Harc önmagam ellen, önmagamért! (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Harc önmagam ellen, önmagamért!
További kitartást kívánok neked.
Én azt tudom tanácsolni, hogy ne kövess semmi féle idióta diétát ha egészséges vagy(nem vagy se cukorbeteg, se gluténérzékeny, ilyesmire gondolok), hanem táplálkozz egészségesen és mozogj rendszeresen.
Én is rendszeresen küzdök ezzel a problémával. Hol le, hol fel szaladnak a kilók. Sajnos én nem vagyok egy erős ember...hol az egóm, hol a pocakom győz :/ De én is újra bele vágok és megcsinálom!
Sok sikert kívánok Neked!
Ugye tudod, hogy ez a kifogások egyike?
Olyan nincs, hogy nem tudod megállni!
Ha mértékkel eszel, akkor mindent lehet, és persze ha mozogsz mellette.
Ma pl. én ettem malacsültet, sült krumplival, párolt káposztával, méteres kalácsot, kókuszgolyót, colát iszok. És nem fogok meghízni, mert mindenből csak kicsit eszek.
Nézd, én világéletemben küzdöttem a kilókkal. Úgyhogy hidd el tudom miről beszélek. Gyorsan fogytam, MERT FOGYÓKÚRÁZTAM. Aztán gyorsan vissza is híztam. Minden egyes fogyókúra után.
Tehát nagyon jól tudom hogy milyen a jojózás. Túlzott kontroll - ahogy te is írod - majd utána visszatérés a régi kerékvágásba, amikor semmire nem mondunk nemet és már jönnek is vissza a kilók. Éppen ezért mondom újra és újra és újra hogy NEM KELLENEK TILTÁSOK. Annyira egyszerű. Ha nincs tiltás akkor nincs igazi elfojtás, önmagunk megerőszakolása.
Meg kell keresni, meg kell találni az élhető életmódot.
Ennél azért kicsit bonyolultabb a dolog szerintem. Mert mért van az, hogy az átlagember diéta és akár különösebb edzés nélkül is akár élethosszig tartja a "normális" súlyát, vagyis egy átlagos testalkatot, másnak ugyanezért meg keményen vissza kell fognia magát és rendszeresen kíméletlenül edzeni? Azért, mert a súlyunkat és a táplálkozásunkat - és még egy csomó mindent az életünkben - a lelki alkatunk, állapotunk határozza meg.
Írtam már itt a Hoxán egy cikket, amiben ezt firtattam, de nemrég találtam egy könyvet, ami egyenesen kimondja az összefüggéseket különböző lelki sérülések és a rájuk adott testi és viselkedési reakciók között. A könyv 5 sérülést ír le (a könyv címe is ez), amit gyerekkorban elszenvedve a továbbiakban próbálunk elkerülni különböző viselkedésekkel, és mindez a testen is nyomot hagy. Egyáltalán nem véletlen, hogy valaki miért kórosan sovány, valaki meg mért hájas kb. hasonló étkezési szokások és mozgás mellett, vagy máshonnan nézve miért zabál valaki tartósan többet annál, mint amire a szervezetének szüksége van...
Az elhízást a könyv szerint a megaláztatás sérülése váltja ki, eredményeképpen mindent elkövet az ember, hogy ne kelljen szégyenkeznie, megfelel másoknak, háttérbe szorítja, fel sem ismeri a saját szükségleteit, előnytelenül öltözködik, mindig másokra figyel, stb-stb. Nem idézem.
A jojózás azokra jellemző, akik hosszabb-rövidebb ideig kontrollálni tudják magukat. Ez a viselkedés, a kontrollálás az ötből az árulás sérülésére adott reakció. Egyfajta irányítási kényszer, amivel igyekszünk megakadályozni, hogy ismét "kellemetlen meglepetések" érjenek, cserben hagyjanak bennünket, ezért igyekszünk mindent kézben tartani, túlvállaljuk magunkat, senkiben nem bízunk. A kontrollálásnak azonban van határa, nem lehet a végtelenségig "lenyomni" az érzéseinket, vagy mindent irányítás alatt tartani, ez képtelenség.
Akit ez a két sérülés egyszerre érint, az hosszabb időszakokra gondos fegyelem mellett meg tudja őrizni a súlyát, azután azonban kicsúszik az irányítás a keze alól és meghízik.
Ajánlom a könyvet bárkinek, de legalább olyan nehéz olvasmány, mint amilyen nehéz magunkat legyőzve küzdeni az éhség ellen, mivel rákényszerít, hogy lelki fájdalmakkal nézzünk szembe...
Én ezen a cikken gondolkodtam nagyon el. Eszerint reggel sokat kéne kajolni, este nem nagyon..
Vagyunk páran akik lefogytunk és tartjuk a súlyunkat. Mi a titok?
Soha többé nem akarunk visszahízni. Olyan életmódot találtunk, ami nem jár lemondásokkal, nincsenek szigorú szabályok, így zabaroham sincs. Én naponta-kétnaponta mérlegre is állok, korrigálok ha kell.
Megtartom a súlyom, mert sosem éreztem magam ilyen jól a bőrömben, pedig már nem vagyok fiatal :)
2010 november 15-én életem egyik legjobb döntését hoztam meg és én már így akarok élni. Vékonyan, boldogan.
Segíteni nem tudok. Sosem kellett 20-30-40 kg-ot fogynom, mert én az elején elkapom és akkor mindent bele. Igaz, azt is gondolom, hogy én nem tudnék több lenni.
Elmondtam egyébként azt is, hogy mit kell tenni:)
Mindent enni, csak kevesebbet, mozogni rendszeresen, ami nem azt jelenti, hogy túledzeni magát, hanem azt, hogy hetente 3x1 órát minimum mozogni kell.
Vicces ez a túledzés:))) Egy olyantól, aki jojozik. Aki jojozik az még az edzés közelében sincs, nemhogy a túledzés közelében legyen.
:))
Nekem te vagy a példaképem:))))
Mármint nem tudom mim, mert követnem nem kell, de ha kellene valakinek a példáját követnem, akkor az te lennél.
Jajj... te írtad ezt a cikket? :(((( Ohhh :(((( Pedig te is egy követendő példa voltál számomra a fogyókúrám terén. Remélem sikerül visszatérned a helyes útra, szívből kívánom neked!
Egyébként pedig pont Irisz írta, amit én is szerettem volna, mégpedig azt, hogy nem kell semmilyen kaját elhagyni, lehet nassolni, de azt is mértékkel, a rendszeres mozgást, edzést viszont meg kell tartani. Én sem gondoltam volna az életben, hogy a mozgás megszállottja leszek és mégis! :O Szívből kívánom neked a legjobbakat!
Sajnos nálam detto ugyanez, szerintem így vagyunk kódolva. Még soha semmilyen leadott súlyt nem tudtam megtartani. Leadtam 15 kilót júliusra, ezt tartottam karácsonyig. Azóta nem álltam mérlegre, de nagyjából ott tarthatok ahol Te. :(
Ami nekem segíteni szokott az a csoportos sport, az én esetemben a konditerem. Ott bekerültem egy jó társaságba és visznek magukkal, adják a lendületet. Én azt szoktam mondani, hogy mikor elszalad velem a ló, a konditerem visszaránt a realitás talajára.
Tudom, hogy nincs lehetőséged konditerembe járni, már megbeszéltük, de talán az is megoldás lenne ha keresnél magadnak valakit akivel együtt futsz, mozogsz és esetleg hetente együtt mérlegeltek. Nagyon fontos a folyamamtos kontrol.
Tudom mi az amiről írsz.Többször átéltem én is,rinyáltam a naplómban is eleget,pedig az csak az utóbbi 8 hónap,és nem is volt igazi nagy hízásom.Én sem igazán értem mitől van,hogy egyszer vidáman fogyózok,keveset eszem,sőt el sem tudom képzelni,hogy túl egyem magam,aztán történik valami és úgy zabálok mint egy ló,közben tudom,hogy nem kéne.Ami nekem segít az egyrészt a napló írás,másrészt a rendszeres sport.Újabban avval tudom motiválni magam,hogy milyen jó lesz este úgy lefeküdni,és reggel úgy ébredni,hogy tartottam az általam eltervezett étkezést és mozgást!Amikor arra koncentráltam,hogy milyen rossz lesz ha sokat eszem,az nem segített.
Ha kemény kritikát akarsz,olvasgasd a lifetiltet.Ott aztán megkapod!
Nagyon megértelek! Sajnos nagyon is ismerős a helyzet!:( Én 22kilót adtam le. Még néhány kiló kellett volna és célba érek. De, jött a húsvét, a fiam érettségizett aztán már a gyümölcsök sem segítettek a nyáron, most meg itt volt a karácsony, jön a szilveszter és én csak egyre hízok megint. Már közel 10kiló visszajött. Megint elkapott az a fájó érzés, amit akkor éreztem, amikor 92kilósan semmi ruhámba nem fértem bele. Pedig megfogadtam, tartani akarom amit elértem. csinos akarok lenni (maradni). De minden újrakezdésnél azt veszem észre, hogy egyre nehezebben megy a diétázás.
Kitartás nélkül nem megy! Ami még ennél is fontosabb, szerintem: a lelki egyensúly. Bármilyen kitartást meg tud törni (legalább is nálam) az, ha stresszelek, ha zaklatott vagyok. Láthatatlan rinocéroszbőrt kellene növesztenem, hogy lepattanjanak rólam a külső ráhatások és ha kell, önző módon is, csak a célom lebegjen a szemem előtt.
A keveset enni dolog nálam nem igazán nyerő, mert én alapból is keveset eszek.
A mozgásban: itthoni torna, szobabicó, gyaloglás, flabélos és tervezem tavasszal a kinti futást.
Sajnos, Jógini én is az vagyok, aki az édességet nem tudom kiiktatni. Megpróbálkoztam a króm pótlásával, hátha segít. Most ez van folyamatban, még nem tudok konkrétumot mondani ezzel kapcsolatban. A folyadékbevitellel sincs gondom, napi 2-2,5 esetleg 3 l megvan.
Viszont, ha valamin felhúzom magam, akkor jön az édesség! Erre írtam korábban a rinocéroszbőrt:)
Szóval, most éppen nagyon tehetetlennek érzem magam. Ezért figyelem én is a hozzászólásokat, hátha lesz olyan, ami nekem is segít!:)
Na ezért nem jó, amit sokan tesznek.
Elhagyni ételt nem jó dolog. Az étel mennyiségét csökkenteni kell és mellette sokat mozogni, nem kiiktatni mindent aztán visszatérni x idő múlva. Hát ezek nem siker sztorik számomra, és mindig kíváncsian várom az elért súly után a kb. 1-2 év múlva közölt adatokat.
Most itt nyafizol 3-5 kg miatt. Miért? Nem lenne egyszerűbb megmozgatni magadat? Ez a súly felesleg semmi, de ha csak nyafogsz, akkor lesz ez négyszer több is, azaz eléred az induló súlyodat. ezt akarod? Nézz a tükörbe, nézd meg a képeidet és dönts, hogy mit szeretnél. Ne csak mások orra alá dörgöld a sikeredet, hanem magaddal is tedd meg.
Állj fel a fotelból, csökkentsd az étel mennyiséget.
Szia!
Semmi újat nem írtál,én már sokszor átéltem ezt,sajnos :-( Az én véleményem az hogy a szervezet amit elveszített azt vissza akarja kapni,vagy az van hogy a diéta alatt kiéhezik és aztán már nem bírja és be akarja pótolni a vesztességet,nem tudom,de szerintem a nálamnál okosabb emberek sem tudják,én is ezt tapasztaltam saját magamon a 30 évig tartó fogyókúrák alatt.Azt az erőt ami az embert zabálásra készteti ,azt akaraterővel nem lehet legyőzni,az emberfölötti erő,másként nem tudom jellemezni.Amit tudok ennek a leküzdésére ajánlani az az hogy próbáld nagyon lecsökkenteni a ch. bevitelt,mert a sok ch. okozza ezt az ellenállhatatlan vágyat a zabálásra,ha kevesebb a ch.lehet hogy sikerül még korrigálni a helyzeten és újra ura leszel a testednek,ne csüggedj,adj egy kis időd magadnak és folytasd ott ahol abbahagytad.
Most pedig épp az ellenkezője késztet írásra.
Ugrás a teljes írásra: Harc önmagam ellen, önmagamért!