Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Amíg azt gondolod, hogy mindig, minden valaki másnak a hibája -addig sokat fogsz szenvedni...

Dalai Láma

Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget.

Petőfi Sándor

Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.

Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk

törékeny játékunkat, a reményt.

(Babits Mihály: Karácsonyi ének)

"Húsz év múlva sokkal jobban fogod sajnálni azokat a dolgokat, amiket nem csináltál meg, mint azokat, amiket igen."

/Mark Twain/

Angyal szállt az éjszaka mellém,

S megsúgta, utamon ő kísér.

Hitet adott, álmokat és bátorságot,

Rózsaszín kezében egy arcot, egy jó barátot.

Elvitte lelkemet egy titkos útra,

Megmutatta, milyen kegyetlen az emberek háborúja.

Megtanított látni,...mindenben a szépet,

Ezt adnám most ajándékul Néked.

Erőt adtál elviselni a nehézséget,

Bátorítást, szép szavakat, reménységet.

Emberré, teljessé csak mások által válunk,

Ha fontosabb a miénknél az ő álmuk.

PIRAMIS - Kívánj igazi ünnepet

Dalszöveg:

Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,

Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.

Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink

Ma hó takarja.

A világ bármely részén élsz és bárki vagy,

Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,

Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,

Ahogyan én neked.

Kívánj a szónak nyílt utat,

És a dalnak tiszta hangokat,

Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,

Ahogy szeretnéd hogy szeressenek!

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,

Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután,

Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,

Békés karácsonyt mindenkinek!

Szeresd a Napot, szeresd a Holdat,

Szeresd a Földet, és szeresd a tengert,

Szeresd a férfit, férfi szeresd az asszonyt,

Szeresd a gyermeket, és szeresd a fényt!

A fényt, a fényt, a fényt.

Szeresd a tüzet, és szeresd a vizet,

Szeresd a világot, és szeresd az Istent,

Szeresd az Istent, még egyszer szeresd az Istent,

És szeresd Őt és csak szeress, szeress, szeress!

Szeresd az Istent, szeresd a könyvet

Szeresd a világot, és szeress mindent!

Békés karácsonyt mindenkinek!

Békés új évet mindenkinek!

Szeress!

:)

Tetszik.:)

József Frank

A KIS GYUFAÁRUS LÁNY

A Kegyetlen hideg volt, hullott a hó, és már sötétedett; az esztendo utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedo utcákat, hajadonfott és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elol a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsonek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg sem találta a szegény kislány.

Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát sem vettek tole, és alamizsnát sem adott neki senki. Éhesen és hidegtol reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödo, hosszú, szoke hajára, de nem is gondolt vele.

Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilveszter este. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.

Behúzódott egy zugba, egy kiszögello ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a teto hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.

Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét. Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.

Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép rézteteju, rézcsövu vaskályha elott ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltunt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.

Elovett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítovel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelánedények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával, meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.

Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyöru szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedo szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fal alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklo csillag lett belole. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.

- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta: "Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az Isten színe elé."

- Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.

- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltunsz, mint a meleg kályha, meg a sült liba, meg a gyönyöruséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!

És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna.

A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen eros. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.

A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek újesztendo reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.

- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyöruséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.

"Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent. Arra sem, hogyan tudsz találkozni önmagaddal. Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között, akikhez nincs sok közünk."

Müller Péter

Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk.

Ha elmegyünk, magunk után ki tudja, mit hagyunk,

Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát,

Ahány ember, annyiféle csodálatos világ.

Bródy János

Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet.

Madách Imre

Mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne.

Móricz Zsigmond

Vigyázzatok rájuk…

Vigyázzatok rájuk kik egyedül maradtak,

akik ősz fejjel ülnek a néma alkonyatban;

és üveges szemükkel néznek a létbe,

keresve valamit a csendes estében..

Vigyázzatok, kérlek a fáradt öregekre,

akik nem kérnek már semmit csak Istentől kegyelmet;

és mondanak egy imát néha magukban,

majd felnéznek az égre egy csillagot kutatva..

Nyikos Tibor

Szerelem;

ha egyik a másikat

repülni hagyja,

de ha zuhan,

fél szárnyát

kölcsönadja.

"Mindenki annyit él, amennyit szeretett.

Aki szeretetet nem adott, semmit nem adott.

Aki szeretetet nem teremtett, semmit nem teremtett."

Lev Tolsztoj

"Mindent elsirattam. Mindent, amit utáltam magamban, mindent, amit elveszítettem az idők során, amióta abban a korban vagyok, hogy megértsem: van, amit örökre veszítünk el."

Anna Gavalda

"Te vagy a szeretet bennem, és te tanítasz a szeretetre bennem. Az igaz, őszinte, önzetlen szeretetre. És ezt a leckét meg akarom tanulni. Mert tudnom kell. Tudnom kell szeretni. Mert akarok szeretni. Akarlak szeretni. Ahogyan neked jó. S így lesz jó nekem is."

Csitáry-Hock Tamás

Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi se tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt.

Nora Roberts

"Nem szokásom hallgatózni, ha mások beszélgetnek, de egyszer késő este, ahogy a kertünkben jártam, mégis ezt tettem. Feleségem legkisebb fiunknak magyarázott a konyhában, én pedig csöndben a szúnyoghálós ajtóhoz osontam, s onnan figyeltem. Szavaiból úgy vettem ki, hogy előzőleg valami gyerekek az apjuk foglalkozásával hencegtek. Az egyik ilyen igazgató, a másik olyan... végül a mi Bobunkat kezdték faggatni:

— Hát a te apukád mit csinál?

Bob szemlesütve motyogta:

— Az enyém csak munkás.

Feleségem megvárta, míg mind elmennek, aztán behívta fiunkat a konyhába.

— Mondanom kell neked valamit, kisfiam — csókolta meg a kis gödröcskét az állán. — A te apád tényleg csak munkás, ez igaz, de azt biztos nem tudod, mit jelent ez valójában. A sok gyárban, ahol annyi szép holmit állítanak elő, az üzletekben és áruházakban, ahová naponta sok-sok teherautó szállítja az árut, meg az új építkezéseken is mindenütt munkások dolgoznak. Persze az igazgatók elegáns íróasztal mögött ülnek, és sosem piszkolják össze a kezüket. Nagyszabású terveket eszelnek ki, utasításokat adnak, de jól jegyezz meg valamit, kisfiam: Ahhoz, hogy álmaik megvalósuljanak, a közönséges munkások végzik el a munka javát! Ha mindahány főnök otthagyná az íróasztalt, és eltűnne egy évre, a gazdaság kerekei nem állnának meg, forognának szépen tovább. De ha az apádhoz hasonlók nem dolgoznának, leállna a termelés, mert a közönséges munkások végzik el a munka javát!

Mi tagadás, elmorzsoltam egy könnycseppet, és megköszörültem a torkom, ahogy beléptem az ajtón. Kisfiam csillogó szemmel ugrott fel a konyhakőről.

— Jaj, apu — bújt hozzám szorosan —, olyan büszke vagyok rád... mert te is azok közé a különleges emberek közé tartozol, akik a munka javát elvégzik!"

"A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember nem szán időt egymásra, akkor igazából nincs szükségük rá karácsonykor sem."

Csernus Imre

Ne gondolkozz a szíveddel,

Mert úgy ezer tüske vár;

És ne szeress az eszeddel,

Mert az élet úgy sivár.

Nadányi Zoltán

Tűnt évek titka, merengő

fény- és illat-zene.

Enyém volt s mégse az enyém ma,

nem enyém, s örökre az,

neki üzenek, a szive tudja,

s megdobban: úgy van, igaz!

Szabó Lőrinc