Hogyan kell túlélni egy szakitást 8.év után? (beszélgetés)

Sziasztok.

Nah hát itt vagyok.

Nem volt idáig netem a költözés miatt,de már megoldódott.

Lassan két hónapja,hogy minden újra a régi kerékvágásban. Élünk,dolgozunk,a kislánynak most lesz a ballagása,úgyhogy idáig működik a dolog.

Kétser történt közöttünk vita,az egyik azért történt,mert kibuktam. Elment dolgozni,és én egész nap sírtam,nem tudom mi okozta de nem tudtam abbahagyni,hazajött és kért nekem egy nyugtatót,csak úgy tudtam megnyugodni. A másik vitánk azért volt,mert a nő írt neki egy smst.

Ezt is én fújtam fel,mert balhéztam érte,de ő azt mondta,nem érdekli,hogy mit ír,és direkt azért hagyta benne a telefonszámát,hogy ha esetleg hív vagy ír akkor tudjam,hogy kicsoda. nem akar titkolózni. Azóta,ha nekem is jönnek az üzenetek,meg neki is azokat együtt olvassuk el.

Remélem minden marad így és akkor tényleg azt mondhatom,hogy igazi család vagyunk.

Ha már így alakítottad az életed, akkor remélem megnyugszik egyszercsak a lelked is...

Kívánom, hogy minden jó legyen!

A félelemmel neked kell megvívnod a harcodat, és nem vetitheted ki senkire.

Örülök, hogy mnden rendben:)

Na sziasztok.

Azt kell mondanom,hogy minden rendben van.

Elsőre ez tök jól hangzik meg minden.

Szombaton költözünk be a házunkba,mindent együtt csinálunk,tegnap átírattam a kislányt az új oviba meg iskolába,meg minden ami ilyenkor kell.

Végülis minden a régi, ő is többet törődik velem,sokszor odabújik,meg elmegy mellettem megpuszil meg hasonlók...én is sokkal jobban figyelek...magamra is. Több időt töltök öltözködéssel,meg a frizurámmal és neki ez nagyon imponál...sőt talán még féltékeny is,ha valamelyik ismerőse elismerően néz rám.

Szeretem most a világot,sokan azt mondják nincs és nem is lesz okom elégedetlenkedni,én mégis félek!

Bennem van még a tüske,és azt hiszem bennem is marad...( bár nem vetem a szemére és nem is hozom fel a témát,inkább ő az aki,felhozza a másik pasim aki volt)

van,hogy kevésbé és van,hogy jobban szúr még az a tüske..próbálok mosolyogni,de határozott vagyok.

Meg akarom mutatni,hogy igenis olyan nő vagyok aki megérdemli a jót,bár belülről még nem igazán vagyok erős.

Senkinek nem mondtam,de félek.

Ő a gyerekem apja,már minden nap velem ébred és velem fekszik,minden nap elmondja mennyire szeret,és hogy már minden rendben lesz...ÉN MÉGIS FÉLEK.

Csak ez az érzés ne volna,és akkor tényleg minden rendben lenne...

legyetek boldogok, és tanuljatok a hibáitokból.

Ott van a kislányotok....

Soha nem cirkuszoltunk,főleg nem a gyerek előtt.

Ő mondta,hogy szeretné tudni,hogy az elmúlt fél évben mi történt,szóval,hogy kivel voltam,mikor és hol meg mindent.

Megkért,hogy a kislány sose tudja meg ezt a fél év szünetet köztünk,mert uyebár kicsi még és úgy is elfelejti.

Jól elvagyunk,tegnap kezdett az új melóhelyen,én ugyanúgy főzök,mosok rá meg stb....és egymással is többet foglalkozunk. Még most! Hogy később mi lesz,még jobb lesz e vagy esetleg rosszabb,nem tudhatom,de senki nem mondhatja,hogy nem próbáltuk meg.

Próbálj te is változtatni minden hozzáállásodon. Neked is van mit. Nem véletlenűl fajultak idáig a dolgaitok, és a kislányotok megérdemel egy normális szerető családot.

Nem acsarkodást, hisztit, ide-oda cirkuszt.

Felnőtt, felelős, gyermekkel lévő emberek vagytok, nem kisgyerekek.

De legalább megpróbáljátok, utána még mindig tudsz változtatni...

Azért egyébként drukkolok!

Nem tartottam magam!

Harmadik napja van itthon,végleg hazajött...átbeszéltünk két éjszakát.

Most jól elvagyunk,tervezzük a költözést....mégsem vagyok benne biztos,hogy helyesen döntöttünk e.

Munka után felhívott,hogy pakol és elindul.

Nem engedtem,mert két napja nem aludt és nem akartam,hogy egyedül elinduljon. Nem akartam,hogy bármi baja történjen.

Azt mondta alszik egyet,reggel lemegy a szemlére és utánna elindul.

de előtte mondta,hogy talált itthon munkát mindkettőnknek,de én a gyerek mellett nem fogok tudni,12 órázni mert a mama nem vállalja. így azt kellett mondanom,hogy maradjon ott mert más megoldás nincsen.

Sírt.nem akar maradni.

Éjjel fél 11-kor felhívott az ex-em nagybátyja,hogy a halálba kergetem az ex-et,miért csinálok belőle hülyét,meg mindenért én voltam a hibás,azért is,hogy ex most haza akar jönni.

Ex bemásolta nekem,hogy mit írt neki skypeon.

Olyanokat,hogy nehogy el merjen indulni,EZ A NŐ NEM ÉRDEMLI MEG! Nem őszinte,dolgozni sem nagyon akar,csak kifogásokat keres.

Nem értettem miért kifogás az ha a kislányt nem tudom hova rakni....nagyon rosszulesett amit írt,két órát sírtam miatta.

Most készülök ex-nek írni egy sms,hogy ne készüljön haza,lemondok róla.Ne keressen,mert nem fogom felvenni.

Nagyon nehezemre esik,de ezt kell neki írnom.Át fogok sírni éjszakákat,tudom,de tartom magam a döntésemhez.

Kíváncsi vagyok, drukkolok nektek!

Minden alakuljon jól és úgy ahogy te szeretnéd!

Írt smst délelőtt.

Este lelép és reggelre itthon lesz.

Nem tudom,hogy örüljek e vagy sem.Valahol hízik a májam ettől,hogy otthagyja a nőt.

Jólesik a lelkemnek,hogy én nyertem!

A folytatást meg még majd meglátom,van még időm....

Nem tőled kéne várnia a megoldást, hanem megoldani az életét...

:-(

Este még beszéltünk skypeon ex-el,könyörgött,hogy engedjem haza.

Mondtam neki,hogy döntse el mit akar,és ha eldöntötte közölje a nővel,de úgy,hogy tőle akarom hallani,hogy minket választott.és aztán majd elgondolkozom a folytatáson.

Annyit mondott,hogy ezzel sarokba akarom szorítani,mert ha közli vele akkor sem tudja biztosan,hogy hazavárom e vagy sem,de megteszi.

Hát kiváncsi leszek....

Vele múlt héten szombaton találkoztam.

nem maradtam nála mert másnap jött az ex.

Meg nem is olyan nagyon komoly a dolog,mert ha én nem keresem,vagy nem megyek ő nem hív. Szóval ő sem sokáig lesz szerintem.

Mióta reggel elment 5 percenként jönnek az sms-ek tőle.

Beírok párat:

Nem kellene itt abbahagyni,olyan jó volt ez a hét,ne rontsuk el. Hiányzol,szeretlek.

Nem engedem,hogy elfelejts,túlságosan szeretlek ahhoz.

Rájöttem ha én adok adsz te is,és így más vagy. Nagyon sokat veszítek ha hagyon,ha meg se próbáljuk.

Neked nem kell harcolni senkivel,csak annyit mondani gyere haza.

Engedd,hogy helyrehozzam,tudom,hogy meg tudom csinálni.

Ilyeneket írkál....én meg sírok.Hiába mondom neki,hogy ne írjon ne hívjon. Már nem is válaszolok neki,de az sms-ek jönnek.

Sajnálom, vhogy próbálj kikapcsolódni és nem rá gondolni, vagy elterelni a figyelmet.

Ha nem lenne a kislányotok, és nem bukkanna ezáltal fel gyakran az életedben, talán te is tudod, hogy sokkal egyszerűbb lenne... így viszont, gyakran "meg fogsz pusztulni" sajnos az érzésektől....

Kívánom, hogy mihamarabb jobb legyen neked...

Elment.....

Felkeltünk,elpakoltam neki a ruháit,meg ami kell.

A kislánytól elköszönt,mondta neki,hogy fogadjon szót anyának meg ilyenek.

Ott már majdnem elsírtam magam.

Kikisértem,rámnézett és elment.

Bejöttem és azóta meg vagyok halva,valamit megint elvitt belőlem...

Sírnék,de nem tehetem....itt a kislány meg anyukám,nem sírhatok.Ilyenkor várom az estét,hogy jól kisírjam magam,mert csak akkor lehet.

Miután elment,rá 10 percre hívott,hogy szeretem e még. Azt mondtam igen,csak ez nem jelent semmit,és kevés ahhoz,hogy újra kezdjem.

Annyit mondott rá,hogy ugye szólok ha meggondolom magam és haza kell jönnie.

Azt mondtam igen,de nem valószínű,hogy szólni fogok,ha már eddig kibírtam.

Azt mondta,rendben,akkor legyek jó,vigyázzak magamra és ennyi.

Most itt ülök megint,az ideg tombol bennem,rajtam a sírás,de tudom,hogy holnapra elmúlik,nem fog hiányozni,hanem megint jön a harag meg a düh,aztán a is elmúlik,de csak annyira hogy még el tudom viselni.Aztán hívni fog,és előről kezdődik minden.

Nem tudom hányan olvasnak,meg mit gondoltok,de nagyon nehéz.Már nem bírják az idegeim,se energiám se kedvem semmihez,csak sírni akarok,de még azt sem lehet.....

És mi lett a reggel a folytatás?

Sajnálom a vívódásod... nagyon nehéz lehet...

Szombaton,azaz tegnap előtt elolvastam az sms-eit,bejövőt kimenőt mindent.Nemsokmindent értettem,de nagyjából gondolom....

Mondtam Ex-nek,hogy el van döntve,innentől kezdve külön utakat járunk,de mostmár végleg.

Nagyon mérges lett,kiszállt a kocsiból,csapkodott meg stb kb 5 percig,aztán vett egy nagy levegőt és szó nélkül mentünk tovább.

Mivel ma reggel már megy vissza mondtam neki,hogy itt maradhat,aludja ki magát mert ő fog vezetni.

Este lefekvésnél odajött,átölelt,sírt...megint.

Úgy sajnálom: mondta,kezdjük újra,neki nem megy külön.

Természetesen sírtam én is,mégis nemet mondtam.

Azt mondta írjam meg a felmondását,és két héten belül hazajön.

Nemet mondtam,talán dacból talán nem,nem tudom.

Most ott tartok,hogy itt ülök a gépnél,nézem ahogy alszik és nem tudom mit csináljak.

Nem akarom,hogy elmenjen.

Péntek van.

sok dolog történt a héten,elmentünk pár helyre.

Vacsoráztunk,buliztunk,pecáztunk együtt....mindenki azt hiszi minden rendben közöttünk...kívülállóként én is azt hinném.

Nagyon jól elvagyunk,nem is értem.

Nagyon szeretne békülni,ölelget meg puszilgat mintha tényleg semmi nem történt volna.

Elmondtam neki,hogy én sem vagyok egyedül,szóval nekem is van valaki kilátásba....nem szólt,de fáj neki,tudom.

Elvittem oda ahol én szoktam bulizni,bemutattam a barátaimnak,megnyugodott,hogy egész jó a társaság.

Mindig nyaggat,hogy mondjam már ki,hogy szent a béke és soha többet vissza se megy oda...de valami még mindig visszatart.

Nem tudom mi az,de nem tudom neki azt mondani...azt hiszem félek!

Ha azt mondom neki,talán megint csak magamat áltatom,hiszen vasárnap visszamegy.

nem akarom,hogy elmenjen,de ha marad akkor mi lesz?Fogalmam sincs,hiszen mondott olyan szavakat amiket sosem felejtek el. Bántanak dolgok,vannnak olyan percek amikor eszembe jut valami,és sírnom kell,olyankor megkérdezi mi a baj,és nem tudok mit mondani neki,csak azt hogy semmi.Mert mit is mondhatnék?

Nem akarom elengedni,de nem mondhatom,hogy igen szeretem,mert elmegy,és ha elmegy akkor megint fájni fog.

Könnyebb azt mondanom,hogy külön vagyunk,minthogy áltatni magam. Csak ettől még ugyanúgy fáj ami fáj.

Úgy tudom nincsen.

Bár lehetséges,hogy megvan még.

De most tényleg a lelkét kiteszi,meg kérdezi,hogy mit csináljon,hogy jó legyen meg stb.

Csak fogalmam sincs.