Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Nadányi Zoltán : Mintha
Mintha ma minden
Szomorúbb lenne...
Mintha a tájra
Köd ereszkedne...
Mintha sápadtabb
Lenne a róna...
Mintha a madár
Búsabban szólna...
Mintha a napfény
Nem tündökölne...
Mintha a szívem
Meg volna törve...
Victor Sadler :Én (amikor táskád)
Én
(amikor táskád zsibvásárában
kutatsz dühösen egy jegy után,
amelyik valószínűleg már kiszabadult)
szeretlek.
(Hová tetted, egyébként,
a szívemet?)
Fordította Nagy. E. József
Zágorec-Csuka Judit :Ha látlak
Ha látlak, megelevenedek,
mint egy terebélyes fa,
virágot bontok, érzem
életed lüktetését, ha
veled vagyok, nem
félek a haláltól sem.
Zelk Zoltán:Nem volt jogom
válladra raknom életem,
hogy te viseld el az elviselhetetlent -
hogyan viseljem el?
Nem mentségem, ha bárhogy is szeretlek,
és bűntudatom az is, hogy szeretsz.
Nagy István Attila :Felszárad
Elindultál.
Most még visszanézhetsz,
bűnbánóan meg is térhetsz,
de később virágba szökken benned
a hitetlenség.
Most még szenvedő arcod látod,
a hiány mélyülő árkait,
az egybefutó könnycseppeket.
Aztán felszárad a fájdalom,
megtanulsz újra nevetni,
s ha eléd vet egy óvatlan pillanat,
megkérdezed: mi van veled,
s azt is megérted,
amit nem tudok elmondani.
Gyurkovics Tibor : Ne sírj!
Tudod,
hogy mind meghal az ember.
Ki kell bírni, ha szeretünk, ha nem.
Van, ami megtörténik egyszer,
van, ami sohasem.
Szabolcsi Zsóka :Kezedben alszik...
Kezedben alszik még napom,
kezemben őrzöm illatod.
Holnapról álmodik szobám,
s bekopognak a tegnapok.
Ködöt termett reggel a tél,
zúzmarát szült a pillanat.
Húzd magadra álomlepled,
örülj, hogy ennyi megmaradt.
Dsida Jenő: Csak egy..
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki felfogja sóhajtásimat,
Csak egy van, aki örökre a régi,
Csak egy van, aki titkon megsirat;
Ki csókot adott, mikor nem is kértem,
És hozzám szól csak egyre, hangtalan,
Csak egy van, aki imádkozik értem -
És az is olyan nagyon messze van!
Kassák Lajos : Sírfeliratom
Éltem bár nem akarták hogy éljek.
Dolgoztam bár nem hagyták hogy dolgozzam.
Meghaltam. Mi mást tehettem volna.
Bocsássátok meg minden jóságomat.
Kun Magdolna :Holdkönnyek
Megtörölte szemét a hold,
és vele könnyeztek a csillagok,
lélekharang zúgta lenn a földön,
most már ne sírjatok,
jól vagyok…
Szemébe néztem és elnevettem magam. Mindez már nem lehet komoly többé! - gondoltam. Bizonyos idő elteltével nem lehet emberek között semmit "rendbe hozni" e reménytelen igazságot megértettem, abban a pillanatban, amikor ott ültünk a kőpadon. Az ember él, s toldozgatja, javítja, építi, majd néha elrontja az életét; de idő multával észreveszi, hogy az egész, úgy, ahogy hibából és véletlenségből összeállott, másíthatatlan. Lajos itt már nem tehet semmit. Mikor valaki felbukkan a múltból, érzelmes hangon bejelenti, hogy "mindent" rendbe akar hozni, csak sajnálni és nevetni kell szándékán; az idő már "rendbe hozott" mindent, azon a különös módon, az egyetlen lehetséges elintézés módján.
/Márai Sándor Eszter hagyatéka/
És írja meg, hogy nagyon hosszú volt a tél, de most már vége van, és a juhok is bárányoznak már, és... és írja meg, hogy én is várom már, hogy visszajöjjön onnét... és hogy... lehet, hogy ott minden sokkal szebb, mint itt, de itt most már tavasz van, ezt írja meg, hogy tavasz van, és... a virágokról írjon neki, meg a madarakról, meg hogy este... írja meg, hogy egy kis ökörszem fészket rakott a tűzifa között, és máshonnan kell vegyem a fát, és hogy már csak ő hiányzik egyedül... ezt írja meg, Birtalan bácsi.
Hogy már csak Ő hiányzik egyedül.
/Wass Albert/
Megtaláltalak, fogom a kezed.
Nem űz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogy két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.
Pankovits Róbert
Én azt hiszem, nem a szememmel imádlak, az tudja, hogy hibád mily rengeteg
Szívemnek jó, mit néma társa megvet, a látvány ellenére az szeret.
William Shakespeare
Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet, mely útra kelt és felkutatta a tied. Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem. Én veled leszek, te leszel a mindenem.
Johann Wolfgang von Goethe
Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké és holtomiglan.
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni.
Stendhal
Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.
Latinovits Zoltán
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.
Gabriel García Márquez
Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.
Michail Prisrin
Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt,
Mint Nap havat, amit magába olvaszt.
József Attila
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.
József Attila
Sem vagyon, sem ember nem számít. Csak a szeretet. Annak is az a fajtája, amit Te adsz.
M. Daree
Engedj közelebb, engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet!
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad!
Republic
Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak,
tömd be fülem: én hallom hangtalan szád,
lábatlanul is elkúszom utánad,
és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád.
Rainer Maria Rilke
Égess el! Kéjes tűzhalálra vágyom.
Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem.
Hadd égjen a pogány, ki a halálon
Túl sem hisz másban, csak a szerelemben.
Reviczky Gyula
"...a Szeretet, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és idön.
Mindegy, hol, vagy mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek.
Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged.
Elég, ha megpillantalak a vonatablakban.
Vagy még annyi se kell...Csak tudni, hogy vagy. "
(Müller Péter)