Hogyan kell túlélni egy szakitást 8.év után? (beszélgetős fórum)

Megvan a tervem :) de ehhez pénz kell,és már gyűjtöm is....maximum pár hónapot adok magamnak még itt.

Biztosan nem várom meg amíg 12 lesz a gyerek,az még majdnem 6 év...az kizárt.

Kis idő és minden ok lesz remélem,de majd azt is megírom ám. :)

Megcsaláshoz is mindig 2 ember kell.. a nő független, nem tartozik senkihez, neki se te, se a másik nő, se a gyerekek nem számítanank, neki Ti a 20. senkijei vagytok.. miért érdekelné őt bármi is.

Ne őt utáld, ha nem ő akkor más lett volna a csalás tárgya...ugyenúgy lehetett volna más is...

Ha eldöntötted mit akarsz és lépnél, akkor több lehetőséges is van.. csak pár, íme alább:

1. maradj vele még pár évet, míg a pici 12 nem lesz.. utánna már maga dönthet kivel akar maradni.

ehhez baromi sok erődnek kell lenni.

2. keress melót (márha engedi, hogy dolgozz...) gyűjts annyit, amennyit tudsz és ha már van elég, akkor lépj le.. tűnjetek el a picivel jó messzire... Onnan kezdeményezheted a válást.

Sajnos így a semmiből max anyudhoz tudsz menni, de ott megtalál.

Gondold végig a lehetőségeidet amíg nincs itthon, gyárts egy tervet és csináld végig.

Ja és képzeljétek,amíg itthon volt a párom a 4 hónap alatt a lengyel nőnek sikerült egy másik magyar családot is tönkretenni....nekik is van egy 6 éves kisfiuk,ők most válnak.

Mert amíg nem volt kint a párom addig ez a nő együtt volt egy másik munkatársával. Pedig a nő 38 éves,nem hiszem el,hogy ne találna olyat akinek nincs családja....már múltkor arra gondoltam,hogy eskü elmegyek és beleverek egyet kettőt a fejébe :D nem magam miatt hanem a két kisgyerek miatt.

Pénze van,ismeretsége.....és állítólag én nem vagyok jó anya mert fűvel fával megcsaltam a 8 év alatt.

Nem tudom ki élt együtt mással :D

Ez már számomra is nonszensz.

"hozzáteszem, hogy nem vagyok egy harcias nő, de a gyerekemért ölnék is talán. "

na, ezt megértem...

viszont azt nem, hogy ő mi alapon tudná elvenni a gyereket?????

Egyedül anyukám van aki segít,de sajnos ő is csak lelki támogatást tud adni,bár nekem ez is nagyon sokat segít. De inkább anyut sem fárasztom a bajaimmal mert ő meg olyan aggódós,hogy szinte rosszul van ha olyat mondok neki.Hazaköltözni hozzá nem tudok és nem is akarok,magamnak kell ezt megoldani.

Nem vert meg sosem...ő inkább ezt a lelki zsarolgatást szereti,bár megígérte,hogy ha legközelebb ilyet csinálok nem úszom meg pofon nélkül. Eszembe sem jutna kisétálni a bőrönddel úgy,hogy ott van ő is....de szerintem el sem jutnék az ajtóig.

Emailben leveleztem egy kaposvári ügyvéddel,kérdeztem tőle pár dolgot,mert féltettem a kislányt is.

Nem dolgozom,anyukám sem gazdag,neki meg pénze van és nem is kevés,így állítólag ha gyermek elhyelyezésire kerül a sor,el tudná venni a kislányt. Pedig nem kell neki a gyerek,tudom.

Egy éves volt a kislány mikor ő itthagyott minket,gyakorlatilag egyedül nevelem lassan 6 éve,de ez sem számít.

Azt tanácsolták,hogy indítsam el én a gyermek elhelyezésit,és írjam a papírra,azt is hogy megcsalt...így ó a hunyó és nem én.Így talán velem maradhat a kislányom.

hozzáteszem,hogy nem vagyok egy harcias nő,de a gyerekemért ölnék is talán.

Nem tudsz vkitől segítséget kérni?

Teljesen magához láncol, ráadásul nem is látom értelmét.. és ha el akarnál menni, mármint mondjuk sétálnál ki az ajtón bőrönddel, akkor mit csinálna? Megverne??

:-(

nagyon sajnálom...

Azonnal nem tudok lelépni...

Múltkor volt egy olyan,hogy nekiálltam összepakolni a ruháimat,meg mindent,hogy majd most elköltözök a kislánnyal...ez kb 3 hete volt.

Párom ült a gépnél és szó nélkül megvárta,hogy mindent elrakjak...mikor látta,hogy végeztem bement a szobába és mindent szanaszét dobált.Azt mondta " nem mész te innen sehova" és visszaült a géphez...én meg nem tudtam mást csinálni,minthogy leültem és sírtam órákig.

Mindenképpen akkor kell elköltöznöm amikor nincsen itthon,csak nem tudom,hogy csináljam...próbáljam vele megbeszélni,vagy csak akkor szóljak neki,ha már leléptem?

De ha csak úgy lelépek nagyon mérges lesz....és a gyerek miatt meg tényleg muszáj beszélnünk.

ugyanezt gondoltam, csak nem akartam ilyen drasztikus lenni...

csak ne felejtsük el, hogy van egy gyerek, miatta muszáj beszélniük...

Sztem azonnal lépj le, zárd le mindezt (tudom borzasztó nehéz)... az ilyen ember nagyon de nagyon veszélyes...mertha már nem kapja meg amit akar, akkor már bizony senkié se legyen...

Nagyon vigyázz magatokra... nehogy baj legyen belőle, óvatosan kommunikálj vele.

"A birtoklási vágyat sem értem. . . hogyan akarhat valaki ennyire birtokolni egy embert? Mert egy tárgyat még el tudok képzelni, de egy embert? "

Mert ő ilyen, és te nem vagy ilyen....

"Én úgy gondolom nem kellettem neki, akkor mégis miért? "

Mert ha az övé nem lehetsz, akkor másé se legyél...

Én még most sem jövök rá,hogy miért.

Hiszen együtt élt egy másik nővel.Én úgy gondolom nem kellettem neki,akkor mégis miért?

A birtoklási vágyat sem értem...hogyan akarhat valaki ennyire birtokolni egy embert? Mert egy tárgyat még el tudok képzelni,de egy embert?

Mi lehet bennem amit nem tud elengedni?

Azt mondja nem tudná azt elviselni,hogy más feküdjön mellettem meg a gyereke mellett,és soha nem engedné.

sima ügy, birtoklási vágy...

Innentől viszont legalább egyértelmű, hogy miért nem akar elveszíteni... ez számomra nem igazi szerelem...

sosem értettem én sem miért csinálja.

Az a szava járása,hogy meg....nak a verebek ha sokáig elvagyok,pedig nem vok sem olyan hű de szép meg semmi,és én soha okot sem adtam neki,hogy ilyen legyen.

Egyszerűen nem tudom mitől félt.....most legalább már van miért félnie.

Ebben az emberben nagyobb a birtoklási vágy, mint gondoltam... ne haragudj, de mi az, hogy bolt 10perc????

Nekem vki ilyet mondana, konkrétan kiröhögném... hogy lehet így élni, hogy tudtál ilyen kiszolgáltatottságban élni?

Számomra ez elképesztő..

Féltem a hétvégétől,mert tudtam,hogy hétvégén mikor a nővel volt nem hívott fel skypeon.....most hívott péntek este és szombaton is. Viszont vasárnap nem....majd ma este kitalál valami olyasmi kifogást,hogy aludtam fáradt voltam meg ilyenek...csak már nem fogok neki hinni.

Nem szólok....semmiért,inkább hallgatok.

Nekem viszont minden percemről be kellene számolnom....de nem teszem,higgyen ő is amit akar.

tudatosan csinálom,hisz tudom mi az amin kicsit elgondolkozik...és látom,hogy jár az agya,hogy mit csinálhatok itthon egyedül......mióta egyszer mondttam neki,hogy nem csak benne nem bízok hanem magamban sem.

ma reegel hazaértünk a kislánnyal,most nyugi van készülünk meg várjuk a sulit,telnek a napok "nélküle is". Nyugodtabb vagyok mint mikor itthon van,néha azt érzem,hogy nincs is szükségem rá,kiegyensúlyozottabb lettem. Másképp látom a világot meg magamat is.

Ezelőtt nem beszélgethettem az utcán mert az sem tetszett neki,most viszont már nem érdekel mit szól,bemegyek kávézni a presszóba,beszélgetek emberekkel anélkül,hogy azon gondolkozzam,hogy mit fog szólni ha megtudja. Mert előtte az volt,boltra kaptam 10 percet,és ha valamiért kicsit később mentem,már attól féltem mit szól ha hazaérek. Már nem érdekel mit gondol,vagy ha azt hiszi hogy megcsalom,egyszer élek és élem a saját életemet,ha nélküle hát nélküle,de nem zárkózom be többet miatta 26 évesen.

Nem sajnálom magamat,csak egyszerűen nem tudok mos merre lépni....még.

Kerestem külön albérletet,de mivel az iskola miatt muszáj voltam itt kerseni,biztosra tudom,hogy nem hagyna békén,sőt el sem engedne.

Kívülről nem annyira látszik,hogy mit érzek,csak nem mosolygok annyit mint régen...a kislányom ad erőt mindenhez,két pillanat alatt meg tud nyugtatni a puszija,és olyankor mindig eldöntöm magamban,hogy igen most lépnem kell,kettőnk miatt,hogy nyugodt legyen az életünk.

Eldöntöttem már,hogy elmegyek,ez nem is kérdés,de előbb megvárom a 6 hetet amíg párom hazajön,és remélem meg tudom beszélni vele a dolgokat.

Úgy szeretnék elmenni,hogy megértsen végre....hogy tudja miért nem megy nekem ezek után vele,és azt mondja jó menjetek.

Jó úton haladsz afelé, hogy magadat tedd tönkre, ez az önsanyargatás és önsajnálat senkinek nem jó (szerintem), pláne, ha a gyerek is ezt látja..

Össze kell szedned magad és eldönteni, hogy mit szeretnél...

bocsi, ha kemények a szavak, de így tényleg semmi értelme semminek....

Nem érzek erőt magamban ahhoz,hogy 0-ról kezdjek el mindent.....talán ha látnám értelmét,de ennek sem látom.....

Előbb kellett volna lépnem...most itt kezdi a kislányom az iskolát,és így megint meg van kötve a kezem...szegényt az oviból is az utolsó hónapba írattam ki,és írattam be a másikba.bár az szerintem nem volt olyan nagy baj,legalább kicsit megismerte itt is a gyerekeket akikkel islokába megy...ha most megint átíratom ide az iskolába nem biztos,hogy az jó lenne,és anyuékhoz sem akarok már hazaköltözni...

muszáj lesz lezárnod, és felépíteni ujra az életedet.0-ról.Bármennyire fáj is. Ha erre koncentrálsz akkor lefoglalod a gondolataidat is.

Próbálj munkát keresni és ha van lehetőséged, akkor cserélj otthont is.vagy ha albérletben vagy, akkor egy uj albérletet nézni a pici lánnyal.

Magyarul mindent ujra kezdeni, és nem visszatekinteni és ne engedd, hogy naponta hivogasson.

Holnap lesz egy hete,hogy nincs itthon.

Igaz minden este beszélünk,de azon kívül,hogy mi újság meg hogy vagyunk nem sok más téma van.....lehet az én hibám,mert inkább csendben vagyok....nem tudok neki mit mondani,kérdezni meg nem akarok,mert abból veszekedés van,és én már nem akarok veszekedni.

A héten fogytam megint 3 kg-ot,egyszerűen nincs kedvem enni,nem kívánok semmit sem.

Mindenki azt kérdezi miért vagyok szomorú,látják rajtam,de nem tudok mit mondani,csak hogy minden rendben van.

Mióta nincs itthon,azóta kerülgetnek a pasik is,naponta kapom az sms-eket,hogy mi lenne ha taliznánk meg ilyenek....de nem foglalkozom velük,egyszerűen nincs energiám semmire.

Eljöttünk tegnap a lányommal anyuékhoz,azt gondoltam itt kicsit másmilyen lesz,de nem jobb...semmivel sem jobb,maximum annyival,hogy nem vagyok egyedül,de ugyanúgy érzem magam.

Azért ez a szitu kicsit vicces nem? Ő visszamegy a volt nője mellé dolgozni, te meg nem mehetsz el anyukádhoz???

Ez az, amit lentebb vki megfogalmazott, az igazi birtoklási vágy, ami még meg van fűszerezve szerintem egy jó nagy adag önbizalomhiánnyal is.

Tegnap este,ő sértődött meg.

Mondtam neki,hogy hétvégére szeretnék hazamenni anyukámékhoz,és nem akar engedni mert közel van az a falu,ahova jártam a fél év alatt amíg nem voltunk együtt,(ott lakik a srác akivel akkor voltam együtt) Szóval nem enged mert én tutira nem anyu miatt akarok hazamenni szerinte...

Elmondtam neki,hogy ha azt szeretné,hogy bízzak benne,akkor bízzon már ő is bennem egy kicsit,hiszen nem én vagyok aki félrement és nem én vagyok azon a helyen ahol ott van az az ember akivel megcsaltam....ekkor már bocsánatot kért.

nehéz neki hinni nagyon,és ráadásul még kezeljem is a féltékenységi rohamait....nem egyszerű...