Hogyan tudnék változtatni magamon? Bennem van a hiba? Annyira magam alatt vagyok, teljesen... (beszélgetős fórum)

sziasztok!

jaj el sem tudjátok képzelni mennyi erőt adtok így ismeretlenül is nekem! már attól megkönnyebbültem, hogy itt kiönthettem nektek a szívem! És még akkor is jó olvasni, ha valaki azt írja, hogy hagyjam el, vagy negatívumokat ír vagy rólam vagy a páromról. Mert elgondolkodom az összes hozzászóláson és nagyon sokat segít mindegyik!

már ettől is jobban vagyok, végre nem is bőgök! kezdésnek már nekem ez is iszonyú sok! KÖSZÖNÖM!

akkor mindjárt válaszolok is a kérdésekre

lényegében egyet értek veled. valóban nem itt van a probléma gyökere és nem fog egy csapásra megoldódni ha el jár barátnőzni, sportolni. a pasi se lesz minta férj és gondoskodó apa ettől.

DE, 15 év beidegződéseit (vagy egy élet, ha belevesszük a szüleivel való kapcsolatot is) nem lehet egyik pillanatról a másikra levetkőzni. Ha idáig úgy élte az életét, hogy mindig megfelelni akart, mindenre úgymond "engedélyt" kért, jóváhagyást várt, folyamatosan hagyta magát ellenőrizni- finom a főztöm?, jól van kivasalva az inged? stb.stb., lásd alábbi hozzászólások egyikét, a férje "elengedte", vagy rácsörgött hogy hol van már, mintha csak egy gyerek lenne- nem fog tudni megváltozni, csak apró lépéseket tehet, amitől jobban érzi majd magát és talán egyszer a sarkára is tud majd állni, egyenrangú partnerként a férjével. De itt komoly alá,-felé rendelt viszonyt látok, aminek nem sok köze van egy normálisan működő párkapcsolathoz vagy házassághoz.

Köszi!

17 nap múlva 3 éves leszek:) Már majd nem el is felejtettem.)))

Ja, hogy itt korábban is volt válás-közeli helyzet, meg elköltözés, meg pszichológus, meg el nem engedés..? Ja..

Mi az hogy nem engedett el? Hogy mi van?Én meg akkor nem engedném neki, hogy vizet igyon. Erre mit lépne? Kábé ugyanolyan hülyeség.

Szia! Ezt én írtam neked igen...és ezt nem véletlenül írtam le.Ez valóban így van,tudom,tapasztalatból mondom neked egyrészt másrészt tényleg segítő szándékkal.Csak tudod ha mondanak is nekünk valamit,de avval nem dolgozunk,akkor kitehetjük az ablakba.Én a helyedbe nagyon sok mindent átértékelnék,lecsupszítanék és próbálnám tárgyilagosan látni.

Érdekes amit ap apukádról,anyukádról írtál....mintha ugyanazt a mintát élnéd.Ott is számtalan méltatlan helyzetben voltatok és anyukád nem tudott lépni...Vajon neked is tényleg ez az egyetlen utad az életben?

Még nem volt türelmem végig olvasni az egészet. De azt nem értem, h miért gondolja bárki, hogy csajos napok kellenek? Attól még kettőjük közelebb kerül egymáshoz? Vagy a pasi leül játszani a gyerekekkel.

Az a baj, hogy már úgy összezavarodtál az elmúlt időszak miatt, hogy tényleg magad sem tudod ,hogy igazad van -e stb. Pedig igazad van.

Sok jó kapcsolatot látok, és ahol a pasi egyedül megy el haverokkal, az egész biztos, h rossz kapcsolat. Ne értsd félre, de ez meg hogy van? Ö nem a feleségével érzi jól magát?! Hát a külföldről már nem is beszélek. Az más lenne, ha munka miatt kéne mennie. Na de nyaralni haevorrakl. Kábé a válási papírokkal vártam volna haza!!!!! Ez biztos. Túl sokat megengedsz neki. Állj a sarkadra. És ne "barátnős programokkal" próbáld elterelni a problémáról a saját figyelmed. Meg hát gondolom, barátnő se sok van, azok is - ahogy írtad - gyes-es anyukák.

Figyelj, igaza van a pasinak. Ha veled meg lehet csinálni....!!! Hát naná, hogy megteszi. És egyre inkább megfogja...!!! Nője pedig tuti volt már. Gondolod, ha azt meg meri tenni, hogy lelép haverokkal külföldre... akkor nőzni nem mer? Vagy gondolod, mindig este 8-ig dolgozik (mármint amikor akkor ér haza, értem ,h ez nem mindennap van így).

Simán hagyod, hogy az legyen, amit ő aakr. Azzal nem is lenne baj, ha egy lenne a cél!! De ne haragudj, mi az, hogy nem ül le játszani azzal a sok gyerekkel.....És ezt te hagyod? És még szültél még többet??

Meg mi az, hogy tűröd, hogy már hónapok óta külön szobában alszik.... de azért szexre kapható vagy.... vagy legalábbis jól felfogott érdekedben rendelkezésre állsz.... Hát ne haragudj.... Azt mondanám, hogy ja, velem nem akarsz aludni ,de szexre jó vagyok? mi van, talán nem bírod a szagomat? Szóval ez elég megalázó! Hol itt a közelség, az intimitás? Az én férjem állandóan igényli, hogy esténként hozzábújjak!!!!

Azért nem hiszem, hogy négy gyereket saját fizetésből el tudnál tartani. Meg hát ki akar elmenni dolgozni négy gyerek mellett. Én értem, és nagyon helyes, hogy te nem a gyerekekkel akarsz kevesebbet lenin -ezért nem jó, ha valaki azt mondja, menj el dolgozni.... azzal semmi nem oldódik meg... csak a saját nyakadra veszel még több gondot... ugyanis a gyerekkel ki fog tanulni? stb., stb. nyilván a gyerekek nem láthatják kárát.

Szóval tedd helyre a pasit, mert még az se jön a kezemre, hogy azt írjam, h a "férjed", mert nem sok közötök van egymáshoz a szexen kívül.

:) igen, mikor kicsik, akkor szerintem is a havi egy nap okés , de nálunk már nagyok a fiúk, így mára már szépen kialakult, hogy a csütörtök a "pasis-nap", a péntek az "Anya nap", szombat a "közös", a többi pedig a családdal együtt :)

és érdekes hogy milyen hamar meg lehet szokni, pl. csütörtökönként mikor a párom nem jön rögtön munka után haza, már a gyerekek is mondják, hogy "ja, ma pasis nap van, holnap ugye te mész a csajokkal? " :) :)

Őszintén remélem hogy sikerülni fog és helyre rázódtok :) És igaza van a pszichiáterednek, sokszor beleesünk abba a hibába, hogy rózsaszín ködön keresztül látjuk a kapcsolatot. Tudom miről beszélek, mert én is egy 15 éves házasságból léptem ki, hasonló gondokkal küzdve mint most te. De egy reggel arra ébredtem, hogy ott visszhangzik a fejemben a kérdés: "Így akarsz még 40 évet leélni????" A válasz "nem" volt, megpróbáltam tudatosan odafigyelni, megbeszélni, javítani, helyre hozni de az exemmel nem lehetett. Utólag azt mondom jobb is, mert azóta van egy tünemény párom, aki megad mindent amit hiányoltam a házasságból és még annál is többet. Igaz én is sokat tanultam, fejlődtem, teszek a mai napig, hogy harmonikus legyen, maradjon a kapcsolatunk. Tanulva az előzőekből, mi most megbeszéltük mit várunk egymástól, hogy képzeljük el a közös jövőt stb.stb. Például azt is, hogy vannak "szabadnapok"

Lehet hogy viccesnek fog tűnni amit most írok, de hidd el működik:

ki kell jelölni mindkettőtöknek úgymond "szabadnapokat" amikor mindenki azt csinál ami a kedvére való, oda megy ahova szeretne. (itt most nem egy nyitott/félre lépős dolgot kell elképzelni;)))

Vagy ha nincs kedve elmenni és otthon is maradna, akkor sem a családdal, gyerekekkel foglalkozik, nem főz-mos-takarít, hanem elvonul a fürdőszobába egy kis home-wellnessre, vagy simán begubózik egy könyvvel és magára csukja az ajtót. És ezt be kell tartani még ha piros hó esik akkor is! Nem könnyű, mert sajnos hajlamosak vagyunk "ugrani", ha a párunk vagy a gyerek szól, de ilyenkor én azt szoktam mondani (ha otthon vagyok és nem Ötyézünk a csajokkal) hogy ma "Anya-nap" van, most nem érek rá, oldjátok meg. Ez lehet hetente egy nap, vagy kezdetben havonta, de LEGYEN! mert senki se tud örökké pörögni, odafigyelni, megfelelni. ha kitartó és következetes vagy, egy idő után, a párod is és a gyerekek is megszokják és tiszteletben fogják tartani ezeket az "Anya-napokat" :)

mert a férj eddig nem volt megértő és nem mehettem sehova...ha véletlenül elengedett, jött 1 óra múlva a telefon, hogy hol a fenében vagyok...

szóval arról eddig szó sem volt, hogy ő szívesen elengedne..

