Féltékeny a férjem (beszélgetős fórum)

Köszönöm válaszodat, NAGYON Igazad van !!

Nagyon sok dilettáns- magát nagyon okosnak képzelő hozzászóló- csik4lány -és társai- ismeretlenül ítélnek el másokat- azt hiszik, ismerik az élethelyzetét. és ismeretlenül ítélkeznek felettük, a saját életét mindenki CSAK saját maga ismerheti- mesél az életéről. NEM kritikát Vár, csak egy kis megértést-és hogy más, aki hasonló helyzetben van, ezt hogyan éli meg- hogyan próbál saját maga segíteni saját magán-és a családján: leginkább a gyermekein: Csak sajnos ilyen hozzászólást MÉG nem találtam- de nem adom fel, talán majd egyszer hozzászól egy Normális, empatikus ember is !!!!

Sok forumot olvastam a.Nlc.nem erdemes az ember kitarja az eletet,mert elitelik.ha valik.azert.ha nem akkor.miert nem.

Mindenki tudja.az.o bajat,senki nem adhat jo tanacsot,amit megfogadhatsz.egyeseket partolnak,hogy szegeny milyen helyzetben van,masokat elitelnek,mert a fwrfinek minden kijar.

Köszönöm- Főleg ha nem írsz több kritizáló megjegyzést.

A mi házasságunkban SOHA Nem volt: Veszekedés, hangos szó- főleg nem tányér csapkodás: a férjem szó nélkül lépett le: Nem tudom ez jobb -e ???Egyszülős családban élni NEM TESZ JÓT a Gyermekeknek: ezt átérzem, mint a gyermekeire odafigyelő édesanya: mindkét fiam minden nap megkérdezi: ANYA MIKOR lesz Nekünk MINKET SZERTŐ APUKÁNK ??? MIT Válaszoljak ÉN erre ? Nap- mint nap együtt vannak unokatestvéreikkel: a húgom gyermekeivel: akikkel együtt élnek MINDKÉT szülei: akik ( a szülek: A testvéreim- és a sógorom ) GYŰLÖLIK!! Az én gyermekeimet-és természetesen Engem Is !!! Az én gyermekeim Őket Szerető Édesapára Vágynak !!!- Aki természetesen együtt él Velük: este mesét olvas, elviszi reggel iskolába, du. külön órára, stb: mint az osztálytársaikat!!!

Ne haragudj, de ha te tőlem egyetlen "derogáló, kritizáló" bejegyzést is olvastál, akkor valamit nagyon félreértettél. Eszembe sem jutott, még véletlenül sem sérteni, bántani, kritizálni.

Azt is nagyon átérzem, hogy rá vagy szorulva a szüleidre gyerekfelügyelet terén, mert időnként én is rá vagyok szorulva az enyémekre. Sőt neked annyiban rosszabb, hogy jobban tudnak téged irányítani, szerencsére én, ha túl messzire mennének (apám hajlamos rá) meg tudom húzni a határokra, nem vagyok kiszolgáltatva nekik. Legfeljebb nem megyek továbbképzésre, előadást tartani, de ettől még élhetek normális életet.

Azzal viszont, hogy kényszerből éljen bárki is házasságban, vagy tányércsapkodós gyerekkorra legyenek kényszerítve a gyerekek messzemenően nem értek egyet. Nekem kijutott egy bántalmazó apa és egy mindent eltűrő anya, mégis állandó volt a veszekedés, roppant sajnálom, hogy anyámnak nem volt bátorsága kilépni a házasságból, mindannyian jobban jártunk volna. Az egyszülős család is család és lehetnek boldogok a gyerekek, anya is, ahogy családban élve is lehet pokol mindenki élete. Hidd el nekem, hogy egyszülős önsegítő csoport vezetőként és egyedül nevelő anyaként bizton állíthatom, hogy élhető lehet így is az élet, ha azzá tesszük. Viszont ugyanúgy pokollá is tehetjük mind a saját, mind a gyerekeink életét. És akik itt azt javasoltuk, hogy kérj szaksegítséget, nem rosszindulatból tettük, hanem segítő szándékból, viszont ameddig be nem látod, hogy rossz irányba méssz és nem gondolod át, hogy hogyan tovább, addig harcolni fogsz a saját magad által kreált ellenségekkel.

Én mindent leírtam, amit neked írhattam, nem írok többet, nem akarom szaporítani a vélt ellenfeleid sorát. Őszintén remélem, hogy megtalálod a lelki békéd, minél hamarabb! Minden jót!

Ezt nem értem. Hogyan, kiben merül fel a kibékülés lehetősége? Te szeretnél kibékülni a férjeddel, aki 2 éve szó nélkül lelépett, és azóta sem érdeklődött? Visszamennél hozzá? Vagy ő békülne? Nagyon életszerű, hogy két évig rátok sem nézett, most meg kibékülne. Ilyen abszurd dolgot nehéz elképzelni.

Édesapád nyilván azért mondta, mert látta, hogy nem lenne az jó nektek.

És még mielőtt... Nem, engem nem fog elhagyni a férjem, mert én hagytam el a férjemet több mint 13 évvel ezelőtt, és nevelem a két fiamat. És köszönöm, remekül megvagyunk. Van az a helyzet, amikor jobb nélküle, mint vele.

Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik egy társ, de nem akarom ezt görcsösen, és pláne nem akármilyen áron.

Nagyon igazak amiket írtál, nagyon egyetértek Veled, csak mintha már olvastam volna- csak nem utolsó bejegyzésként,

-úgy emlékszem, erre a bejegyzésedre én is - és más is reagált már: ezeket: azt ezt követő bejegyzéseket- válaszokat Valaki TÖRÖLTE ??????????

Akkor MI értelme ennek a fórumnak ???

Ne haragudj, de a derogáló, kritizáló megjegyzéseidre-Sem HA tőled- sem ha mástól kapom, most vagy később sem fogok válaszolni.

Kedves édesapám , a legutóbbi láthatás alkalmával, múlt szombaton- amikor épp hazaértem ügyeletből-és ráértem én is elmenni a gyermekeimmel - és erre külön meg is kértek a gyermekeim: Anya Gyere TE is !!- és a férjem sem tiltakozott- megjegyezte, ha megtudja a gyermekektől, hogy ki szeretnénk békülni a férjemmel- a lábamat sem tehetem be többé hozzájuk- sem én, sem a gyermekek. Milyen szülő mondhat ilyet a gyermekének ?? Én akkor- de már sokkal korábban is- megfogadtam magamnak-és a gyermekeimnek is:Ha felnőnek- és

Még nincs párkapcsolatuk: Segíteni fogom Őket abban, hogy mihamarabb találjanak maguk mellé valakit.

Ha egyikőjüknek hamarabb sikerül ez- bármelyikőjük legyen: akár a fiatalabb, akár az idősebb: rá fogom venni Őt- hogy a testvérét a párra találásban Segítse !!!- Ez az , amit én a testvéreimtől SOHA Nem tapasztaltam, kaptam meg !!Szerencsére, Ők eleve nagyon-nagyon jó testvérek: A kisebbik fiam a bátyjára mindig felnéz, szinte istenként tiszteli, az idősebbik pedig cserében anyáskodik felette, mindenben megvédi, segíti.. Remélem ez a későbbiekben is így marad- igyekszem Őket ebben minél minkább támogatni

