Harc önmagam ellen, önmagamért! (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Harc önmagam ellen, önmagamért!
Szia!
Lenne egy javaslatom, amit vagy meg tudsz fogadni vagy nem, mert van egy kis anyagi vonzata és egy kis fájdalmas része is a dolognak. Valószínűleg Neked azért van egy kis hormonális problémád is, anyagcsere zavarral esetleg.Ezt a diétás és keveset evő időszakot Te anélkül, hogy ne kezeljenek nem fogod tudni hosszú időn át tartani,és ezért nem csak a "zabálási rohamod" és a "lustaságod" a felelős. Sajnos önfegyelemmel nem mindig oldhatóak meg ezek a problémák. Ha jól értem most azért le vagy fogyva, és tartani kéne súlyodat. Ezt már könnyű lehet megtenni. Én szintén lusta zabáló típus vagyok, de amikor túl lépi a már nálam is a biztosítékot kiverő számot a mérleg, akkor útra kelek és akupunktúrás kezelésekre járok. Most nagyon jó, mert van a cérnabeültetéses változat egy vietnámi dokinő csinálja és csak 3-4 hetente kell eleinte járni, később még ritkábban, és "csak" 13.000.- Ft. Nagyon kitartónak kell lenni, mert pl. nekem most az 5. kezelés után indult meg a fogyás, de most 7 szer voltam és 6 kg lement. Persze kell egy kis önfegyelem így is, de egy idő után nem kívánod az édességet, jóval kisebb adagokat tudsz megenni, és szépen lassan minden kínlódás nélkül beállsz egy egészséges táplálkozásra. Nyilván az elején kell azért nemet mondani és figyelni a mennyiségeket de hamarosan ez természetes lesz. Karácsony ide vagy oda, csak csipegettem mindenből és tökéletesen kielégített. Mellékhatásként, mivel megvizsgálnak minden egyéb problémádat is kezelik és nagyon profik. Viszont hangsúlyozom, ha nincs kitartás a 8-10 kezeléshez akkor hozzá se fogj, mert csak bővítenéd azok táborát akik 2-3 alkalom után abbahagyják és közlik, hogy nagy túrót sem ért az egész csak pénzkidobás volt. Már kétszer megcsináltam és évekig kitartott a hatása, mivel rendbe szedték a szervezetem működését. Ennyit tudok segíteni, a fogyózás legegészségesebb és legkíméletesebb legtartósabb módja. Aki tudja próbálja ki, nem fogja megbánni.
Kedves Acimity !
Kérlek olvasd el ismét vattacukoj 32. hozzászólását, olyan szépen megfogalmazta, amit én is gondolok erről a témáról.
Menni fog ez Neked,.....
:D Úgy tűnik én sem :)
De majd kialakul. Egyre inkább az az érzésem, hogy ez az útkeresés része az egésznek. Ez az amit nem szabad feladni.
A munkám szinte csak mozgásból áll:) A fogyásban nagy segítségemre volt és a súlytartáshoz is hozzájárul.
De sajnos nem feszesedik tőle a testem, ahhoz torna kellene...
Ha újra irodista lennék (15 évig az voltam) akkor biztos állatira hiányozna a mozgás és muszáj lenne tornáznom a lelkem miatt is és amiatt is hogy seperc alatt elkezdenék hízni.
Az itthoni torna nekem nem megy, kondiba szerettem járni, de most nem lehet...
Olvasom a naplódat, olyan kitartásra, szervezettségre én nem lennék képes...
Én azért választottam a tornát, mert borzasztóan nagyon szeretek enni. És volt egy időszak, amíg heti 4-5x30-60 perc torna mellett napi 2000 kcalt és hétvégente akár többet is ehettem büntetlenül. Azt nagyon élveztem. Én sem tornáztam 30 éves koromig semmit. És a mai napig nem találtam meg a pontos helyét az életemben. De szerintem megéri. Rájöttem pl. hogy azelőtt azért nem lehettem soha elégedett igazán a testemmel, mert hiába voltam monjuk az ideális súlyomnál, folytam mindenfelé.
DE!!!
Én ülő munkát végzek, tehát a munkám semmilyen fizikai aktivitást nem igényel, cserébe viszont fáj tőle a hátam és púpos vagyok.
És szerintem ha a te munkád olyan, hogy közben is mozogsz valamennyire, és amellé jön még 3x1 óra séta szerintem az rengeteget számít.
Sajnos a fogyókúra során a zsírsejtek csak max kiürülnek, de el nem tűnnek és amint kapnak ismét több élelmet egyből feltöltödnek. Ezért jönnek vissza könnyebben a kilók. Sajnos. :-(
De ha ismét el tudod dönteni fejben, hogy megcsinálod vissza tudsz venni az étkezések mennyiségéből újra sikerülhet. Most még nincs minden veszve, szerintem. Csak ne keseregj.
Igazad van, nagyon jól látod:) Ezért nem szerepelt az én "kattanás"-omban a torna. Próbáltam. De tudtam hogy nem fog menni egy életen át. Normálisan enni működhet, működik. Mozgok azért, a munkám miatt is szerencsére és heti legalább háromszor a kutyákat erdőbe hordjuk sétálni, úgyhogy akkor is... De torna az nincs. Tudom hogy elég hamar feszesebbé tehetném vele a plötyi testemet, de azt is tudom hogy egy életen át kell csinálni, ellenkező esetben semeddig sem tart az elért eredmény. Pláne 38 évesen.
Egyszerűen tudom hogy ez már nem fér bele az életembe.
De azért reménykedek. Hátha. Hátha elhitetem magammal hogy mindig csinálhatom. Hogy így is lesz. nekifogok és tornázok míg világ a világ...
Szerintem mindenkinek vannak mélypontjai. Én is mélyponton vagyok épp, és én is a mélypont okát keresem már hetek óta. Nekem a tornázás nem megy olyan lelkesedéssel, mint azelőtt, és tornázás nélkül meg ugye nem is ehetek annyit büntetlenül mint azelőtt.
Nem tudom a pontos okot, saját magamnál 2 dologra gyanakszom.
1.) Nem aludtam eleget, és úgy általában is elfáradtam. Volt, hogy 6-7 órákat aludtam napokon át, miközben tudom h. én 8-ra vagyok kalibrálva, annál többet ritkán alszom. 1 hete vagyok szabadságon és simán alszom 10 órákat is. Szerintem pl. ez jelent valamit. A tornázás miatt megerőszakoltam a napirendemet, és elfáradtam benne.
2.) Olvastam egy cikket, ha érdekel előkeresek valami hasonlót magyarul is. Az akaraterőről szól és arról, hogy az nem végtelen, hanem ugyanúgy elfáradhatsz az állandó önkontroltól, mint ahogy egy izmod elfárad. Ha magamat nézem, akkor állandóan az életem minden cselekedetét kontrollálni próbálom. Nem csak diéta és torna terén, de úgy általában, hogy mit mikor, hogyan lehet a leghatékonyabban. És aztán egyszer csak ott álltam, hogy semmit, de semmit nem akarok már. Csak aludni és lazítani. És nem tudtam aludni és lazítani, mert állandó lelkiismeretfurdalásom volt, hogy miért nem csinálom a dolgomat.
Az én újévi fogadalmam most a cigizés abbahagyása. Valahol belül érzem, hogy ez plussz egy akarni val ó lesz, és rengeteget gondolkozom, hogy hol az arany középút. Hogy mi lehet a számomra ideális napirend, amibe belefér a mozgás és nem égek ki tőle.
Kutyafája! Én olvasom a naplód (nem rendszeresen,de olvasom)! Le vagyok döbbenve, hogy tiéd ez a cikk.
Ettől függetlenül megértelek. Én is ugyanebben vagyok, csak nem 22 kiló, hanem 5 kiló fogyása után.
Szia! Szerintem itt nagyon sokan megértünk, sokan jártunk hasonló cipőben. Nagyon nagy dolog, hogy így - még időben - rádöbbentél, hogy letértél a helyes útról és változtatni akarsz.
Én kábé 20 éven keresztül csináltam ezt, gyakorlatilag felváltva, páros években híztam, utána fogyókúráztam. Aztán becsúszott egymást követő 2-3 év fogyókúra nélkül és nagyon elszaladt a ló... Szerintem sokan vannak, akik ezt sosem fogják megérteni, gyengének bélyegeznek, pedig ennél sokkal összetettebb a dolog. Például, hogy csecsemőkorodban hogyan nyugtattak meg. Én minden sztoriban vagy babapiskótát kenek szét a falon vagy a kiságyban állva (!) szalonnával etetnek (jaj, de cuki... :( ). És berögzül egy minta, hogy stresszhelyzetben az evés a megoldás. Nálam ez az egyik gond: komfortevő vagyok. Most már tudatosan rákoncentrálok: tudom, hogy most nagyon jól esne egy pizza, de az nem oldja meg a gondjaimat, sőt újabbakat generál. De ez tudatos kell, hogy legyen, különben nagyon nehéz kiszakadni belőle.
A másik a folyamatos fogyókúrázás, a szervezet kiéheztetése, az anyagcsere akaratlan lelassítása. Ez a jojóeffektus. Hogy amint elérted a vágyott célt és elkezdesz nem koplalni, hanem csak rendesen enni, mint bármi más ember, nem tartod a súlyod, hanem hízni kezdesz...
Én közel három éve tartom most a súlyomat, ebben több tényező játszik szerepet: amikor teherbe estem, borzasztó pánik tört rám. Terveim között az szerepelt, hogy még terhesség előtt le fogok fogyni, így a súlyom egy normál értékről indul. Amikor vágósúllyal a kezembe fogtam a pozitív terhességi tesztet, elsősorban a gyerek miatt kezdtem el aggódni. Mi lesz, he terhességi cukorbeteg leszek? Ha a gyereknek valami baja lesz? A nőgyógyászomnál a terhesgondozási 'csomagban' van egy ingyenes ajánlott dietetikai tanácsadás, természetesen elmentem rá. És annyira meg voltam ijedve, hogy mindent megfogadtam, amit mondott. Elkezdtem a klasszikus táplálkozási piramis szerint enni: tehát a legtöbbet teljes értékű és kiőrlésű szénhidrátokból (a fogyókúrák legnagyobb hibája a szénhidrátok teljes megvonása és a szervezet kiéheztetése), utána zöldségek, gyümölcsök (de nem korlátlan mennyiségben, hiszen itt már a cukortartalommal számolni kell!), tejtermékek, sovány húsok, és a legkevesebb olajok, zsírok és édességek. Mindezt az ajánlott napi/heti mennyiségekben. A terhességem végére 7 kilóval voltam kevesebb, úgy hogy egy pillanatig sem vontam meg magamtól semmit és egy percig sem éheztem én vagy a babám. A szoptatás alatt ellenálltam a pániknak, hogy ha nem eszem eleget, nem lesz tejem, folytattam továbbra is ugyanazt a táplálkozást és tovább fogytam...
Most már csak a lustaságomon kellene erőt vennem és aktívabban sportolnom, hogy egy kicsit feszesebb, fittebb legyek és elégedett leszek magammal.
De... nap, mint nap előfordul, hogy csupán 'takarékosságból' megennem a gyerekek maradék sütijét, csokiját, egy pocsék nap után betolnék egy egész négysajtos pizzát. Ilyenkor pedig tudatosítom magamban, hgy valójában nem erre van szükségem, ez csak egy pótlék. Megiszom egy nagy pohár vizet és lefoglalom magam vmivel...
Csak azt akarom mondani, hogy ez egy nagyon összetett dolog, és szerintem a legfontosabb dolgot már megtetted, tudatosítottad magadban a problémát! Ez után már menni fog minden :)
Nagyon sok sikert kívánok neked!
Erdekes az emberi test es szercezet.33eves vagyok.21evesen 75krol lefogytam 58ra.Nagyono sokaig tartottam.Nem is ez a lenyeg.Tobb even at nem ettem feherkenyeret,peksutit.Kerultem az edeseget,tesztat minden rosszat.Rengeteg csirket,halat salit stb fogyasztottam.21hetes terhes vagyok.Nem vagyok kivanos,sem rosszulletes idoszakaim nem voltak.Meg is miert van az hogy nem birok csirket halat enni?A salitol hanyingeren van.A tks.kenyertol savam van.Amit enni tudok az a feher lisztbol keszult termekek.Teszta,krumpli.Edesseg.Nagyon nagy akarat erombe telik az hogy ne csak ezeket a szemeteket egyem.Eddig 4kg plusznal jarok.Ha az akaratomra hagyatkozom bizony mar 10folott lenek.Nem konnyu.Ja es nem valom azt a nezetet hogy ketto helyett kell enni terhesen.Ma is egesznap a csokin kattog az agyam ehelyett mar vagy 6mandarinon vagyok tul.
Nem egyszeru a fogyokura.Emelem kalapom azok elott akik lefogytak es egy eleten at tudjak tartani.Remelem szules utan en is e csoport tagja lehetek;-)
"Nézz a tükörbe, nézd meg a képeidet és dönts, hogy mit szeretnél. Ne csak mások orra alá dörgöld a sikeredet, hanem magaddal is tedd meg."
Itt arra gondoltam, hogy ha fel akarod adni, akkor nézd vissza te is az eredményeidet, hogy lásd mit veszítesz.
Sziasztok,most értem ide és szeretnék reagálni pár hozzászólásra.
Kék irisz:Soha senkinek nem dörgöltem az orra alá a sikereimet,nem is tudom mire gondolsz és én soha senkihez nem álltam negatívan és nem beszéltem magas lóról.
Elméletben mindennel tisztában vagyok,mit hogyan kell csinálni nem ez a gondom és nem ez volt a kérdésem.
Ha nem voltál sosem túlsúlyos,akkor nem is értheted a dilemmánkat. Irigyellek érte.
Ikebana2: Teljesen egyet értek és így van,ahogy írod. Sok sikert Neked is!!!
Izmoskörte: Köszi
LiliAle:kontrollnak itt a Hoxa,eddig is jó volt,remélem ezután is.
Gbabi50:Igazad van,az okok és a miértek érdekelnek
Csipkerózsika ez nagyon hasznos infó volt köszönöm,utána nézek!
Csigusz 2013: Így van,megint belevágunk,egyszer biztosan sikerül!!!
Jella: így van nálam is.
Mint írtam 22 kg-ot fogytam tökéletesen és teljesen tisztában vagyok vele hogyan kell étkezni,mennyit kell mozogni.
10-12km-t futok egyszerre,amikor csinálom,ami nem gondolom,hogy gyenge lenne.
A problémám az,ha félbe hagyom,akkor semmit nem mozgok és mindenfélét megeszek jóízűen.
Azt nem értem,hogy mi okozza ezt a fordulatot és miért van ez,erre irányult a kérdésem.
Köszönöm a hozzászólásokat,érdekes volt...egyik másik de ez érdekelt,hogy mi a véleménye erről a témáról az embereknek.
Szerencsére már nem vagyok olyan lehangolt lelki állapotban,mint amikor ezt hirtelen leírtam.
Tudom,hogy meg fogom csinálni,mert más opció nincs!!!
Mindenkinek sok sikert és kitartást,aki hasonló cipőben jár.
Akár én is írhattam volna ezt a cikket. :/
36. Vanessza7 hozzászólásával egyetértek! ...
Az tény, hogy nálam többet senki nem tud zabálni. Szóval ha én meg tudtam csinálni és meg tudom állni normális keretek között az evést, akkor nincs olyan, hogy lehetetlen!!!!!!!!!!!!! Sztem 10 évesen voltam annyi kiló, mint most vagyok. Nem viccelek.
ÉSSZEL ENNI!!! Ez a lényeg!!! És napi 1 órát mozogni kell minimum. A nagy zabálásokat pedig fel kéne váltani egy olyan tevékenységgel, ami egészséges, de ugyanúgy feltölt és jó érzéssel tölti el az embert, mint a zabálás.
Persze, nekem könnyű volt és én ezt nem érthetem meg, mert bitang erős vagyok... Aha tényleg könnyű volt... amikor aludni nem tudtam nem egyszer, nem kétszer az izomláztól és már hánytam a salátától... tényleg könnyű volt... Nem!!! Nem volt könnyű!!! (Sőt a mai napig olyan izomlázaim vannak, hogy sokszor járni sem bírok) De aki akarja, az megcsinálja és tartja is. Ennyi.
Értékes ember vagy!!!
Nem az a plusz 5 kg mutatja meg, milyen ember vagy! Csodálatos családod van, hihetetlen, mennyit tudsz futni, szeretem, ahogy írsz... és még sorolhatnám.
Én azt gondolom, nem vagyunk robotok. Igenis, vannak olyan körülmények, amik befolyásolnak minket akár jó-akár rossz értelemben. Én elfogadom, hogy nem lehet optimális elvárás senkitől sem az, hogy folyamatosan maximumot nyújtson, soha ne "hibázzon" (és mindenki azt érthet ez alatt, amit csak akar!).
Visszanézve neked is látnod kell, honnan indultál el! Láthatod, mit értél el! Hatalmas riszpekt érte! De nem CSAK ez vagy te! Ez is egy részed!
Úgy gondolom, itt mi mindannyian képesek lennénk (újra) lefogyni. Te is. Én is. Elhatározás, akarat, és megfelelő körülmények kellenek hozzá.
És türelem. Magunk felé is.
Puszi
És nem gondolod, hogy van valami bajod, amit esetleg kezelni kellene?
Nem hiszem, hogy lesz ilyenem, mert sosem voltam ilyen. 46 éves vagyok, és pajzsmirigy beteg. ennek ellenére igyekszem kordában tartani a súlyomat, ami sikerül is.
Olyan nincs, hogy nem tudod megállni az evés rohamokat. Ezek az evés rohamok azért vannak, mert sok dolgot megvonsz magadtól, és a hiányállapot miatt nem tudsz ellenállni.
A leírtak alapján elég idős vagy ahhoz, hogy összekapd magad, de én úgy gondolom, hogy te nem is akarsz nagyon változtatni ezen. Mozogsz? Be kellene iratkoznod szervezett tornára és hetente 3x el kell menni mozogni, jó időben bicajozni.
Azt kívánom neked, ha már kívángatunk egymásnak:))), hogy legyen kedved mozogni, ne vonj meg magadtól semmit, hanem találd meg az egyensúlyt az étkezésben. Nem kell drága diétás kajákat enni, csak kisebb adagokat, és nem folyton arra gondolni, hogy de ennék valamit és jó sokat. Megfigyelésem szerint a legtöbb embernek központi kérdés az evés. Erről kell leszokni. Valami olyan hobbyt kell találni, amely az evésről eltereli a figyelmed.