Hogyan tudnék változtatni magamon? Bennem van a hiba? Annyira magam alatt vagyok, teljesen... (beszélgetés)

nem, hanem megvártam míg elmegy dolgozni, pakoltam és tipliztem egy barátnőmhöz, számot cseréltem és ennyi!

nem talált meg, mert munkát is váltottam

Amiket írtál arra a totális lelki terror jó megfogalmazás.

A házasságotokat azért nem tudjátok megjavítani, mert neki így jó ahogy van és eszében sincs változtatni.

ez az nem kell veszekedni; ezek a macsó-pasik nagyon könnyen megleckéztethetők, a nagy macsóság mögött sebezhetőség van, amikor érezteted vele, hogy nem mindig ő diktál.

A 4 gyerek a nehezített pálya, ezt belátom, de a kesergéssel nem segítesz semmin, a gyerekeknek sem lesz jobb, mert ahogy írtad ettől ingerültebb vagy.

Nem azt mondtam, hogy el kell költözni, csak észrevetetni magadat is, hogy vannak igényeid/igényeitek.

Én nem látom -mert nem is vagyok igaz benne- ilyen sötéten a dolgokat, mint ahogy te, vagy a többi hozzászóló, hogy hagyd el, meg biztos megcsal. Kb rálátásom van, hogy mekkora stressznek vannak kitéve jelenleg állami "cégnél" a vezetők. A férjed igyekszik erőn felül teljesíteni, mert ezt várják el tőle. Az hogy nélküled megy külföldi útra nem jelent semmit, egy bizonyos pozíciónál a külföldi út "elvárás". Ha pedig barátokkal teszi és te megbízol benne akkor miért baj? Pláne ha anyagilag megteheti. Erre írtam lentebb azt, hogy akkor te is szervezz be magadnak barátnős wellness hétvégét; mert ugye te nem "léphetsz meg" a gyerekek mellől csak pár napra, de annyi neked is jár

az a baj, hogy esküszöm az elmúlt 6 év egészen jól telt, tényleg semmi vita, úgy örültem, hogy hittem neki és nem váltam el. De amióta kinevezték ismét elkezdődött a rémálom...kb 4 hete majdnem megütött, mert felidegesítettem valamivel, de az utolsó pillanatban nem tette meg, komolyan már éreztem a pofont az arcomon...

Van, aki azt mondja a kapcsolatunkra, hogy a mi kapcsolatunk a totális lelki terror...de én ezt nem akarom elhinni.

Miért nem tudjuk megjavítani a házasságunkat? szerintetek ezt nem lehet?

én tényleg szeretném...

köszi, ez jól esett:)

Amikor először el akartam válni, akkor egy csomó pasi ki akart rángatni ebből, hogy olyan szép vagyok és intelligens, meg kedves és aranyos, hogy a fenébe lehetek együtt egy ilyen pasival. Komolyan nem is értettem, miről beszélnek...

a barátnőmnek múltkor elkezdtem nagy vonalakban mondani, hogy én annyira félek attól, ami felé a férjem most elindult, hogy ez az egyenes út ahhoz, hogy lecserél majd 45évesen. Teljesen kiakadt, hogy én tök hülye vagyok, mert én sokkal jobb nő vagyok nőben, mint ő pasiban. DE szerintem nem ez a lényeg...ha jön egy másik, aki el akarja venni, simán belemegy majd, még akár elválni sem akar.

Rengeteg olyan fórumot lehet olvasni, hogy nős a pasi és egyes nőket ez egyáltalán nem zavar...

a gyerekeket nem rángatom bele ilyenbe, hogy elköltözünk egy kicsit,

Ő akarta jobban a házasságot! már 18évesen eljegyzett én meg tök cikinek tartottam, hogy 18évesen gyűrű van a kezemen(egy totál jónevű gimiben, gondolhatod a tanárok is hogy néztek ránk), egyébként lehet ez a baj, hogy első szerelem...

igen láttam a jeleit, a házasságunk 1,5 évet bírt ki, az akkori főnöke nagyon rossz hatással volt rá, állandóan bulikba hívta, tök sokat ivott, teljesen megváltozott, mert (utólag elmondta) nem mert neki nemet mondani, még zöldfülű volt...

Aztán voltak más gondok is , megütött, ordíbált velem mint állat...ezt nem bírtam tovább és elköltöztem(meg kb 100x vissza), végül beadtam a válópert...aztán mégis kibékültünk, ígérte megváltozik...és így is lett, az elmúlt 6 év egész jól sikerült, szinte nem is veszekedtünk. Aztán 1 éve kinevezték főnöknek és azóta totál más megint, szerintem nem bírja a nyomást, el kellett küldenie már a fél hivatalt, játszanak felette, mint egy labdával, totál kivan, én ezt megértem, de ahelyett, hogy összetartanánk széthúzás van...

Múlt héten az egyik kolléganője megkérdezte tőle: a feleséged hogy bírja, hogy alig vagy otthon?? (jó, hogy már a kollégái is látják, csak ő nem ..), megkérdeztem, hogy mit válaszolt, és azt mondta, azt hogy rosszul. VAgyis tisztában van vele, de szerinte én vagyok az oka, mert látomásaim vannak, nem csal meg, már rég megtehette volna, de nem, és miért nem hiszem el ezt neki. Ráadásul értünk dolgozik ennyit, és ha én ezt nem értem meg, akkor hülye vagyok.

de én ezt megértem, azt nem értem meg, hogy velünk miért nem foglalkozik...

Na pont ez a hiba, a görcsösség... ha hazamegy lát egy görcsös, aggodalmaskodó, megviselt nőt... ez egy pasinak nagyon nem vonzó, nem akar mellette ücsörögni, faggatózni, hogy drágám mi is a baj.

Tanács -és egyben tapasztalat- neked is élned kell a világod (barátnők, nyaralás barátnőkkel) és minél előbb munkát keresni (ahogy ezt 4 gyerek mellett meg lehet oldani). Vegye észre hogy te nem ingyen bejárónő vagy, hanem egy teljesértékű nagybetűs NŐ, aki nem tőle függ, akinek van külön élete, akit nem lehet bebetonozni a gyerekek mellé és akit el is lehet veszíteni.

Nem akarlak elkeseríteni, de a leírtak alapján úgy látom, hogy neked már nem lesz tíz jó éved ebben a házasságban. Én biztos döntés elé állítanám. Ha megy külföldre, akkor beadod a válópert. Vagy mikor hazajön én mennék el néhány napra, oldja meg a helyzetet, hátha észhez tér. A gyerekek ki fogják bírni. Szép dolog a négy gyerek, de azért nem kell feláldozni az életedet. Egy házasságban szerintem mindkét félnek ugyanannyi joga és kötelessége kell legyen. Nálatok neki csak joga van neked meg kötelességed.

Még egy lehetőség a párterápia, nem nagyon hiszek benne, de ebben a helyzetben érdemes lenne megpróbálni.

Már a névválasztásod is jelzi, hogy milyen jó ízlésed van, ne becsüld magad alá, bármire képes lehetsz akár vele, akár nélküle.

Szia mandulafa! :)

Ne keseredj el! Ez így alakult. Nem te vagy a hibás. Szerintem már nem szeret. Az én expalim is ilyen volt. Véget is ért. Egy kérdésem lenne: melyikőtök akarta jobban a házasságot? Te erőltetted vagy ő? Ez most lehet, hogy durván hangzott.

Amiket leírtál, az alapján azt látom, hogy sajnos ő nem is kompromisszumképes.

Nekem az jön le, hogy egy totál egoistával élsz együtt. Nem akarlak álomvilágba ringatni, de nem lesztek sokáig együtt. ha meg mégis, akkor csak a "kirakat" miatt.

Egy próbát viszont megér, ha szó nélkül elmész a gyermekeiddel egy kis időre. Kitartás!

szerintem ez a macsós típus (vezető, vadászni szeret, elutazni, "férfit" játszani) sose javul meg, nem láttad ennek a jeleit a házasság előtt? nem hibáztatni akarlak, csak kérdezem...

gondolom, laktatok együtt előtte is

csak szereted, nem szúrtad el, ő meg rossz társaságban van...úgy viselkedik, mint a maffiózók, hogy bebiztosítják magukat gyerekkel, hogy a feleség ne tudjon mozdulni sehova, ne pasizzon, ők bármit csinálhatnak addig! ne haragudj, de számomra ez undorító :(

állj ki magadért, állj a sarkadra, hogy ez nem jó és kész...egyedül alszik? akkor éljen is egyedül

még csak most lesz a 2. külföldi út, az első most augusztusban volt...csak úgy érzem elindult a lejtőn, most csinálta meg a vadászvizsgát és most megy megint külföldre

Még most szeretném megállítani, mert úgy érzem kezd a tipikus milliomos házasságokra hasonlítani a dolog...apuka baromi jól elvan, extra sportok, extra hobbi, anyuci meg tűrjön, amíg sikeres lesz jó lesz anyuci is, aztán 45 évesen lehet dobni...

ettől egyébként annyira rettegek, hogy lehet ebben van a görcsösségem, emiatt nem tudok vele kedvesnek lenni...

ahelyett, hogy ha így is lesz, legalább lesz jó 10 évünk, ha dobni akar, úgyis megteszi, legalább ne veszekedve teljen a 10év...csak ezt ésszel könnyű mondani, az érzéseimmel nagyon nehéz ezt lereagálni...