Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Hogyan tudnék változtatni magamon? Bennem van a hiba? Annyira magam alatt vagyok, teljesen... fórum

Hogyan tudnék változtatni magamon? Bennem van a hiba? Annyira magam alatt vagyok, teljesen... (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9
2012. jan. 8. 11:24

Napok óta olvasgatom ezt a fórumot és a hozzászólásokat és azt látom fórumindító "segély kiáltása" valahogy nem kerül megválaszolásra "HOGYAN TUDNÉK VÁLTOZTATNI MAGAMON?" Mert szerintem itt van a kutya elásva.

Szóba került a ne túl jónak tűnő házasság, jólkereső, de mással nem törődő férj, gyerekek, anyagiak, késői hazajárás, monotónia, elhagyni, maradni, stb. stb... de ehhez miért kellene magán változtatnia? hogy még jobban megfeleljen a vélt vagy valós elvárásoknak? Azt hiszem, hogy először is saját magának kellene megfelelnie, saját maga értékeivel tisztában lennie. Nem tudjuk milyen volt a házassága előtt. Nem tudjuk hogy milyen igényekkel, elvárásokkal mentek bele a házassága, beszéltek-e gyerekvállalásról, arról hogy fogják "berendezni" a közös életüket, nem tudjuk hogy előtte voltak-e barátnői, volt-e saját szórakozásuk, hobbijuk, valami ami csak róluk szólt, amit saját örömükre csináltak és hogy ez szűnt meg egycsapásra a házassággal, gyerekekkel. Azt se tudjuk hogy a férjnek voltak-e hasonló elfoglaltságai előtte és ő csak folytatta a házasság előtti "szokásait"... lehet hogy én látom rosszul, de egy házasság vagy párkapcsolat nem változtatja meg az emberek alaptulajdonságait, értékrendjét. Mindenkiből csak azt hozza ki, ami eleve benne van. Ha alapjáraton benne van az odafigyelés a másikra, családra akkor ez fokozott lesz a kapcsolatban és nem fordítva. Mert szeretem,tisztelem a másikat, azt akarom hogy jó legyen neki, örömet szeretnék szerezni, boldoggá akarom tenni. Ha ez eleve nincs benne, akkor ne várjunk csodákat, ne várjuk hogy a másik alapjaiban meg fog változni. Ugyanúgy, ahogy mi se változunk meg. Ha eddig nem volt IGÉNY arra hogy odafigyeljünk a másikra, a párommal legyek, közös élményeket szerezzünk, játszunk a gyerekeinkkel, együtt elmenjünk szórakozni, sportoljunk, ezután se lesz. Max annyi hogy a másik ebbéli igénye hatványozottan erősödik a szemünkben, mert mi ebből kimaradunk.

A párkapcsolat attól működik jól, ha a két egyén kiegészíti egymást, nem feladva az EGYÉNISÉGET. A kapcsolat egy adok-kapok játék, egyenlő mértékben, szeretetet, odafigyelést, tiszteletet, megértést. Ha valahol megbillen a mérleg serpenyője, le kell(ene) ülni, felnőtt emberek módja megbeszélni, megpróbálni helyreállítani az egyensúlyt. Ha pedig nem megy, akkor kell lépni, mert nincs értelme boldogtalanul élni.

Gondold át TE mit szeretnél, mi az amit TE elvársz, neked milyen igényeid vannak az élettől, fogalmazd meg és próbáljátok megtalálni a közös nevezőt. Veszteni valód nincs. Gondold végig mi a legrosszabb ami történhet? A képzeletedben keress megoldást arra a helyzetre, készülj fel rá, és ha bármi jobb történik, már nyerésben is vagy, ha pedig bekövetkezik a legrosszabb, nem ér váratlanul :)

Azt szoktam mondani hogy én nem kaptam az anyakönyvi kivonatom mellé garancia levelet hogy még 1x fogok élni, így ebből az életből kell kihozni a maximumot.

Sok sikert és boldogságot :)))

151. indi66
2012. jan. 8. 11:09
Ja mellesleg az apám is csinálta már ezt, úgy éreztük hogy nem törődik velünk dolgozik dolgozik, utána meg még eljárkál ide meg oda, én már nem vagyok gyerek, de én rázártam a ajtót és elő vettem hogy mi a f.szt képzel magárol, mi nem a bejáró női vagyunk aki egyfolytában kiszolgálja, attól hogy ő a családfő és dolgozik velem még lehet szépen beszélni itthon és megenni azt a mit főztünk nem flegmázni. Húzza be a kéziféket. Másnap úgy ette a levest mint a kis angyal.
150. 1dc16653d6 (válaszként erre: 130. - Mandulafa)
2012. jan. 8. 11:08

Kedves Mandulafa!

Nyilván az ember arra próbál reagálni amit itt elolvas és ami ezáltal benyomást tesz rá.Nekem első körben az jött le,hogy érzelmileg elhanyagolt élethelyzetben vagy, totál úgy viselkedik a férjed,mint aki nem szeret téged....(én mindig a tetteknek hiszek,a szavaknak kevésbé)Te ettől szenvedsz.....sok bántást kapsz...amitől szintén szenvedsz,elhanyagol amitől szintén szenvedsz...nincs életed,csak a gyereknevelés amitől szintén szenvedsz...ennek ellenére ragaszkodsz,mert úgy érzed neked csak ő jelentheti a jövőt,az életet,a szerelmet...a gondoskodást...stb.Mérlegelj! Amikor azon gondolkodunk,hogy egy társat elveszthetünk,hajlamosak vagyunk olyat is "gyászolni",ami eleve nem is volt vagy nincs is meg a kapcsolatban mégis azt éljük meg,ha őt elvesztjük,akkor avval más számunkra fontos dolgot is elvesztünk holott ez nem így van,mert nem is volt jelen a kapcsoltaban.Közben teljes boldogtalanságra kárhoztatjuk magunkat,kiszolgáltatott helyzetben vagyunk és méltatlan helyzeteket eltűrünk a szerelem oltárán!De minden választás kérdése!Én nem azt mondom válj el...ebben te döntesz...,csak önálló emberek vagyunk,akik felőssek a saját életükért,számtalan út van,de mi sokszor csak egyhez ragaszkodunk görcsösen,a többitől meg félünk,mert nem ismerjük.

Az hogy a gyereked milyen és úgy is szereted....ez azt gondolom nem kérdés.Vannak az életben olyan dolgok,amiben van lehetőségünk választani,itt van a mi felelősségünk,hogy mit választunk és vannak helyzetek amikor nem választhatunk.Nyilván a gyerekünket nem választhatjuk meg.

149. indi66 (válaszként erre: 146. - A0c1361e44)
2012. jan. 8. 11:03
Nem azzal van neki a baja szerintem hogy kikapcsolódásra vágyik, hanem h velük közben elfelejt törődni. Nem így van? Én is letojom ha a barátom elmegy focizni a haverokkal, sörözni meg ez meg az, de ha már úgy érzem hogy az a fontosabb akkor már bukó van. Főleg 4 gyerkőccel. akkor?
148. vacsa
2012. jan. 8. 10:26

Még csak az első bejegyzést olvasom, de:


"A 7év alatt, amióta a legnagyobb megvan, szinte nem is láttam, hogy játszana a gyerekekkel...


... ráadásul ő akart 4 gyereket és max 2-öt, de miatta bevállaltam"


Egy barátnőm ugyanezt mesélte. A férje sok gyereket akart, igaz már a legnagyobbal sem törődött, de csaj csak szült, meg szült, meg szült neki. Mert apuka sok gyereket akart. Nem értem egyébként hogy minek.

Komolyan nem értem miért nem az alapján döntöttetek ahogy a legnagyobbal bánt. Eggyel nem játszik, de hárommal már fog????


No, végigolvasom az egészet, csak ezt nem bírtam magamban tartani, bocsi...

2012. jan. 8. 10:11
Most már meg se haragudj...de szerintem azért durva, hogy a feleség otthon van és a férj éjjel három körül érkezik haza gyakran. Most nem azt mondom, hogy nem lehet ilyesmiről szó néha...de azért lássuk csak be, hogy durva.
2012. jan. 8. 10:04

A nőknek sosem jó semmi. Dolgozik, keres annyit, hogy ne azon kelljen gondolkodni, hogy mit esztek holnap, mikor kapcsolják ki a villanyt vagy a gázt, stb. Nem értem a problémádat. Ha ennek az az ára, hogy sokat dolgozik, akkor el kell fogadnod, vagy ha nem tetszik, hogy nem veled van a nap 24 órájában, akkor lépj le.

Miért zavar, hogy elmegy időnként nélkületek? Ezt te is megteheted, nem? Ja, hogy neki más kikapcsolódásra is szüksége van? Ezért vagyunk emberek. Nem vagyunk egyformák. Nem mindenkinek elég, hogy a családjával van állandóan. Lehet azért van még veletek, mert megteheti. És ha nem tehetné meg, akkor lelépne egy olyannal, akinél ez nem probléma.

Menj el dolgozni, vagy szórakozni és akkor te is kikapcsolódsz, így nem fog zavarni. Szerintem neked az a bajod, hogy egyformák a napjaid. Ezen kell változtatni, de sürgősen. Találj magadnak olyan elfoglaltságot, ami nem csak a családról szól, te is csinálj külön programokat. Azt hiszem megteheted, mert jut bébiszitterre is.

Ne gyötörd magad vélt sérelmeken, hanem legyen saját életed is.

Nem olvastam el mindent csak az első bejegyzésedet...

145. Kistanítónéni (válaszként erre: 136. - Mandulafa)
2012. jan. 8. 09:34
Én erre a nadrág témára biztos azt mondtam volna, hogy neki is ugyanannyi idő kimosni, mint neked. Szerintem neked a 4 gyerekkel meg a háztartással sokkal több dolgod van, mint neki. Én egyfolytában mosok (3 gyerek), mégis van ami pont kimarad. Ha valami nagyon fontos, akkor az a minimum, hogy megkér rá kedvesen, hogy azt vegyem előre. Nem vagyok cseléd.
2012. jan. 8. 09:24
Nem beszélve az egócentrizmusáról, hogy sokszor csak ő maga létezik, nem látja, hogy áttípor a másikon. A közös pénzből vett kocsi számtáblája a saját adatai, a fehér telefonját nem cserélte el az enyémmel, mert az enyém már egy hónapos (ugyanolyan telefon, s ő is feketét, akart, de nem volt már) stb...
2012. jan. 8. 09:21

Mintha magam látnám... 3 hónapja vagyok házas, de most már eldöntöttem, hogy válni fogok. Az én párom is agresszíven viselkedett (én a kezdeti időszakra fogtam, krízishelyzetre, hogy még nem voltunk házasok, ez a betörés időszaka.) Semmi oka nem volt rá. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én nem vagyok, hibás vagy önfejű, viszont az nem ok arra, hogy meg akarjon ütni, vagy nekinyomjon a falnak stb. A férjem is pont 4 gyereket akart volna (én is szeretem a nagycsaládot), mondom volna, mert el akarok válni főleg most látva mandulafa történetét.

Én is hazaköltöztem, mint mandulafa valamikor, pont úgy mindent megtettem volna a házasságomért, mint ő, de akárkivel beszéltem azt mondják, hogy ha ilyen a természete akkor nem fog változni s inkább most lépjek ki a házasságból mint 4 gyerek után. Ő nagyon akar békülni, nem hiszi el, hogy el fogunk válni... Sőt mondtam neki, s azt mondja, hogy túlságosan könnyen feladom a házaságunakt. Mondtam menjen orvoshoz, de egyedül nem megy, csak ha én elmegyek vele, akkor menne pszichológushoz, de neki pszichiáterre van szüksége, gyógyszeres kezelésre a kiakadások miatt.

Az én férjemnek is megvannak a jó tulajdonságai, de pontosan olyan mint a te férjed, hogy mért lett rózsaszín az inge, nem vasaltam jól, ezért elvette s kivasalta ő (megjegyzem egy cseppet sem jobban, s láttam rajta is utólag, de nem hagyta magát), mért folyt ki a kályhára az étel..stb..

Mintha magam látnám pár év múlva... egy messzi kicsi faluban négy gyerekkel, ahol a hívek körberajongnak, de én a folytonos feszültségben élem mindennapi életem a 4 gyerek neveléséből nyervén erőt és boldogságot...

Nagyon nehéz lehet neked, mandulafa. Sok erőt kívánok. Nekem így nehéz kiszállni ebből, 3 hónapra rá a nagy lakodalom után (felvonulás a faluban, galambok, fényképezés a dombon, végigsírt eskütétel az ő részéről, egyiptomi nászút, stb.) nemhogy még 4 gyerekkel...

2012. jan. 8. 08:35

Ajánlanék egy könyvet, Miért sír a nő, és miért hazudik a férfi?

Aki olvasta tudja miről írtam...

2012. jan. 8. 07:58

Ritkán írok,de ez most....a 30. hozzászólással egyet kell értsek.Túl vagyok egy váláson, és így visszatekintve hülye voltam.Gyűjteni kellett volna a pénzt és venni egy lakást a gyereke nevére.

Fogadd meg a jó tanácsot....tegyél félre, mert sosem tudod mi történhet.Ezzel nem azt akarom mondani, hogy el kell válni, csak legyen tartalék tudd, hogy bármi történik talpon tudsz maradni.

A másik...a pasi szóból ért.

Én nem kertelnék.Közölném, hogy ma délután programom van te leszel a gyerekekkel, vacsorát is te csinálsz.Estére jövök, a telefonomat kikapcsolom ne is hívj...csak pont ahogy te szoktad, és azzal el is mennék, rácsuknám az ajtót.Addig amíg nem szembesül azzal, hogy maga milyen, nem fog változni semmi.A pasik nem szeretik a beszélgetést, pláne nem az olyat ami nem egyértelmű.Gondolok itt arra, hogy változtatni kell...de azt nem mondod meg min.Állíts határokat, és légy vele következetes.Amit neki szabad neked is.Ha szeret és fontosak vagytok neki előbb utóbb rádöbben mit csinál.Ha nem figyel, nem vagy fontos, akkor jól jöhet amit összespóroltál.

2012. jan. 7. 23:28

Nagyon nehéz helyzetben vagy Mandulafa, szerintem ebben a lelki állapotban ne dönts a házasságodról. Egyetértek azokkal a hozzászólásokkal (pl.: timycat), hogy először magadat kéne rendbe hoznod. Nagyon telítődtél a negatív érzésekkel, muszáj változtatnod mert magától nem fognak eltűnni a "rossz napok", csak sűrűsödni.


Ez a fórum jó arra, hogy elkezdj gondolkodni (pl.: a tanulás, szórakozás, sportolás jó ötlet, hogy kimozdulj a napi rutinból és töltekezz pozitív érzésekkel), de szükséged lesz a barátok segítségére is (legalább egyre akiben megbízol) és talán egy szakembert is érdemes lenne megkérdezni. Az, hogy egyedül rágódsz otthon a dolgokon nem fog előre vinni.

139. timycat (válaszként erre: 136. - Mandulafa)
2012. jan. 7. 23:26
:) na hallod, múltkor pont ezt kaptam a fejemre én is; és akkor mosolygósan megkérdeztem, hogy ugyan mesélje már el nekem, hogy hogy is "készül" a tiszta, kivasalt, szekrénybe hajtogatott ruha; szerinte úgy hogy bedobja a szennyesbe :) ezután elmeséltem neki az én "verziómat", meggyőztem
138. timycat (válaszként erre: 137. - Mandulafa)
2012. jan. 7. 23:23
Úgy búcsúzzatok el, hogy siessen haza!
2012. jan. 7. 23:17
na megyek aludni, tényleg hulla vagyok, esténként leszek, főleg hétfőtől, mert akkor utazik:(
136. mandulafa (válaszként erre: 135. - Timycat)
2012. jan. 7. 23:16

na önérzet az van rendesen...

nálunk is (meg tuti az összes házasságban) a csip-csup dolgokon csúszik el a jó kedv...pl beteszi a szennyesbe a naciját, de aznap épp nem mostam, mert más ezer jó dolgot tettem, hazajön és meglátja, hogy nincs kimosva, és elkezd lehordani, hogy nem dísznek tette oda, hanem mert holnap azt szeretné felvenné...erre mondom én(persze egyből dühösen), hogy talán reggel (vagy amikor odatette a szennyesbe, ugyanis nem is láttam, mikor tette bele, hiszen aznap nem volt tervben a mosás) hogy miért nem szólt, hogy légy szíves mosd ki a gatyám, mert fontos. Biztos nem felejtettem volna el, és máris egy veszekedéssel kevesebb...de néma gyereknek az anyja sem érti a szavát...

135. timycat (válaszként erre: 133. - Mandulafa)
2012. jan. 7. 23:08

Ezért mondom mindig, hogy egy hosszú párkapcsolathoz elengedhetetlen a humorérzék; jó ha mindkét félnek van.

Én az ilyen elégedetlenkedést, lehordást (bár nem tudom nálatok miből adódik; mert nálunk tényleg csip-csup apróságok) elütöm egy poénnal, szimplán csak körberöhögöm vagy visszavágok. De neked kell ismerni a férjedet, mert nálunk ez beválik, de tudom sok pasinak sértené az önérzetét ez a fajta viselkedés :S

134. mandulafa (válaszként erre: 132. - Emily222)
2012. jan. 7. 23:05
köszönöm! :) jól esett
133. mandulafa (válaszként erre: 131. - Timycat)
2012. jan. 7. 23:04
köszi, azt hiszem teljesen igazad van. Csak annyira nehéz kedvesnek lenni úgy, hogy én kiteszem a lelkem, ő belép az ajtón és lehord valamiért, amivel engem baromira megbánt és már kezdődik is a veszekedés. Persze ilyenkor kellene "okosnak" lenni, nem nekiesni és vitatkozni...csak ezt baromi nehéz a gyakorlatban megvalósítani. (ráadásul sokkal érzékenyebb vagyok, mint általában mások, mindent túlságosan túlreagálok, lehet túl nagy jelentőséget tulajdonítok a dolgoknak.) Meg lehet épp rossz napja volt és persze, hogy rajtam adja le a feszültséget, csak amikor rajtam csattan az ostor, nehéz kedvesnek maradni a továbbiakban..
2012. jan. 7. 23:03
Drágám, tényleg tedd, amit jónak látsz! De figyelmedbe ajánlom Csernus : A nő című könyvét. Olvasd el! Vagy például keress rá az interneten arra, hogy melyek azok a férfiak akik alkalmatlanok egy párkapcsolatra! Hiszed vagy sem, én annak a híve vagyok, hogy mindent meg kell tenni egy párkapcsolatért! Mindent! De kérdezem én, hogy ki iparkodik azért, hogy normális legyen a házasságotok? Mert ha mindketten, akkor oké, de ha egyedül, az már baj.... Még esetleg egy jó, megbízható asztrológust megkérdezhetnél az ügyben. Na meg olvass és gondolkozz sokat. Neked kell dönteni, mert ez a te életed. Itt mindenki csak elmondta a véleményét, ami gondolom az élettapasztalataikból ered. Sok erőt kívánok és bízom abban, hogy az angyalaid segíteni fognak, ha kell felnyitni a szemed, ha kell erőt adni Neked!
131. timycat (válaszként erre: 130. - Mandulafa)
2012. jan. 7. 22:59

Ezért adtam én tegnap azokat a tanácsokat, amiket adtam. Először magaddal kell egyenesbe jönnöd, nem alárendelni magad, de tudnod kell, hogy ő mindent megtesz értetek, hogy nektek könnyebb, jobb legyen az életetek és támogatnod kell. Fontos, hogy ha fehér zászlóval jön akkor te ne vágj neki vissza, ne hisztizz, úgy sem érsz el vele semmit; vagyis pozitív változást biztos nem, arra számtalan példa van, hogy ilyen viselkedés inkább elűzi őket. Minek menjen előbb haza, minek erőlködjön ha neked semmi sem jó. (párom second hand pasi és az exfeleség pont ezt rontotta el)

Szeresd nagyon, tedd magad kívánatossá -nem csak külsőleg, hanem belsőleg is- hidd el nem fog a haverokra várni este 2 órát, inkább siet haza ;)

130. mandulafa (válaszként erre: 125. - 1dc16653d6)
2012. jan. 7. 22:39

olyan fura, hogy legtöbben azt írjátok, hogy kilépnétek belőle...De én soha nem voltam az a fajta, aki azt gondolta, hogy ha valaki nem jó, akkor dobjuk el, és nem az adott kapcsolatot kell megpróbálni helyrehozni..Az egyik fiam olyan hisztis, hogy 3 gyerekkel is felér, mégsem mondhatom azt, hogy na ő nem kell, mert "problémás és nehéz vele", annyi más jó tulajdonsága van, amiért éppen annyira szerethető, mint a többiek.

4 gyerekkel pedig kilépni és új életet kezdeni akkor sem könnyű, ha nem lennének anyagi gondjaink, mert a legtöbb családban azért marad a nő a pasi mellett, mert esélye sincs, hogy egyedül is megéljen. Nálunk nem ez lenne, mert lenne munkám, igaz segítségem már nem lenne senki, és a férjem is gondoskodna anyagilag a gyerekekről ebben biztos vagyok. Szóval nem ezért nem lépek ki ebből a kapcsolatból, hanem azért, mert nekem ő hiányzik, őt szeretem, amikor nincsenek ezek a külső tényezők, amik befolyásolják őt, akkor annyira jó vele, én nem akarok mást.

129. mandulafa (válaszként erre: 123. - Genlips)
2012. jan. 7. 22:33

igen tudom, hogy ez nagy hiba bennem, talán lehet pont ez az alapja az egésznek, jhogy én túlreagálok valamit, ő már békülne, én még mindig puffogok. De olyan nehéz állandóan nyelni, illetve hogy tudom most elnézem az adott dolgot, majd utána 100x megteszi ugyanazt. PL egy totál egyszerű példa: elmegy a haverjaival, és este 1-2körül felhívnám, hogy mégis mikor ér haza(meg egyáltalán nincs -e baja, stb), ráadásul mondjuk megbeszéljük, hogy éjfélre otthon lesz( tehát nem éjfél után 1 perccel hívom, hogy hol a manóban van), erre nem tudom elérni, de még annyit sem ír, hogy bocs jól érzem magam, később jövök, aludj nyugodtan. Én ettől a falnak megyek...és ezt már eljátszotta milliószor. Ebben a szituációban ott tartunk már, hogy legutóbb, mikor mondta, hogy csak este 6körül ér haza, mert még dolga van, nem tudtam elérni 7kor, hívtam fél 8kor is, akkor sem vette fel. Annyira mérges voltam, azt hittem felrobbanok, majd jön haza, és kiakadtam. Erre ő: bocs akivel találkozott késett 2 órát a telefonját meg bent hagyta a cégnél.

Remek. Csak nekem már pattanásig feszültek az idegeim ebben a témában...

2012. jan. 7. 22:25

egyébként annyi előrehaladás van, hogy ma délelőtt átrágtuk még egyszer a dolgokat, próbáltam higgadtan megbeszélni, és próbálok én is ezentúl változtatni magamon, bennem is van hiba, mert tényleg mindenre ugrok, biztos sokszor alaptalanul

Az biztos, hogy tennünk kell valamit, gyökeres változást, mert ez így egyikünknek sem jó.

Elválni nem akarok, én vele szeretnék élni.

127. mandulafa (válaszként erre: 118. - Emily222)
2012. jan. 7. 22:22

szia! lehet igazad van ebben a szülőktől láttam minta alapján való felnövésnek, illetve tudom, hogy ez így van..

A férjem is ezt látta otthon, apósom otthon totál elnyomta anyósomat, minden apróságért üvöltött vele, szerencsétlen egy csomószor sírt, annyira igazságtalan volt vele, aztán mikor anyósom is néha próbált ki-kitörni ebből jött a puncsolás...és pár nap múlva ugyanott voltak, mint előtte. Bezzeg apósom más nők szemében a megtestesült jóság, a minta apa, a mintaférj...detto, mint a férjem...ha én ezt elmondanám egy ismerősünknek róla, senki nem hinné el róla...teljesen más otthon, mint másokkal...

de pont ezért bíztam abban, hogy a férjem nem csinálja ezt velem, mert szerette az anyukáját és látta mit csinál az apja..

de pl az én szüleim is ilyenek, apukám totál terrorizálja anyukámat(meg az egész családot), a lelki terror csúcsa, amit művel...

de, ha valaki látja a rosszat, miért pont olyan lesz? mármint, ha látja, hogy ez nem jó a másiknak, akkor csak tesz ellene, hogy ő ne ilyenné váljon...

2012. jan. 7. 22:17

sziasztok! itt vagyok, de hulla fáradtan, most nem fogok sokat írni, csak jelzem, hogy nem tűntem el:)

próbálok gyors válaszolni az eddigi kérdésekre

2012. jan. 7. 21:15

Teljesen függő helyzetbe hoztad magad...és most gondolkodsz azon hogyan lehetne tovább?...

Szép dolog négy gyereket nevelni,de sajnos a legkevesebb férfi álma vágya...és ami a legnehezebb ebben,hogy a legtöbb pasi gyáva ahhoz hogy ezt felvállalja inkább teherbe ejti az párját...aztán ilyen malővereket művel mint a te férjed..kihátrál,éli életét.Ha téged boldoggá tesznek a gyermekeid nevelése...tedd azt...aztán egyszer eljön a te időd is...és kezdhetsz új párkapcsolatot.A helyedben próbálnám rendezni az életemet is kilépni ilyen méltatlan helyzetből...de ezt én gondolom így. Megtenni nem biztos,hogy neked ilyen egyértelmű.

124. Balanza (válaszként erre: 118. - Emily222)
2012. jan. 7. 21:01
Minden szavad igaz...
123. genlips (válaszként erre: 84. - Mandulafa)
2012. jan. 7. 20:59

ha meg kell mondani, szerencsére van annyi benned, hogy megtedd.

amikor viszont ő közeledne, az hiba, ha elutasítod. pont az mutatja, hogy még szereted, hogyha ezeket gondolkodás nélkül elfogadod. ha van hibád, akkor én ebben látom. sértődésnek és durcáskodásnak (amikor már javítana a másik helyzeten és bocsánatot is kért) nincs helye...

tudom, megbántott, nehéz begyógyítani a már megszerzett sebeket.

1 2 3 4 5 6 7 8 9

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook