Harc önmagam ellen, önmagamért! (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Harc önmagam ellen, önmagamért!
Ezért írtam, hogy az egészségünk érdekében, meg kell tenni a változtatást!
Egyébként, én lefogytam már súlyom több mint 10%-át, sajnos a vérnyomáscsökkentőt még sem hagyhatom el :(
Boldog újévet nektek!
Már egy ideje olvaslak benneteket, van akivel egyetértek, van akivel nem.
Ha megnézi valaki az adatlapomat, láthatja, nem vagyok új tag és régi fogyózósok közé tartozom. Hol teljes lendülettel, hol egyáltalán. Mostanában inkább, egyáltalán :(, hogy miért? Magam sem tudom, talán belefáradtam.
Meg se merem nézni, mennyi volt a legnagyobb súlyom, mert tuti most több vagyok :). A lényeg, hogy annyival nem érzem magam rosszabbul, mint ahogyan kellene. Persze nem ártana kicsit lentebb menni, de nem létfontosságú, megtalálom másban az örömet.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy más se tegyen az "EGÉSZSÉGE" és csakis az egészsége érdekében néhány ésszerű lépést, de ha ott nincs nagy gond, akkor nincs értelme kínozni magát, ha nem örömként éli meg! Szerintem az megy könnyebben, amit élvezünk.
Pl. ha nekem kedvem van tanulni, akkor pillanatok alatt megcsinálok egy feladatot, ha muszájnak érzem, akkor nem megy, hiába erőltetem.
Lehet itt van a kutya elásva :), élvezni kell az életet!
...és egyedül nem megy! (egy híres szlogennel zárom soraimat)
Sziasztok!
BUÉK!!!
Remélem mindenkinek jól telt az év utolsó estéje és aki szükségét érzi a változásnak az mától újult erővel és kőkemény elhatározással belevág.
Én is így cselekszem!
Sok sikert és olvadó kilókat kívánok!!!
Gratulálok neked, én is 22-t adtam le. :)
Egyúttal nagyon boldog új évet kívánok és kívánom, hogy ne harcként, kínszenvedésként éljétek meg az életmódváltást, hanem sikerüljön megtalálnotok benne az örömet, ezáltal a sikert!
BÚÉK!!
Köszönöm,nem is tudod mennyi erőt ad :)
És bizony minden szavaddal egyet értek!
Ámen :)
A naplódból tudom,hogy milyen szilárd az elhatározásod és a képeiden látom,hogy milyen elképesztő a különbség és azt is tudom,hogy milyen hatalmas erőfeszítést vittél véghez,mire ide eljutottál!Megérte,és megéri a további befektetés is!
Gratulálok és nagyon jó példa vagy előttem!
Annál elképzelhetetlenebb,amit írsz és tapasztalsz,hogy mindezt saját magunk képesek vagyunk veszélyeztetni.Ezért nagyon jó,hogy leírod,hogy még mi mindennel kell megküzdeni a kilók leadása után.
Pedig úgy,ahogy Finci44 írja,magam is érzem nap,mint nap,hogy milyen csodálatos érzés megszabadulni a súlyfelesleg béklyóitól.
És kedves *Morgana*!Annak,hogy 14 éve nem tudtam a lábam körmét magam levágni,hogy leüléskor nem tudtam a sonkáimat szépen nőiesen,csábosan keresztbe rakni,hogy a karjaimat nem tudtam az oldalamhoz rakni,hogy a bugyi és a nadrágderék legurult a hasamon,hogy nem tudtam a cipőmet felhúzni egy szuszra,mert a hasam kipréselte a levegőt a mellkasomból,hogy gőzmozdony effektus nélkül nem tudtam felküzdeni magam még kb 5 lépcsőn se,no persze,hogy alapból is folyamatosan fújtattam,hogy évekig messze elkerültem a ruhaüzleteket,mert megfelelő méretet törpe bálnákra nem gyártanak(meg ha még igen,a látvány elborzasztott!),hogy sorban el kellett raktároznom a kedves,vagy nem éppen kedves megjegyzéseket a vonzó alakomról,hogy megfelelő munkaruhát nem sikerült vételeznem,hogy színházban,moziban vagy előadótermekben vagy akár a buszon nem fértem el(kényelmesen)a saját székemen SEMMI,DE SEMMI KÖZE NINCS A CICABABÁKHOZ,DE MÉG A PASIKHOZ SEM!!!És akkor még a strandról szó sem esett...
Szerencsés az,akinek ezt nem kellett megtapasztalni,hogy esetleg azt se tudja,miről beszélek.Én se akarom ezeket soha többet átélni!!!
Ámen
Tényleg nagyon nehéz megtartani. Pedig (tapasztalat) sokkal jobban is érzi magát az ember a bőrében.
Ezt a rejtélyt kellene megoldani! Nincs véletlenül valakinél a bölcsek köve?
Ügyes vagy! Végig fogod vinni!
Kitartás!
:-)
Nagyon ügyes vagy és én is az leszek! :)
De bizony sokkal nehezebb megtartani,mint valaha gondoltam.
Édes jó anyám.
Komolyan minden nőnek az jár a fejébe hogy is kellene kinéznie ??
Mikor veszik már észre a nők ,hogy nem is a pasiknak akarnak megfelelni hanem a többi abnormáls fitness cicababának??:))
Acimity,hálás vagyok,hogy megírtad ezt a cikket!
Hetek óta járnak a fejemben azok a gondolatok,hogy a vágyott kiló elérése után hogyan tudom majd megtartani egy életen át.Mert ezt szeretném.
14 éves koromban kezdődött a harcom a kilókkal,38 éves koromig kisebb kilengésektől eltekintve (1x 8 kg-t,1x 12-t szedtem fel,leadásuk után tartottam)mondhatom sikeresen.Ez valóban folyamatos harcot jelentett,elképesztő energiákat,odafigyelést,munkát emésztett fel.A gyermekvállalás kezdetén szögre akasztottam a fogyókúrát,meg is lett az eredménye,a mérleg 30 kg-al többet mutatott.Az azóta eltelt 14 év alatt 2 alkalommal tettem kísérletet arra,hogy megszabaduljak tőle.
A túlsúly nálam folyamatos és mérhetetlen frusztrációt idéz elő,kellőképpen aláássa az önbecsülésemet,kifejezett önértékelési zavart okozva.Ez utóbbiakat napjainkban könnyen számos helyről,akár egyszerre több fronton is megkaphatjuk.Olvasom a sorstársaim naplóit,szinte mindenkinek van egy olyan pohara,ahová a jószándékú vagy kevésbé jószándékú ismerősei(családtagjai) csepegtetik bele ezek összetevőit,mígnem kicsurran...
A 2 fogyási kísérlet után ismerkedtem meg jojó őfelségével.Az elsőnél csak a leadott kilókat,a másodiknál annak dupláját híztam vissza.Ember legyen a talpán,aki egy többfrontos küzdelemben (magánéleti,egzisztenciális,financiális,munkahelyi),száz sebből vérezve még a súlyproblémájával is tud hadakozni,méghozzá eredményesen!
Higgyétek el,halálosan el voltam keseredve!Ebből nyertem valahogyan annyi energiát,hogy szinte utolsó próbálkozásként nekiinduljak egy újabb küzdelemnek.Most kb az út 2/3-ánál járok,most úgy gondolom,nem kérdés,hogy elérem a kitűzött célomat.2013.aug.2 óta leadtam 22,5 kg-ot és egy pillanatra se tévesztettem szem elől a számomra olyan fontos megállapítást:
"Az evés nemcsak az életben maradáshoz nélkülözhetetlen kalóriafelvétel,hanem annál sokkal több:gyönyörűség is."
Minden igyekezetemmel azon leszek,hogy soha többé ne legyek kövér,de tudom sajnos,hogy mint eddig is,számos buktatóval fogok találkozni és rengeteg energiára lesz szükségem a legyőzésükhöz.
Neked is ezt kívánom és tudom,hogy menni fog!
Gratulálok,nagyon ügyes vagy.
Én azt tapasztaltam,hogy az első 3 hét a nehéz,addig nem szabad kibillenni és bizony aki stresszevő,én is, annak nagyon vigyázni kell,hogy nehogy elcsábuljon.
Aztán már látszik az eredmény és az motivál tovább.
A másik dolog az volt,hogy megnéztem pl. egy szelet süti hány kcal,belegondoltam mennyit kell ahhoz futni,tornázni,hogy ledolgozzam és úgy döntöttem nem ér annyit az a pár másodperc öröm,ami addig tart míg megesszük.