Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Coco Chanel 20 aranyköpése: :)
1., A nők G pontja a SHOPPING szó végén található!
2., Minél rosszabbul állnak a dolgaid, annál jobban kell kinézned!
3., Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.
4., Nem szeretem a zárt felsőket - amikor férfiakkal beszélgetek, nem látom, hogyan viszonyulnak hozzám!
5., Minden nőnek két dolgot kell pontosan tudnia: MIT és KIT akar!
6., Ne menj hozzá olyan férfihez, akinek csak aprópénz van a pénztárcájában!
7., Nem érdekel, hogy mit gondoltok rólam, én nem gondolok rátok egyáltalán!
8., Nincs ronda nő, csak lusta!
9., A nő addig idegeskedik a jövője miatt, amíg férjhez nem megy. A férfi nem aggódik a jövője miatt, amíg meg nem házasodik!
10., Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!
11., Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!
12., Az a nő, aki semmilyen kozmetikumot nem használ, túl sokat gondol magáról!
13., Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj- ilyen a tökéletes Nő.
14., 40 után már senki sem fiatal, de ellenállhatatlan élete végéig maradhat!
15., Minden a mi kezünkben van, ezért soha nem szabad feladni!
16., Az öregség nem óv meg a szerelemtől, de a szerelem megóv az öregségtől!
17., Mindenki röhögött az öltözködési stílusomon, de ebben rejlett a sikerem titka. Más voltam.
18., Az igazi boldogságért nem kell sokat fizetni.
19., Ha szárnyak nélkül születtél, hagyd, hogy kinőjenek!
20., A nő keze a névkártyája, a nyaka a személyije, a melle az útlevele.
Mészely József:
Évszakok virágai
Minden évszaknak
van olyan virága,
ami az én szemem
ámulatra bírja.
Napestig csodálnán
a tavasz virágát,
a feslő tulipán
bíborló bimbóját.
A nyár szép virága,
a csokros viola,
elvarázsol engem
áradó illata.
Az őszé, a katáng,
kápráztató csillag,
akár a kék egén
a küllőző hűs nap.
Télé is elbűvöl,
a fagyos jégvirág,
benne csillan minden
nem említett virág.
Akit igazán és mélyen szeretünk,
azt rongyos papucsban is szeretjük,
meg elrongyolódott lélekkel,azaz betegen.
Sőt,ha szakadozik a lelke,épp mi foltozzuk be,
s ha a betegsége eltorzítja a külsejét
nekünk akkor is gyönyörű,mert szeretjük!
Kosztolányi Dezső: Téli alkony
Aranylanak a halvány ablakok...
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.
Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.
A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.
S az ónszin égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.
"Az nem lehet koldus, ki a szívét adja,
ki a szeretetet mástól elfogadja.
Nem napját tengeti, valóságát éli!
Aki az Istenét tudja, és nem féli!
Ki azért kéreget, hogy másoknak adjon.
Minden körülmény közt jó ember maradjon.
Az nem lehet koldus, kit lelke vezérel,
ki a szívével él és nem az eszével…"
/Aranyosi Ervin/
"Egyszerű mások életében turkálni, őket bántani, leszólni, beszólni, megalázni, áskálódni, ahelyett, hogy magaddal foglalkoznál. Az életeddel, már ha van. Hiszen akinek van, annak épp elég abban elmerülnie. Az tölti fel, az teszi boldoggá, teljessé, elégedetté, és csak az érdekli, hogy ebben az állapotban maradjon. Nem izgatja a rosszindulat, a gonoszság, hiszen a saját életét sem ezzel tölti meg. Az, aki gonosz, a hétköznapjaiban is az. Akkor, amikor eszik, amikor alszik, mindig. A gonoszság viszont felemészt, megöl, megsemmisít, hiszen elveszi a fókuszt a legfontosabb dologról: saját magadról."
-? ?-
Hogyan mondjam el...
Hogyan mondjam el, hogy milyen a világ;
Dipólusban élünk, mindegyikünk keresi a másikát;
Egyedül bolyongunk a világban, ki merre lát;
Mindig máshol élünk, nem halljuk a szívünk szavát;
Hogyan mondjam el, hogy milyen a szivárvány;
Ha csak felhőket látsz és a földet nézed;
Kívül keresed az okot és a választ;
Nem nézel belülre, mert az fáj és nagyon éget;
Pedig nem kell tenned semmit, csak kérni, hogy jöjjön;
Nincs jó vagy rossz; valami lezárul egy körön;
Halál és születés – valami két oldala;
Kapu!
Átmész? Maradsz? Mutatja lelked pillanata;
Kezed a kezemben, állandóan, szüntelen; Szív a szívben, mint mágnes;
Látod a két pólust, állandóan összefonódva, mely szét nem jöhet;
Vihar van benned, vihar körülötted, változik minden – ami bent, az kint;
Értetlenül néznek rád, de aki érez és ért, az lángol, simán rád kacsint;
Ülsz, állsz, futsz, jársz... nincs gondolat, mi bezavar;
Beszélsz, de 'nem tudod mit', mert 'csak' jönnek a szavak;
Csak lélegzel és létezel, nézed a gyerekek világát;
Ők az élet tükrei, ők mutatják meg a csodát;
Nem kell mondanod semmit, hallod a másik gondolatát;
Bárhonnan érzed Őt, látod lelkének fuvallatát;
De hogyan mondjam el neked...
… ha nem élted át még ezt a csodát;
És hogyan mondjam el neked, ha gondolataidba merülve éled életed;
Tükörbe nézel, félsz, nem mersz lépni, de mennél és mégsem kérdezed;
Csak állsz, várod, hogy jobb lesz, de elmúlik a pillanat és nem történik semmi;
Hogyan mondjam el neked, hogy az életet kérni kell és nem elvenni;
Te vagy a hang az élet dalában és az életet akkor nyered meg;
Ha minden nap az előzőt nem felejtve magasabbra emeled;
Bár saját félelmeinken keresztül vezet az út – ezt ne feledd;
Szép marad múltad; lásd, hogy épül a jövőd; és éled, éld jelened;
Ha azt gondolod, hogy Ez Így Van, Másképp Nem lehet;
De a múltba nézve, benne élve hatásod nem lehet;
Azt mondod 100-ból 80 fokon égek, nagyon szép az élet;
Hogyan mondjam el neked, hogy én négy, nyolc, meg tíz-
-millió fokról beszélek;
Ha mindezt féled és belül megéled, semmit sem mondhatok, mert nem kell rá szó;
Megtalálod a szerelmet, éled életed és a sors csak annyit mond – ez jó;
Amire vágyok, amire vágysz, azt veled akarom megélni;
Testemben, lelkemben, szellememben veled eggyé égni;
Ülsz és borzongsz, mert jó az Élet;
Egyben van a test, felette a szellem és középen a lélek.
Ha látod ezt a szenvedést és nincs hozzá szavad
csak egyet kérdek tőled én:Istenem!Merre vagy?
Mondd!Mért hozol rá szenvedést ki nem vétett neked?
Mért nem nyújtasz feléje segítő kezet?
Míg ártatlanok szenvednek,dőzsöl a gonosz,
s gyilkosok,zsarnokok helyett ártatlan lakol.
Míg gyógyszerekre nem telik,más kincseket rabol,
börtönből lesz mennyország s a kórházból pokol!
Nézd a gyönge gyermeket! A szenvedő szülőt!
S hívd magadhoz helyette a semmirekellőt!
S ha megteszed,hát elhiszem hogy itt vagy,s létezel,
s cserébe minden este imádkozom neked!
Merj szeretni. A szüntelen önvédelmedet fel kell adni. Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent - egészen a bőrödig. Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni. Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk. Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor. És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban csak erős ember képes! Akinek nincs félnivalója. Szeretni bárkit csakis erőből lehet, sohasem gyengeségből. Szeretni csakis az erős ember tud.
Müller Péter
Radnóti Miklós: Január
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
1941. február 5.
Még ha paloták és csodás látnivalók mellett járunk napra nap, nincs még egy olyan hely, mint az otthon, legyen az bármily szerény is.”
John Howard Payne
…a boldogság nem valami egész életet átszövő, nagyívű, grandiózus építmény. A boldogság nem húszezer éjszaka. A boldogság egyetlen másodperc a jelenben. Mire kimondom, már vége is. Ha nem veszem észre, kicsúszik a kezemből.
D.Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka
Egy férfinak meg kell adni, ami neki jár. Az első és legfontosabb a hit önmaga erejében és hatásában. Hadd gondolja, hogy fantasztikus az ágyban. Meglátod, sokkal könnyebb dolgod lesz vele, ha azt hiszi, hogy mindig képes kielégíteni.
D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka
Soha ne bízz senkiben, aki arra vágyik, ami a tied. Barát vagy sem, az irigység egy elsöprő érzelem.
Eubie Blake
Az irigység a középszerűek vallása. Megnyugtatja őket, csillapítja mardosó nyugtalanságukat, és végső soron szétrohasztja a lelküket, mert addig igazolják vele a kapzsiságukat és fukarságukat, amíg már maguk is elhiszik, hogy az jó, és hogy a mennyország kapui csak a magukfajta korcsok előtt nyílnak meg; akik úgy élik le az életüket, hogy semmi nyomot nem hagynak a szánalmas igyekezeten kívül, hogy másokat lehúzzanak, hogy kizárják, sőt ha lehet, tönkretegyék őket; akik puszta létükkel, önmagukkal bizonyítják, milyen szegények lélekben, szellemben és testben. Boldog az, akit a hülyék megugatnak, mert a lelke nem lesz a martalékuk.
Carlos Ruiz Zafón
Az irigység engesztelhetetlenebb, mint a gyűlölet.
- Francois de la Rochefoucauld-
Vannak sebek
Melyek begyógyíthatatlanok
Folyton felfakadnak
Kötésükön átüt a bánat
Melyeket mindig felkaparnak
És örökkön-örökké fájnak.
Pethes Mária
Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.
Fekete István
"Ment az úton csöndben és vissza se nézett, felejteni tudott, lelkem porig égett...
Leesett a földre, jéggé dermedt könnyem, tudom már nem látom, felejtsem el könnyen.
Bezártam most szívem, arany a koporsó, akit én szerettem... ő volt az utolsó."
Áprily Lajos
"Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt:
egy ködbe olvadt álom és való,
ha hullt a hó az égből, porcukor volt,
s a porcukor az abroszon a hó."
~Kosztolányi Dezső~
"Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük."
(Seneca)
Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében.
Széchenyi István
CHRISTINA GEORGINA ROSSETTI
Emlékezz
"Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszel Te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reém, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts."