Féltékeny a férjem (beszélgetős fórum)
Szépen kérünk:
- döntsd el, ki vagy: Sebeanya, vagy Sebenemarika1976
- a problémáddal indíts új fórumot, ne off-old ezt!
Így van, persze, hogy nehéz...de vagy felállsz és tovább lépsz a nehézségeken, vagy teljesen maga alá temet. Lehet vegetálni egy rossz kapcsolatban évekig, míg végül te magad is elhiszed veled volt mindig is a gond, és csak ennyit érdemelsz. (Az egyik barátnőmnek évekbe telt ezt a kérdést magában rendeznie.) Azt hiszem, mindannyian éltünk már meg ronda szakításokat, de a nap holnap is felkel majd. A barátok, család szeretete ott lesz stabil pontként, és a változás tulajdonképpen nem feltétlen rossz dolog. Tartogathat valami egészen jó dolgot is, a kérdés az, mit akarunk meglátni mindennap. Keress új hobbit, célokat, járj olyan közösségbe, ami feltölt. Egy idő után már könnyebb lesz nem visszanézni.
Két évvel ezelőtt én magam is egy olyan kapcsolatból léptem ki, ahol már szinte tetlegesség lett a vége. Már féltem a másiktól, agresszív és ijesztő volt. Amikor már megérett bennem az elhatározás, és azt mondtam, hogy elég volt, nem vagyok hajlandó ezt tovább elviselni... utána két hétig zokogva könyörgött, hogy ne hagyjam el. Akkorra már annyira kiábrándult voltam, nem döntöttem másképp és szétköltöztünk. Neki is voltak komplexusai, és tudom, hogy a gyermekkora is hozzátett ahhoz a személyiséghez, amilyen volt. Csakhogy ez nem mentség. Felnőttként magunk irányítunk, és ha valamit mindig rosszul csinálok, akkor el kellene gondolkodnom, hogy segítséget kérjek. Nem a Te feladatod megmenteni sem szeretetből, szerelemből, sem együttérzésből, miközben te meg tönkre mész ebbe. Most még nem látod, hogy újra boldog leszel, a külső szemmel nézők viszont tisztábban látják a problémád. Nem azt mondjuk, hogy könnyű a döntés, meg hogy az eleje sima út lesz, de annyi minden van, amibe az ember kapaszkodhat. Akármennyire is szeretünk valakit, el kell döntenünk, hogy ki a fontos a saját életünkben. Akárhogy is, remélem jól döntesz! :)
Az illuziót nehéz elengedni, mert amiben élsz az nem egy jó kapcsolat.
Nálatok nem áll fenn, de anyák képesek végig nézni, ahogy a gyereküket bántalmazzák, de nem lépnek ki a kapcsolatból. Itt kezdődik a baj! (Most is három ilyen esetünk van. Menedék lakás, pénz biztosítva, de nem lépnek, mert... Olyan is van, aki monoklival a szeme alatt azt mondta a szomszédok által kihívott rendőröknek, hogy a szomszédok megrágalmazták a férjét. A túlélő ösztön sem működik, legalább a gyerekét nézné.)
Nagyon szépen kérem, csakis az válaszoljon Nekem ezen a fórumon, aki szintén ebben a helyzetben van: egyedül nevelem 2 kisiskolás gyermeket, -emellett 2 munkahelyen dolgozik: hétközben-és hétvégente is-és NINCS egy megbízható társ: férj, barát , élettárs, stb. MELETTE!!!
KAKI NINCS ebben a helyzetben NEM TUDHATJA MIT Élünk ÁT !!! MIT kapunk a családunktól-Nekünk szülők- testvére: a gyermekeink számára Nagyszülők, nagynénik., nagybácsik részéről-akik szintén nincsenek ebben a helyzetben: Fel sem fogják, Ők sem mit élünk át- Nekik csak teher, ha folyton rá kell bíznunk a gyermekeinket- azért hogy dolgozhassunk-pénzt kereshessünk !!!Nagyon-nagyon sokszor halljuk Tőlük: MIKOR keresel-találsz már végre magatok mellé valakit ??? -.Mert mi NEM EZT SZERETNÉNK ??? - A munkáról: aki elvégzett 6 év orvosi egyeteme-és 6 év gyakorlat után megkapta a szakorvosi képesítését: NEM szívesen vállalna el egy olyan munkát - amihez csak pld. felsőfokú képesítés is elég !!-a 2 Gyed közt néhány hónapig végeztem szakorvosi képesítéssel olyan munkát, amihez "CSAK " orvosi diploma kell-köszönöm nem kérek belőle, ahogyan lenéztek...pedig akkor még velem élő férjem is volt....
