Hogyan kell túlélni egy szakitást 8.év után? (beszélgetős fórum)

Jött a kislányért szombaton is,ott is aludt nála.

Én kaptam az alkalmon és elmentem buliba,ott volt a kettes számúm is.

Átölelt,puszilgatott meg jól éreztem magam,de nem aludtam nála.

Csak még jobban összezavarodtam.

Jaj annyira nem tudom mit akarok!!!!!!!

Hajnalban valamikor hazaértem,aludtam egy keveset,aztán mentünk az ex-el meg a gyerekkel moziba,meg csavarogni stb,tök bánt ez is hogy vele is jól éreztem magam.

Ex-em kiteszi a lelkét,tényleg!

Közben meg fogalma sincs,hogy este máshol voltam.

Igazából ezért mentem,hogy ha látom ketteskét akkor el fogom tudni dönteni hogy A vagy B.

De nem!

Kezdem azt hinni,hogy magamnak keresem a bajt.

Most este,azon gondolkoztam,hogy azt választom aki hamarabb felhív. Alapjában ez is egy nagy hülyeség,de tényleg ezt mondtam magamnak.

Hát Ex hívott fel előbb!

Persze ezt titkon tudtam is,hogy ő fog,mert ketteske nem szokott,illetve ritkán,vagy inkább sms.

Szóval most ott tartok ahol a part szakad.

Az eszem azt súgja,hogy ex-el kellene békülni,meg ma mikor vele voltam még talán úgy éreztem szeretem is.

Délután meg már,ketteske járt a fejemben,hogy őt akarom,mert szerelmes vagyok belé.

Van ilyen? Mert én már tényleg a diliházban fogok kikötni...

Azt kell mondanom,hogy ha nem lenne azóta senkim,nem mondanék nemet,de így nem tudom. Folyamatosan jár az agyam.

Persze ő azt nem tudja,hogy nekem van valaki kilátásba,de amíg én sem vagyok benne biztos,nem is mondom el neki.

Magamban kellene tisztába rakni a dolgokat,de nem megy.

7 óra helyett megint negyed 9 volt mire ideért a kislánnyal,mivel látta rajtam,hogy mérges vagyok hamar el is ment.

Később csörög a telefon: Azt kérdezte,mikor kérdezem meg? Mondom mit? Hát,hogy mikor alszik itt,ne neki kelljen már,hogy megkérjen.

Elmondtam miért nem aludhat itt,erre azt mondta,hogy de így nem is tudunk megbeszélni semmit,öltözzek fel és elmegyünk vacsorázni.

Felöltöztem,de mondtam neki,hogy csak akkor megyek vele,ha tényleg mond is valamit.

Mondanom se kell szerintem,hogy úton odafelé,alig alig szólt valamit,de láttam rajta,hogy ideges. Megkajáltunk,közbe néha beszélgettünk,mindenről csak éppen arról nem amiről kellett volna. Minden mást meg tudunk beszélni de ezt nem,aztán hazafelé is a kínos csend.

Mivel egész nap vezetett,fáradt volt és megkért,hogy vezessek én,hát vezettem. Fél év után vezettem a saját kocsimat,ő mellettem ült és közben arra gondoltam,hogy minek jöttem én el,aludhatnék vagy bármi más minthogy még éjfélkor is vezessek,meg járjon az agyam.

Hazafelé próbálkozott mindenfélével,hogy milyen fáradt meg ne kelljen már még hazamennie reggel hétre meg jönnie a kislányért. Itt aludt.

Lánykám persze örült neki.

Próbált közeledni,ha véletlen elment mellettem a lakásba mindig úgy hogy hozzámérhessen meg stb. annyira látszott,hogy direkt csinálja,csak mosolyogtam magamban.

Reggel elmentek,ma délután hozta a kislányt.

Hétfőre ne tervezzek semmit azt mondta. Kiváncsi leszek.

Komolyan mondom,hogy néha már sajnálom,mert tényleg mindent megpróbál,meg látom rajta,hogy erőlködik,ami persze tetszik,de mégsem tudom mit akarok.

Már kezdem azt hinni,hogy nem is ő játszik az én érzelmeimmel,hanem én a sajátommal,meg az övével.

Mikor lesz már az a nap,amikor el tudom dönteni??

Elvitte a kislányt délben,most várom,hogy hozza haza. Remélem nem lesz gond. Hozza haza és sétáljon el csendben. Mint tegnap este.

Nem akarom látni,minnél kevesebbet látom annál jobb. De mégis,még mindig fel tud zaklatni,főleg ha olyat mond. Már előre látom,hogy ma este sem alszom nyugodtan,de fogalmam sincs miért.

Nem, nem normális, és nem is szép dolog, hogy játszik az érzelmeiddel, ha már a sajátjával nincs tisztában...

:-(:-(

Na hírek vannak.

Tegnap este hamar elaludtam,erre csörög a telefonom. Ex volt,kérdezte,hogy mit csinálsz drágám? a hangsúly a drágámon van:D Mondom alszom. Azt mondja,ne aludjak,nyissam ki a nagykaput,hogy be tudjon állni.

Beengedtem,megpuszilta a kislányt,de nem engedtem,hogy itt aludjon. Meg is sértődött.

Ezek szerint még mindig nem fogta fel,hogy ennyi volt.

Szerintetek normális?:D

Nagyon köszönöm:)

Tegnap éppen nála aludtam,illetve nem is aludtunk:) elmentem hozzá,és egész éjjel beszélgettünk meg ilyenek.Nem is akartam hazajönni,legszívesebben magammal hoztam volna.Teljesen meg vagyok hülyülve ha nem lehetek vele.Nem tudom mitől,miért mikor és hogyan történt,csak érzem....

Valamilyen szinten én is megértem.

Csak az volt nekem a véleményem arról amit csinált az exem,hogy ha már csinálja akkor olyannal aki meg is éri neki,szóval ha menni akar menjen,de oda ahol jobb lesz és nem rosszabb. 27 éves az ex-em,a nője 37,aki még csak magyarul sem tud egy szót sem.Az ex-em mondta,hogy ő már nem is nő( ezt akkor mondta amikor könyörgött,hogy béküljünk) mégha nem is gondolta komolyan,akkor is én úgy gondolom,hogy ha már van,akkor ne beszéljen így róla.Ezek szerint ex-em nem szereti azt a nőt sem,és ezért nem értettem meg amit tett,mert más dolog az ha szerelmes lesz és úgy gondolja vele jobb neki,és más dolog az ha valaki csak úgy van...

Csak annyit mondtam neki,hogy az ember legyen már azzal akit szeret,mert szerintem csak annak van értelme.

Na és tessék,most boldogtalan mégis,hisz egyedül maradt,én nem békülök,a másik nő meg elment máshova dolgozni.És nem mondom azt,hogy örülök neki,hogy egyedül maradt.Viszont ha nem történik ez,nem ismerem meg a mostani kapcsolatom,ami tényleg szerelem.

Elmúlt. Nem kattogok már:)

Ha beszélünk is,max két percet. Tökéletesen idegennek érzem,mintha nem is lett volna soha semmi köztünk,csak annyi különbséggel,hogy a gyerekem apja.

Nem akarom vele folytatni,felfogta és talán meg is értette,de néha látom rajta,hogy fáj neki.

Majd megszokja,örökké ő sem marad majd egyedül.

Élem az életem,vannak terveim meg céljaim,csak néha még fura,hogy nélküle tervezek.Fura is,de néha meg elfog az érzés,hogy sokkal jobb lesz minden,jól sülhet el minden nélküle is.

Az az igazság,hogy nem foglalkoztat már ,hogy ő mit érez,legyen boldog és ennyi.Már csak azért is mert új kapcsolatommal vagyok elfoglalva,ő teszi ki minden napom meg percem,meg főleg a lányom.Még boldognak is érzem magam,és ez most tök jó.

Fogok még csalódni ebben biztos vagyok,de tényleg úgy van,hogy egyszer élünk és csak átutazók vagyunk ezen a földön.

Sziasztok!

Mi 5 év után mentünk szét a párommal...vagyis ő szakított velem...hogy miért??magam sem tudom...talán megunt, vagy ahogy ő fogalmazott még fiatal ahhoz,hogy elkötelezze magát...én meg ott maradtam egyedül...rá három hónapra megismertem valakit, szerelmes lettem, ő meg rájött,hogy vissza akarja csinálni az egészet...de én meg rájöttem, vannak tőle sokkal jobbak:D

Bár azért meg kell mondjam, alapjában véve minden férfi egyforma, agyhalált kapok,amikor az új párom is ugyanazokat a kis önzöségeket csinálja, mint a régi...szerintem beléjük van kódolva az önzőség, meg a figyelmetlenség, meg hogy nem tudják a nők érzelmi világát megérteni...áááá,most is épp dühös vagyok rá...:S

Értem.Ha ezt érzed hogy nem akarod vele folytatni akkor nem is kell.Mi ugye nem mentünk külön,és minden erőmmel azon voltam hogy a család együtt legyen,és csak őt akartam én is,még a libidóm is megemelkedett,úgy kívántam mint még soha!!!!!:)

Na igen persze ő is ezt akarta,a fejét a falba verte hogy így megingott,de visszatalált a helye sútra és mi kellünk neki.....

Persze ha úgy éreztem volna mint te én sem maradtam volna vele.De nálunk így alakult.

Hát két ember kell hozzá....csak akkor működhet,ha mindketten akarják.

Aranyhaj,nagyon gratulálok,hogy nektek sikerült,én nem bízom már úgy a kapcsolatunkban,hogy menne.

Lehet,hogy az a baj,hogy sok idő eltelt mióta külön vagyunk.Szeptember 13-a óta rengeteget gondolkoztam,mindenáron meg akartam oldani és visszacsinálni,de akkor nem lehetett vele beszélni.Azt mondta időt akar nekem is adni....csak sajnos annyi időt adott,hogy már késő is lett.

Nem érzem azt,hogy nekem újra kellene vele kezdenem,komolyan magamat sem értem,hogy miért.

Ha beszélgetünk erről a dologról,sír...és én sírok vele együtt...mert persze fájnak még dolgok,mégsem tudom neki azt mondani,hogy igen várlak még és gyere haza..tudom csak egy szavamba kerülne,de nem.

Annak ellenére,hogy tudom jó ember,és jó apa,és nagyon sokat tett értem,értünk a hét év alatt,nem akarok már vele élni.

Talán mostmár ő is bele fog nyugodni és tényleg kilépünk egymás életéből.

Nehéz mindent a nulláról kezdeni,ez igaz.De ha vele nem akarok,akkor más választásom nincsen....már csak erő kell hozzá.

ha meg megadjuk az esélyt, akkor meg azt nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha mégsem :D

hhihihihi...

Ittvan pl eduso1.Ugyanazt élte át amit én és megpróbálták nem jött be.

50-50%!

Az élet bonyolult...

Igaza van R75nek!nem rábeszélni akartalak bocsi!!!!

Te döntessz,lehet hogy jó lesz,lehet hogy nem!De ha esélyt sem adunk nem tudjuk meg mi lett volna ha.....

:)))

Sziasztok!!

8évig éltem egy kollégámmal!!Nagyon jó kapcsolatunk volt,imádtuk egymást!!!Munkahelyen változások történtek ellenkező időbeosztásban dolgoztunk!!Szinte alig találkoztunk!!!Szép lassan elmaradtak a beszélgetések az egymásra oda figyelés!!Mind kettőnk hibája volt,de mikorra erre rájöttünk az ő figyelmét érzései felkeltette egy kolléganő!!!Nem tudom szavakba önteni,hogy mit éreztem mikor kiderült!!Szívemből kitéptek egy darabot!!!Elköltözött,de egy munkahelyen dolgoztunk továbbra is!!Én mentem délután dolgozni ,ők ketten meg mentek haza!!2hónap múlva eljött hozzám,hogy az élete legrosszabb döntése volt amit tett!!Szeretné ha újra megpróbálnánk!!Nem működött!!

Hugika, én azt gondolom, hogy tanácsot lehet adni-kapni, de csak a saját érzéseiddel törődj, és te dönts a saját érzéseid által, a te életed, te élted át azt amit, és hiába vannak hasonlóságok bárki mással, mégsem ugyanaz... azért mert vki így vagy úgy döntött, ne azért dönts te is úgy... Csak ha teljesen biztos vagy magadban és a párodban, akkor csináljátok vissza...

Az ilyen-olyan próbálkozásoknak ugyanúgy a gyerek is megissza a levét...persze nyilván elsülhet jól is a dolog, de te tudod, hogy tényleg meg akarod-e ezt próbálni..

Egyébiránt én személy szerint a "mi lett volna, ha..." mondatokat meg nem annyira kedvelem..

(bocsi, ez az én véleményem)

Igen,ugyanazokat írtad le amit én is éreztem.Én még nem nézek ki jó nőcisen,de rajta vagyok az ügyön,de várja ő is hogy jól nézzek ki,de mindegy már így is velem van.Persze azért elérem a célom!Ugyan ez voltnálunk is,én is azt hittem ez végleges,család ,mennek a napok és kész.De vele is kell foglalkozni,persze nem muszályból hanem mert szeretem,mert ő is igényli.

Én is úgy éreztem vége a világnak,hogy lesz a család,sőt szegénykém a második már nem éri meg hogy családba szülessen,összetörtem nagyon,kilátástalan volt minden!Most meg úgy érzem,ha egyszer mégis így lenne,már nem halnék bele!Megerősödtem,és máshogy látom.De állítja soha-soha nem kell neki senki,nem is kellett csak hülye volt!

Ha jól érzitek magatokat együtt és megbánta és nem a 20.alkalom akkor kezdjetek új életet és lépjetek túl rajta!!!!!Majd idővel jön az is hogy az ágyban is egymásra találtok,ezen ne gondolkozz!Hány olyan dolog van amit előre nem tudod hogy hogy képzeld el,aztán jön magától a helyzet és simán megy!Biztos volt ilyen.A boldogságnak ára van,sajnos ezen az áron lehettünk nagyon boldogok!Ez van,jó lenne egy amnézia szoktam mondani,de túl kell lépni!Olyan rövid az élet!Én is úgy voltam vele,próbáljuk meg aztán ha azt érzem csak úgy vagyunk,mert vannakk gyerekeink,akkor ennyi úgy nincs értelme.Hidd el nem tudta egyikünk sem hogy ilyen jó lesz!

Ja és felemlegetni nem szabad!Ott megint bukik az egész.Akkor nem léptél túl.Én is az elején felemlegettem neki,és mondta hogy ő törölte, és nem akar beszélni róla mi miért volt.Gyenge volt hülye volt,mást nem tud mondani,nem volt jó semmi.Nálunk is mondta hogy biztos benne hogy nekem is csak egy kis időm lett volna hátra hogy jóérzem magam mással és váltok!És ezt én is tudom,mivel én a tesó tervezés előtt már átgondoltam hogy mi legyen...

Szóval nem vágom már a fejéhez,az elején mindig mondta hogy ha ezt kell hallgatnia akkor megint nem jó!Aztán ő emlegette fel hogy mekkora hülyeséget csinált és hogy is gondolta hogy minket itthagy nemérti,meg ilyenek....

Szóval hajrá,egy próbát megér!Sok sikert!

De ha meg sem próbáljátok nem derül ki milyen lenne újra.

Sőt én azt is megmondtam neki hogy ha most vége,nem könyörgi vissza magát a gyerek születése után mert ő mégis....úgy nem fog megalázni!!!!!!

