Féltékeny a férjem (beszélgetős fórum)
Köszönöm,sok mindenben egyetértek Veled-és is így látom a dolgokat:
kivéve az első mondatot
- 2 ember kell egy házasság tönkremenéséhez:
-Én ,mióta megismertem a férjemet-"szinte "ISTENKÉNT Tiszteltem-mindent megtettem érte-hogy magam-majd amikor a gyermekeink megszülettek.MAGUNK Mellett tartsuk ŐT !!-Ezek után 2016. május 25-reggelkedvesen elköszönt azzal, hogy este találkozunk,és többé nem jött hAZA:::::
A Környezetemben is nagyon sok olyan esetet látok _.NEM a családomban-Hogy az anya, nő ,feleség feláldozza magát:neveli a gyermekeket,dolgozik-több munkahelyen-100 %ig !!!-NEM MER rábízni semmit.kérni bármit a férjétől-mert azt hiszi emiatt elhagyja- majd egyszer csak szó nélkül mégiscsak elhagyja "kedves apuka " a családot- a addig ki volt szolgálva - KI TUDJA Miért ,?? Unalomból,másik nőért ?? ?? KI tudja ??? Azután mindenki a környezetből, családból a gyermekekkel egyedül maradt anyukát okolja :: MIÉRT ??? NEm szolgálta ki eléggé a férjét??? Ezek a férfiak úgy érzik Nekik Mindent lehet ??? Őket MIÉRT NEM Hibáztatja Senki ??? Erre azért várnám a válaszokat, tapasztalatokat...
Az utolsó mondatot is nagyon igaz,remélem...
Csak addig lesz téma az a családomban, hohy engem elhagyott a férjem, amíg valaki mással (pld valamelyik testvéremmel ) ugyanez meg nem történik... - Ha viszont ezt ki merem mondani,én vagyok a szüleim-testvéreim szemében a lehető leggonoszabb.....Más is ezt tapasztalja???
Mindkét fél hozzátehet a házasság tönkremenéséhez. Az más kérdés, hogy ha már megvolt a válás, előre kellene nézni MINDENKINEK és a gyerekek érdekeit nézni.
Van nekem is olyan ismerősöm, aki amikor meglátta a férjét üvölteni kezdett, mindig. A férj évekig próbálkozott megmenteni a házasságukat, de a feleségnek megfelelt a helyzet. Egyszerűen nem volt más út, csak a válás. Egy fél év alatt rendeződtek a kapcsolatok, a gyerekek anyja is megnyugodott, időnként még elő-előjön, hogy a férfit hibáztatja, igaz több mint 10 éve ismerem a csajt, egyetlen egyszer sem hallottam azt mondani, hogy ő hibázott volna.
A magam példáján meg állíthatom, hogy igenis egy rossz házasság ki tud hozni meglepő dolgokat egy nőből.
Attól még megzakkanhat a férfi is, de általában egy férfi nem lépik ki a házasságból csak akkor, ha már megvan az új nő. Ha nincs, akkor vagy megzakkant vagy nem tud abban a házasságban élni. A gyerekek érdekében, ha nem engeded el a történteket tönkreteszed őket!
A környezetedben nem volt válás, hogy ennyire el van mindenki a tieddel? Előbb-utóbb jön egy új válás, amin lehet csámcsogni és a tied megszokott lesz. Addig kitartást!
Nem egyedi eset , amit tapasztalsz, én hasonlóan érzem magam-és ez nagyon fáj:Sajnos, a környezet, a kívülállók, család, stb, szinte mindig azt kiáltja ki bűnbaknak, akit elhagaytak, pld. feleséget 2 kicsiny gyermekkel- mint engem is-
Nem az elhagyó fele t !!
Én azt tapasztaltam, egyrészről a férjem családjának irányából: ahogyan a férjem szó nélkül elhagyott: az egész családja is megszakított velem- és a gyermekeimmel minden kapcsolatot: Sőt !!! A férjem arra a bírósági tárgyalásra ,melyen a gyermekek felügyeleti jogát határozták meg: bekérette tanúként az anyósomat -és a nagyobbik fiam osztályfőnökét:
Az anyósom mindenféle mocskos hazugságot állított rólam: milyen rossza anya vagyok, veszekedtem a férjemmel, elzavartam, elhanyagoltam a gyermekeimet, stb.
-mindezt a fiam osztályfőnöke megcáfolta, majd engem is meghallgattak, megkérdezték: igaz -e amit anyósom állít- amikor mondtam , hogy 1 szó sem igaz belőle: egyértelműen kizárólagos felügyelettel csak nálam helyezték el a gyermekeimet: anyósom azóta nem szól hozzám, nem keres...
