Hogyan tudnék változtatni magamon? Bennem van a hiba? Annyira magam alatt vagyok, teljesen... (beszélgetős fórum)

szó szerint elmondtam ezeket neki, amiket nektek...

én is azt mondtam, hogy 4 gyerekes családapáktól ez nem szép, hogy elutazik, erre ő azt felelte, az ő ismerősei között pedig ez a divat...mondtam érdekes nekem egy nagycsaládos ismerősöm sem ilyen...(amúgy a barátai végtelenül önző, egoista emberek, akiknek a szlogenje, hogy bármit csinál inkább, csak ne kelljen otthon lenni...úgy érzem teljesen átveszi ezt a stílust, pedig ő nem ilyen!! egyszerűen kifordult önmagából, vagy én ismertem ennyire félre, te jó ég, mert akkor nagyot hibáztam...a gyerekek előtt már egyszer beadtam a válópert, de mégis kibékültünk, utána jöttek a gyerekek...jól elszúrtam, mi???

múltkor, kb 1 hónapja, sírva mondtam neki, hogy változtassunk, mert én ezt nem bírom így tovább, szeretném, ha változtatnánk, mondtam, hogy ennek rossz vége lesz, erre ő: Jó akkor most másik pasid lesz? vagy el akarsz válni? mit fenyegetőzöl...

ez is totál rosszul esett, egyáltalán nem gondoltam ilyenre, ezt meg is mondtam neki, tök halkan, és becsuktam az ajtót. Azt hiszem ez hatásos volt, mert másnaptól látom rajta, hogy akar valamit ő is, és talán el is indult valami pozitív irányba, erre most ez az út nekem teljesen betett! Annyira kiakadtam. Ráadásul olyan ismerősével megy, akinek a felesége mellett barátnője van(ismeri is a férjem a barátnőjét,), és megkérdezte a férjemet, hogy miért nem dugja már meg a fél hivatalt, ahol ennyi nő van...NA szép, mondtam neki ma, hogy neki az hogy esne, ha a barátnőmmel elmennék külföldre, akiről tudja, hogy megcsalja a férjét és megkérdezte tőlem, hogy miért nem fekszem le a fél hivatallal, ahol ennyi jó pasi van...(most próbáltam átfordítani a dolgot). Ráadásul, ha a páromnak rosszul esne, és ezt el is mondaná, hogy ne menjek nélküle valahova, tuti meggondolnám és nem mennék...Ha nekem fontos a másik, biztos, hogy ezt megtenném érte, egy rohadt út nem lehet fontosabb, mint a párom, vagy igen? Nekem soha semmi és senki nem fontosabb, mint ő vagy az ő kérése.,(persze a gyerekeké is, de értitek)

Te szegény, hááááát, én nem adok nektek 10 évet ám!!! Az, hogy már nemegyszer megcsalt az útjai során az tuti!!!! Biztos lehetsz benne. Már nem vagy neki fontos, nagyon úgy tűnik, ezért alszik tőled külön. De te is hagyod magad, nem vívod ki magadnak a tiszteletet. Néha az én férjemre is rájön, hogy beleköt ebbe-abba, hát pár alkalom után nálam borul a bili és kikérem magamnak. 4 gyerekkel nemnagyon ugrálhatsz. Én a helyedben elkezdenék félrerakni egy számlára pénzt, hogyha elváltok legyen tartalékod. De egy olyan számlára, ahonnan válás esetén nem nyúlhatja le (tudod, felezni mindent, persze ha nincs házassági szerződésetek). Meg vetetni vele pl a nagyobbik gyerek nevére lakást, mert most olcsón lehetne... hogy legyen hová költöznöd. Albiba 4 gyerekkel nem túl jó... Már ha engedné, hogy elvidd a gyerekeket...

Hú, jól belelovalltam magam, bocsi a nem túl fényes jövőképemért! De hátha felráz téged!

Próbáld meg összeszedni magad, legyél erős, hogy ne te húzd a rövidebbet.

És egyszer beszélj vele. Mondd el neki ezeket, amiket itt leírtál. Elutazni a haverokkal egy hétre nem 4 gyerekes családapák szoktak... Mondd el neki nem vagy hülye, érzed, hogy megcsal(t). A legjobb ha leírod, úgy van időd összeszedni mindent és ő sem tud a szavadba vágni. Küldd el neki mailben. Mondd meg neki, hogy nem vagy boldog és szedje össze magát. Ha nem változik tartósan a helyzet, tényleg le kell lépned a gyerekekkel együtt, hogy rájöjjön komolyan gondolod.

Ő is akarta a gyerekeket? Nem lehet, hogy pánikol, menekül, mert ő mondjuk nem akart ennyit?

pl, ha én megyek szülőire, és elhúzódik és ő van a gyerekekkel, akkor már hív, hogy hol a fenében vagyok, mert ő ezt nem bírja! )tehetek én róla, ha a szülői tovább tart? egyszerűen totál görcsben van a gyomrom tőle, hogy mit csinálok rosszul vagy mit nem..

és a legrosszabb, hogy az utóbbi időben, mivel tőle nem kapok szeretetet vagy legalábbis csak néha(mikor már kiakadok), akkor a gyerekekkel vagyok ingerült, utána meg totál lelkiismeret furdalásom van. már az egész testem egy merő idegesség, feszültség, de ez mind a férjem miatt van.

HA ezt elmondom neki, szerinte ő azért feszült, mert én vagyok az, és minden nemlétező dolgot kitalálok, és a viselkedésem miatt már rég elhagyott volna, csak azért nem teszi, mert szeret.

Azért is kérdeztem az elején, hogy bennem van a hiba? mert akkor változnom kellene, csak azt nem tudom hogyan..

Vannak nyitva kocsmák meg szórakozó helyek, nem csak kupik, nyugi...

azért megkérdezném, hogy a kollégái a családja vagy ti, mert azért elég durva számomra, hogy nélkületek megy még külföldre is, tehát minél messzebb legyen és nem érdekli, hogy Te, Ti mit gondoltok erről!

én biztos, hogy magára hagynám egy kicsit!

a válás kizárt, nem engedne el...biztos, hogy azzal zsarolna, hogy elveszi tőlem a gyerekeket...azt meg nem élném túl

ráadásul nem is ez a célom, nekem tök fontos a család, mindig is erre vágytam, bíztam benne, hogy ő más, mint a többi pasi, ő nem olyan, vele fogok megöregedni...mondjuk lehet, hogy vele, csak totál boldogtalanul, ha ez így megy tovább.

Nálam biztos nem férne bele, hogy nélkülem járjon bulizni, meg külföldre a haverokkal. A férjem eljár focizni hetente egyszer kétszer, de utána igyekszik haza, nagyon ritka, hogy marad még sörözni, az meg belefér.

Szerintem kezdj el magaddal foglalkozni, menj el kávézni, csavarogni a barátnőkkel, ilyenkor hívj dadust. Ha a vadászat, meg a külföldi utak belefér, akkor ez is szerintem. És legyenek olyan esték, amikor apuka van egyedül a gyerkőcökkel, te pedig elmész valahová, hátha kicsit jobban átérzi a helyzetedet.

Ezen kívül fontos a kommunikáció. Mondd el neki, hogy nem érzed jól magad, min szeretnél változtatni. Lehet nincs is vele tisztában, hohy érzed magad.

Fel a fejjel, állj a sarkadra, te is ugyanolyan értékes ember vagy mint a férjed és legalább annyit dolgozhatsz a gyerekekkel. Én a helyedben megpróbálnék állást is keresni, bár négy gyerekkel tudom ez nagyon nehéz.

ezerszer megbeszéltük, akkor közli, hogy igazam van, és 2 napig tök normális, aztán valamin elpattan a dolog, egy apró beszólás, amitől vagy ő ugrik és máris kész a veszekedés, 5napja azt mondta már nem bírja, lecserél egy másikra...ezt még soha nem mondta.

Hétfőn fog elutazni 5 napra, és közöltem engem ne hívjon, ha ezt meg tudta tenni, ráadásul 10nappal ezelőtt egy családi beszélgetés közben mondta, hogy megy x helyre a haverjával, mert meghívták, majdnem leestem a székről! Hát így kell ezt megbeszélni?

olyan, mintha mindketten szeretnénk megoldani a helyzetet, de egyszerűen nem megy, most már bennem van a nagyobb hiba, mert már annyi lelki pofont kaptam, hogy nem merek nyitni, mintha valami súlyok lennének rajtam, annyira félek az újabb csalódástól, hogy már megint hülye lesz velem.

szerencsére szakmám van, 2 diplomás vagyok, most fogom elkezdeni a 3.at, neki is 2 diplomája van, illetve most csinálja ő is a 3.-at. Ő egy állami cég vezetője, attól nem félek, ha egyedül hagyna, akkor függnék tőle, mármint anyagilag el tudnám tartani magam...és a gyerekeket sem hagyná magára, nem az a fajta! Amúgy tudom nagyon hülyén hangzik, de családcentrikus, soha nem hagyná cserben a gyerekeit...és azt mondja, ezt az egészet értünk csinálja.

