Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Én szeretem Müller Pétert,de ez akkora egy baromság.
Barátom csak az lehet, aki a legmélyebb szinten együtt rezeg velem. Mert ez több mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat. Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna, s ezért a barátom számomra világon a legismerősebb ember.
Müller Péter
A szeretet két ember között azt jelenti, hogy a másik öröme, jó érzései (...) fontosabb, mint az enyém. A szeretet lemondást jelent az önző, egocentrikus életvitelről. A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet - ha már megszűnt is - visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van.
"A türelem olyan fa, melynek keserű a gyökere, de édes a gyümölcse."
"Nem hiszek a csillagokban.Kivéve azokat,melyekre föl tudok nézni és látom őket."
Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
Könnyen ítélkezünk mások felett, de ha jobban belegondolnánk, hogy emberek mit miért tesznek talán még meg is érthetnénk őket. Ha átgondolnánk vajon mi "az adott helyzetben" mit tennénk talán nem ítélkeznénk. Mindenki hibázik és mindenkinek a saját hibáját kéne értékelnie és nem a másik életével foglalkozni és talán a világ is jobb lehetne amiben élünk. Sokszor őrültséget kell tennünk ahhoz, hogy boldogok lehessünk. És sajnos nem élhetjük le úgy az életünket, hogy ne okoznánk fájdalmat másoknak, még ha nem is szándékosan. Nincs olyan ember a földön, aki tökéletes lenne!!!!És mielőtt mások felett ítélkezel kérdezd meg magadtól, hogy van-e jogod bárkit is bírálni!
Ne félj!
Nincs mitől. Az élet gyönyörű.
Ne higgy a média hipnotikus hazugságáradatának, amely figyelmedet az élet sötét oldalára irányítja.
Higgy inkább a hópelyhek táncának, a madarak dalának, a kiskutyák minden pillanatos életünneplésének, a gyermekek mosolyának... Annyi mindennek hihetünk, annyi mindenben bízhatunk.
A valóság az, ami gondolataink útján kitárul előttünk!
Nem érdekel, hogyan és miért jöttél az életembe, csak az volt a fontos, hogy jöttél. Nem emlékszem már, mi mindenben vétkeztem, de arra igen, mit tettem helyesen. Emlékszem rád. Te adtál értelmet az életemnek, te tetted különlegessé.
Becca Fitzpatrick
"A remény meglátja a láthatatlant, megérzi a megfoghatatlant, és eléri a lehetetlent!
Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei.
(Paulo Coelho)
Nem az a boldog akinek tökéletes az élete,
hanem az aki az apró dolgoknak is tud örülni.
A boldogság az élet apró dolgaiban rejlik. Egy mosolyban, egy ölelésben. Aki erre nem figyel, annak számára láthatatlan marad.
„Bár minden ember az lenne, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem!”
/ William Shakespeare /
"Aki szárnyatlanul él a viharos, ködszürke Időben, nem tehet mást, mint vár - várja a jobb világot, s a partot.
Így élünk.
Jó azoknak, akik várni tudnak még - mert sokan már nem is várnak, egyáltalán.
És azoknak, jaj!
Ez a várakozás nem vallásos, hanem örök emberi tulajdonság. Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is. És ami hiányzik, az - figyeld meg - mindig a legfontosabb.
Arccal a jövőnk felé nézünk, és bízunk benne - ha tudunk még bizakodni! -, hogy hátha ott... ott talán jobb lesz.
Elvesztettük a bentet, a szívünk boldog közepét - azóta csakis kívülre és előre tudunk nézni.
A Most sohasem igazán jó, csak a Lesz.
Talán..."
/ Müller Péter: Gondviselés /
"Mást teszünk, mint amit mondunk, mást mondunk, mint amit gondolunk, és mást érzünk, mint amit józan eszünkkel tudunk... És hogy ezek a lelki rétegek szétcsúsztak bennünk, mint egy vulkán fölött a talaj, arról fogalmunk sincs."
/ Müller Péter /
Amikor a lelked mélyén élő szelíd bárányt sikerül összebékéltetned az ott tomboló vad oroszlánnal, akkor képessé leszel arra, hogy elfogadd,
és valóban megszeresd önmagad.
Csak így válhatsz a megbocsátás gyógyító eszközévé.
/Simon András/
Ellenségről ritkábban derül ki, hogy barát, mint fordítva.
A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.
Igaz barát az, aki akkor jön be az ajtón, amikor mindenki más kimegy.
Sajnos nem mindig válnak valóra az álmaink, viszont az igaz barátaink mindig mellettünk állnak, hogy kijózanítsanak.
Lényed által. Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által művelted ezt. S talán épp ez a barátság lényege.
Tapasztalatom szerint érdemes minden funkcióra más barátot tartani - az egyikkel kirándulni jó, mert bírja a strapát, a másikkal kulturálódni, mert minden múzeumban előre köszönnek neki, a harmadikkal vásárolni, mert hihetetlenül képben van a leárazásokkal kapcsolatban...
Egyik legkedvesebb barátom, John, ha felhív, mindig megkérdezi, alkalmas-e nekem az időpont a beszélgetésre. Ha azt mondom , "nem", egy cseppet sem sértődik meg, sőt, mivel a barátom, elvárja, hogy inkább őszinte legyek, semmint a vonal másik végén "érvénytelenkedjek", és alig várjam, hogy letegye. Ennek a gesztusnak óriási előnyei vannak mindkettőnk számára: egyik, hogy amikor John hív, én soha nem rejtőzöm az üzenetrögzítő mögé, hanem mindig felveszem a kagylót, hisz tudom, hogy nem azonnal várja hosszas és osztatlan figyelmemet. Másik, hogy nem hazudunk egymásnak. Harmadik, hogy amikor viszont lehetőségem van rá, készséggel hallgatom őt meg, és örömmel halmozom el minden figyelmemmel, empátiámmal és lelki segítségemmel.
Gyönyörűen mondta valaki, hogy barátja az ő "lelke fele". Én is úgy éreztem; lelkem az övével egybeforrva egy lélek volt két testben. S talán azért irtóztam tovább élni, mert nem akartam fél-életet; s azért féltem meghalni, nehogy, akit annyira szerettem, velem és bennem egészen meghaljon.
Furcsa az élet. Ahogy összehoz két embert itt meg amott, mintha csak véletlen lenne, s aztán egymáshoz láncolja őket a barátság láthatatlan erejével.
Talán valóban születnek néha örök és megbonthatatlan kapcsolatok. Egyesek tényleg rátalálnak arra az emberre, aki jóban-rosszban kitart mellettük. Ez az ember lehet, hogy egy házastárs, és ünnepelheted őt álomesküvővel, de az is lehetséges, hogy az az ember, akire egy életen át számíthatsz, az az ember, aki igazán ismer, talán még jobban ismer, mint te önmagadat. Ő nem más, mint az az ember, aki melletted volt gyerekkorod óta.
A barát az egyetlen személy, aki ki tudja javítani a hibáidat - de van annyi esze, hogy meg sem próbálja.
A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál.
Pam Brown
Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.
Pam Brown
A barát egy zsák naranccsal, egy épp neked való krimivel és egy nagy csokor virággal állít be, amikor influenzás vagy. Azután beteszi a virágot egy vázába, készít neked egy forró italt, elmosogat helyetted - majd elmegy.
Pam Brown
További ajánlott fórumok: