Hiperaktív a gyerekem (beszélgetés)

Elhiszem.

Iszonyatos viselkedési problémákkal küzdünk mi is, mégse adnék neki gyógyszert. A tiszta tudata, az énje, önmaga fontosabb. A problémákkal meg előbb-utóbb meg fogunk bírkózni, igaz, ez az út így sokkal nehezebb, meg bizonyára több veszélyt is rejt magában, de hiszem, célravezetőőb is.

Hogy békesség legyen? így is mondhatjuk, de mondjuk pont azért, hogy tudjon iskolába járni, hogy a család egybemaradjon, ilyesmi. Sokszor az a választás, hogy a gyerek szedjen-e gyógyszert, vagy a többi családtag...

A Ritalin nem tompító gyógyszer, inkább agyserkentő. Így javítja a figyelmet, másodlagosan pedig a viselkedést. A fájdalomcsillapító hasonlat nem teljesen jó, mert van olyan is, ami nem tompít és nem álmosít.

De mint mondtam, senkinek nem nyomják le erőszakkal a torkán a Ritalint. Ismerek olyan hiper gyereket, akinél kipróbáltuk a Ritalint, de nem lett jobb, sőt inkább rosszabb. Ezért a próba (1 hét) után abba is hagyta. Viszont iskolát váltott, és ebben az évben nem volt probléma vele.

"Sok dologba belefog, abbahagyja, de hinni kell abban, hogy egyszer megtalálja önmagát!" Bocs hogy idézlek. Igen ami egy picit jobban megy, arra bíztatni kellene. Próbáltam erre célozni, nem biztos hogy sikerült így kifjezni magam.

Van egy ilyen könyv: Környezetbetegség - Betegség ok nélkül? Ismeritek? Szerintem elolvasom újra. Itt volt olyanról szó hogy kivizsgálták a gyereket, arra hogy milyen bajt találtak nem tudom. A lényeg kezelték azt konkrétan és nem volt hiper. Szó van benne ilyenről TKT többszörös kémiai túlérzékenység. Úgy látom tényleg nekünk kell kutakodni, de legalább valaki doki mondaná hol milyen infókat nézzünk meg! Egyszerűbb a bogyókat felírni. Kiváltjuk, elolvassuk mit ír. De nem írja meg a teljes igazságot. a bogyókat el kell adni, ha nem válik be írunk másikat. Bocs de 1 vicc jutott eszembe. Orvos felírja a gyógyszert, váltsa ki hölgyem, nekem is élnem kell valamiből. Kiváltod a patikába, neki is valamiből meg kell élnie. Te meg nem veszed be mert neked is élned kell. Gerna azért hogy békesség legyen? Adom neki a gyógyszert és csöndbe van? Azért is idegenkedem tőle, hogy tiszta tudatttal éljen. A fájdalom csillapító is tompít, álmosít szerintem nem olyan tiszta az agyunk mint nélküle?!.

"jobban tudok figyelni, tanulni, nem hergelem magam fel olyan könnyen".

Kérdés, meddig igaz ez? Mi van, ha évekkel később jön ki nem várt mellékhatás? Garancia ugye nincs rá, hogy nem következik be.

Az viszont tény, sokaknak egyszerűbb gyógyszerezni a gyereket, vagy leültetni a tv elé, mint foglalkozni vele. :( Pedig sok odafigyeléssel, változatossággal is lehet szépen előre haladni.

Az egész olyan, mint valami sinus-görbe, nagyon nehéz, mégis van fejlődés előre, csak kisebb léptékkel mérve.

Másrészt érdemes közös erővel megtalálni azon tevékenységeket, amikben sikere van a gyereknek, ahol kiteljesítheti önmagát, ahol levezetheti fölös energiáit, miközben értelmes dolgot csinál. Sok dologba belefog, abbahagyja, de hinni kell abban, hogy egyszer megtalálja önmagát!

Nekem szedte a gyereka a ritalinnak 2 fajtáját is! Az egyik amit 2-3x kell naponta, amásik meg amit csak 1x reggel. Na ettől sem volt jobban. Sőt!!! Nekem úgy túnt, mintha még roszabb lenne. Mivel én most homeopátiát csinálom vele, ott derült ki, hogy mennyi minden hiányzik a szervezetéből, vitaminok, ásványi anyagok. Mi az amit nem ehetne, mert attól is lehetnek ám ilyenek!

Tornázni nálunk nem nagyon akar, de van egy ismerős család, ahol már több mint egy éve az alapozó tornát csinálják, és most jutottak el odáig, hogy a finomabb mozgáselemeket is tudja csinálni a gyerek. Szóval nagyon hosszú idő, és valljuk be, ezidő alatt azért csak "fejlődnek", tehát nem lehet bizton állítani azt sem, hogy éppen gy.szer, vagy más okozta e a javulást. Bízzunk abban, hogy amit elkezdünk az jó lesz nekik, mert annélkül megette a fene az egészet.

Megértem - azért tettem ide, hátha valakit érdekel.

Itt "nálunk" van már egypár gyerek, aki szedi - tehát saját tapasztalatunk lesz, nemsokára. Ritalin-ról váltottak, mert pl. ezt elég napi 1x vagy este-reggel szedni.

Filmek? - ha a gyerekeket kérdezed, általában jókat mondanak a gyógyszerekről: "jobban tudok figyelni, tanulni, nem hergelem magam fel olyan könnyen". Persze ebben a dologban egyetértés kell, hogy legyen a családban. A gyógyszert javasolják, felírják, de mennek velük haza, hogy lenyomják napi 2-3x a gyerek torkán.

Ajajj, sok bajom van az új gyógyszerekkel...

Nem vagyok kísérleti nyúl, mert hiába a sok előkészület, ami után forgalomba lehet hozni egy gyógyszert, valójában mindig az engedélyeztetés után derül ki, nagy tömegben hogyan állja meg a helyét.

A gyerekemen meg pláne ne kísérletezzenek!

"Na most, állítólag 1-2 év szedés után végleg gyógyítja a figyelemzavar-hiperaktivitást."

Mi van, ha mégse???

Megéri kockáztatni??

Bizonyítva van már valahol, hogy a figyelemzavar-hiperaktivitás gyógyítható? Nem.

Be van az bizonyítva, melyik ingerületátvitelnél van a probléma? Nincs. Sejtések vannak. Holott enzimek szintjén se mindegy, mit szedetnek az emberrel...

Egyénenként más és más lehet a megoldás, nem lehet általánosítani. Ezért lehet az, hogy van egy kisebb %, akiknél hatnak a gyógyszerek (ideig-óráig, aztán a gyógyszerszedők többsége is lebutul szerintem, ha túl sokáig szedi őket), a nagy többségnél meg már a kezdeteknél se.

Mindennek tetejében az orvosok nem szarakodnak a kivizsgálással olyan nagyon becsületesen, hogy aztán, bízva bennük, zokszó nélkül adjuk gyerekeinknek akár ezt, akár azt.

Nekem legalábbis ez a tapasztalatom....

Köszi! :))

Ha elejétől olvasod a fórumot, tudhatod, sose adtam, és sose fogok gyógyszert adni, nagyon ellenzem.

Ennek oka, hogy több dokumentum-filmet is láttam (amellett, hogy akárcsak ti, már én is diplomázhatnék a szakirodalmakból :))) ), ami kifejezetten ilyen gyerekek gyógyszerezésével - s annak mellékhatásaival - foglalkozott. Nos, akkor megfogadtam, nincs az az isten, hogy kockáztassam mindazt, amit bemutattak. Nem érdekel, ki mit mond, ha csak 10% esély is van rá (a valóságban annál szerintem sokkal, de sokkal több!), hogy a gyerekem szó szerint debil lesz, akkor én s a gyerekem abból inkább nem kérünk! Igaz, éveken át tartó gyógyszerszedésről beszélünk, node ezeken a gondokon nem is lehet 2 hetes kúrával segíteni.

Másrészt én nem hiszek abban, hogy lehetne valami hatásos. Ha van egy bakteriális fertőzése valakinek, akkor azt ugye - jobb esetben - kitenyésztik, s a konkrét bacira kap ellenszert.

Itt viszont soha senki nem néz bele konkrétan az emberi agyba, s nem tudja pontosan mikor/hol/mi nem működik jól, hol a hiba. Csak figyeli a gyerkőcöt, beszélget vele, teszteket csinál, majd felír egy olyan gyógyszert, ami tudvalevőleg teljesen le is butíthatja az agyát, ahonnan visszaút már nem lehetséges... Pedig ezen gyerekek általában átlagon felül értelmesek.

Feltételezések alapján pedig én sose adok gyógyszert a gyerekeimnek, se magamnak....

Ha pedig figyelmesen olvasom ezt a fórumot, akkor nem tévedés az a véleményem se, hogy akik szednek valamilyen gyógyszert (hangsúlyozom, nem természetes anyagokra, homeopátiára, ételkiegészítőkre gondolok, hanem orvos által felírtakra), azoknak sincs megelégedésükre szolgáló jó tapasztalatuk hosszú távon. Akkor meg minek?

Egyetértek veled! :)

"Úgy sincs gyógyszer rá": most a legújabb a Strattera, nem tudom, hallottatok-e már róla.

Ez a hiányzó neurotranszmitter (ingerületátvivő) anyagot pótolja. Tehát hasonlóan működik, mint pl. az inzulin, cukorbetegség esetén.

(Rá lehet keresni a neten, részletes leírás is van.) Na most, állítólag 1-2 év szedés után végleg gyógyítja a figyelemzavar-hiperaktivitást.

Magyarországon nemrég, talán fél éve van forgalomban - szakorvosi javaslatra, névreszólóan, ahogy a Ritalin is.

Éjszaka után írtakat végig olvastam. Olyasmi is megfordult a fejembe, nem lehet hogy nekünk kéne két lépéssel előttük lenni?? Az se kivitelezhető: hogy együtt dagonyázunk a sárban (amit még be nem betonoztak), biciklizünk, festünk, papír masézunk. Stb. ( házi munka, és a többi) Néha mondom a lánynak: ne hagyd hogy ki fogjon rajtad! Meg tudod oldani.. Kinőni nem fogja attól tartok. Hirtelen dühös, néha tombol is, ha valamit hall igazságtalannak tart, rádió, tv.

Olyan suliba került sok éve: hogy nagyon sokfajta beteg gyerek van ott. Látássérült, kerekes járókerettel közlekedő stb. Az idén tavasszal voltam a suliba, szülőire azért kell menni, de telefonon is beszélünk. Szerencsére nem Kell túl gyakran. Láttam egy osztályt, azok a tinik nem betegek egyenesen Bunkók voltak. ( később kiderült, felzárkoztató osztály volt) Az ajtó kifelé nyílt, és odahúzták valahogy a közelbe lévő padot. Ne lehessen kinyitni az ajtót.( ami általába tornaterembe szokott lenni)

Volt egy vak kisebbségi fiú isitársa, nagyon jó viszonyba voltak. Ismertem én is, sokat dumcsiztam vele, és még néhánnyal. Érdekes hogy Partnernek tartottak (tartanak is) a tanárok, mint ellenségnek. Még egy évet oda kell járjunk. És remélem hogy legalább a szakmáját szerető, és jól művelő ember lesz, mindennek ellenére.

Nem gondoltam volna magamról ennyire fel tud kavarni a téma, még ennyi év után is, hogy rákeresek itt a neten dolgokra.

Mit kéne segítenem, hogy akár itt ahol lakok a szülőket felvilágosítani : Ez nem a Vég! Még ha a tanárok, pedagógusok Így gondolják-mondják is! Önkormányzaton más témába volt szerencsém velük találkozni. Sőt az egyik mostani képviselő a Gyerekjólétinél volt.... Szülő tréninget csináljanak?. Nem csak az észt kéne osztani! Úgy hogy akár 2-3 napos "kirándulás"ra a család? Igazi gyógypedagógus foglalkozzon velük? Nekünk meg adjanak ötleteket? Valamit mindig lehet csinálni, mindenre van megoldás. De igazából én se tudom pedig (20év) sok év van mögöttem. "Művészetnél" leragadtam, rajz, stb amit írtam lejjebb. Ime itt a késztermék amit csinált a gyermekem. Ha a szűk családi körben lenne dicsérve az is segítene valamit. A nagyon apró sikereiket is dicsérni kell. Egyenlőre ennyi be kell fejeznem. Szerintem még folytatjuk, be fogok nézni.

Na a Vadaskertben engem néztek hülyének,és minden áron belénk akarták beszélni,hogy azért ilyen a gyerek,mert mi rosszak vagyunk.Az apja szabályosan búskomorságba esett egy időre és magát okolta,hogy ilyen a gyerek.Pedig dehogy tehet róla bárki is,hogy ilyenek ezek a gyerekek.Ja meg párterápiát javasolt,na meg mondta,hogy hagyjam majd ott még valamikor két hétre a lányt kognitiv viselkedésterápiára.Hagyja a fene ott egyedül két hétre,igy is szerencsétlen a kivizsgálás két hete után,(pedig bejárósak voltunk),igen csak maga alá került.Mit lehet két hét alatt vele elérni,mikor én 8 éve nevelem.Tudja a viselkedési normákat,ez kiderült a későbbi vizsgálatokon a másik kórházban,csak,ha nem akarja akkor nem alkalmazza őket.Juca anya ami eszközöket leírtál,azok nekünk is vannak,ezek nagyon jók,mert nyugtatják a gyereket.Ami billeg,forog,mozog,az mind jót tesz,az agyat stimulálja,hogy jól működjön.Ezt nem én találtam ki,hanem a gyógytornász akihez jártunk.Nem tudom a ti gyereketek milyen,de az enyém nem szédül,és ez állítólag nem jó,mert ez is jelzi,hogy nem jól működik az agy.Az lenne jó,ha szédülne.Na bizonyos alkalmakkor jó ez a nem szédülés,a pesti vidámparkban úgy felül mindenre szédülés nélkül egymás után,mint a pinty, és kutya baja.

Dodica,ha tényleg hiperaktív a gyereked,ne adj neki semmit.Arra,úgy sincs gyógyszer.Meg nem gyógyul tőle,és az állapota sem javul,akkor minek mérgeznéd.Próbálj természetes anyagokat,b komplex vitamin,halolaj kapszula., meg a torna is segít,csak nem tudom nálatok van-e lehetőség ezekre a tornákra.A legjobb az alapozó terápia,nagyon kemény,és eredményes.

Igen, ezt mi is megkaptuk a családdal. Mentem én rendesen hetente a pszichológushoz (nev.tan) aztán sokadik alkalom után megkérdeztem, hogy miért nem foglalkoznak a gyerekkel is?! Azt válaszolták, hogy nagyon sok gyerek tartozik hozzájuk és nincs hely sem, ahol már az ekkora gyerekekkel lehetne kezdeni valamit, mert csak nagycsoportos ovisokig tudnak fejlesztő foglalkozásokat végezni. Hát meghogy a szülőre is ráfér a fejmosás. Hozzáteszem, hogy nekünk tanácsolták a kognitív viselkedésterápiát. Hát a környékünkön még csak hallani sem lehet ilyenről!

Én is beszereztem itthonra mindenféle fejlesztő eszközt (trambulin, gimnasztik labda, gördeszka, billegő deszka), de panel révén nem igazán tudjuk kihasználni.

A suliban nálunk az volt a gond, hogy mivel alacsony az önértékelése, rögtön hárít minden feladatot, amit úgy érez, hogy nem fog tudni megcsinálni! De ha olyat kap, amit már tud, akkor azzal pillanatok alatt végez és utána unatkozik. Csak aztán hamar rájött, hogy ha nem csinál semmit és bosszantja a többieket, meg a tanárokat, akkor szépen hazaküldik. Erre rá is szokott és sokszor már a legapróbb dolognál balhézott, olyan mértékben, hogy már nem tudtak vele mit kezdeni, és akkor ugye telefon nekem, jöhet haza. Itt kezdtem el gondolkodni azon, hogy neurológushoz viszem. El is vittem, és mint írtam a napokban, ott azt kérdezték, hogy miért is hozztam ide a gyereket? Nincs ennek semmilyen neurotikus baja, csak akaratos és kész.

Istenem, istenem...

Olyan fura, zavaros bennem minden, amikor olvaslak titeket...

Részint azért, mert kapok egy tükröt, amelyben látom magunkat, mindazzal a rengeteg problémával, amit leírtatok. Mintha rólunk szólna...

Részint meg azért, mert sokszor erőt tudok írásaitokból meríteni, mikor azt érzem, oké, mi még azért itt nem tartunk, ez annyira nem vészes...

Aztán szembesülnöm kell azzal, hogy dehogynem, nagyon is vészes nálunk is minden, már megint megy a vonyítás....

Merthogy addig csend és béke van, amíg engedjük olvasni a kölköt. Komolyan, a szünet kezdete óta "megzabált" 5-6 vaskos (kb. 600 oldalas!!!) regényt, hihetetlen tempója van! Nem szimulál, elég belekérdezni, aztán órákon át, szinte szóról szóra képes mondani a tartalmakat....

Node nem lehet állandóan csak olvasni... Viszont akkor 2 percen belül sikít valamelyik húga.... :((

Áhh....

Képtelen vagyok gyógyszerezni, s ahogy olvasom a tapasztalatokat, látom, nincs is sok értelme.

Alig van időm valamire is....

Kamaszodik. Pofázik, felesel, "nem-de" játék... Akarnok. Dühöng, ordít... Mindent félreért, személyes sértésnek veszi még azon dolgokat is, amikor pont neki adnak igazat, s ilyenkor legszívesebben felkötné magát. Nehéz vele bármit is megértetni, makacsul ragaszkodik a saját igazához. Nem is akarja, hogy eljusson az agyáig mások véleménye, vagy azt megfontolná....

A világon mindenért mindig másokat tesz felelőssé, szerinte ő teljesen ártatlan, tökéletes..... Semmiért se vállal felelősséget, következmények mintha nem lennének, azokat elfogadni képtelen.

Nincsenek számára szabályok, betartani egyet se, "csakazértse"!

Noha a két lányom láthatóan nem olyan, mint a báty, sajnos nagyon sok viselkedési mintát eltanulnak tőle, s ezzel kínlódni is éppoly nehéz. :((

Nálunk most kivonatosan, nagyon röviden ez a helyzet. :))

Maradok hű olvasótok - nagyon jó ez a fórum! -, írni ritkán jut időm...

Ebben kivételesen egyetértünk. :))

Sajnos így igaz...

Pedig tényleg nem használ a gyógyszer mi is majd 1 évig szedtük és állandóan csak emelni akarták.Jött a nyár szünet el is hagytuk.Ugye erre az időszakra esett a költözés is kisvárosba költöztünk kertes házba.Itt annyiban jobb hogy ha az idő engedi kinn tombol a kertben.Mondjuk nálunk hiperkinetikus magatartászavart diagnosztizáltak a naggyal.Állandóan verekszik zavarja az órákat.Okos nagyon jól tanul 4-es lett a bizije.Matekból meg példás.csak gyors és a többieket lehagyja bármilyen óra is legyen és akkor ő már nem bír magával és vagy piszkálódik vagy beszélgetne vagy csak véletlen minden cucca leesik a földre.

A menzán mindig őt látják meg ha rosszat csinál.Nem bírja ha csúfolják és ugye milyenek a gyerekek.Ő meg vagy visszaszól csak ugye hangosabban mint a másik vagy üt.És ugye anya mehet raportra a suliba.És sülyedhet megint a föld alá szégyenébe mintha ő lenne a hibás.Pedig mindent megpróbáltunk már.Már 6 éve hogy elkezdődtek a gondok mikor bekerült az oviba azóta orvostól orvosig,foglalkozástól foglalkozásig rohangáltunk.Volt olyan ahol a doki közölte ő nem tud vele mit csinálni,mert nem tud annyi órát biztosítani amennyi neki kell.Helyette inkább járjak én hozzá havonta.Kérdem én ha a gyerekkel van gond akkor nem a gyereken kell segíteni,oké ránk is ránkfér a támogatás,de akkor ne azt éreztesse a doki itt nem a gyereknek kell orvos hanem az anyának.

Szerintem nem hülyeség a homeopátia,és semmi hátha valami bejön.Ha én leírnám,hogy 4 év alatt mennyi helyre, a leglehetetlenebbre is elvittem a lányomat,égnek állna a hajatok. Az én lányomnak mániás depressziót diagnosztizáltak(bipoláris zavar).Baliko Gyöngyi téged meg abszolút nem irigyellek,mert,ha olyan lesz az első évetek,mint a miénk,hát akkor semmi jóra ne számíts.

Krisztamami nekem ez az üvöltés,agresszivitás,fizikális támadás nagyon gyanús.A Vadaskerttel szemben meg nagy aggályaim vannak,ők csak a hiperaktivitást,meg a ritalint ismerik.Én voltam másik kórházban is,de ezek az agressziv,támadó dolgok szerintem nem a hiperaktiv gyerekekre,hanem a más pszichiátriai betegségben szenvedőkre jellemző.Lehet,hogy túl pesszimistának tűnök,de saját tapasztalatom mondatja velem.Hogy lehet az szerintetek,hogy a Vadaskertben mindenkit hiperaktivnak diagnosztizálnak,ahol meg én voltam a lánnyal három hétig,pedig rengeteg gyerek volt,egyetlen hiperaktivval sem találkoztam,mindenkinek más mentális baja volt,holott simán az összesre rá lehetett volna majdnem húzni a hiperaktivitást.Én azt mondom egy vélemény,ha szerintetek nem jó és nem láttok a felírt gyógyszerekkel javulást,akkor az nem vélemény,és menjetek tovább addig,mig a jóra rá nem akadtok.Nekem is sok időbe,energiába került,de legalább kiderült a helyes diagnózis.Én tudom milyen az,mikor már majd megbolondul az ember,és idegileg készen van a gyerektől,nálunk is elképesztő volt a helyzet és azt mondtam,már ezt nem lehet kibirni,de nem adtam fel,és most sokkal jobb a helyzet.Voltunk egy hetet nyaralni,semmi gond nem volt vele,magához képest nagyon jól viselkedett,aranyos volt a gyerekekkel(ami elég nehezen szokott menni)úgy,hogy volt végre egy kellemes hetem a sok megpróbáltatás után.

Szia!

én is úgy érzem ebben a témakörben semmi sem marha

ság.Edwin 11 éves lesz, oviban Vadaskertben vizsgálták, hiperaktiv, Ritalin. Nem szedte. Én maradtam neki, sok szeretettel, Jo iskolával. Nagyon nehéz volt, de ment. Utóbbi időben agressziv, ha ellentmondok üvölt, fizikálisan támad. Eddig is öntörvényü volt, de mostmár nem hallgat úgy rám. Hetes iskolában gondolkodom. Mit

gondolsz?

Sziasztok!

Alig vártam, hogy vége legyen az óvódának. Most meg minden nap égnek áll a hajam. A délelőtt még csak elmegy, de ebéd után teljesen kifordul magából a fiam. Az esprico-val mi is úgy voltunk, hogy az első 1-2 hétben jelentős javulás volt, utána pedig minden olyan, mint régen. Én megkérdeztem az gyerekpszichiátert. Azt mondta, hogy a gyógyszertől nem lehet hullámzó a magatartása, mert Németországban ahol tesztelték, nagyon jó eredményeket értek el vele.

Újabban mindenféle dologtól fél (pl. kutyák), pedig előtte nagyon szerette őket, és nem is bántotta egy kutya sem. Nem nagyon akar más gyerekekkel barátkozni, inkább csak az én szoknyámon lóg egész nap. És állandóan felesel, amitől meg falra mászok. Más szót nem ismer, mint a nem, meg a de. De itthon legalább nem káromkodik, mert az óvódában állandóan erre panaszkodtak.

Viszont ősszel kezdjük az iskolát, összeszorul a gyomrom, ha csak rá gondolok, mi lesz vele. Egyszer nagyszájú, máskor meg se mer szólalni.

Amúgy nagyon jó esze van, de az orvosunk szerint majd nem bírja az iskolát, mivel csak azt csinálja meg amihez kedve van. Szerintük vigyem kis létszámú osztályba, de mutasson nekem ilyet. Én megyeszékhelyen lakom, de nálunk az ilyen osztályokat már minden iskolában megszüntették. Kisegítőbe meg nem fogom járatni, nem oda való.