Idős nénik a buszon. (beszélgetés)

Pici volt még a lányom, talán 4 éves. Véletlenül rálépett egy néni lábára, aki elkezdett hangosan méltatlankodni. Én hallottam, hogy a gyerek bocsánatot kért, de a néni nem hallotta.

Én gyorsan bocsánatot kértem, majd szépen nyugodtan megmagyaráztam a gyereknek, hogy én hallottam, hogy ő bocsánatot kért, de a néni nem hallotta. Őneki csak fájt a lába és azért lett mérges. Ezért kell, ha valakitől bocsánatot kérünk, a szemébe nézni és hangosan, érthetően bocsánatot kérni.

A néni ettől már kezdett olvadozni, de véletlenül ugyanott szálltunk le. A kicsi lányom megállt, szembefordult vele, és a néni szemébe nézve (mert ő persze lenézett, mit akar a gyerek) hangosan elismételte: Bocsánatot kérek! (Pedig erre már nem én kértem.)

A néni ekkor végképp elolvadott. :D

Jaj én nem magamnak kérem a helyet, hanem másnak: anyukának gyerekkel, idős, beteg embernek... Persze, hogy nem derogál.

Ha már szólni kell, mert nem veszik észre magukat (illetve a másikat)

De most, hogy így mondod, ha idős lennék és fájna a lábam, akkor magamnak is kérnék helyet, lehet.

😀 a tetőtől talpig végigmérésért majd mozdulatlanságért megérdemelte, bár nem vagyok az erőszak híve.

Van az a gyilkos mosoly ... :)

Persze, igazad van, udvariasan lehet szólni, nem kell bántani a másik embert.

De manapság már egy szimpla köszönöm is sokszor nehézséget okoz.

Például bevásárolva megyek haza, cipekedek. Szemben jön két fiatal, elvárják, hogy én térjek ki. Erre sem tanították meg őket, hogy nem a cipekedő tér ki a teher nélkül közlekedő útjából. Na, mindegy, kitérek.

De egy köszönöm nem fér ki a szájukon. Természetesnek veszik, hogy utat engedek nekik. Ők persze nem húzódnak félre egy centit sem.

Ha neked nem derogált, akkor szerintem egy idős ember is megteheti.

Meg az ugye elvárás, hogy a kismama magyarázza meg, hogy azért nem áll fel, mert terhes és rosszul van, de az, hogy egy idős megkérjen valakit, hogy adja át a helyét, mert fáj a lába, azt már nem.

Bocsánat, tényleg felhúztam magam egy kicsit. :-S

Nekem is alapvető, de szerintem az időseket se arra nevelték, hogy ha szükségük van valamire, akkor azért bántani kell másokat akár szóban, akár tettlegesen.

Azon sajnos nem tudok változtatni, hogy más mire neveli a gyerekét. Én abba a korosztályba tartozom, akinek még tanították ezt és el is magyarázták, hogy miért. Viszont az én korosztályomban már nagyon sokan nem tanítják erre a gyereküket. Nem tudom idő közben hol ment félre a dolog.

Nekem helyzettől függetlenül is vesszőparipám a "kérés" kérdése. Nagyon elfelejtették ezt is az emberek. Ha valaki olyat csinál, ami nem tetszik, lehet azt szépen is jelezni, nem kell egyből a fejét venni.

A férjem jut az eszembe, busszal mentünk valahova. Én elég nagy pocakkal, várandósan.

Egy fiatal srác ül, néz ki az ablakon. Illetve ahogy megálltam mellette, felém fordult, jól megnézett magának bokától fejtetőig és vissza, majd újra az ablak felé fordult.

Igen ám, de ekkor odaért hozzánk a férjem is, aki addig a jegyeinket kezelte. Megmarkolta a srác hacukáját és megemelte az ülésben. És megkérdezte: Fiam, voltál te már terhes?

A srác, hebegve: nem, nem...

- Hát ha nem adod át a terhes feleségemnek a helyet, akkor nagyon hamar az leszel!

Átadta.

Mióta az anyukák nem beszélgetnek a gyerekeikkel. Mostanában azt látom, hogy nem beszélnek velük, nem magyaráznak nekik. Sajnos.

Sőt, azt mondja sok fiatal anyuka - munkahelyen, kolléganő pl. - hogy minek mondjam neki, kicsi még, úgyse érti.

Hiába mondom, hogy attól, hogy még nem beszél a gyerek, attól mindent ért, nem hülye. Ráadásul előbb elkezd beszélni, ha sokat beszélnek hozzá.

még a télen volt a 6-os villamoson,

nyugati-wesselényi 3 megálló,leültem,

felszált egy anyuka az oktogonnál 3-kicsi gyerekkel babakocsi kismotor totyogós kisgyerek,

senki felnem állt,hogy segitsen,

én ültettem a helyemre a gyerekeket,elne essenek a villamoson,

hová lett az emberség???