Ezt értem, de nekem nem fér bele az, amit az utóbbi fél vagy 1 évben már csinál.

nem akarom bezárni, mehet nyugodtan a haverjaival, csak szerintem nem illik hajnali 3-kor hazajárni. Egyáltalán mi van nyitva ilyenkor? szerintem csak a kupi...komolyan már rémképeket látok, pedig eddig nem volt bajom az alakommal, 170cm vagyok és 61kg, 4 gyerek után is mindenki dicsér, de már kezdem azt hinni, hogy egy bányarém vagyok...már semmi önbizalmam, már nem is érzem nőnek magam.

akkor ezt kell megmondani neki, nyugodtan, higgadtan! de ha nem érti, akkor ne haragudj, de kalap-kabát!

tudnál találni munkát?eltudnád tartani a 4 gyereket egyedül?

biztos, hogy nincs kapcsolata, az tuti, (legalábbis remélem:(), én alkalmi egy éjszakás kalandra gondoltam.

de nekem megszólalt a vészcsengő, amikor azzal jött haza, hogy a főnöke(ő is főnök, csak a nagyfönök) felajánlott egy új munkát neki, de hozhatja a szeretőjét is...és ezen teljesen kiakadt, hogyan mondhatnak neki ilyet. Gondolom, ha lenne, csak nem mondana neki ilyet.

Meg igazából valahol sajnálom őt is, mert azért dogozik sokat, hogy nekünk jó legyen, csak úgy érzem hogy átesett a ló túlsó oldalára, amikor már semmi sem elég. Megvan mindenünk, ami kell, nem megyünk el évente nyaralni, kit érdekel de nem kell nyomorogni, hány ember van sokkal rosszabb helyzetben mint mi, és akkor ahelyett, hogy velünk lenne, még többet dolgozik(szerintem már ez túlzás, nem vagyok az aki a kanári szigetekre akar menni nyaralni.. van mit tudom én milyen puccos helyekre) Én őt akarom visszakapni, hogy többet legyen velünk és ne másra pazarolja az energiáit

a nem foglalkozik a gyerekkel lehet kicsit erős kifejezés volt, úgy értettem nem láttam olyat, hogy pl odaül melléjük játszani, kirándulni elmegyünk, vagy ő intézi a bevásárlást és akkor elviszi magával az egyik vagy akár 2 gyereket is, meg nagyon szereti őket és ezt ki is mutatja, a gyerekek is imádják az apjukat.

csak annyira utálom, hogy amikor eljár bulizni, és kérdezik a gyerekek hol van apa, miért nincs még itthon meseolvasásra, akkor én tartom a hátam...mert persze sokat is dolgozik, és amiatt sem ér haza sokszor 8-nál előbb

Szia!

Húúúú, hát nem irigyellek, igazság szerint sajnállak, mert lehet, hogy Neked van igazad és csak bejárónőnek használ, vagy van valakije melletted. Nem tudsz valahova elmenni a gyerekekkel egy kicsit nélküle, hogy gondolkodjon? lehet, hogy akkor észbe kapna! Pakolj össze és menjetek el a nagyihoz és maradjatok ott, míg nem jön rá a lényegre. Ő akart 4 gyereket és eggyel se foglalkozik, nekem ez magas, akkor minek kellettek?

hát, változtass ezen.

Neked is van életed, nemcsak neki!!!

csak ez a nyugtalanság és szomorúság nehogy kihasson a gyerekekre...

sose sírj előttük... akár hogy is fáj

De NÉGY GYEREK, amikor az első születése után kiderült, hogy nem foglalkozik vele? :(

Nehéz erre okosat írni...

Igen, talán a babysitter, annyi aztán igazán neked is JÁR.

keresned kell valami elfoglaltságot!

menj el tanulni, vagy keress valami hobbit

mikor látja majd, hogy Neked is vannak igényeid, akkor majd jobban teper...

A gyerekeket nyugodtan bízd babysitterre, amikor Neked a programod van, és vedd teljesen természetesnek, hogy kifizeti.