Ki hogyan éli át a szakítást? (beszélgetős fórum)
ugyhogy rogton bezarom az ajtot a multam utan es onnantol csakis elore nezek!
Attól függ, mennyire voltak mélyek az érzéseim. Egy biztos: akkor, ha szerelmes voltam, vagy legalábbis azt hittem, az vagyok, mert az közel sem biztos..akkor nagyon nehéz egy rövid ideig. Viszont később mindig rájöttem, sokkal jobb így és hamarabb véget kellett volna vetnem a történetnek.
Mi az,a mi fáj? Erre is rájöttem: a másik viselkedése következtében saját magam által kreált illúziókba vetett hitem pillanatok alatt történő megszűnése. Mert ha vége lett, annak oka van. Márpedig akkor az egész alapja nem volt stabil, azaz légvárat építettem. Miért? A másik hazugságai miatt, hogy elhitette velem a valótlant. Hülye voltam? Szerintem nem. Hit és bizalom nélkül semmi nem ér semmit.
Tehát sirattam azt, hogy az illúzió elszállt.
Jah és mindig vissza akart táncolni, aki elhagyott. És sosem engedtem vissza.
Szerintem jól döntöttél. Mert ilyen viharok, zűrök máshol is vannak, de máshogy viselnéd ha a párod kiállna melletted és megvédene. Akkor Ti Ketten lennétek a világ ellen! S ez még erősítené is a kapcsolatot. De láthatóan a párod nem mer szembeszállni a rokonaival. S ahelyett, hogy lerendezné őket, inkább belemegy a Veled való szakításba.
Sziasztok. 2 évig voltam a párommal és 2 hoapja szakitottunk. Sok gondunk volt,veszekedtunk elég gyakran.Amikor bele mentem,nem tudtam mivel fog járni ez a kapcsolat.Ugyanis neki már van egy gyereke és elvált.Egy faluban lakunk.A gyerekkel(akit nagyon megszerettem)majdnem napi szinten találkozott és ezért az exfelesége megkeserítette az életemet. Gyerekkorunk ota nem kedveltuk egymást és ahol csak tudott,ártott. Azonban nem ez volt az egyetlen probléma. A családja megvádolt,hogy csak a pénzét akarom a volt páromnak,mert ugyan mit is akarhatnék egy elvált,gyermekes apukátol? Fatal vagyok,26 éves,egyetemet végeztem.A párom testvéreék az exfeleséget tekintették a sogornojuknek,engem meg rendszeresen mocskoltak. Nagyon fájt ez,nem tudtam így élni.Ugy érzem tul sok gondot vettem a nyakamba. Felujitottuk a volt párom régi házát. Ott is apukám csinált szinte mindent.A párom a nagyszuleivel lakott, foztem rájuk,takaritottam és a párom gyerekével torodtem.Es csak fájdalmat kaptam cserébe. A párom hangoztatta,hogy nagyon szeret és hogy még soha nem volt olyan no,aki ennyit torodott vele,ennek ellenére soha nem állt ki mellettem. Ez az ami a legjobban fájt.2 honappal ezelott kozos megegyezéssel szakitottunk.Megnyugodtam. Késobb viszont elkezdett hivogatni,hogy megváltozik és hogy szeret,minden más lesz. En azonban már nem tudok neki hinni. Nem merem bevállalni ezt a kapcsolatot egy ilyen családdal,ahol nem tisztelik egymást a felek, En rendes családban nottem fel,nem ehez vagyok szokva.De most mégis fáj,érzem a hiányát,ures minden.Vajon jol dontottem?
Még nem volt benne részem
Hát nem igen mert mindig találkozunk és igy se igen jó és igy nagyon szar.És igy mindig keresem.
Attól függ, mennyi érzelem fűzött hozzá.
Egy komolyabb szakításon vagyok túl. Azt úgy életem túl, hogy az első vagy első két napban nagyon rosszul voltam, folyton sírtam. Utána kezdett jobb lenni, de belül még mindig nagyon fájt hetekig... De megismertem új embereket, köztük helyes pasikat, aztán lassan elmúlt a szenvedés. :) Illetve nagyon sokat segített, hogy a barátaim, barátnőim végig mellettem álltak, nem hagyták, hogy otthon legyek kikészülve, hanem hívtak vásárolni, csavarogni, bulizni. :) Így aztán túl lettem rajta, mára a szép dolgokra szoktam visszaemlékezni a kapcsolatunkból. :) Azóta nemigen beszéltünk még, mert úgy érzem, hogy még lehet feltépné a sebeket, de ez is lehet, hogy változik egy idő után, és barátok tudunk lenni... ahogy ő szeretné. :)
És így át tudod vészelni, anélkül, hogy keresd?
Hát nagyon szarul élem átt a szakitást.Akkor mindennap sirok,nem eszek,szerelmes zenét hallgatok,és előveszek az olyan dolgokat ami ő rá emlékeztett.Én nagyon nehezen viselem átt a szakitást sajna
Majd megbeszéljük. Jó éjt!
Persze, benne vagyok:) Jövő héten valamikor? Kedd-szerda kivételével ráérek.
Amúgy én is tele hassal voltam erobikozni, de áááá, nem nekem való ez az ugribugri...
Na most teli tömött hassal elmegyek aerobikra, remélem nem fog belőlem minden kaja kijönni közben, sziasztok.
Én jól vagyok, új kapcsolatom eléggé leköt, bár vannak súrlódások bőven. Összevalók vagyunk azért, nehéz eset vagyok egyébként. Bár néha eszembe jut az exem, hiányzik is, de a megszokás csak. Mariann, ha esetleg egyedül érzed magad, és van kedved kimozdulni találkozhatunk majd valamikor a városban beszélgetni is.
csak a félelem ami bennem van....hogy nem fog. Nem is várom a karácsonyt. :( Veled mi újság?
Már csinálom a fenyődíszeket:D
Visszaolvastam valamennyire a hozzászólásokat. Nem irigyellek Titeket,nemsokára itt a karácsony, ilyenkor mindig a legnehezebb a várakozás, de talán most van legnagyobb esély is arra, hogy a fiúk észhez térjenek.
akkor most együtt várunk a csodára...:) remélem szólsz ha téged már kerestek
Mikor beszéltetek utoljára?
Abban, hogy egy ideig nem találkozunk. Nekem ebből az jött le, hogy majd ő keres.
Miben maradtatok? Keres majd, vagy...Várni a legrosszabb, legalábbis nekem nagyon nehezen telik. Persze e teló kijelzőjén az ő képe figyel. :) Miért is ne, ha nincs sms, vagy nem fogadott hívás, azért az arcát lássam-ha csak képen is. :S
Dehogy vagy!
Én is így vagyok most... szenvedek, de közben próbálok reménykedni, de lehet, csak rontok a lelkem helyzetén...
Múlt héten nem beszéltünk. Szombaton beszéltünk, este egy félreértés miatt össze is vitáztunk. Vasárnap bocsánatot kért, hétfőn reggel kaptam tőle az utolsó sms-t. Azóta semmi. Most számolom a napokat, de ki tudja meddig. Nem mondja ki, ha meg én kimondom azt mondja azt nem akarja. Most próbálok túllépni, de közben meg reménykedem, hogy mégiscsak észbe kap, és keresni fog. Tiszta hülye vagyok.
Hasonló már volt. Akkor azt mondta, hogy ezen változtat, de semmi. Most ott tartok, hogy nem keresem, majd keres ha észbe kap. De eddig semmi. :(
:S Szerintem légy kemény és mondd meg neki, hogy vagy szán rád időt (napi 5perc telefon mindenkinek belefér), vagy vége. Na akkor majd kapkodja a fejét utánad!
Már megtettem. Azt mondja sok a dolga(saját cég),és teljesen ki van fáradva. Ha felhívom akkor jót beszélgetünk, az sms-re meg alig reagál. Mi ez ha nem az, hogy nem akarja már ezt a kapcsolatot. Tegnap reggel írtam neki, azóta sem válaszolt. Tök hülyének néz. Butának érzem magam, nem volt mindig így, úgyhogy nem értem mi történt.
További ajánlott fórumok: