Félrelépésem története (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Félrelépésem története
De ha nincs érzelem,akkor minek is az a kapcsolat?! Ezt arra is értem,ha elmúlik.
A rozsaszín köd után,jön egy mélyebb összetartozás,és az összeszokott jo szex.
Itt nincs szükség megcsalásra.
Ha nem alakulnak ezek ki,akkor meg úgyis megette a ...
Az,ha van érzelem,és onnan nagyobbat lehet esni,az nem lehet visszataro erő a lehető legjobb dolog megélésétől.
Ebben igazat kell adnom:)
Mégis, a legideálisabb az lenne, ha megállna és nem lenne több akció. Legalábbis nem így.
Ha valami nem működik otthon, vállalja fel, ez lenne a tiszta helyzet.
Igen, tehát könnyen megtörténhet itt is.
Nekem mindig mondta az Exem: "ha már megcsallak, biztosan vége".
Ez estben boritékolom, ha betalál az igazi érzés a következő "akciónál" vagy azután, nehéz lesz visszatérni. Viszont választ nem kap, ha nem enged vágyainak...
Neked biztosan, amúgy lehet, hogy a fórum indítójának is. Célzok itt arra, hogy nem biztos, hogy magát a szexet keresi, hanem magát az érzést, amit a testiség adhat.
Mindannyian tudjuk, sőt, férfiként is vallom-tudom, hogy a szex akkor az igazi, amikor érzésel párosul... Valószínűleg ezért nem is találja egyelőre amit keres. Ha viszont érzelem is van, akkor van igazán veszélyben a kapcsolat. Mindenestre mindannyiunk a saját örömén és kárán tanul, de ez csak tapasztalattal sikerülhet.
Minden történet egyedinek tűnik:)
Érdekes, hogy nem a megcsalás tényétől lett vége. Legalábbis az exem számára nem. De nálam a megcsalás lezárás is egyben. Magamnak sem adok második esélyt.
Minden történet egyedi:)
Csaltad, megmondtad és vége lett??:)
Végig olvastam amit írtatok.
Probáltam azonosulni,vagy legalábbis beleképzelni a cikk írojának a helyzetébe magam,de nem sikerült.Nem értem...
Amiota az eszemet tudom,ahhoz,hogy szexig jusson egy kapcsolat,számomra feltétel,hogy szeressem,érezzem,hogy nagyon szeretnek.Ezt itt nem láttam senkinél,hogy leírta volna.Ha nem müködött(legyen 1 év,vagy 10),akkor szétmentünk.De soha,bárki is akar ennek az ellenkezőjéről megygyőzni,eszembe nem jutott,hogy ugyan maradnék,de kiprobálnék másokat is.Ennyire csodabogár lennék?!
Előre fel lehet mérni,hogy onnan kezdve semmi sem lehet az igazi,és nemcsak a szex.Bár már a gondolat megszületése is jelzi,hogy már nem az igazi.Onnan menni kell,csak egymást és saját magunkat csapnánk be...
Innen kezdve egyszerüen nem értem a megcsalást.Szükségtelen.
"Párszor emlegettem a vágyaimat, ő ha reagált is, nem valósította meg őket."
Én itt azért egy kicsit felmenteném a férjet. Az őszinteség, és a "párszor emlegettem" nem ugyanaz.
Amit még gondolok. Mindannyian változunk, de legtöbbször a külvilág ebből nem sokat érzékel. Honmnan gondolhatta volna a férj, hogy ez a két alternatíva? Veszünk vibrátort vagy megcsallak? Talán sarkos a megfogalmazás, de azt hiszem a leírtak alapján ezzel a kapcsolattal a kommunikációhiány az ok, hiszen ebből alakult tovább a sztori.
Nem ítélem el, irigykedni pedig talán csak azért tudom, mert úgy tűnik, könnyen túllép rajta. Én csaltam, de az őszinteséget választottam. Nem bántam meg, egy halódó kapcsolatból léptem ki. Itt más a helyzet. Vagy mégsem?
Őszinteség nagyon fontos dolog minden kapcsolatban, mindenestre a leírtak alapján igyekezett vázolni Férjének a helyzetet, aki mondjuk közömbös maradt...
Vágyaiknak nehéz parancsolni, főleg amikor kíváncsisággal párosul az ösztönös érzés.
Mit kellene tenni? Elmondani? Vagy sem? Már jobb lett tőle minden együttlét a párommal, kérdés, hogy kell-e még ilyen inger, mert a mostani sem volt az, amiről hallottam, vagy akár magamban érzem: mélyen belül halványul. Tehát több a kérdőjel, amit apránként lehetne ízekre szedni...
Elitélni viszont teljesen felesleges, mert ha elitéljük, igazából irigyeljük, hogy meglépte. Jobb estben megtaláltuk amit kerestünk, de minden történés egyedi...