És ha a későbbiekben valamelyikőjüket elhagyná a felesége- mivel nem 2 fiam van-igyekszem rávenni az elhagyó felet, hogy minél hamarabb Béküljenek ki, - NE Kelljen egyedülálló férfiként- apaként élniük, mert ENNÉL NINCS Borzasztóbb: akár anyaként- akár apaként éli át ezt az ember. EZEN NEM Segítenek !!! a 2 hetenkénti láthatások !!_ Ezt Nem Érti meg 1 Bíró SEM !!! A gyermekekkel együtt élő szülőt- akár apát, akár anyát SEMMI NEM Helyettesítheti !!!- -azért írom ezt, mert gyermekorvosként, kórházban is dolgozva - sajnos nagyon sok, egyre több csonka családdal találkozom- ahol az anya a családot elhagyó fél,,,,- És sajnos nagyon- nagyon sok nagyszülőnek ilyenkor az a célja, hogy az egymástól elszakadt szülőpárt MÉG INKÁBB Szétválassza- Nem az, hogy összehozza: ez nem is az Ő/k) feladatuk- de sokszor mindent megtesznek. hogy a szülőket szétválasszák..

A szüleimnek is jelenleg az a legfőbb céljuk, hogy végre hivatalosan is kimondják a válást a férjem-és köztem- hogy SEMMI Kapcsolat ne maradjon köztünk.8 Minden nap felhívják az ügyvédemet-és megkérdezik- Mikor lesz Már a Válóper ??? ) a SZENT CSOK- és Lakáskölcsön miatt !!!!- amiket csak hivatalosan elváltként kapok csak meg...

Szerintem meg nem mindenki hibáztat téged, csak te arra fókuszálsz, hogy ki gondolhatja, ki mondhatja, hogy te vagy a hibás. Amíg élek (él apám) fogja apám úgy tartani, hogy rosszul tettem, hogy elváltam. De ez az ő véleménye, tőlem független.

Egy idő után teljesen mindegy, hogy ki mit hibázott a házassága alatt, ha csak nem kerülnek ugyanazok a hibák terítékre a következő kapcsolatban.

Miért jó neked és a gyerekeknek áldozatként élni? Lehet azt mondani, hogy ez van, ebből kell kihozni a legjobbat és lehet egy életen keresztül nyalogatni a sebeket. Ezt őszintén kérdezem, mert ha engem valaki sajnálni kezd, nyomorultul érzem magam, de ha tényként kezelik a történteket, akkor semlegesebb nekem is. A múltat én sem tudom megváltoztatni, de a jelenünket és a jövőnket tudom befolyásolni. Van amikor iszonyatosan nehéz - pl. amikor a 3 éves lányom húzott zoknit a lábamra, vagy ő adott fájdalomcsillapítót, hogy egy idő után a mosdóba ki tudjak menni, de mások sajnálata engem leépít és nem felhúz.

Azóta egyszülős klubot alapítottam, ahova összejárunk beszélgetni, időnként panaszkodni, de eddigi tanulmányaim és tapasztalataim alapján mondom, hogy inkább biztatjuk egymást, mint azt mondjuk, hogy jaj te szerencsétlen, milyen szánalmas a helyzeted, még annak az anyának sem mondtuk azt, aki elmesélte, hogy milyen kálváriát járt meg, amíg meg tudta menteni a kislányát a molesztáló apuka kezei közül. És apukának mai napig láthatási joga van - igaz felügyelettel - és napi szinten hallgatja, hogy mennyire szereti az apját és várja a találkozásokat...

Én még mindig azt mondom, hogy igyekezz megtalálni a lelki békédet és ne foglalkozz a külvilággal, az erő benned van, meg tudsz csinálni bármit, főleg azért mert muszáj. A szüleid attól függetlenül, hogy mondják a magukét, segítenek és már nagy szó. A többit is kialakítod úgy, ahogy tudod.

Szívesen, remélem nem bántottalak meg, nem állt szándékomban. Igazad van, a problémáit mindenki maga kell, hogy megoldja, de nem árt, ha van segítség, szerencsés, ha a barátok, család elég.

