Hogyan tudnék változtatni magamon? Bennem van a hiba? Annyira magam alatt vagyok, teljesen... (beszélgetős fórum)

te nagyon komolyan nyomod :)

halkan jegyzem meg, ez az az eset, mikor a nő okosabb a palinál ;)

Nem hiszem, hogy nem tud szeretni; akkor nem hajtaná magát a családjáért, már rég lelépett volna. Csak ő olyan fajta, hogy az istenért be nem vallaná; vagy csak valami nagyon gyenge pillanatában.

Hidd el tapasztalatból beszélek, kb egy példányt "fogtam ki" én is; meg kell őket nevelni, "leckéztetni", hogy észrevegye nem ő szopta a piramist. Ehhez önbizalom, önbecsülés kell; ezen a téren kell változnod/változtatnod. Az én receptem, hogy napjában vagy 6szor elismételgetem neki, hogy "játszhatod a nagyfiút, de nálam jobbat úgysem találsz". Ha sokat mondod elhiszik; ő is és te is.

nincsen nagyi...szüleimre nem számíthatok, iszonyú önző emberek(jól kifogtam mi???)a másik nagyi(anyós) pedig meghalt. Pedig ő sokszor helyre tette a fiacskája eszét, mindig megvédett...olyan bunkó voltam tegnap, úgy szégyellem magam, mert az csúszott ki a számon, ha megy vasárnap a temetőbe, akkor mesélje el az anyukájának, miket csinál mostanában és beszélje meg vele, valószínű jó nagy leszidást kapna...majdnem megölt a szemeivel...de láttam benne, hogy elgondolkodott...ezek után ma este odajött és odabújt és azt mondta, hogy nincs senkije, nem is volt, és szeret minket, ne legyek mindig ilyen morcos, válasszak egy utat, hova menjünk el kettesben...és higgyem el, hogy velem szeretne megöregedni, mert nagyon szeret.

Én persze erre is úgy reagáltam, hogy köszi, de nem akarok elutazni veled sehova, mert ha csak azért ajánlod fel, hogy ne morogjak, hogy most elmész, akkor nem kell az utad! Utálom ezt a leszarom majd lenyalom stílust...

Na ezért kérdeztem a címben is, hogy bennem van-e a hiba? én reagálom -e túl..

A helyzeted,mint a legjobb barátnőmé (ott "csak" 2 gyerek van).

Barátnőm is bevezette,hogy időnként elmegy csajos délutánokra,illetve sportolni.De nem bébiszitter vigyáz a gyerekekre,hanem a férje.Telefont kikapcsolja,oldja meg a gyerekek etetését,ha sírnak végülis az apjuk.

De sajnos semmi nem változott náluk,de legalább van 1-2 szabad délutánja.

De reméljük,nálatok másképp lesz.

Neked is jár a kikapcsolódás,fel a fejjel,több önbizalmat!Ookos,művelt nő vagy,szépen nevelsz 4 gyermeket,erre légy büszke,ne engedd,hogy a férjed aláássa az önbecsülésed!

hát ahogy a sztorit leírtad, volt itt már ütleg, menőcsávózás, ivás, utazgatás, és UTÁNA vállaltad a gyerekeket, innentől nem értem, vagy nem gondolod, hogy a megtapasztalt dolgok valahol részei egy ember jellemének?

szóval nem volt ez zsákbamacska. szerintem

Pontosan, túlságosan beleszoktál az anyaszerepbe, csak ezen kéne változtatnod, pláne hogy a férjed is támogat benne; így látna egy elégedett, boldog nőt maga mellett, ami a férfiak számára igencsak kívánatos.

Ahogy butternut is írta a rátarti cicababákra bukik a "férjed fajtája". Ez alatt szerintem nem a szó szerinti cicababákat értette, hanem azokat a nőket, akik foglalkoznak magukkal is, nem a férjüktől teszik magukat függőkké, megfelelő önbizalommal rendelkeznek ahhoz, hogy tudják hogy mennyit is érnek

nem...

