Hogyan kell túlélni egy szakitást 8.év után? (beszélgetős fórum)
nem volt más választásom.....így nem sok mindenre volt elég a pénz. Ment volna máshova,próbálkozott is mád cégeknél,(régebben is)már ismerjük majdnem mindet. Ezt legalább tudtuk,hogy fizet,és nem is akár mennyit.
Azért engedtem el,mert tudtam,hogy úgy sem jó ha itthon van(most mégis hiányzik sokszor),és azt hittem lesz időm arra,hogy megtanuljak bízni benne.Igaz most egy ideje nem ad rá okot,hogy kételkedjek,vagy csak nem tudok róla.....hiába kérdezem,mégha úgy is lenne letagadná a csillagos eget is.
Nem tudom, nem vagy könnyű helyzetben, te tudod, hogy mennyire tudsz benne megbízni.
Én ha megbocsájtottam volna, vissza akkor sem tudtam volna kiengedni ugyanoda, ez egészen biztos... még a pénz miatt sem.
De persze ez én vagyok...
Szerintem csak akkor indulnak be ezek a csajozások, ha egy pasi elégedetlen az életével, vagy az életének egy nagyon fontos szeletével, amelyen nem mer változtatni. Ha bizonytalan, miközben erősnek mutatja magát, vagy erősnek kell mutatnia magát, ha apjától ugyanezt a mintát látta.
idézet Csernus dokitól
ezt este be is másolom neki,hátha lép rá valamit.
Higgyétek el én mennék...azt hiszitek nekem erre van szükségem,hogy mindig azon járjon az eszem hol van meg kivel? közben nekem meg semmit sem szabad..
Elmennék,elfutnék ha tudnám hova,és ha elengedne végre...........
Azért kellett visszamennie,mert nincs pénz,és eddig amíg volt építkeztünk,mikor hazajött mindne félbe maradt és azt mondta vissza kell mennie amíg készen nem lesz minden,mert így nem jó.
Nem vagyok biztos benne,hogy együtt van e a másik nővel....de mivel,hogy egy évig vele volt,és amíg párom itthon volt a nő akkor is zaklatta az smsekkel. Nem lehetek biztos benne,de ugyanazon a helyen dolgozik a nő is csak annyi hogy pont váltóműszakba vannak. Nehéz elhinni neki azt,hogy nincs vele...párom azt mondja nem is látja a nőt,és én nem is veszekszem vele,csak napjában többször eszembe jut,hogy mi van ha talán mégis?! Akkor megint az én életemmel van játszadozva,ahelyett hogy elengedne.
majd persze máááá.. .komolyan
pffffffffffffff
arghhhhh
"Ez nem szerelem, de nem is szeretet.. ez birtoklási vágy, és önzősség, hogy mindent megkapjon... mint egy kisgyerek aki minden játékot akar, és nem veszi észre, hogy egyszerre csak egy játékkal játszhat."
Abszolút egyetértek...
Az egyik barátnőmnek fél éves babája van, nemrég kiderült, hogy a férje (amióta a baba megvan) félrejárkál.. kifejezetten egy bizonyos hölgyhöz...
Az ominózus barátnőm is sokat tépelődött, hiszen "szeretik" egymást, plusz ott a baba...
DE!!! letisztázta magában hogy Ő nem egy olyan kapcsolatot akar, ahol a férje ha épp kedve szottyan, és hát miért ne szottyanna, néha néha félrejárkál, közben meg a barátnőm maradjon a kis seggén...
FENÉKET...
Ez nem szerelem, de nem is szeretet.. ez birtoklási vágy, és önzősség, hogy mindent megkapjon... mint egy kisgyerek aki minden játékot akar, és nem veszi észre, hogy egyszerre csak egy játékkal játszhat.
Amit én tudok neki segíteni az annyi, hogy mindennemű segítséget megadok neki...
bocsánat, hogy beleavatkozom, de...
1. miért kellett visszamennie? és meddig marad ott?
2. tuti, hogy együtt van a másik nővel is?
Korlátozzam le?
szóval csináljam azt,hogy legyek vele együtt a gyerek miatt,és ne foglalkozzam azzal,hogy estleg ő kint mit csinál,és éljem a saját életemet közben itthon? vagy hogyan?
ha nem korlátozod tényleg csak a "gyerekre" a kapcsolatotokat, akkor ez így mehet az idők végezetéig...
jelen pillanatban csak magadat kínzod... nem sok értelmét látom..
