Összecsiszolódás

Ekkor esik le a rózsaszín szemüveg és elkezdjük valóban megismerni egymást – nemcsak a másik erényeit, hanem a hibáit és a különbségeit is. Ez az időszak tele van kétségekkel, önreflexióval. Gyakran felmerül a kérdés: „Valóban ő a megfelelő számomra?”

Anno még hittem, hogy a párkapcsolat kezdetének egyetlen kihívása az lesz, hogy ha reggel felébreszt a párom, ne egy gyűrött arcot lásson szénaboglya hajjal, olyat, hogy meg sem ismer. De kiderült, hogy a szerelem eleje csak a bevezető. A valódi buli akkor kezdődik, amikor már nem csak a legjobb oldalainkat mutogatjuk, hanem a reggeli leheletünket, a kedvenc kényelmetlen szokásainkat is.

Az összecsiszolódás az a szakasz, amikor már nem csak a másik szerelmes pillantását, hanem a szemöldökét is ismerjük, amikor felhúzza, ha valami nem tetszik neki. És ez az, amikor rájövünk, hogy a szerelem nem csak arról szól, hogy együtt vacsorázunk egymás kezét fogva, hanem arról is, hogy ki pakolja be a mosogatógépbe a koszos edényeket utána.

Persze, néha úgy érzem, mintha a párkapcsolatunk egy szobafestő munkája lenne: először minden szép és új, aztán jönnek a foltok, a sérülések és elkezdjük a kisebb-nagyobb javításokat. De pont ez a rész az, amitől igazán érdekes lesz a dolog. Mert amikor már nem csak a tökéletes pillanatokért, hanem a kisebb-nagyobb hibákkal is szeretjük a másikat, akkor kezdődik el a valódi kapcsolat.

Szóval, ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy mi az összecsiszolódás, azt mondom: ez az, amikor már nem csak a másik mosolyát, hanem a haragját is ismerjük és még mindig úgy gondolunk rá, hogy „igen, vele akarok ébredni, még akkor is, ha reggel a haja úgy áll, mint egy madárfészek”.