én azt nem értem, hogy ezt már annyiszor megkérdeztem tőle, hogy szerintem ő nem tudja, mi az hogy szeretni valakit...pl ha a másiknak ez vagy az rosszul esik, nem csinálom meg...csak azért mert én szeretném..

de valószínű ez az egykeségéből fakad...

már bocs, de én igenis nem tartom jó dolgnak, ha valaki a gyerekeket össze vissza rángatja, szegény gyerekek nem értenének belőle semmit...nem csinálok belőlük idegroncsot, ennyire nem vagyok önző.

Ha költöznék, akkor az végleges lenne. (mint írtam, tudom milyen elköltözni és vissza 100%, a nem tudom és a döntésképtelenség a legrosszabb ilyenkor, idegtépő, én 1 év alatt a 60kg-ból 52kg-ra fogytam, nem mosolyogtam, nem is voltam magamnál. Ezt nem csinálom meg gyerekekkel...

nem én egyáltalán nem szeretem a macsó férfiakat...

és nem is akarom elhagyni...

cicababa sem vagyok, igen messze áll tőlem..amúgy meg nem fogom megjátszani magam és cicababát játszani, mert férjemnek épp arra van(lenne) igénye... max tornázni, formálni magam hajlandó vagyok, lenne is mit javítani a combomon, fenekemen, nem vagyok már 20éves...de ennyi, ha ez neki nem elég a cicababák nem itt laknak...

ja azt még nem írtam, ami talán az egyetlen esélyem pozitív értelemben: hogy meghalt az anyukája, apukáját nagyon szereti(én is szeretem az apósom, nagyon jó fej, ő néha azért megmossa a fia fejét, de neki talán 5évben 1x ha elmondom ezeket a dolgokat, nem szoktam) és tesója nincs. Amikor meghalt az anyukája 3éve, akkor azt mondta, soha nem fogja elfelejteni nekem, hogy milyen rendes voltam vele. És nekünk nincs senkije rajtunk kívül...Ebben az egyben bízok, hogy emiatt nem fog minket elhagyni, illetve abban biztos vagyok, hogy még 10évig nem fog elválni, a gyerekeit nem fogja elhagyni..

Ezért gondoltam azt, hogy nekem kellene változtatni...Meg sem mertem tőle kérdezni, hogy az egyik barátnőm elhívott sportolni, de este 7-8-ig lenne, nagyon lenne kedvem hozzá, de nálunk akkor fürdetés, altatás. Még soha nem feküdtek le nélkülem a gyereke, kívéve, ha a nagyszülőknél aludtak. Aztán kitört belőlem egy veszekedés alkalmával, hogy ezt szeretném, de még megkérdezni sem merem, mert tuti azt mondanád, hogy nem. Erre ő totál higgadtan azt mondta, hogy menjek...annyira meglepődtem...de a mai napig nem szóltam a barátnőmnek, hogy mehetnék vele...lehet már annyira bennem van ez az anya-szerep, hogy tényleg én vagyok a hibás, hogy ki sem mozdulok? Mert azon aggódnék, hogyan adja fel a pelust, a pizsit, hogyan altatja el őket...

múltkor kislányomnak kirándulás volt az osztállyal, de szülőkkel együtt, párom maradt otthon. Mondtam neki hogy sietünk, de ha jól érzi magát a lány, akkor később jövünk, csak délután, így a délutáni altatás rá maradna. Írtam neki egy sms-t, hogy még maradnánk, és ős visszaírt, hogy nyugodtan, már mindenki alszik. Annyira jól esett, és utána ő is büszke volt, hogy simán megebédeltek, elaludtak a gyerekek...Lehet hagynom kellene többször hozzájutni az apaszerephez?

szerintem ez nem ilyen egyszerű, amennyire a te jámbor, odaadó típusod szenved tőle, ugyannyira igényled is ezt a macsóságot, nem úgy van az, hogy elhagynád a fenébe, a jelleme (úgy összképben) nagyon is bejön neked, ebben biztos vagyok

nem tudom, ennyi év után hogy lehet bekeményíteni meg játszani a rátarti, büszke cicababát (ez a másik típus, amiért ölni tudnának), szerintem sehogy, nem is illik hozzád, szóval nem tudom, milyen tanácsot lehet itt adni