Ne legyél már ilyen mérges :-) Szerintem meg alapvetésnek kellene lennie, hogy ha látom, hogy egy idős, fájdalmasan járó ember áll meg mellettem, felállok és átadom a helyemet kérés nélkül.

Legalábbis nekem alapvető, és így is szoktam tenni.

Ja, és akkor a terhes se várja el senkitől, meg a pici gyerekkel utazó se? Kérje? És ha nem adja át, járjon ülésről ülésre, végig, míg végre valaki átadja?

Ilyen a világ? Ilyenné teszik azok, akik nem nevelik a gyerekeiket udvariasságra. Sajnos, már ők sem voltak nevelve megfelelően.

Nincsenek az idősek elszállva maguktól. Köztük is van goromba meg bunkó meg vannak kedvesek, aranyosak is.

De igenis, hogy kérnie kell, ha maguktól nem adják át!

Azért az idősek se szálljanak el annyira maguktól! Ez egy udvariassági forma, ami ma már kihalófélben van. Senkinek nem jár alanyi jogon az ülés!

Ez van manapság. Vagy alkalmazkodnak ehhez az idősek is vagy állnak vagy mehet a veszekedés. Nem tudom ez miért jobb, mint megkérni valakit.

Kivéve, ha kicsi korától megszokta, mert az anyja ölbe veszi és meg is mondja, hogy miért.

A nevelés nagyon korán kezdődik.

Mióta érv, hogy a gyerek hisztizik?

Lehet, hogy nem találkoztál hasonló helyzettel. Igenis felháborító molesztálni egy kismamát azért, hogy két pletykálós kedvű egymás mellé ülhessen. Mindezt azért, mert mellette volt hely. Ha elolvasod, a végén a sofőr hallgattatta el őket.

Igen, vannak bajok idősekkel, de a fiatalokkal is. Én például nem várom el, hogy átadják a helyet nekem. Szerencsére még bírok állni hosszasan. De amikor azt láttam, hogy két botjára ülve utazott idős ember a fiatalokkal tömött buszon, sőt az 4-5 éves unokámmal utaztam a busz lépcsőjén és senkinek eszébe sem jutott felállni, no comment.

Pár megálló állva is lehet edzés:-) Kibírtad volna, hidd el.

Fájdalmaid nem voltak, míg egy idősnek meg lehetnek erős fájdalmai. Az sokkal rosszabb, de majd megtapasztalod. Ha megéred.

Valószínű, hogy ölben nem maradna meg a gyerek, hisztizne vagy cirkuszolna, hogy ő egyedül szeretne ülni.

Így aztán anyuka inkább áll, csak hogy nyugi legyen.

Már ne haragudj de igenis lehet fáradt egy tini is. Nem kell kategórizálni. Lehet fitt a 70 éves is és lehet rozoga a 20 éves is...sőt a terhes lány is megérdemli hogy leüljon.

En annak idején 16 évesen úgy aludtam el a metrón mint a huzat. Mert iskolában voltam 7 órát. Utaztam 2 órá. Edzettem 2 órát. És még a taskáim is nyomták a 7-8 kilót. Szóval nem, nem adtam volna át a helyemet valószínűleg senkinek.

Már ne haragudj de igenis lehet fáradt egy tini is. Nem kell kategórizálni. Lehet fitt a 70 éves is és lehet rozoga a 20 éves is...sőt a terhes lány is megérdemli hogy leüljon.

En annak idején 16 évesen úgy aludtam el a metrón mint a huzat. Mert iskolában voltam 7 órát. Utaztam 2 órát. Értettem 2 órát. És még a taskáim is nyomták a 7-8 kilót. Szóval nem, nem adtam volna át a helyemet valószínűleg senkinek.

Nem sajnálom én senkitől. De hidd el, sok fiatal nem a nehéz fizikai munkától fárad ki, és azért ül... főleg fiatal kis csajok.

Tisztelet a kivételnek.

Azért az látszik, ha valaki buliba megy vagy fáradtan melóból haza.

Vagy nem is a hiánya?

Én azt nem hiszem, hogy a karonülő 2-3 éves, ha az anyja felszáll vele a buszra, magától üvöltené el magát hogy HOVA FOGUNK LEÜLNIIII???

Másik:

Magam szállltam fel a buszra délután, nagy tömeggel, az akkor két és féléves fiammal. Aki szó nélkül végig tudta állni a félórát hazáig, de attól féltem, a tömeg összenyomja. Hát a karomra vettem, de nem volt könnyű, félkézzel kapaszkodni sem sikerült, inkább magam elé állítottam őt az ülések mellett, és védtem, ahogy csak tudtam.

Előttünk fiatal lány ült, aki beszélgetni kezdett egy mellette (és mellettem) álló ismerős, középkorú asszonnyal. Először megkérdezte az idősebb nőt, leülne-e. Az azt mondta, köszöni, nem, de (és ekkor hittem egy pillanatra, hogy azt fogja mondani, ezt a kisgyereket engedd előtted állni, de nem ez következett) talán vedd az öledbe a csomagomat, kicsit nehéz.