Hogyan kell túlélni egy szakitást 8.év után? (beszélgetős fórum)

Ezt én is tapasztaltam már,hogy ha az ember szerelmes mindenhez pozitívabban áll hozzá...én olyankor szeretem a világot,szeretem az embereket,és sokkal magabiztosabb vagyok. Ezt persze a pasik észre is veszik és elkezdik döngetni a kaput.

Szoktam is mondani,hogy miért akkor talál meg az összes ha én pont szerelmes vagyok? :D

Egyébként most is vannak hódolók,csak sajnos nekem febuár óta csak egy kellene,akivel meg nem lehetünk együtt elvileg sosem....

Nekem igazából most azért jó,mert szinte nincs is itthon...van pénzem van életem,szóval azt teszem amit akarok,mostanában még élvezem is,és lelkiismeret furdalásom sincsen,hiszen ha neki szabad akkor én is megtehetem,hogy éljem az életem itthon nélküle.

Eddig az nem tetszett neki,hogy itthon ültem be voltam savanyodva,mert csak a gyerekkel voltam elfoglalva,most meg már azért háborúzik mert élek.

Én is hűségpárti voltam,illetve még vagyok is...de most azt gondolom,ha lenne olyan srác aki iránt éreznék valamit megtenném...aztán le is lépnék.

Ettől ne gondoljátok,hogy én csak arra várok,hogy jöjjön valaki,csak most ezt érzem.

beszélgettem tegnap egy lánnyal,állítólag most az ő férjével van együtt a nő. szegényt próbálom vígasztalni,de tudom neki sem segít ez most.

Szerintem is beteges már ez a dolog,de hát igya meg a levét!

Tegnap előtt mikor este beszéltünk mondta,hogy következő este,azaz tegnap későn fog végezni. Mivel álmos voltam elaludtam fél tíz körül.

Hívott telefonon,hogy jöjjek a géphez,mondtam neki,hogy alszom fáradt vagyok majd máskor beszélünk.elkezdett ordibálni,hogy kapcsoljam be,mert látni akarja,hogy hol vagyok. Na ennyit a bizalomról....:D

én nem gondolom, hogy bele kéne nyugodnod. biztos a körülmények nem engedik, hogy azonnal lépj, de LÉPJ! Vannak, akik 40évesen is rátalálnak a szerelemre.

Olyan nincs, hogy sehogy ne lenne :) én is egyedül voltam a legmagabiztosabb, azóta, hogy közben lett párom, persze változtak a dolgok, de elég nehezen adtam föl azt a függetlenséget, pedig nem volt szó hosszú időről. Szerencsém volt, a sok rossz kapcsolat után végre úgy tűnik, sikerült belenyúlnom a jóba is (koppkopp)... persze nincs jogom beleszólni, meg tanácsot adni sem, meg befolyásolni sem, de az alapján, amit írtál, veled értek egyet. szerintem egy nő nem normális, ha elnézi, hogy megcsalják. tudom, hogy sokan elnézik, és nem akarok én senkit se bántani... de ha a bizalom elveszett, onnan kezdve jobb egyedül is...

Másoknak ezek szerint kijár a boldogság...nekem ezt dobta a gép....mindenki azt mondja fogadjam el.

Csakhogy én nem elégszem meg ennyivel,26 éves vagyok és egyszer élek én is mint bárki más,és akarok még boldog lenni.

én is úgy gondolom,hogy mikor egyedül voltam erősebb voltam.

Én sosem mondtam neki,hogy szükségem van rá,és ő ezt tudja is nagyon jól,hogy tudok élni nélküle.

Ha meg tudott csalni,akkor én nem azt gondolom,hogy nála ez a "szükségem van rád" függőséget jelentene.

sziasztok! bocsánat, nem olvastam végig, csak itt lejjebb van, hogy hugikának mondta a férje (?),hogy akármi van, szüksége van rá...

Nem tudom, ez lehet, hogy csak az én averzióm, de nektek nem jelent inkább negatívat ez a szó? Én az idők során rájöttem, hogy sosem fogom többet ezt érezni vagy gondolni, pláne nem mondani, hogy "szükségem van rád", mert ezzel kiszolgáltatjuk magunkat és megalázzuk... vagy túl büszke vagyok... én azt gondolom, hogy mindig egyedül vagyunk a legerősebbek, és "úgy" nincs szükségünk senkire. Persze, jó, ha mellettünk van, de a szükség függőséget jelent, az meg nem jó... Bocs, ha már valaki leírta előttem, csak nem tudtam végig olvasni, szemet szúrt az az egy szó.

Azon gondolkoztam,hogy talán azért nem tudok dönteni,mert hiába vagyunk együtt 8 éve,ebből kb kettőt laktunk együtt úgy össze vissza. Illetve együtt laktunk,csak alig volt itthon. Ő azt mondta,hogy eddig esélyünk sem volt a normális életre és ezért történtek ezek a rossz dolgok.

Ő dolgozott kint,én neveltem a kislányt itthon,és eltávolodtunk.

hát azt nem tudom, hogy mit érzel, de az biztos, hogy egy idő után a "megszokás" is nagy úr... ha szereted, ha nem x éve vagytok, nyilván nem tudod kiverni a fejedből, ha rosszat tett, ha nem... a kérdés az, hogy tudsz-e így élni és szeretnél-e egyáltalán így élni, ahogy ő azt elvárja...

nekem is volt 8éves kapcsolatom, mai napig tartjuk a kapcsolatot, mindig a szívem egy darabja lesz, de egy idő után el kell(ett) dönteni, hogy "csak egy barát" v. ez még szerelem-e.. hála nálunk ilyen kérdőjelek nem voltak, mivel én szakítottam vele, nekem volt a könnyebb...

Este beszéltünk.

Én a kapcsolatunk alatt nem csaltam meg.

Azt írta,tudja,hogy hűséges voltam,de nekem is szükségem van sex-re,és nem biztos,hogy most kibírom,az miatt amit ő tett velem,és ez állítólag nagyon bántja.

én visszakérdeztem,hogy miért neked már nincs szükséged sexre??

Azt mondta de....csak még egyszer nem csinálja végig ezt,és így is örül annak,hogy vagyunk neki.

Látjátok,egyszer ilyen egyszer olyan,és nem tudom eldönteni,hogy most mi van.

Azt sem tudom,hogy most végülis mit érzek még iránta. Szerintetek lehet valakit 8 év és egy durva megcsalás után is szeretni még?Vagy mi lehet az amit érzek?

Igazából nem elkéretszkedni akartam,csak felvetettem a gondolatot,hogy lássam a reakcióját.

Iszonyatosan fél,hogy itt hagyom,és mióta kint van még jobban,mert ugye nincs itt és nem tudna visszatartani. Ha olyanokat mondok neki,ami pl két értelmű,látom,hogy szomorú meg mondja,hogy ne menjek el,ő velünk akar lenni stb. Csak néha nagyon megijeszt amiket mond és mikor mondom is neki,hogy fejezze be mert ez nem így működik másnap bocsánatot kér,mert ő átgondolta és nem gondolta komolyan,de ne hagyjam itt.

Még 3 hétig kint lesz,igazából várom is,de félek is kicsit.

Nem, ez beteg, vagy skizo..

Szerintem nagyon durva...

+ azt sem értem miért kell elkéretszkedni?? Ő talán elkéri tőled magát, ki tudja mit csinál kint??

Szerintem teljesen mindegy, hogy miért figyeltet, egyáltalán hogy jut el vki idáig?? Szánalom.. kisebbségi komplexus a köbön..

(bocsi,ha túl nyers voltam)

sziasztok.

Csajok ezt nem fogjátok elhinni! :D

Tegnap este beszéltünk,eléggé ki voltam akadva,és megkérdeztem tőle,hogy elmehetek e anélkül,hogy balhét csinálna...szóval,hogy engedjen el,mert menni akarok.

Annyira bepöccent,hogy azt mondta,hogy nekem itt van a helyem és ha kell öt perc múlva jön valaki és rám zárja az ajtót.

Én csak néztem ki a fejemből...hát ilyen nincs!

Furcsa is volt,hogy pár napja egy bizonyos autó napjában elég sokat furikázik erre...szóval kiderült,hogy a drága párom figyeltet.

Ezért volt az,hogy múltkor is mikor este hívott,már tudta,hogy mit csináltam egész nap.

szerintem ez már betegség a részéről,vagy én már nem is tudom.

Létezik olyan,hogy ő csalt meg,és ezért figyeli minden lépésemet?Mitől lehet ez?Nem tud a lelkiismeretével elszámolni esetleg?

Most volt két nap összeveszés nélkül....igaz sokat nem is beszéltünk,csak annyit,hogy mi újság itthon meg hogy megy a suli meg ilyenek.

Nem veszekszem vele mert fölösleges,és érdekes módon most ő sem mondta,hogy megcsalom vagy ilyesmi...szóval most nyugi van,ráérek gondolkozni.

Szó szerint így volt.....a gyerekért az ovodábe se ment el egyszer sem,boltba is postára is én járok ő nem!

Ha én vettem elő neki ruhát reggel amit felvett akkor szerinted a vasalás az menne neki?

Sok mindent elrontottam az biztos....