Hogyan kell túlélni egy szakitást 8.év után? (beszélgetés)
Hát igen, így valóban necces lenne tartani, de nem lehetetlen.
Nekem azért nem működne, mert én egész héten távol lennék, vasárnap délután elmennék és péntek éjjel érnék haza. Egy hétre meg semmiképp nem hagyhatom magára.
kicsit félek, mert ez nálam időszakos.
Van hogy a 7 mindnen napján meló után haza és otthon döglés van hogy megyek minden nap és csak este érek haza...
sokat alszanak az tény. Szerintem, ha reggel elmész otthonról délután otthon vagy, úgy oké.
Sajnos nálam ez nem működne, azért marad itthon szegény Mazsim
igen igen.. mi is gondolkodtunk már rajta a tesómmal, hogy valsz Mazsinak sanyi... de azóta is hiszem hogy Mazsinak szép élete volt, ennek már 20 éve uh nem mai story.. és azért egy 7 éves kislánynak nem volt nehéz beadni hogy Mazsi egy öreg bácsihoz kerül, akinek kell a társaság, és nagyon jól fog bánni vele...:-)
Remélem tényleg szép élete volt a kis lükémnek
annó anyucim nyert timbolán egy tacsit.. még régen, őt hívtuk Mazsinak...
DE sajnosnagyon rossz volt, és anyuék elvitték vidékre.. ami furi mert mi is vidéken laktunk...
lányok.. nekem kutyám van. azé bevesztek a klubbba?
:DDDDD
ha veszek saját lakást, nekem is lesz:-)
Mia-nak fogják hívni:-)
mert amiért megküzdöttél az többet ér.. nekem legalábbis...
No meg nem beszélve, hogy erősít.. most pl nem tudtam volan hogyan túltenni magam az exen ha nem lett volan elött annyi meg annyi küzdelem meg szenvedős szakítás.. több lettem tőle.. most már vannak halovány elképzeléseim arról ki is vagyok mit is akarok... hogyan változzam, mit hibáztam hogy így jártam stb stb...
Senkinek nem pottyannak az ölébe a dolgok, csak valaki felismeri amiért érdemes küzdeni (akár barátság, munka szerelem vagy bármi, tényleg bármi) és tesz is érte.. valaki meg lesz**ja magasról és nem jut sehova...
igen a kudarc az nagyon szar.. én is annak élem meg pedig az eszemmel tudom hogy nem...
csak nehéz.. sok az emlék, sok a mi lett volan ha.. pedig ez a leghiábavalóbb kérdés...
Félek hogy soha más már nem érint meg annyira mint ő, soha nem leszek már annyira vagy egyátalán szerelmes.. félek hogy ilyen üres marad a szivem.. mint ahogy most is az...
Félek hogy ennyire tompult maradok érzelmileg meg hogy mintki körülöttem majd boldog lesz és szerelmes és családja lesz, én meg egymagam begubózom és megkeseredek bel.. veszek majd egy macskát és 20 év múlva a gyerekek ujjal mutogatnak rám, és az őrült macskás néninek hívnak majd...
Az utolsó pár gondolat már csak vicc volt :-)
nem egyszerű jaja.. sztem sokan nem is tudják felfogni mi is ez a sok együtt töltött év.. rengetegen nem képesek együtt lenni a másikkal huzamosabb ideig. én harcoltam keményen.
de el kell tudnom fogadni.
számomra ez nagy feladás és kudarc,h nem sikerült. de ideje lépnem...
Köszönöm :))))
rám is fér..de, túlélő vagyok.. a kezdeti nehézségek elmúlnak és elindulhatok végre :))
asszem már nem félek annyira, de szorííttsss ;)
húha ....
kíváncsi vagyok... nemsoká megélem..
szorítsatok kérlek ezerrel!!!
nincs közös ismerős, és tényleg nem sokat tudok ami alapján utánna tudnék járni... tel.. nem veszi fel. Net.. be se jelentkezik...
több mint 1 hete eltűnt...
Hol van az a pont ahol már reggel úgy ébredek fel hogy "hivatalosan" is kijelenthetem... szakított velem? vagy már túl vagyok rajta.. csak én nem veszem észre?
sziasztok,
Végső kétségbeesésembe kéreslek titeket. . .
A story a következő: Neten megismertem egy srácot, alakulgattak a dolgok, hol kicsit jobban hol kevésbé. . . végül pár hét után gondoltuk találkozunk, egy nagyon nagyon jó randi lett balőle, aztán legközelebb is és utánna is. . . minden alakult a maga módján. . lassan szerelem is lett belőle. . . sajnos a távolság nehezítette a dolgot, de eddig megoldottuk. . .
az utolsó üzene az volt, hogy sajnos nem tud jönni a 7végén, és aggódik emiatt . . .
aztán egyszercsak eltűnt, teljesen, nem érem utol, nem válaszol az üzeneteimre.
Gyakorlatilag úgy tűnt el mint szürke szamár a ködben. . .
Ilyenkor mi a teendő? Próbáljam megtalálni, vagy hagyjam a fenébe és reménykedjek még, hogy talán valahol valami formában feltűnik még? Vagy ne is reménykedjek?