Szóval túl vagyok rajta,és tényleg megint biztos vagyok benne hogy nem nézeget másfele,mondjuk azt sem tervezte csak így jött ki!!!!!

Szóval hajrá,fel a fejjel tényleg.

és mennyi közhely igaz aminek addig nem éreztem jelentőségét,akkora súlya lett!

Pl:"Ami nem öl meg az megerősít!"

"A boldogságnak ára van!"

"Minden változik,semmi sem állandó"

"Rövid ahhoz az élet hogy boldogtalanul éljünk"

....

Mi nemrégen próbáltunk beszélgetni mikor itthon volt,csak sajnos nem ment úgy szemtől szembe...mindketten hallgattunk nagyokat.Aztán egyszer kiírtunk magunkból mindent a neten,ő leírta azt ami neki nem volt jő és fordítva.Azóta igaz,nem békültünk,de már tudunk beszélgetni,sőt nevetünk is együtt sokat....többet mint az utolső egy évben...mondta is,hogy nagyon szeretné,ha minden nap így lehetne,ő visszacsinálná.

Sokat hibáztam én is,nagyjából ugyanazokat a hibákat vétettem mint te...meghíztam,csak a gyerekkel törődtem,vele meg nem.

Pontosan ezért nem haragszom már rá,mert tudom,hogy előbb utóbb ha ő nem akkor én megyek másfelé.

Most szeptember óta,hogy külön vagyunk...aóta 15 kg-ot fogytam...mikor kiderült nem tudtam enni sem,megfordult a kaja a számban...de mostmár foglalkozom magammal..vettem új ruhákat,műkörmösnél voltam meg ilyenek...szóval sokkal nőcisebben nézek ki...nem miatta hanem magam miatt...de meg is jegyezte,hogy miért nem voltam mindig ilyen..

Hát nem tudom,így alakult.

Most az van,hogy szeretek vele lenni..már amikor itthon van...elmegyünk a kislánnyal moziba meg ilyenek,nevetünk jókat egymáson meg saját magunkon,és közben azon gondolkozom miért most és miért így kellett rájönnöm,hogy sok dolgot nem jól csináltam...én azt hittem minden tökéletes,hisz neveltem a gyereket,takarítottam,főztem,azt hittem ezt így kell....csak közben őt elfelejtettem.

Szeretem őt,és nagyon is érzem,hogy vissza lehetne csinálni....nekem ez mégsem megy,hogy újból egy ágyban..vagy talán attól félek megint ez lenne,és azt nem élném túl.

Hiába érzem rajta,hogy nagyon szeret...mert érzem..nekem még mindig nagyon fáj maga a tény,hogy megcsalt..pedig nem haragszom rá.

Remélem érthető a stori!:)

Az kimaradt hogy elvoltam én úgy sex nélkül,úsztam a boldogságban hogy családom van és semmi rosz nem érhet minket.Szinte csak a gyerekkel foglalkoztam,csak ő érdekelt,és lekötött nagyon,párommal nagyon nem foglalkoztam,mert tudtam van azt kész!De ez így nem jó,olyan volt mintha letudtam volna.Ma már ezt is máshogy érzem,nem is tudom hogy gondoltam sokminent hogy úgy is jó,a francokat.....

Az okok mindenkinél biztos másak.