(bocsi)..
Este beszélgettünk skype-on. mikor bekapcsoltam a kamerát,mosolygott és örült nekem...annyira összezavarnak az ilyen dolgok....mert ha nem érezném azt,hogy tényleg örült nekem,meg őszintén ölelt akkor könnyebb lenne lépnem.
Lehet megint túl bizalmatlan vagyok?
Nem értem miért érzem azt,hogy szeret,holott megcsalt..kikészít ez a kettősség érzés.
Próbálom. Ma is egész nap csináltam a dolgom,főztem takarítottam,még gazaltam is....mégha néha 10 percre másra gondolok,akkor is visszatérnek a gondolatok.
Vasárnap reggel elment....adott egy puszit és fél kézzel átölelt...a is szörnyű,hogy őszintének érzem az öleléseit,és ez is összezavar....
De hogyan álljam szó nélkül,hogy ott van ahol a másik nő?
Az idő mindent megold.
Minden válás vesztesség, ami gyász.
Igen,csak ez a ragaszkodás ne lenne.....
Most is azt érzem,hogy nem jó így de elveszíteni nem akarom.
Hiányzott este....egyedül aludtam. Nem tudom eldönteni,hogy ő hiányzott-e vagy csak a tudat,hogy fekszik valaki mellettem. Tudom,és tisztába vagyok vele,hogy nem mehet így örökké,de nem akarom elveszíteni.
Mit kell ahhoz tennie,vagy mi kell történnie,hogy ez a ragaszkodás ne legyen? Hogy el tudjuk egymást engedni,sírás nélkül. Meg persze azt sem értem,hogy ha változtatni akarok,miért tudok még mindig sírni?!
"Csak azt nem értem,miért könyörgött és ígért fűt-fát,hogyha nem is akarta. "
Mert az ember ilyen, ha hirtelen elveszít vmit, akkor kap észbe, és még ha nem is akarja igazán, akkor is kapaszkodik belé, ragaszkodik hozzá....
Az a baj.hogy nem tudok mindent leírni,hogy teljesen megértsetek...
Biztos vannak olyan dolgok,amiket túlreagálok,de utánna belátom mit kellett volna.
Ha én elmegyek a boltba és 5 perccel később jövök,már baj van,de ő hazudozhat....mert ő férfi.
Hát férfi a javából,csak én meg nem vagyok teljesen hülye. Mondhatja bárki,hogy a düh meg a megalázottság miatt mondom ezeket,de szerintem már lassan egy év után,látok tisztán dolgokat.
Naivnak naiv vagyok,mert akartam hinni neki.....csak neki nem lehet!
Van olyan eset egyáltalán,hogy szalonna lesz belőle?
Csak azt nem értem,miért könyörgött és ígért fűt-fát,hogyha nem is akarta.
Azt mondta,legyek jókislány....fél,hogy esetleg elvisz valaki....ő jobban féltékeny még most is mint bárki. és ezt nem értem,hogy miért nem hagyja,hogy éljek ahogy akarok én is. Neki mindent szabad nekem semmit. Hát nem! Nem leszek jókislány!
Én egyáltalán nem hibáztatlak... sajnos a kutyából ritkán lesz szalonna.
Próbálj meg csak saját magatokra (mármint gyerek + te) koncentrálni.
Igen,a 6 hónap külön élés alatt meg is tett mindent,és úgy gondoltam,itt a gyerek és még szeretem,próbáljuk meg.
A 4 hónap alatt is nagyon akartam,hogy jó legyen,és nem is vágtam a fejéhez soha semmit.
Csak az amikor reggel a nő sms-ére keltem,azt azért már annyira nem tudtam lenyelni.
Az utolsó hetekben,telefonja megint lenémítva,dugdosva....ezekért is hallgatnom kellett volna? Szerintem nem.....de még mindig itt vagyok....és nem értem magamat,hogy miért.
Én is tudtam,hogy ez lesz,illetve tudnom kellett volna,mégis megtettem....nem csak miattam,a gyerek miatt is,hiszen az apja.
Rángatnám a gyereket ide-oda? Ha esteleg nem békültem volna,akkor azt kapnám,hogy nem próbáltam meg,hiszen a gyerenek kell az apja. Most meg azt kapom,hogy milyen anya vagyok,mert megpróbáltam az apjával....