Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Szeretnéd megtalálni a boldogságot? Ha követed a józan ész szabályait, ha buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat kíván, ha sem jobbra, sem balra nem téved el tekinteted, ha nem nézel maszkok után, és cselekedeteid összhangban állnak a természettel, ha minden szavad a hősi időket felidéző igazság jegyében születik, ha semmit sem vársz, és semmitől nem remegsz, ha megőrzöd lelked és szellemed tisztaságát - akkor biztos lehetsz benne, megtalálod, amire annyira áhítottál: a boldogságot. Ebben senki meg nem akadályozhat.
Marcus Aurelius
Az életben vannak döntő pillanatok, amelyek soha nem térnek vissza. Becsben kell tartani ezeket a múló pillanatokat, meg kell élnünk a mát. Az élet nem főpróba, hanem valódi előadás. Ha örömünket akarjuk lelni az életben, akkor azt ma kell tennünk, nem holnap, vagy ki tudja milyen távoli jövőben.
Manfred Kets De Vries
A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni.
(Móricz Zsigmond)
Mert a boldogság nem olyan, mint amilyennek azt elképzeled, és várod. Az út határozza meg, ahogyan elérted azt, és mindaz a rossz, amit közben megtapasztaltál...
(Norek)
Megtanultam, hogy mindenki a hegy csúcsán szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi boldogság éppen abban rejlik, ahogyan oda feljutunk.
(Gabriel García Márquez)
Vannak különböző dolgaink, amik fontosak nekünk. Kör, háromszög, négyzet, téglalap, rombusz alakúak. Mindegyiknek megvan a megfelelő helye, ami csak az övé. Hiszen akármilyen szép és jó a kör, de nem pótolja a négyzetet. Mind különböző. Mind egyedi. Mindegyikre szükségünk van.
Néha azonban előfordul, hogy nem vigyázunk eléggé a háromszögre és leesik... letörik belőle egy darab... vagy annyira szorítjuk magunkhoz, hogy saját magunk teszünk benne kárt... Bárhogy történik is, de megsérül. Már nem passzol teljesen a lyukba és csak arra figyelünk, hogy mi hiányzik... csak a hibájára tudunk gondolni és nem arra, hogy ott van egy szinte tökéletes háromszög, ami még így is gyönyörű.
Egy idő után elhitetjük magunkkal, hogy így már nem is kell nekünk, nincs szükségünk egy sérült háromszögre... talán megpróbáljuk megragasztani, kipótolni, vagy egyszerűen nem észrevenni, hogy már nem olyan mint rég... de végül... eldobjuk...
Ott marad az űr. Fogjuk a négyzetet... nem passzol... a kört.... szép és jó... de nem háromszögnek való...
Lehet egyszer majd találunk másik háromszöget... de olyat nem... nem lesz még egy olyan... csak kisebbek és nagyobbak... amik lehet befedik az űrt, de mi tudjuk, hogy ott valaha valami különleges volt...
Ráeszmélünk, hogy nekünk szükségünk van arra a HÁROMSZÖGRE. De akkor már késő lesz... már nem találjuk... örökre elvesztettük...
Mérges voltam. Megüthettem volna, mégsem tettem. Pedig talán akkor megszabadulok ettől a tehertől. Ha kiadtam volna a dühöm, akkor lehet súlyos teherként nem nehezedne még mindig rám. De nem tettem.
Összetéptem leveleit, fényképeit. Falhoz vágtam, amit tőle kaptam. Azt hittem könnyebb lesz. Szerettem volna hinni benne, hogy így lezárok mindent. A múltat.
De nem voltam elég erős. Félek sose leszek.
Asztalomon ma is ott fekszenek a képek, levelek, polcomon az ajándékai. Mind-mind gondosan megragasztva.
"Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta."
"Aki mindig szeret, az sosem szeret igazán, aki mindig nevet, annak valami nagyon fáj."
"Jobb feledni és mosolyogni, mint emlékezni és bánkódni."
Mindannyian mondtunk már zokogva ilyesmit: nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek ezért a szerelemért. Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk. Szenvedünk, mert nem ismerik fel a szeretetünk súlyát. Szenvedünk, mert nem tudjuk a másikkal elfogadtatni a szabályainkat. Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk a szenvedni: mert a szeretetben rejlik a növekedésünk magva. Aki szeret, az legyőzi az egész világot, és nem fél, hogy elveszít valamit. Az igazi szeretet a teljes odaadás aktusa.
(Paulo Coelho)
A szeretet kihívás, tűz, amely éget, anélkül, hogy látnánk.
(Paulo Coelho)
A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is! Maktub (meg van írva) - mondta. Ha a történeted része kell hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz.
(Paulo Coelho)
"Van, aki könnyen kapja meg, akit szeret,
Van, aki sír és szenved,
Van, aki könnyek nélkül tud feledni,
És van, aki meghal, mert igazán tud szeretni."
#
A szerelem okozta kínok közül az a legnagyobb,mikor gyűlölni akarjuk azt,akit a világon a legjobban szeretünk.
"Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív."
(Ch. Dupoint)
"Pontosan abban a pillanatban,
amikor kezd minden jól menni,
akkor kell még jobban odafigyelni."
Van, hogy az ember azért akar jobb lenni, hogy elérje álmát. Ragaszkodik, küzd, reménykedik, néha megalázkodik, talán földre rogy a fájdalomtól. Mégsem adja fel, mert előtte a cél.
De előfordul, hogy az ember hiába próbálkozik, hiába győzi le a korlátait, hiába éri el a lehetetlent, az álma beteljesületlen marad. Ilyenkor az ember csalódik, vádolja Istent, az életet, hogy ilyen igazságtalan. Eközben elfelejti mennyi mindent tanult, mennyit változott, milyen kincseket fedezett fel, milyen tapasztalatokat szerzett. Úgy érzi, a megtett út, a lelkesedéssel teli pillanatok, az álmára fordított idő, mind feleslegesek voltak.
Vannak, akik szemében ilyenkor kialszik a tűz, és soha többé nem lobbantja be semmi. Ilyenkor milyen csodás lenne, ha valaki emlékeztetné őket, hogy az út már megadta nekik mindazt, amit az álomtól vártak.
Van, hogy nem azért nem teljesül egy álom, mert nem érdemeljük meg, hanem mert az álom nem érdemel meg minket.