Az én családom - szüleim, testvéreim véleménye:
Köszönjem magamnak, hogy elhagyott a férjem, biztosan sokat veszekedtem Vele: Ebből sem igaz egy szó sem !!
Ezekkel csak azt akartam mondani, a kívülállók szemében MINDIG az a bűnös, akit elhagytak- és egyedül cipeli a terheket tovább.
Hello, visszaolvastam a szitud.
Nem lettél depressziós! Ez fontos.
Most az egyetlen ésszerű hozzáállás, hogy minél hamarabb zárd le ezt a kapcsolatot. Innen beszélni más, tudom, mint benne lenni.
De ez a helyzet már kialakult, innen és most kell lépni- ellépni. Minél előbb, annál kevésbé fájdalmas.
Szia!
Én 30 éve vagyok férjnél,már az elejétől fogva féltett mindenkitől.Ez egyre rosszabb lesz.
Valahogy most úgy érzem,hogy ezt direkt csinálta..a balhéjat,a féltékenységet,hogy legyen oka mit mondani miért lép le..
Sajnálom,de az a legjobb ha túl lépsz ezen!
Ne hibáztasd magad!
Megkérdezehetem hány éves vagy?
TE is Szegeden élsz ??
- A gyermekeim az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolába járnak,
itt lehetséges, hogy nem Feltétel az egyetemi diploma, / vagy munkahely a szülők részéről ( SAJNOS !!!!)
Csak : Előny az általános osztályoknál ( angol- német tagozat _ ahol nincs felvételi vizsga sem.
Az én gyermekeim ének-zene tagozatosak, Mindkettejüknek énekből felvételi vizsgán kellett átesniük: Úgy vették fel Őket. ))
Végre egy normális, őszinte, igazán szívből jövő válasz, a sok- sok előző " lélektelen bunkó hozzászólás után !! "
( Bocsánat !!! ) A Szívemből " beszéltél: azaz
ugyanezeket én is írhattam volna. Nagyon- nagyon szépen köszönöm !!!
Saját tapasztalatból írtál ?
Ha nem csak azt fogod bizonygatni, hogy Te milyen szuper vagy, akkor látni fogod, hogy nem csak a Te igazságod létezik.
Például van egy csúsztás a mondandódban: egyetemi gyakorló iskolában nem CSAK egyetemi dolgozók gyerekei tanulnak, hanem az iskola tanító- és tanárjelöltek gyakorlati képzését biztosítja. Az én gyerekeim is ide járnak, NEM feltétel, hogy a szülő egyetemi dolgozó legyen!
Ha még egy ilyen, vagy hasonló választ kapok, inkább töröltem innen a regisztrációmat, nincs szükségem erre a minden empátia érzéket nélkülöző válaszra ! Másokkal is ennyire "Minden emberi Jóérzést nélkülöző Módon " beszélgetsz ???
Ezek után CSAK a privát üzeneteimre fogok válaszolni !!
Egyébkánt :
Mindkét gyermekemet rendszeresen hordom pszichológushoz,
egy iskolába járnak EGYETEMI Gyakorló iskola, CSAK egyetemi dolgozók gyermekei járnak oda ( ez feltétele a beíratásnak - ennek ellenére nincs az iskolájukban iskola pszichológus:
a nagyobbik a Pedagógiai szakszolgálat pszichológusához jár
- a kisebbik egy katolikus egyház hittan tanárai által tartott pszichodráma csopoertba
- egyébként mélyen vallásosak vagyunk, templomba, misére. katolikus rendezvényekre járunk a gyermekeimmel...
Én annyit dolgozom: 2 munkahelyen: főállású iskola orvosként- és ügyeletben, hogy pld a tavaszi szünetükben minden 2. nap teljes napokat ügyeletben voltam- néhány órát láttam csak Őket- minden este a szüleimnél kellett aludniuk-mert vagy ügyeletben voltam éjjel, vagy hajnalban indultam-és kegyetlenség lett volna hajnalban keltei Őket- Így ahhoz, hogy Én eljussak pszichológushoz: Teljes képtelenség !!!
Szerencsére Nálad - sokkal emberségesebb-empatikusabb gondolkodású munkatársaim vannak a kórházban - még azok is akik nincsenek ebben az élethelyzetben . Nem hagyta MÉG el a párjuk-Velük beszélgetni, munkaidőben , ÉR annyit Nekem, mint egy pszichológus.. akiknek Nekem kellene fizetnem,hogy meghallgasson-
szó, ami szó, innentől kezdve NEKED NEM- CSAK privát üzenetekre fogok válaszolni !!!
