Gyógyszerfüggőség, depresszió, szorongás, pánik... van kiút! (beszélgetés)

Szia, gratulálok hogy sikerült legyőznöd Önmagad , és mára teljes értékű életet vagy képes élni.

Bizonyosan nagyon nagy belső erő és önhit kell ahhoz, hogy egy ember élete gyökeresen meg tudjon változni, majd úgy, abban a formában is maradjon...Istenben nem hiszek, sose hittem és ezután sincs szándékomban hinni, úgyhogy nálam ez az út nem járható, valami más megoldás kellene ahhoz hogy elfogadjam magamat.

Gondolom Te vallásos lettél, az is lehet hogy már előtte se voltál ateista, csak nem jutott eszedbe Isten a rossz időszakodban.

Szia, nagyon igazad van abban, hogy először magunkat kellene megszeretni vagy legalább elfogadni, és csak utána segíthetünk másokon.

Azért vagyok csendben, mert nekem mostanáig nem sikerült az első feltétel sem. :(

Zsuzsanka!

Sajnálom, ha "elmész", de ha akarlak, akkor megtalállak! :))

Erre azt tudom írni, hogy megfelelően a helyére kell tenni a dolgokat.Én úgy vagyok ezzel, hogy akinek tudok (és hagyja), annak segítek, DE semmiképpen nem veszem magamra senki problémáját. Lehet szerencsés vagyok, hogy így tudom kezelni ezeket a történéseket. Nem mondom, hogy hidegen hagy, de felelősséget nem érzek.

Ha itt valaki bejelenti, hogy páááá véget vet mindennek, akkor az ő döntése és tőlünk függetlenül meg fogja tenni. Ez már egy szélőéges állapot. Viszont a gondolkodásmódunkkal, a kívülállóként adott tanácsokkal talán tudunk segíteni. Én igyekszem e szerint tenni.

Szerintem minden hozzászólásból építkezik a személyiségünk és ezt próbálom a magam "hasznára" fordítani.

Szia, pontosan erre gondoltam én is amikor pár órával ezelőtt azt írtam, nem fejtem ki bővebben a mondandómat.

Ez valóban túl sok és tömény annak, aki ismeretlenül is őszinte felelősséget érez a fórumtársai iránt.

Jobbulást mindenkinek, sziasztok.

Sziasztok...:))

A lényeg, hogy megvagy....örülök, hogy nem tettél semmit olyant, ami visszafordíthatatlan!:))

Gyerekek, én azt hiszem, elköszönök innen, kiveszem ezt a fórumot a kedvenceim közül.

Millió dolog van, ami az életet megnehezíti...de ez tömény, ez nekem sok...nem nekem való.

Zsinórban találkozom olyan emberekkel, akikem -valamiért úgy érzem-, nekem kellene segítenem, de nem tudok. Nem tudom a vállamra venni ezeket a terheket....gyenge vagyok hozzá.

Vigyázzatok magatokra!

Puszilok mindenkit♥♥♥:))

Sziasztok!

Köszönök mindenkinek mindent és elnézést kérek hogy riadalmat okoztam...tegnap egyetlen levélre futotta az erőmből mondtam vagyis írtam madikának hogy a zártba klubba ami nem nyilvános bemásolhatja én kértem hogy ide csak írjon de ne írjon konkrétumokat nem miattatok hanem a fórum nyitott volta miatt.

Nem nem akarok vagy akartam jönni hanem rövid uton el lettem tüntetve hazulról a gyerekekkel és édesanyáméknél hóztam meg magam átmenetileg ahol nincs netelérhetőség ez nem sokkal azután történt hogy ide irtam...a kettő között lecsószott egy üvegcse gyógyszer igazán nem tudom miért hisz attól tudtam hogy bajom nem lesz....csak...nem tudom miért....ide nem tudtam irni sem visszaolvasni csak tegnap mert az állapotom nem engedte,a z egyik gyereket a férjemért küldtem és hiovtam a doktornőt mert pillanatonként változott a hangulatom....a gyógyszerleguritást látták tehát felszívódás előtt kiszedték belőlem a doktornő smsbven tudta közben csak tartani a kapcsolatot mert külföldön volt vasárnap éjjel jött haza hétfőre elhívott a férjemmel együttmegpróbálnak egy hónap alatt úgy ahogy helyrehozni annyira hogy egyedül lehessen itthon hagyni ha talál munkát és elmegy dolgozni....új gyógyszereket kaptam sajna mind bipolárisoknak való ahogy utánanéztem aminek nem örülök,nagyon nem:((((tegnap elvoltam,ma már idegesebben ébredtem de aránylag megvagyok,próbálok egy kis házimunkát végezni mert pihenésre nincs lehetőségem.....nem azért nem irtam mert nem akartam csak egyrészt nem volt net mikor végre hazahoztak pedig erőm nem volt gép elé ülni,tegnap egy pár sorra futotta madikának csak.köszönöm aki irt....megpróbálok helyrejönni mert orsszabb az állaptotom mint bárki köztük én is,gondoltuk.....nyitok majd egy naplót a gondolataimnak és az állapotom követésére magamnak oda sziveen látlak benneteket de zárt lesz mert van három gyerekem két édesapától úgy értem elválltam és nem szeretném ha amiket irok bárki bárhol felhasználná ellenem majd titkosban részletezem egyzser azt is,itt nem szeretném.próbálok ide is jönni persze amelellett de tényleg nagyon ingadozó hogyan érzem magam emiatt megértéseteket kérem.

Ezzel a "majd ha jobban lesz jelentkezik"-kel mindösszesen annyi a problémám, hogy egy ilyen fórumon mint pl. ez, --ahol tudvalevően sok a hiperérzékeny lelkű emberke--, fokozottan nehéz "nem foglalkozni" azzal, ha valaki krízishelyzetben segítségért kiált, majd hirtelen elhallgat, és onnantól hiába szólongatják többen is rémülten,hogy egyáltalán él-e, nem jelez vissza egy árva pisszenést sem.

Félreértés ne essék, ez nem kritika, főleg nem negatív kritika akart lenni.

Ez mindössze magánvélemény, plusz egy újabb tanulság számomra, utóbbit azért nem fejtem ki jobban, mert nem bírom olyan formában megfogalmazni hogy ne legyen negatív felhangja. :(

Igen, de nem akarja, hogy bárki is ezzel foglalkozzon, majd, ha jobban lesz jelentkezik.

Remélem itt mindenki jól van!

Sziasztok:)

Ez elszomorító....:((((

Szia, én se vagyok túl nyugodt....próbáltam privát levélben kérni hogy jelentkezzen, de látom tegnap kora d.u. óta nem járt erre. :(

Próbáljunk pozitívan hozzáállni, és azt képzelni, megoldódott a problémája, megtalálta a kiutat, persze szigorúan pozitív értelemben véve.

Én már egy jó ideje sírni sem tudok...

Egyszerűen nem megy.

Szia, jó étvágyat Nektek!:)

Jó éjt, szép álmokat....reménykedjünk, hogy minden renben van.....

Na hál isten, hát igen, aki régebb óta tag és rendszeresen feljár ide, az óhatatlanul belefuthat ilyen riadalmakba, akár naponta is (sajnos).

Reméljük a mai s.o.s. kérőnk is előkerül minél hamarabb.

Én viszont el kell tűnjek, itt rágja a fülemet a 20 éves gyerekem hogy éhes, és az én rántottámra vágyik.

Jó éjt Mindenkinek, hogy sokat lesz az eszemben ez a nagycsaládos anyuka az biztos.