Viszont, ma is átrágtuk még egyszer és megbeszéltük, hogy nekem is szükségem van kikapcsolódásra ez így nem mehet tovább, teljesen el vagyok zárva a külvilágtól.(szó szerint). Szóval el fogok járni sportolni, és szórakozni. És ketten is elmegyünk többször ide-oda. Nagyon bizakodó vagyok, remélem sikerülni fog.

Valaki írta, hogy sokszor egy kapcsolatban azt is gyászoljuk, ami nem is volt soha benne, csak bele képzeltük, ez biztos így van, mikor el akartam válni annyira kiborultam, hogy pszichiáternél kötöttem ki, aki pont ezt mondta.

15éves korunk óta együtt vagyunk...15évesen jöttünk össze, én 3 hónap múlva szakítottam, mert nem bízott meg bennem és megölt a féltékenységével, de utána nagyon hiányzott és 16évesen ismét összejöttünk. Igazából az a baj(om), hogy a szüleim, főleg az apukám nagyon szigorú volt velünk, az egész családdal, mindennaposak voltak a kiabálások, szinte terrorizált minket(meg is vert sokszor, még 15-16évesen is, pedig "minta-gyerek" voltam..). Valószínű egyszerűen menekültem ebbe a kapcsolatba és kapaszkodtam a férjembe, ahonnan a szeretet kaphattam(sajnos anyukámnak nem volt ereje hogy a gyerekei mellé álljon, vagy elváljon). De ő volt az, aki jobban feleségül akart venni...

valahol egyébként elég érdekes a kapcsolatunk, mert neki is lett volna lehetősége simán mással élni, mégsem teszi, tipikusan a se vele se nélküle kapcsolat.

Nem mondunk mást, sőt nagyon is hasonló, csak lehet hogy másképp fogalmaztuk meg :)

"A párkapcsolat attól működik jól, ha a két egyén kiegészíti egymást, nem feladva az EGYÉNISÉGET. A kapcsolat egy adok-kapok játék, egyenlő mértékben, szeretetet, odafigyelést, tiszteletet, megértést. Ha valahol megbillen a mérleg serpenyője, le kell(ene) ülni, felnőtt emberek módja megbeszélni, megpróbálni helyreállítani az egyensúlyt."

De ehhez az embernek tisztában kell lennie először saját magával, mielőtt másban keresné a hibákat.

Igazad van abban, hogy ők már egy család és valamiért összekötötték az életüket, gyerekeik vannak, van a "mi" ketten, de ez nem azt jelenti hogy önálló lényként már megszűnnek létezni, hanem hogy kiegészítve egymást alkotnak egy egységet. így bele kellene hogy férjen a buli a haverokkal, de ugyanúgy egy ÖTYE is a csajokkal :) csak ugye ezt akarni is kell, mármint kimozdulni otthonról és ha a férj is megértő, baby sitter is van, akkor nem értem hol a bibi, miért nem teszi meg?

Itt ezen csúsznak el a kapcsolatok; amikor a nő, aki saját magát zárja négy fal közé (mert ahogy írta a férje könnyen venné ha ő is élné az életét) és kesereg, hogy mi az Ő saját célja, igénye, mit szeretne, mit vár el. Ezzel az a gond, hogy ők már család innentől nincs te meg én, hanem mi vagyunk. Nem azt mondom, hogy adja fel önmagát; sőt én biztattam lentebb, hogy önismeret, önbecsülés és szórakozás, neki is jár annyi kikapcsolódás, mint a férjének.

Itt nem ellenség a férj, ő megtesz mindent a családjáért, nem kocsmába jár, nem szórja a pénzt, nem üti a családot, nem csajozik; egyszerűen csak fáradt, ingerült ezért viselkedik így. Erre tesz rá a fórumindító azzal, hogy ha a pasi közeledne felé akkor "rácsapja az ajtót" daccból.

Figyelembe kell venni a pasi igényeit, elvárásait is, hogy mondjuk 10 óra munka után lehet nem egy duzzogó, hisztis, megkeseredett feleségre kíváncsi. Mert ha ez várja otthon nap, mint nap elhiszem, hogy fonotsabb munka után elugrani valahova a haverokkal, mint haza sietni.

Ahogy a mandulafa írta a férje abszolút jól reagált arra, hogy ő el akart járni a barátnőjével edzeni/tornázni, szívesen otthon maradt volna a gyerekekkel. Nem a pasi köti őt gúzsba, megteszi ezt ő maga.