Ott kezdődik hogy Ő nem egy csajozós,átvágós típus,ezért mentem hozzá.De ezt én már akkor tudtam mikor buliztam fiatalkoromban,és jöttek a nagy vagány csávók,ezer%-ig biztos voltam benne hogy nem ezek közül lesz a gyerekem apja!!!!Tehát Együtt voltunk 7 éve abból 4 év házasság,és egy 3éves gyerek,a szerelmünk gyümölcse.Én többször meggyőződtem arról hogy tényleg szeret és nem kavar a hátam mögött,bizonyos módszerekkel.Volt hogy felbukkant az exe.Rástartolt,vártam mi lesz engem válaszott,többször is bebizonyította hogy csak én kellek,meg nekem már az kevés volt amúgy is a menő csávók után hogy:"persze hogy szeretlek..."Na megpróbálom sűríteni a dolgokat.Szerettük egymást nagyon kb 5 és fél évig!30kilót szedtem fel a terhesség alatt,egy évig ő is várta hogy csak lefogyok valahogy,és biztosított hogy én kellek csak vékonyabban!ez olyan elzárkódást eredményezett nálam a sex terén hogy nem nagyon kívántam sehogy .Azért mert rondának tartottam magam.Fogyás persze nem ment sehogy.Aztán nemhogy nem kívántam,nem is érdekellt a sex,jól megvoltam nélküle,ő meg gondoltam ááá ő úgysem olyan hogy felrúgná a családját hiszen van egy gyerekünk!!!Ő nem fog megcsalni soha,biztos voltam benne!Ezt ő is így gondolta,csakhogy eltelt másfél év,volt havi 1 sex,ami nem volt semminek nevezhető nemhogy szexnek....mindig panaszkodott,sokat veszekedtünk,rengeteget....de én még mindig biztos voltam benne hogy ő az egyetlen férfi aki nem tenné ezt meg velem!De éreztem hogy nagyon nem jó a házasságunk,gondolkodtam sokat elváljak tőle,de nagyon családcentrikusak vagyunk mind a ketten és Őt a volt felesége megcsalta az egyik haverjával!Utána jöttünk mi össze.Nem akartam ugyan azt adni neki,mert nagyon családot akart és nem csak 2 hetente látni a gyerekét mint ahogy az volt az ő gyerekükkel.És én sem akartam a gyereknek okozni ekkora fájdalmat,de nem tudtam szeretem-e még,vagy már semmit nem érzek?!Ezeket nem fejtettem ki neki miken gondolkodok,csak ment a napi vita sex nuku!Úgydöntöttem legyen még egy gyerekünk és akkor mikor megszületik visszahozza nekünk azt az érzést ami rég volt kötzünk,ebben biztos voltam hogy így lesz.Először nem akarta mert hogy sokat veszekedünk...persze hogy ezzel hozzuk helyre azt szintén nem mondtam neki.Végül belement mert azt ő istudta legbelül hogy veszekedünk,de szét nem megyünk,mert nem akarjuk azt a gyereknek amit az ő gyerekük átélt!hamar terhes lettem.Csakhogy neki meg agyára ment a .....tudjátok.Bocs de erre a helyzetre totál igaz!Munka kapcsán jól érezte magát (pont a volt felseégével akire évekig kígyót békát kiabált az egész család,vele az élenmert finoman szólva mióta őt lecserélte vagy a 8.ik pasit cserélte le éppensajnáltuk a gyereket hogy ezt kell látnia,meg minden.Mindig számíthatott rám a gyerekükkel kapcsolatban sokmindenen átmentünk....),egyre jobban,otthon ugye már csak a veszekedés volt,vele meg a vidámság,jó sex!Olyan mint velem az elején sokáíg.Ezt ő mondta.

Láttam hogy megváltozott köztük a viszony,bár igyekeztek nem mutatni,de ismerem a férjem minden rezdülését,az első összenézésük óta gyanús volt.Milliószor rákérdeztem tagadott,még a gyerek életére is esküdött!!!A poklot jártam meg terhesen 12 kilót fogytam.Csaknem összeroppantam idegileg,nem akartam felfogni hogy ő ilyet tett velem.Aztán mikor lelepleztem még akkor is csak azt mondta csak beszélték hogy összejönnek esetleg....Pszihológushoz mentem,Ő azt mondta minden hazugságával engem védett hogy ne tudjam meg,ne fájjon,És akit nem szeretünk mert már mindegy annak odavágná hogy igen vele vagyok,veled meg ennyi volt!Sokat segített ilyen szempontból a doki.Aztán mondtam neki ha vele boldog,menjen,ne törődjön semmivel,majd megszokom valahogy.De ő mindet választott,könyörgött hogy hülye volt,hülyeséget csinált....kezdjünk új életet!Modtam én azt akartam ha megszületik a bébi a veszekedéseket felváltani a boldog percekre....ő is...és hülye volt...de már tudja hol a helye csak elgyengült....Na és ezért nem hibáztatom,mert más már rég dobott volna,a sexmentes kapcsolatommal.Szóval én is elrontottam sokmindent,és nem biztos hogy ha ő nem megy félre akkor én sem.Vagyis hogy helyette velem is megtörténhetett volna hogy beleakadk valakibe és kedves,és jó vele,miközben otthon meg csak a rossz van!Az ilyen kapcsolat ide vezet a legcsaládcentrikusabb embernél is!

Sokat tanultunk belőle,és azóta kiegyensúlyozott veszekedésmentes,boldog életünk van,és megit biztos lehetek benne hogy ő SOHA nem fog ilyet tenni!!!!Hát ennyi "röviden"mert a sok agyalásom,meg könnyem le sem tudom írni hogy mennyire fájt.De azóta tényleg boldogok vagyunk,sokat nevetünk,sok örömünk van a 2 gyerkőcben.Az exel meg muszály néha találkozni,még vigyirgok is vele!!!Én ilyen hülye vagyok hogy rá egy kicsit sem tudtam haragudni,azonnal tudtam hogy ő csak a következmény!!!!!!!!Aztán később persze lefejeltem volna,de már nem hozzuk fel!!!De őt is megértem,azóta nem talált normális pasit,lehet hogy én is ezt tettem volna a helyében,nem tudom.Hisz látott már olyat a világ....csak kicsit gusztustalan dolog hogy a másik terhes,de végül is nagyon rosz kapcsolta volt a vége fele....Ja és ő a világ legjobb apukája!!!!!!!!!!!!!!!Az is volt mindig,csak ebben az időszakban mintha nem is ő lett volna,ezt ő is igy érzi és ki akarja töröli az életéből,az életünkből ezt az élete legroszabb döntését!!!!Sőt azt mondta a gyerekeken+rajtam kívül mindenét oda adna hogy kitörölje....

Szóval ez van....Én is sokta hibáztam ám,rendetlen is voltam,a lakást is elhanyagoltam,magamat is.....sokat veszekedtünk ezeken!!!!

Azóta változtunk,tényleg a sok feszültség után akkora harmónia van itthon ami tökéletes!!!!

Azt mondja Semmiért,senkiért nem cserélné fel ami azóta itthon van!!!Szóval érdemes volt!!!!És néztük az esküvői dvd-nket már akkor modta az anyakönyv vezető hogy "ha kell,tudni kell megbocsájtani.."Persze minden esetben nem kell,léhűtő pasinak soha!!!!!Én is csak 1szer vagyok képes,ezt ő is tudja nincs egy negyed esélye,nemhogy 1!!!!!!!!!!!!!!!!

Köszönöm,hogy elolvastad,és remélem segítettem!

Ez persze csak akkor működik ha az pasi nem a másik felet választja!Ha így van had menjen,vár szebb jövő,jobb,kedvesebb pasi egyszer majd!!!Bár majd belepusztultam de így voltam én is,ha úgy dönt.....ez van!Várom a jövőt,bár elég sötéten láttam akkor.

Ne hagyjuk elmúlni a szerelmet,szeressük egymást mindig!!!!!

Ja,és 7 éve voltunk együtt!4 év házasság.

De megvolt az oka rá,valahogy lehet hogy egyedi eset a miénk,ha érdekel valakit leírom,egyépként még nem írtam le úgysem senkinek,sőt mindent a család sem tud....

Nagyon szar volt,de,valahogy azonnal megértettem miért,sőt azt mondtam más már hamarabb lelépett volna...

Meg is mondtam neki ha ez úgy történik hogy itthon minden szép és jó,és csak ő azért hogy szórakozzon kicsit...szó nem lehetne folytatásró,gyerek+terhesség ide vagy oda!!!!!