Természetes, hogy most azt érzed az egész világ ellened van. Elmúlik. Ez az a helyzet, amikor minél jobban vergődsz, annál inkább belebonyolodsz a problémákba. Én is mindent kézben akartam tartani, minél jobban csúsztak ki a kezemből, annál jobban akartam irányítani. Aztán egyszer belefáradtam és elengedtem. Sőt a legnagyobb káoszban felmondtam. Csak ámulok és bámulok: lett jobb lakásunk, jobb állásom. És már nem is vagyok dühös az egész világra.
Én elmentem pszichológushoz. Jobb híjján konzultálni, mert voltak kérdések, amelyekre nem találtam választ és nem volt türelmem kivárni míg magamtól megtalálom. Meg annyira dühös voltam mindenkire, hogy magamat is nehezen viseltem el. A kicsimmel is folyton kiabáltam, rájöttem, hogy nem csinálhatok félőrültet belőle, a gyerekeknek minél hamarabb harmónia kell.
Kezdhettem volna úgy, hogy "nem bántásból írok", de másoknak ez evidens, csak neked nem.
Rossz látni, ahogy üvöltesz a nagybetűiddel, felkiáltojeleiddel.
Se neked, se a gyerekeidnek nem megfelelő ez az állapot, pláne, hogy nem is túl friss, 2 éve tart.
Sajnálom. :/
Szerintem Neked van szükséged Pszichiáterre !!
Kérlek az én hozzászólásaimra ezek után NE reagál, Mással beszéld meg, ha problémád van !!
Minden kapcsolat két ember hibájából romlik meg.
Ha szerinted olyan a világ, hogy a házasságban élők "direkt" tesznek ki boldog fotókat, hogy az egyedülállóknak ez fájjon, akkor neked pszichiáteri segítségre van szükséged. (Bár ezt eddig is gondoltam)
Elvileg kollégák között megoldhatod, ha igaz, ne várj 1-2 hónapot az előjegyzésre 😰
Amikor én írtam ilyesmiket, ezen a fórumon, le voltam hordva, korholva érte , ugye ???Amikor mással történik meg, és beszél vagy ír róla ( mármint: elhagyja a férje, párja, ) az ugye sokkal
fájdalmasabb ???? Ilyeneket CSAK privát üzenetben LEHET Leírni, hogy valaki Őszintén megértse, és válaszoljon is Rá ??? Egyébként : Ugyanezt tapasztalom Nap mint Nap:
-Egyrészt : a családban :
a saját testvéreim akiket MÉG ( Csak idő kérdése ) nem hagyott el a férjük/ feleségük, MÉG Nagyon fellengzősek, nagyon Magas lóról beszélnek azzal, aki ÍGY járt...
2. És a gyermekeim- Főként a kisebbik fiam - aki még csak első osztályos általános iskolás - iskolai face book csoportjába tartozó- osztálytárs szülőktől is- akik NINCSENEK ebben a helyzetben: eléggé lekorholó - lenéző válaszokat kapok, amikor Ők - akiket MÉG nem hagyott el a párjuk- DIREKT boldog családi képeket postolnak KI a családjukról: Főként anyukák a férjükről, barátról stb.
Nem is értik, másnak, aki nincs ebben a szerencsés helyzetben- mennyire fájdalmas lehet- és még olyanokat is írogatnak, hogy a fiús APUKÁK ( akiknek MÉG a családdal élnek ) ,-vigyék a kisfiúkat Együtt locsolkodni, tanítsanak Nekik locsoló verseket !!-Amikor leírom , hogy nincs Mindenki ebben a Szerencséd helyzetben- együtt éle egy apukával- pótapukával, akkor Nyilván ÉN vagyok a fekete bárány a csoportban !! (Sajnos: ez az egész társadalmunkra jellemző, aki nem Így él, nagyrészt lenézi AZT akit épp - vagy évekkel ezelőtt elhagytak....NYILVÁN: MINDIG ANNAK A Hibája-Nem azé-, aki elhagyta a családját: kicsiny gyermekeit )
Nagyon nehéz úgy tanácsot adni vagy segíteni a lelkeden, ha nem írsz részleteket. Mi történt pontosan?
Szedd össze a gondolataid és fejtsd ki, ha gondolod. Könnyebb is lesz tőle és talán közösen kitalálunk valami megoldást :(