Itt csak az a bibi, hogy nem tudom előre a dolgokat :) mert ha tudnám hogy többet nem fordul elő akkor jó lenne, és könnyebb lenne a megbocsájtás, vagy esetleg beleférne az is hogy ne tudjak róla.
Illetve ha sose derülne ki, akkor valóban nem lenne fontos tudnom róla, de ezt se tudhatom előre :)
De ha meg más körülmények közt derül ki az ilyesmi, az nagyon megalázó helyzet tud lenni.
Nehéz ebben előre gondolkodni, hisz úgyis akkor tudjuk csak meg igazán ha már benne vagyunk(mindkét oldalt). Lehet teljesen máshogy fogok majd cselekedni, mint amit leírtam... de hát ez annyi minden függvénye :)
Amit azt hiszem biztosra tudok, hogy ha én tennék ilyet akkor nem tudnám eltitkolni... annyira lelkis vagyok, hogy lebuknék az első 10 percben még ha meg is próbálnám eltitkolni :)
"Mindig azt hittem, hogy 22 év után milyen nehéz lesz egy idegen férfinak megmutatni a testem. De nem, az egyáltalán nem nehéz. Ami utána jön, az már keményebb. Másnap reggel 7-től, délután 3-ig lezavartam magamban egy közepes lelki válságot. Ostoroztam és mentegettem magam egyszerre. Mert ez nem csak az én hibám. A férjemé is. Ki tudja miért én tini koromban nem voltam szexuálisan túlfűtött. Ez a korszak nálam a 3.X után kezdődött. Sokfajta dolgot ki szerettem volna próbálni, persze a férjemmel. Párszor emlegettem a vágyaimat, ő ha reagált is, nem valósította meg őket. Lehettem volna rámenősebb is, néha voltam is. De azt akartam, hogy partner legyen különböző intim segédeszközök vásárlásában, és egyéb mindkettőnket izgató dolgokban. Nem volt az."
Szerintem a férjed is mélyen benne van a kialakult helyzetbe!
...és ha mondjuk sosem tudnád meg?
Én nem vagyok benne biztos, hogy akarnám tudni...úgy értem, ha megcsalna a párom, de megbánná és velem akarna maradni, jobb, ha nem mondja el...
Egyetértek, viszont az életben ez kevéssé működik. Ha egyszer történt meg, és soha többé, akkor több fájdalmat okozna az őszinteség. Mert itt már a családról, a gyerekekről van szó. A teljes őszinteség csodálatos egy idealizált világban. Úgy gondolom, ha a félrelépés gyümölcse az, hogy jobban értékeli a csaló, ami neki megadatott, a jó férjet, a boldog családot, akkor jó a mérleg, ha nem is tiszta.
Ha sport lesz ebből, akkor pedig mindenképpen bedől valahol a dolog.
Lehet senki nem kíváncsi rá, de azért leírom hogy én hogy képzelem el az ilyen helyzetet saját magamból kiindulva :)
Szóval én úgy gondolom, hogy ha egyszer úgy alakul, hogy megtörténik a baj(mert sose lehet tudni), akkor mindenképpen szeretnék tudni róla.
Az rosszabbul esne, ha eltitkolná az én érdekemben és aztán egyszer megtudjam egy sokkal kellemetlenebb szituációban. Az lenne ám igazán megalázó.(Mondjuk én eleve megalázásnak tartom a másik fél megcsalását, de ez az én véleményem.)
Az őszinteséget elvárom magamtól is és a páromtól is. Aztán még lehet van mit megbeszélni rajta, és javítani is a helyzeten.
Az emberek vállalják a felelősséget a tetteikért. Szerintem ez így korrekt.
Nem azt mondom, hogy az emberrel nem történik meg ilyesmi, mert bizony előfordul, ami nem feltétlen rossz, de akkor legalább vállalja fel és azt is amit kapni fog érte a párjától... megbocsájtást vagy elutasítást.
Igen, ezek csak teóriák, és addig jó:)
Ha ilyen helyzetbe kerül az ember, úgyis borul sok minden előre kimunkált terv.
Nem azt mondom, hogy nincs 2. esély.
Nem tudom, mit tennék abban a helyzetben.
Most, "hideg fejjel" úgy gondolom, hogy nem tudnám úgy betenni a fejem egy pasi lábai közé, hogy tudom, tegnap vagy tegnapelőtt az Ő feje volt egy másik nő lába között, miközben én a vacsorát főztem neki...valami ilyesmi...
aztán persze nem tudom :D
Tátgyiasult dolgokon könnyű osztozkodni. Mégsem gondolnám, hogy olyan könnyen menne a nem anyagi része.
Magam ellen beszélek, mert nálam sincs második esély:)
Nem, nem csak könnyen mondom, hidd el.
Nincs semmi, ami "kényszerítene" az együttmaradásra. Nincs gyerek, a vagyon felosztható. Ennyi.