Hogyan kell túlélni egy szakitást 8.év után? (beszélgetős fórum)
"A 4 hónap alatt mindketten próbáltuk, hogy tényleg jó legyen, mégis mindketten tudtuk, hogy nem bízunk egymásban. Hiába próbáltam, nem megy. . . nem tudok neki hinni. "
Ezt te irtad.
De amit itt ebben a hozzászólásban irtál, hogy a másik nőhőz ment vissza-egy szót se.Csak annyit, hogy a srác mindent megtesz neked, hogy visszakapjon titeket.
Hugika, bár én vhol sejtettem, hogy ez lesz a vége, mégis nagyon drukkoltam neked/nektek.
Bernice-el csak részben értek egyet, nyilván a gyerek a fontos. De az sem jó, ha te meg "beledöglesz" (már bocs) ebbe a kapcsolatba, az sem jó senkinek.
Én azt hiszem hasonlóan cselekedtem volna... sajnálom, ami veled/tek történik, és remélem egyszer újra fel tudod magad építeni teljesen lelkileg.
szerintem nagyon nem jól látod....Persze nem mondtam egy szóval sem,és nem is gondolom azt,hogy hibátlan lennék.
Te mit tennél egy 8 éves kapcsolat után,amikor rájössz,hogy a párod együtt él mással és már egy éve hazdozik?
Megadtam a lehetőséget,hiszen békültem,és eljöttem olyan helyre ahol senkit nem ismerek és senki nem szólhat bele,hogyan élünk? Mit kellett volna még tennem???
Igen...egy egészséges lelkű ember tudja! Az én lelkem nem egészséges,mégis mindent megpróbáltam.
Nem adtam fel,hiszen itt vagyok....holott minden erőm és enrgiám elszívja a harc!
Azt mondod minden lehetőségével próbálja ezt összetartani? Elment! 4 hónap után...oda vissza ahol a másik nő is van....visszaengedtem,pedig tudom,hogy ott van,és én mégis itt vagyok.Feladtam volna szerinted?
Tehetném azt amit teszek....mit teszek?
Nem kívánom neked,de kíváncsi lennék te mit tennél!
Én azt látom a leirásodból, hogy a minimális lehetőséget se akarod megadni a társadnak. Vérig vagy sértve, azt hiszed, hogy egy család és egy kapcsolat-amolyan rózsaszin lányregény. És mig te ebben a hitben vagy-ott egy kisgyerek veletek, aki minden rezdüléseteket megszívja.
Egy egészséges lelkü ember tudja, hogy a bizalmat ilyen esetben ujra kell építeni, és az ujra épités nem hónapok, hanem évek. Mit vársz 4 hónap után?? Benned a vélt sérelem, a sértetség, önsajnáűlat mozog, meg szerintem téged valaki a háttérből nagyon etet....azt hiszed, hogy majd jobb lesz-és kemény árat fogsz fizetni mikor rájösz a valóságra. Egy valódi család kialakulását évek előzik meg, számtalan nehézséggel, toleranciával, és egymás segitésével. Nem felelőtlen módón, hogy az első buktánál feladod-mert könnyebb. A dolgoknak sosem a könnyebbik végét kell megfogni.
A társad minden lehetőségével próbálja ezt összetartani.Ezt észre kéne venned. Meg azt, hogy veled vannak most komoly problémák. Mert az élet nem "habos torta" és a család arról is szól többek kzött, hogy ha valamelyikötök elbukik a másik lenyujtja a kezét és felsegítí.
Te hibátlan vagy? mert akkor esetleg tehetnéd ezt amit teszel-de ha nem akkor érdemes keményen magadba nézni, és nem úgy viselkedni mint egy elkényeztetett önző kölyök.Mögötted áll egy gyerek-aki a történetedben ide-oda van rángatva, és kiszolgáltatva ennek az egész cirkusznak.Kapj már a fejedhez....
sziasztok.
rengeteg dolog történt....
Békülés után,beköltöztünk az új házba,párom új munkahelyre ment,úgy éltünk mint minden más normális család.Talán sokan még irigykedhettek is volna,akik csak kívülről látták a dolgokat.
de semmi sem volt rendben,,,,
Szombaton összepakoltam a ruháit és tegnap reggel visszament németországba.
A 4 hónap alatt mindketten próbáltuk,hogy tényleg jó legyen,mégis mindketten tudtuk,hogy nem bízunk egymásban. Hiába próbáltam,nem megy...nem tudok neki hinni. Nem mondtam neki,nem is szóltam semmit,csak a külön tölött fél év miatt,én úgyanúgy nélküle terveztem,és nélküle éltem meg dolgokat,hiába volt itthon...nem tudok már bízni benne,és az a legszörnyűbb,hogy ő sem bennem,holott nekem elvileg jogosan volt kapcsolatom amíg külön voltunk....
Együtt nem megy,mégis sírtunk mindketten vasárnap reggel mikor beült a kocsiba és elhajtott.