CSAK azoktól várok választ, akik ilyen helyzetben vannak mint mi a gyermekeimmel- KI hogyan dolgozza ezt fel ?? Hogyan próbál: társat találni, vagy a családjával megértetni, hogy Nekünk ez milyen nehéz, mi csak áldozatunk vagyunk !!
Feldolgozni?
Így is úgy is muszáj lesz. Egy-egy szakítástól úgy el vagyunk kenődve, mintha világvége lenne. Ezelőtt a nők egymás után veszítették el a gyermekeiket, háború, járvány, stb. sújtotta a lakosságot, most meg ha vernek is otthon nem az életünket féltjük, hanem azon gondolkodunk, hogy hogyan fogjuk feldolgozni. Az ember megbotlik, feláll és megy tovább. Már a győztesek, a vesztes meg egész életében azt nézi mit nem kapott meg az élettől.
Már el kellett volna költöznöd!
A feldolgozáson ráérsz elmélkedni...
A helyedben örülnék, hogy megszabadultam tőle!
Nem tudod, mit beszélsz! Adott esetben egy féltékeny férfival élni rosszabb lehet, mint egy alkoholistával.
(Miért nem Sebenemarika1976 név alatt szóltál hozzá?)
Egyetértek.
Biztos, hogy lelkileg piszok nehéz. És akkor még ott van, hogy hiányzik az apa jövedelme. Nyilván próbál a gyerekeinek mindent megadni, biztosítani erőn felül. Nem elég, hogy pszichésen hazavágja őket ez a helyzet még anyagilag is nagyon meg kell gondolni, hogy ossza be a pénzt és mire költ.
Én megértem, hogy kétségbe van esve.
Nem biztos, csak ebből a panaszáradatból "ez jön le".
Ha a társkeresőn is arra helyezi a hangsúlyt, hogy a fiúk így meg úgy, akkor minden férfi fejvesztve menekül, amit nem is csodálok.
Én megértelek. Sajnálom.
Biztos nagyon nehéz nektek. Két gyereket egyedül nevelni embert próbáló feladat.
A bértáblát hogyhogy nem kapod meg? Miért? Hogy lehet egy szakorvos annyi fizetése mint egy 8 általánost végzett takarítónőé?
A férjeddel nem tudsz beszélni, hogy fizessen többet? Már azt sem értem, hogy nem kíváncsi a gyerekeire. Szüleid nem tudnak segíteni?
Ennyit nem fogsz tudni hosszútávon dolgozni, ezt te is tudod.
A gyermekgyógyász szakvizsgáddal nem lenne jobb és hasznosabb kórházban dolgoznod? Nem fizetne jobban? Mint iskola orvos hány órában dolgozol? Gondolom az nem 8 óra. A kórházban tudnál hétköznap ügyelni és akkor legalább a hétvégéid nagy részét a gyerekeiddel tölthetnéd.
Tudom, hogy nehéz, de gondold át az életeteket és dönts jól. Próbálj túl lépni a férjeden. Valahogy kezdj új életet, muszáj, hogy kizökkenj ebből az őrületből. Ha kell kérd pszichológus segítségét.
Kívánok nektek minden jót!
Speciel nem a kinti programokra gondoltam, hanem sok esetben az is segít, ha az embert valaki meghallgatja.
Sok mindenben egyetértek, de itt van olyan anyuka - legalábbis volt, akit 4 gyerekkel hagyott ott a férje - azóta már boldog párkapcsolatban él. Tehát nem lehetetlen.
Neked még elég friss az élmény, befejezetlen a válásod, de túl leszel rajta! 2 éve minden napotokat lemenedzseled, tehát egészen biztos, hogy talpraesett nő vagy. Néha belefáradunk, néha elkeseredünk, de az életünk folytatódik.
A törvényekről ne beszéljünk, azokkal tényleg nagy gond van, de amíg ezek vannak érvényben, addig be kell tartani (engem sem értenek meg a szüleim, hogy miért engedélyezem a skizofrén exférjemnek a kicsi látogatását, de a törvény kötelez, még így is szerencsém van, hogy nem akarja elvinni, s már nem is fizet gyerektartást, mert rögeszmés állapotban nem tud dolgozni, én sem így képzeltem el az életem, de ez van, ebből kell kihozni, amit csak lehet.)
Barátnőm gyakorlatilag nincs, de ennyi munka mellett- ami ahhoz szükséged,m hogy a gyermekeimet eltartsam, mivel a férjem csak a lehető legminimálisabb gyermektartást fizeti-közalkalmazott könyvtáros-minimálbéren-én pedig közalkalmazott iskolaorvos vagyok gyermekgyógyász szakorvosi végzettséggel-egyetemi alkalmazottként, hétköznaponként- még az egészségügyi emelt bértáblát SEM kaptuk meg a kolléganőimmel együtt- csak a közalkalmazottit- így annyit keresünk az egyetemi diplománkkal ++ a szakorvosi végzettségünkkel mint egy 8 általánost végzett takarítónő- ez más téma-így mind rákényszerülünk, , hogy minden hétvégéz vállalkozóként ügyeletben töltsünk, ki hol tud-én a Makói Kórházban, ezért mondtam, hogy a saját gyermekeim hétvégente alig látnak...
Hogyan lehet így - ha lennének - barátnőkkel bármilyen programot szervezni ???
A Kórházi nővérkékkel, szülésznőkkel tudom a családi problémáimat megbeszélni, Ők megértenek...Mindez NEM helyettesíti azt, hogy a gyermekeimnek egy VELÜK, VELÜNK EGYÜTT !!!! Élő, ALVÓ Édesapára, párra, majdan férjre Lenne NAGY Szükségünk !! Ennyi elfoglaltság mellett ezt Hogyan lehet elérni, megszerezni, majdan megtartani ??? Ezt Nem érti meg sem a közvetlen család: Szülei, testvéreim- sem a hivatalos hatóságok: Bíróság, ügyvédek, stb....
A Magyar Törvények Szerint:
-Aza a férfi(???) , aki elhagyja a családját, 18 évet betöltött férfi NEM büntethető, azt csinál amit akar !!!!
-Ha szerencsétlen anyuka, akit elhagytak nem biztosítja a törvényileg előírt láthatásokat- börtönnel fenyegetik !!! - Hol itt az igazság???
Ma Magyarországon lakáscéllal hitelt-CSOK-ot CSAK az kaphat, aki
-EGYÜTT ÉL a férjével
-Vagy ha nem, lobogtatja a hivatalosan aláírt bírói végzést a válásról..
És a köztes állapotok, elhagyott édesanyák??? Velünk KI törődik??? Nekünk SEMMI jogunk NINCS !!!
-Ha a férjem-aki valójában látni SEM akarja a gyermekeimet, DE Ragaszkodik a hivatalos láthatások aláírásához, ( KI tudja miért ,?? NEM is kommunikál Velem, csak az ügyvédjén keresztül üzenget az én ügyvédemnek )- nem megy BELE a hivataos válásba-
Lakáskölcsönt sem kaphatok-maradhatok a másfél szobás- konvektoros-50 m2-s lakásomban egyedül a gyermekeimmel !!- Ha padig el szeretném adni-hohy egy nagyobban -könnyebb életet biztosítsak a gyermekeimnek- mehetek a híd alá?? EZZEL vagyunk megzsarolva:
-a férjem, a férjem ügyvédje , családom, szüleim -által: arra kényszerítenek, írjak alá minden láthatást gondolkodás nélkül-Bízván abba , úgy sem küldenek börtönbe ha mégsem adom oda a gyermekeimet egy felelőtlen apának:
-a kisebbik fiam asthmás-állandó gyógyszeres kezelésre szorul. a férjem mellett akár meg is fulladhatna.....
Tudom, hogy nehéz elfogadni a helyzetet, de muszáj a gyerekeid érdekében megtalálnod a saját egyensúlyod. Nem plántálhatod beléjük, hogy ők áldozatok, egy életre megsérülhetnek, a válás nem feltétlenül jár együtt a gyerekek szenvedésével.
Van barátnőd, akivel jól kibeszélheted a mindennapi problémáidat?
Beteg. Egyik ember nem tulajdona a másiknak.
Te mit szólnál, ha téged nem engednének kimozdulni, nem mehetnél, ahova szeretnél?
Nem tehetnéd azt, amit szeretsz, mert a párod agya elment...