Hogyan kell túlélni egy szakitást 8.év után? (beszélgetős fórum)
Megtenném és is.
Sajnos a legnagyobb hibát én követtem el,hogy békültem,és eljöttem anyukámtól...de vissza nem mehetek,se hely,se pénzem se semmim...Most egy ideje gyűjtök,hogy valamerre léphessek,de ehhez is sajnos idő kell.
",hogy hozzá kell majd bújnom."
Semmit nem kell... max. ha te is akarod...
Egy hétig lesz itthon. Muszáj leszek kibírni,meg az jár néha a fejemben,hogy nem szabad másra gondolnom,hisz ő a párom.de rá két percre másképp gondolom.Szokott gyanakodni,mert ha jó a kedvem akkor az a baj,ha nem jó akkor az a baj,szóval minden gesztusomra gyanakodik már.
Tudom előre,hogy nem lesz kedvem este hozzábújni,pláne,hogy tudom,hogy a másiknak rosszul esik már most,hogy hozzá kell majd bújnom.
Az az igazság,hogy levett a lábamról :)
Nem gondolkozom marhaságokon,csak azon,hogy mi lesz ha komolyabban összejövünk esetleg (ami nem is biztos még). Nem vagyok valami jó hazudozó,barátnőm is mondta,hogy messziről látni,hogy forr közöttünk a levegő.és félek,hogy észre fogják venni.
Komolyan eszembe jutott,hogy jó lenne ha nem éreznék iránta semmit...pedig most annyira jó néha rá gondolni meg a közelében lenni,egy mosolya feldobja a napomat. Össze vissza kattogok...
Uram,holnap jön haza,kicsit ideges is vagyok emiatt..ma nem is ettem csak a cigiket szívom.
Egyébként tutira veszem,hogy megint együtt van a nővel,mert múlthét pénteken felhívott,hogy nem tudja bekapcsolni a gépet,de érdekes módon vasárnap estére megjavult...szerintem ezt csak kitalálta,hogy legyen alibi neki a hétvégére,tudom,hogy hazudott. Félek a jövőhéten nagyon nagy veszekedések lesznek közöttünk.Régebben is mikor tudtam,hogy jön haza pár nappal előtte már elkapott a pánik,hogy mi fog történni...már már azon is elgondolkozok néha,hogy ezt valakinek a segítsége nélkül nem tudom helyretenni magamban.
Szép napot mindenkinek!
Pont a tegnapi nap lett vége nekem is a 8 éves kapcsolatomnak. Minden szakítás rossz és fáj de úgy elválni és elküldeni a másikat, hogy mind a ketten tudjuk bele fogunk pusztúlni mert mind a ketten imádjuk még a másikat, de egy próblémát nem tudtunk megoldani. Nagyon fiatalon ismertem meg 22 volt én 30. Nekem nem lehet gyerekem de ezt közöltem vele is. Az elmúlt fél évig nem is votl ebből probléma aztán egyik pillanatról a másikra változott benne az érzés és én nem tudtam eleget tenni ennek a vágyának mert én már nem is akarok 39 évesen gyerekt. Ezért bármennyire is fájt de el kellet küldenem, hogy legalább neki legyen lehetősége az álmát megvalósítani. Nem akart menni mert én vagyok az élete de tudtam, hogy innentől meg van mérgezve a létünk. Most mind a ketten szenvedünk és úgy érezzük nincs tovább egymás nélkül. De az élet megy tovább és élni kell vagy így, vagy úgy!
Egyfolytában hív.....végez a melóval és az az első,hogy felhív.Azt mondja azért,hogy tudjam meg lássam,hogy nem csinál semmi olyat. De szerintem csak azért hív állandóan,hogy tudja én mit csinálok meg hol vagyok.
Most tök üresnek érzem magam,olyan mintha nem éreznék semmit,teljesen közömbös most az egész világ.Reggel elviszem a kislányt suliba,hazajövök megcsinálom a dolgomat,ha jobb napom van átmegyek a barátnőmhöz(kb egy hete barátkozok a csajjal,végre valakivel lehet beszélni itt)utána megyek a kislányért,leckézünk,játszunk,este lesz,alszunk.Reggel felkelünk megint ugyanaz,szóval minden egyhangú.
Bár alapjában nincsen rossz kedvem,csak most olyan fura,hogy nem aggódok férfiakon :D
Bár ma bejön a házinyúl.....mert oda kell adnom neki valamit,remélem nem mond meg nem csinál semmi olyat amin majd megint kattoghatok.
annyira házi,hogy a párom hugának a pasija.Szóval a sógornőmnek a párja.
De ez elen alapból próbálok ellenkezni :D
Igen,olyasmi....
De hát ezen már csak nevetek,mert csak én lehetek ilyen hülye :D
Mindenképpen csak akkor kezdenék újból bárki mással ha már innen el fogok tudni menni,úgy hogy egyetlen egy könnycsepp meg rossz szájíz nélkül.
Csak szeretném ha ő is tökéletesen megértené,hogy nincs közös jövőnk így...tudja,csak még valamiért nem enged.