Hogyan éljek túl egy szakítást? (beszélgetős fórum)
Elég szarul időzített már bocs, hogy ezt mondom. Lehet, hogy a költözés viselte meg? Csak, mert ha ilyen hirtelen jött a dolog...
Azért nem ártana mielőbb megbeszélni vele, hogy mi a baja. Ennyi jár neked is.
nálunk a párom időt kért 3 év után. voltak gondok, de semmi olyan amit ne lehetne megbeszélni. ennek már 5 napja.. smmti nem tudok róla, azt se hogy mi történt, vagy mi lesz.
én szakításnak veszem, mert csak így eltűnni, nos ez nem történik hiába.
elég rosszul vagyok...
tudom mi tkéne tennem - társaság, olvasni, elfoglalni magamat - de a gondokat tetézi, ,hogy egy hete költöztünk el, és most teljesen egyedül maradtam így hogy ő nincs velem.
így magányosan, egyedül az üres lakásban még nehezebb..
Sziasztok!
Egy közel 6 éves kapcsolatom ért véget. Dec 10-n dolgoztam, Ő közben félig össze cuccolt és el ment, egy fantasztikus hétvége után! Azt állította, hogy nem áll szándékában szakítani, de egyre kevesebb sms, telefon jön. Gyáva, nem meri kimondani. Nem tudom hogy lehet túl élni:( Itt van egy como cucca, a közös cuccaink a hétvégi házunkba és az anyjáéknál, akik persze ellenem pisztergálják. Állítólag folyamatosan iszik, egy normális választ nem lehet kicsikarni belőle! Mit tegyek??? Ki kell mozdulnom, élnem kell, mert eddig csak Neki és Érte éltem! Barátokat keresek! Ha Te is írj priviben!
Nincs rá "jó" módszer és séma, könnyű okoskodni másoknak, hogy felejtsd el, menj társaságba, kirándulni, stb.
Nem tudom, hogyan éljem túl:(
Sziasztok!
Én kettő hete szakítottam a barátnőmmel és nem gondoltam volna hogy egy szakítás ennyire tud fájni!
Ritkán történik meg az, hogy első látásra úgy érzi az ember hogy Ő az aki kell neki! Cselekedtem is határozott voltam és megszereztem őt! :) Nagyon megszerettem, azt hittem ő is szeret engem mert azt mondta hogy a barátját is ott hagyja értem! Sokszor panaszkodott nekem, hogy én csak szexet akarok és komolytalanul gondolom a kapcsolatot de ez nem volt igaz! Egy idő után egyre többet mondta ki, hogy szeret engem de ahogy én is kimondtam neki és elmondtam, hogy komolyan gondolom ő megváltozott és szakított velem! Vagyis nekem kellett kimondani a szakítást mert neki nem volt hozzá bátorsága (bezzeg a barátját megcsalni volt.) A kapcsolat alatt többször észrevettem, hogy nem őszinte velem de nem akartam tudomásul venni és nem hoztam szóba mert szerettem őt és nem akartam elrontani gyanusítgatásal! Hiába fogom fel, hogy én csak unalom ellen kellettem neki és hülyített, akkor is fáj és hiányzik! Az, hogy nem ölelhetem át és nem érezhetem az illatát elviselhetetlen! Nem tudom melyik a rosszabb a harag, hogy átvert vagy a hiánya vagy az, hogy vak voltam!
Sziasztok!
Velem kb.3hete szakított a barátom msn-en!Semmi komoly nem történt, én sem értem miért döntött így...aztán még háromszor próbált kibékülni, de vhogy mégsem jött össze(időt kért h átgondolja a dolgokat, de én nem akartam várni).
Pár napja elkezdtünk megint beszélni egymással msn-en, sőt hétvégén bulizni hívott kettesben.Nem voltunk sokáig együtt(4hónap), de én nagyon megszerettem és még most is szeretem.Nem tudom mit tegyek...menjek-e vele hétvégén vagy ne.Segítsetek, mert nagyon bizonytalan vagyok,félek h ő már csak barátként tekintene rám, de én még mindig szeretem...
Együtt érzek veled..:( Nekem 2 napja lett vége egy 3 éves kapcsolatomnak, ráadásul úgy, hogy szeretjük egymást. Elég későn jött az életembe a "nagy ő", és neki is én voltam és azt állítja leszek is örökre, de a bizalom hiánya miatt elhagyott. Az évek alatt őrülten féltékeny volt, az egész világra, valószínűleg önértékelési problémái vannak. Már azért is magyarázkodnom kellett, ha valakire rámosolyogtam, főleg, ha pasi volt. Sosem csaltam meg, eszem ágában sem volt, mert nekem ő volt a tökéletes. Nem hisz nekem. Ő is öszeomlott, én is. Békülésre nincs esély, hallani sem akar rólam. Fogalmam sincs hogyan tovább, vele terveztem az életem, már terveztük az összeköltözést (alig vártuk), és a babát...
Szóval tanácsot adni nem tudok, csak együtt érezni. Én sem tudom hogyan tovább :(( Padlón vagyok.
Sajnálom. :(
Hét év azért hosszú idő. Remélem mihamarabb túljutsz rajta. Kitartást kívánok!
szenvedj aztán majd megunod..vagy nem.
Néha nap még érzed,
A tegnap a múlt, ami elkésett.
Néha nap még kéred,
Az isteni szót ami szebbé tesz.
Néha nap még várod,
A fényt, ahol jó, hogy ha elfáradsz,
Elfárad lassan az út,
Nem maradunk
Mi 3 napja szakítottunk a barátommal, és 16hónapig voltunk együtt, de nekem is nagyon fáj.Mi is veszekedtünk rengeteget, de mindig meg tudtuk beszélni, és most vége mert ő azt mondta hogy nem szerelmes...
de igazából mi a szerelem?
szerintetek is változik az idő múlásával?
én nagyon szeretném ha vissza jönne hozzám, de ő inkább a barátait, meg a zenekart választotta, és így szerinte nincs rám ideje...
pedig egész jól működött, csak egy héttel ezelőtt történt vele valami ami miatt megváltozott...még ma sem tudom mi volt az..
én nem tudom mennyi dőre van még szükségem, de az biztos, h más pasi szóba se jöhetne...(a múltkor is egyik barátom kihasználva a helyzetet átölelt, de legszívesebben ordítottam volna....:,()
ez olyan rossz..legszívesebben rohannék hozzá, és csókolgatnám össze-vissza, hogy maradjon velem!!
ááá
Fiatal vagy, nem ez volt az első (gondolom) szakításod, és attól tartok lesz még néhány.
Mi nlhány hete zártunk le egy 2 éves kapcsolatot. Túléltem, pedig idősebb vagyok nálad :)
Sziasztok!
Én két napja szakítottam a barátommal. 3 évig voltunk együtt, bár tavaly nyáron már volt egy kisebb szünet. A legrosszabb, hogy nem tudok rá haragudni..
Kapcsolatunkban állandóan veszekedtünk, vitáztunk mindenen. Nála aludjunk, vagy nálunk, én szerettem volna menni a barátainkhoz, ő nem... tehát minden apróságon. Szerinte a kapcsolat miattam nem működött, merthogy nem vagyok elég alkalmazkodóképes. Próbálta nekem megmagyarázni, hogy az én hibám, hogy nem jól működik és hogy változtatnom ill. változnom kéne. Próbáltam is, nem egyszer. De én mindig is ilyen "jövős-menős" csaj voltam, szerettem bulizni járni, csavarogni, haverokkal lenni. Ő viszont nem bízott bennem egyáltalán, pedig okot soha nem adtam rá. :( Így hát nélküle nem mentem sehova. Aztán jöttek a folyamatos gyanusítgatások, féltékenykedés, bizalmatlanság.. Nem hitt nekem, mindenben azt kereste,hogy mikor fogom megcsalni. (persze sosem csaltam meg) Néha úgy éreztem, hogy ez a féltékenység már beteges.. Hisz 3 éve ismer, tudhatná, hogy én nem olyan vagyok, és mégsem volt képes bennem megbízni. Így hát szakítottam vele...
Nagyon nehéz... És nagyon rosszul érzem most magam. De tudom, hogy ha másodszor sem ment, és eddig sem bízott meg bennem, ezután sem fog. :(
Nem telik el úgy óra, hogy ne gondolnék rá. Az embernek ilyenkor akarva akaratlanul is a szép dolgok jutnak eszébe.. Bár még nagyon friss a dolog, de Nem tudom mikor fogom túltenni magam rajta.. :(