Sajnos, sőt szégyenletes, hogy luxusnak számít, ha a lelki egészségünkre kellene költeni. Az, hogy adott esetben a szakembereknek is megvan a saját gondja, az azért van, mert ők is emberből vannak, ugyanazokkal küzdenek, mint mások, nem szentek nyilvánvalóan, és a saját életükre más a rálátásuk, mint másokéra, de attól még a szakmájuk a mások felé segítő szakma. Néha néhány megfelelően elhelyezett, irányított mondat, feladat elég ahhoz, hogy az ember elinduljon egy úton, először a fejében, majd tettekkel.

Nyilván nem mindegy, hogy egy "depresszív" állapotot egy adott élethelyzet, vagy generalizált szorongás vált ki - nálam sajnos ezt diagnosztizálták, és keményen családi, genetikai a hajlam, így én szinte egész életemben küzdeni fogok, bár az említett élethelyzet hozta ki, de a hajlam már megvolt.

Szerencsére együtt tudok/tudunk vele élni, de nagyon odafigyelek, és gyógyszert is szedek.

De minden helyzet, változás szorongást és blokkokat kelt bennem.

Visszatérve, amit írtál, igen, koncentrálj a gyermekeidre, a szakmai munkádra, és ha bárki is felelőssé tesz, mint a családod, akkor ne foglalkozz Vele, és ne úgy fogd fel, hogy áldozatok vagytok. Ha ez az ember, a volt férjed ezt tudta tenni Veletek, akkor inkább érezd magad szerencsésnek, hogy megszabadultál tőle, állj ki ezért az álláspontodért a családoddal szemben is, vállald fel, hogy igenis, a volt férjed, nem érdemelt meg Téged/Titeket. És adott egy esélyt arra, hogy újra megtaláld önmagad, és ha ez már rendben van, akkor a megfelelő társ is Rád fog találni. Ahhoz viszont sugározni kell valamit - pozitívumot, nem negatívumot, mert attól menekülni fognak. Ezen pozitívumok megtalálásában segíthet kívülálló... de talán elég, ha Te megtalálod önmagadban, a munkádban, a gyerekeidben a boldogságot. Hidd el, nem kell ahhoz társ, férfi semmi sem feltétlenül!

A történetem - azt gondolom, jó úton haladunk... írtam update-et a fórumomba.

Köszönöm a hozzászólásodat, de szerintem a hasonló helyzetben levő anyák, főként az 1 vagy több diplomás-értelmiségi- több munkahelyen dolgozók, akik ráadásul több gyermeket is nevelnek- belátják, hogy a problémáikat csakis saját maguk tudják megoldani.

A pszichológusokra-pszichiáterekre se időnk- sem pénzünk, sem energiánk:Ők Belőlünk AKARNAK Megélni !!!- NEKIK is Pénzügyi, családi problémáik Vannak !!

-Legtöbbünk családja _ elhagyott anyák szülei- testvérei - egyeltalán nem segítő-megértő szándékkal fordulnak hozzánk- minket hibáztatnak hogy elhagyott a férjünk, me zavartuk el Őket....

Rá kell jönnünk:

A

GYermekeink Adnak ERŐT !! Ők Feltétel Nélkül SZERETNEK MINket !!!- RÁJUK - és a szakmai munkánkra KELL KONCENTRÁLNUNK !!

- Ha azon agyalok, miért hagyott el a férjem, sokkal rosszabb, mintha a szakmai munkámra koncentrálnék- szerencsére a munkatársaim nem engem tesznek felelőssé a férjem a viselkedéséért, ŐK Belátják-. amit a szüleim- testvéreim NEM- hogy ebben a helyzetben a gyermekeim -.és én CSAK Áldozatok Vagyunk !!

Kíváncsi lennék a Te történeted folytatására , megoldódott- e már valahogyan ?

Minden hozzászólásodból süt a fájdalom, amit évek óta hurcolsz magaddal. Bármennyire hihetetlen, amíg ez Benned van, nem fogod tudni a helyzetedet még elviselhetőnek sem tartani. Holott az élet nem állt meg. A gyerekeid miatt lenne a legnagyobb szükség arra, hogy valahogy ezt letedd, akár segítséggel is, ahogy többen is írták már. Egyáltalán nem szégyen az. Lehet normális életet élni a legnagyobb csapások és tragédiák után is. Ha nem megy egyedül, akkor van aki segítsen. A fórumozás jó lehet, de nem mindenkinek elég. A szakember sokkal jobban tudja, hogy hol kell keresgélni a problémák gyökerét. Utána rajtad áll,hogy tudsz-e változni, változtatni. Nem a férjedet és a családját kell hibáztatnod. Ennek kellett, hogy jelei legyenek, csak hajlamosak sokan homokba dugni a fejüket és az egyedülléttől való félelmükben belemenni bármibe, ami nem jó nekik.

Nem csak beszélek erről. 10 éve voltunk házasok, amikor a férjemnél úgy nézett ki, hogy elmegy, és otthagy két kicsi gyerekkel, a világ dőlt össze bennem, és összeomlottam. Pszichésen is. Nagyon rövid idő alatt felismertem, hogy nem leszek képes egyedül túljutni rajta, a viszonylag gyorsan kértem segítséget. A szakember nem oldotta meg a házasságunk problémáit, de kezelte a depressziómat, és segített felismerni, hogy hol hibázhattunk, és abban is, hogy ha nem tudjuk megoldani, akkor el tudjam engedni. Képessé tett felismerni, hogy egyedül is tudnék boldogulni, két kicsi gyerekkel is... a fórumozás segített, hogy felismerjem, hogy nem vagyok egyedül, nagyon sokat és sokakkal beszélgettem akkor, de nem ilyen stílusban, tele sérelemmel és gyűlölettel a világ felé. Hanem inkább értő figyelemmel, hogy más, aki volt hasonló helyzetben, mit tett, hogyan élte túl. Segítettük egymást sok mindenben.

Igazad van, a gyerek mindig ártatlan a témában, miattuk kell nekünk úgy élni, hogy a boldogságot sugározzuk feléjük, ne a fájdalmat. És miért lennél 40 feletti gyermektelen nő? Más férfi is akadhatott volna...

Ma beszéltünk pénzügyekről. Alpári szemét modon beszélt. Lealázo lekezelően.

Szoval elcsesztem mert engedtem h idáig fajuljon. Ugy érzi bármit megtehet mert mindig elnéző voltam. Nincs becsületem előtte. Uristen hogy jutottunk idáig. Mekkora szerelem volt!!! Remélem a sors visszaadja neki!!

A féltékenység

egy érzelem, és betegség, orvosilag kezelendő összetett probléma, hiszen minden ember számára szükség van szeretetre , gyengédségre ,gondoskodásra. Mikor ez már görcsössé válik nem természetes és akaratos és kisajátító és számon kérő, ez már maga a féltékenység, Az örökös elszámoltatás ( fogoly vagyok egy kalitkában) hol jártál, mit tettél, miért néztél rá , ki ő neked a szeretőd? És ha már durva bántalmazással jár, ( a gyerekek nem értik mi miért van , félnek és sírnak a párunk meg csak tombol, az anyuka szeme alatt monokli és a mélységes szégyen) ki kell lépni a kapcsolatból, mert megmérgezi a lelket a testet,( idegbaj, feszültség, szex hiánya mert nem szeretnénk lefeküdni párunkkal)tönkreteszi a családot. Sokan kénytelenek eltürni mert nem tudják megoldani agyagi helyzetűknél fogva hogy külön költözzenek. És itt jön a képbe a szülő, próbálja magához venni a családot és védjék meg lányukat é a gyerekeket. Aztán megy a „megbántam nem bántalak többé, csak gyertek haza” könyörgés sokan bedőlnek és félév múlva újra kezdődik elölről minden. „Én megmondtam lányom, ne menj vissza”. A lánya még adott egy esélyt hiszen szerette gyereket szült párjának, nem egyszerű dolog ez., de dönteni kell. Hiszen komoly sérüléseket okoz a gyerekek lelkében és ők is ilyenekké válhatnak. A női féltékenység is hasonló csak mivel ők mélyebb érzésűek, képesek a gyerekeket ledobni egy tíz emeletes lakótömb tetejéről ( „majd meglátod jó lesz” )a gyerek még nem tudja mi fog történni követi anyját, de érzi valami nincs rendben a nagyobbik már érti és elfutott, és az a szörnyű zuhanás 4-5 másodperc a halál és a groteszk módon kicsavarodott ártatlan kis test a földön. Majd ö is leugrik. A család nagymama nagyapa a férj fájdalma mikor kamionjával hazatér és hirtelen minden összeomlik nincs már kiért hajtani küzdeni, nem érti miért. Ezért figyeljünk nagyon egymásra, hogy ez soha de soha, ne történjen meg.

UTÓLAG: Miután 2 ártatlan gyermek megszületett MÁR MINDENKI Nagyon- nagyon okos !!!

Ugye azon férfiak , akikkel TE Kapcsolatba kerültél, kiírták a homlokukra- hogy majd ha gyermekük születik JÓ apák lesznek-és NEM hagyják el a feleségüket-és gyermekeiket !!!- Az én férjem homlokára - sajnos nem volt ráírva, és az sem, Hogy NE közelítsetek. Gyűlölöm a gyermekeket !!!!Ezt csak 10 év házasság-és 2 gyermek megszületése után találta ki !!! -És ha messziről elkerülöm- annak idején 2004 augusztusában- akkor most nem erre a fórumra írogatnék- hanem ahol a 40 év feleti- gyermektelen nők írogatnak.. Nekik jobb a helyzetük ,??

Pedig igaz: MINDEN kapcsolatot két ember tesz tönkre.

Ha valaki rabszolgaként, cselédként, kiszolgálónőként viselkedik egy házasságban, az nem feleség, nem nő, nem társ. Azt tisztelni nem lehet. Ne csodálkozzon, ha pont úgy bánnak vele, ahogy viselkedik: kapcarongyként. Hiszen önmagát alázza meg, önként.

Egy házasságban a kölcsönös tisztelet, és a közös élet alapvető. Az, hogy egymás mellet él az önként alázkodó, mindenes szobalány, és a pasi, az nem házasság.

Miért kellene bárkinek is "kiszolgálni" a másikat?

Miért kellene maga mellett tartania a férfit?

Egy működő házasságban ez fel nem merül. Abban önként maradnak az egymást szerető-tisztelő-támogató társak.

Mindenki, aki elolvassa, amit leírtál. Az első pillanatban tudtad, hogy a végén egyedül fogsz egy ilyen ember mellett maradni.

Ha nem tudtad, az azért volt, mert nem akartad látni.

Szerintem pedig az is benne van a pakliban- hogy anyósom nem hagyja- hogy a férjem családapaként éljen, nagyon erős jellem,kihasználja a férjemet,mindig nagy befolyásssal volt rá...

Apósom 8 éve meghalt, a sógorom -a férjem bátyja elköltözött-elmenekült anyósom elől Szegedről Kecskemétre, a férjem közel 38 !! évig az anyjával élt, anyósom fél, ha majd nem tudja magát ellátni,KI lesz mellette ??? A férjemnek - előttem már tönkrett egy nem egész 2 évig tartó házasságát- az előző felesége -a férjem szerint eü-i okokból nem tudott szülni, ezért hagyta el- én szültem 2 gyermeket - egymás után: engem pedig ezért hagyott el.KI tud ezen elmenni ??

Ezt nagyon szépen megfogalmazták itt előttem. A nagyon önfeláldozó nő - ha hangoztatja, ha nem, hogy az - nem társa a férjének. Megkérdezted egyszer egy nyugodt alkalommal, hogy miért lépett le? Meg tudnád hallgatni, ha elmondaná, hogy mi nem volt számára jó a házasságban? Én úgy látom, hogy ezt nem tudta elmondani neked - bármi lehet az oka.

