Kedvenc idézetek (beszélgetés)
„A szerelem és a könny édestestvér,
nincs olyan szerelem, mely egy könnyet sem ér.
Aki sohasem sírt az sohasem szeretett,
mert a szerelem és a könny,
egy napon született.”
,,Bírnod kell,akkor is amikor mindenki bánt,
Bírnod kell,ha az élet Téged meggyaláz,
Ne add fel,ha minden kötél szakad,
Hinned kell,csak légy Te mindig önmagad...."
Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"
A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot.
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.
|Müller Péter|
Tanulj mások hibáiból.
Nem élsz oly sokáig, hogy mindent saját hibáidból tanulhass meg.
„Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni.”
Kurt Tepperwein
Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd.
Aki nem dicsekszik - sikeres lesz.
Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek.
Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.
/kínai bölcsesség/
Mikor messze jársz,
Folyton erre gondolok:
Bár nem vagy itt,
Érzem velem vagy.
Arcod a távolban lebeg,
Emléked soha el nem hagy.
Mikor velem vagy,
Ezt kellene mondanom:
Mosolyoddal erőt adsz,
Szebbé teszed napjaim.
Lelkemnek nyugalmat nyújtasz,
Ha meglátlak kitárom karjaim.
Válladon helyet hagysz fejemnek,
Bánatban együtt sirsz velem.
Ekkor még ha nem is mondom:
Köszönöm hogy vagy nekem!
Barát az, akire akkor is vágyódsz
Amikor egyedül szeretnél lenni.
Ha az összes barátom leugrik egy hídról,
Én nem ugrom velük.
Lent várok, hogy elkaphassam őket!
A barátok olyanok, mint a fénylő csillagok,
Van, hogy nem látod őket,
De tudod, hogy mindig ott lesznek veled
A barátság egy selyemfonal.
Amely könnyen elszakadhat,
Összekötni ugyan lehet,
De a csomó örökre ott marad.
A legszebb virág is lehervad,
De az igazi barátság örökre megmarad.
„A bizalom az egyetlen út
Egy másik ember szívébe.
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
Ha már mindennek vége.
A bizalom egy fájdalmas érzés,
Mert bízni csak szeretve tudunk.
S e szeretetben a legszebb az,
Ha a másiktól bizalmat kapunk.”
Nem ismertél, Én sem ismertelek,
A sors keze mégis összehozott minket,
Találkozásunk véletlen volt csupán,
Egy gyönyörű nyári éjszakán.
Akkor még nem tudtam mi a szerelem,
S a szomorúságot csak hírből ismertem.
Most már tudom mi a bánat,
Álmatlan éjszakán zokogni utánad!
természetben mindenben a szolgálat vágya él. A szél szolgál, a víz szolgál. Ha fát találsz, ültesd el magad! Ha hibát találsz, javítsd ki magad! Ha olyan feladatot, amit mindenki kikerül, vállald föl magad! Öröm jónak és egészségesnek lenni, ám még nagyobb öröm szolgálni tudni. Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érdem! Az apró szolgálat öröme is létezik, például amikor meglocsolod a kertet, rendet raksz a könyvek közt, vagy megfésülöd egy kislány kócos haját. Ne hidd tévesen, hogy szolgálni kis emberek dolga! Az életet és fényt adó Isten is szolgál, s joggal hívhatnánk akár úgy: Ő, AKI SZOLGÁL. Naponta néz kezünkre, s kérdezi: - Szolgáltál-e már ma? Kit? Egy fát? Barátot? Szerettedet? Köszönöm, hogy megengeded, hogy szolgáljalak."
GABRIELLA MISTRAL: SZOLGÁLAT