Nem akarjuk egymást elveszíteni,de így nem lehet élni ahogy mi élünk,de tenni ellene nem tudunk.
tudom azt,hogy szeret,és vigyázni akar rám,és én tudom azt,hogy akarom,hogy vigyázzon rám....de ez nem az a szeretet aminek lennie kellene.
Talán soha nem is volt szerelem,csak az a hatalmas nagy szeretet ami nem engedi,hogy a saját utunkat járjuk.
Amikor elment azt mondta,legyél jó kislány,szeretlek.
És ne feledd szerelmes még ötszázszor lehetsz te is meg én is,de az elmúlik.
Szóval most itt tartunk,hogy megint két napja padló....nem mutatom és nem mondom neki,de én érzem.
Egyedül vagyok a kislánnyal egy olyan helyen,ahol alig ismerek valakit,és ez szörnyű....nem bírom sokáig.
gondold át alaposan... és lépj ha úgy érzed.. ezt úgyis csak te tudhatod, és te érezheted...
én azért szorítok neked :-) akárhogy is legyen ...
akkor jobb ezen hamar túllenni.. mint a sebtapasz letépése...csak jön vele a bőr is (nálam legalábbis)...
Fingers Cross :-)
hmmm... akkor neked sem éppen könnyű.
A kérdés csak annyi, mit bánnál x év múlva jobban, ha maradtál volna, vagy ha most lépsz?
Nekem anno 2vel elötti exnál ez a kérdés nyugtatott meg nagyon.. mert akkor egyértelműen azt a választ adtam magamnak hogy mennem kell.. különben később meg fogom bánni hogy maradtam...
Mikor akarsz beszélni vele? vagy sejt már azért valamit?
nem forgatja fel a mindennapjaimat.. ez talán találó :)
sokat harcoltam. de már... kilátástalanabbnak tartom,h maradok, mintsem,h menjek...
mondjuk még korainak is érzem az utolsó páciens óta... még túl eleven az emléke...
Mondjuk azt sem akarom, amit ő csinált, hogy annyira belesavanyodott az előző kapcsolatába, hogy mást már el sem tud képzelni...
Majd jön valaki...remélem... aki majd megint fenekestül felforgatja a mindennapjaimat.:-)
DE inkább Te mesélj, nálatok mi a helyzet?
köszönöm :-)
De sajnos nem tolonganak a jelentkezők...
no, de az éves horoszkópom szerint szeptember lesz az én hónapom.. addig meg már nincs sok vissza :-)
nem csak a lehetőséget! nem ismerlek, de azt már tudod,h jófej és kedves lány vagy!
hülye aki ezt kihagyja! és nem hozza ki belőled a legtöbbet :)
igen igen.. próbálok úgy hozzáállni hogy ő veszített többet.. vagyis a lehetőséget.. pedig baromira összeillettünk volna.. dehát már úgyis mind1.
Hiszem hogy így kellett történnie.
amúgy Bak-szűz jó kombináció...
Én meg igenis vicces és szórakoztató ember vagyok, és jó velem lenni... ha neki nem kell.. ám legyen... valaki más majd értékelni fogja.. valamikor.
hát igen.. aki elment az már ba...hatja ;)
nehezen értenek meg minket sztem más csillagjegyek..
de! ő az aki sajnálhatja ezt ne feled!!!!! :)
Az előző kapcsolatom volt ilyen.. én mindig úgy fogalmaztam ezt meg magamban, hogy olyan, intha elintultam volna a lejtős lefelé, még nem vagyok az alján de már vissza sem fordulhatok...
aztán jött ez a másik srác.. és akármilyen giccsesen hangzik, de azóta tudom milyen feltétel nélkül szerelesnek lenni...hiányzik
DE minden este elmondom magamnak hogy nem én hagytam őt el, ő az aki nem akar velem lenni.. és hogy ő nem gondol már rám...csakhogy tudatosítsam magamban :-)
sajnálom,h ez történt Veled :(
de igazad van! Előre kell nézni!!! még annyi mindent kell megtapasztalni, és csak pozitívan szabad hozzáállni!
nálunk már régóta húzódik.. :( egyikünknek sem jó már ami van. már csak a lépés hiányzik...... de, egyre és egyre közelebb kerülök, ami bevallom megrémít de emésztem i sszépen... szóval még mindig kell a szorítás :)
hülyeség tudom, mi sacc 2 hónapja szakítottunk (?) illetve nem tudom mert egyszer csak szó nélkül eltűnt.. pfff...
DE azóta már jobban vagyok, már nem keresem...
Közben pedig rájöttem hogy új élmények kellenek, újra lakást keresek.. már vettem pár apróságot az új lakásba.. az albimba már nem is használom azokat.. azok már az új helyre valók :-)
plusz ott lesz az én cicusom:-)
jobb ha előre nézek...
ismerem magam.. tuti el fogom kényeztetni a kis dögöt..
Érdekes még meg sincs de már szeretem...
jah :D
de télleg nem kell aggódnod.
kaját is beosszák maguknak. kapjon enni és inni. legyen alma meg egy jó kis kaparófa meg egy jó meleg pihizni való zug és minden ok lesz :)