Mivel a társadalom vádol téged, te görcsösen védekezel. Sajnos ez úgy működik, hogy amíg védekezel és magyarázkodsz, addig vádolni is fognak. Szülőkkel meg pláne nehéz, mert szükséged van a segítségükre. Nekem is van, az enyémekre, mert csak akkor tudok elmenni egy konferenciára, egy továbbképzésre, ha ők bevállalják a felügyeletet. Nem titok, apám pszichopata (vagy nem az, de tény hogy csak az ő szava számít a családban, nem ismeri a nemleges választ), viszont megmondtam neki, hogy nem szeretném egyszer sem hallani a válásomról a véleményét. Ez már a múlt és az én múltam, nem az övé. Továbbra is bántja a dolog, hogy én nem vagyok biztonságban a (a kezeletlen skizofrén - orvosi diagnózis) férjem mellett, mert őt úgy nevelték, hogy egy nő csak egy férfi mellett (legyen az a férje, apja, testvére) lehet biztonságban. Szokja a gondolatot, de nem hagyom, hogy bántson, más véleménye meg nem számít. Mondjuk az én helyzetem más, mert apámon kívül senkinek nem jut eszébe azt mondani, hogy nem kellett volna elválnom.

Még a papunknak sem.

Nem mondhatod azt az embereknek, hogy MÉG nem hagyták el, MÉG nem váltak el - félnek ők maguk titokban eléggé, persze, hogy nem leszel ettől népszerűbb.

Sztem alapvetően ez az egyik problèma, a ‘kiszolgálás’ . Az Anyja akar lenni a feleség, vagy egy izgalmas szerető. Mert hogy azt is lássuk be hogy ezek a kiszolgált férfiak általában egy laza, mindig ráérő, akár főzni képtelen nőhöz lèpnek le, akinek van ideje arra hogy filmezzenek vègig egy délutánt, vagy akàr együtt főzhetnek, teregethetnek. Hiszen ott már baj van ha a férj ‘segít’. Ne segítsen, ő is ott èl, neki is enni kell, stb. Az én fèrjem imád főzni, tegnap diótortát is sütött. Ha én èrek haza kèsőbb, mindig rend vár, a szárítóról is be hajtogatja a ruháimat. Azt mondta ha ő egy ‘kiszolgált’ férj lenne, nagyon hülyén éreznè magàt, úgy mint egy szerencsétlen hülyegyerek akinek az anyja mindent jobban tud, ő csak egyen. Rám sem biztos hogy ilyen tisztelettel nèzne mint most. Sztem nagyon is férfias ha otthon a férj ugyanúgy feltalálja magàt mint egy nő. És aztán van időnk közös programokra, vidámságra.

Ha ,istenkènt tiszteled’ kiölöd a vadászösztönt, az izgalmat, amit majd mástól kap meg, akinek van cserfes büszkesège.

Ez a nagy igazsàg, mindenhol ezeket a példákat látom.

Külföldön is éltünk, na ott meg főleg nincs olyan hogy a nő szolgálja a férfit 😄 örül sokszor ha berakja a pizzàt a nő a mikróba. Volt egy angol szomszédunk, a komplett karácsonyi ebèdet a férfi főzte az anyósèknak, a nô èletében nem dolgozott, de főzni sem tudott. Mégis imádta, azt mondta így mèg jobban. Tudom nem ez a normális, de sokat segítenètek ha nem így akarnátok megfelelni. Lehet a Nagyanyáink ezt tették, de nekik nem kellett meg munkahelyre is bejàrni, és a férfi teremtett meg mindent jóesetben. És ne akard görcsösen megtartani, érezze inkább ő azt a feszültséget hogy bármikor elveszíthet. Hidd el akkor lesz ott a szoknyát mellett, nem mikor hajbókolsz ott előtte a sörèvel meg a pogácsával, hogy jobban lássa a meccset.