. Elfáradtam.
Szótlanul haladtunk a megadott címig.
Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítették. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
- Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel – feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből – mondta.
- Vannak más utasaim is – szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak – mondta végül. -Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.
Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul.
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélgetni.
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.
És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el..