Félrelépésem története (beszélgetés)

És van, amikor meg a megcsalt fél érzi magát hibásnak, mert elhitetik vele, hogy meg kellene bocsájtania.

Ha ez nem megy, akkor önostoroz :)

"Van, aki túl tud rajta lépni, a legtöbb ember nem. Ez az ő döntésük és joguk van így érezni."

A harmadik eset, talán a legrosszabb, ha úgy gondolja, túl tud lépni, és még magának sem ismeri be, hogy nem. Szerintem ez a legfájóbb megoldás. A látszatmegbocsátás. Amikor a megcsalt fél folyamatosan felhánytorgatja a múltat.

Egyetértek! Döntés kérdése. Nehéz egy döntés sokszor megtartani, de kibúvót meg mindig fogunk találni, hogy nem is igazán rajtunk múlott, nem a mi hibánk, hiszen ....

Fel kell vállalni a felelősséget és elfogadni, ha emiatt többet nem bízik a párunk bennünk. Mégis miért tenné, ha hazudtunk neki?

Ha ez megingatja alapjaiban a kapcsolatot, arról csak is a megcsaló tehet. El kell tudnia fogadni, hogy ezzel eltört valamit, ami többet már nem lesz az eredeti.

Van, aki túl tud rajta lépni, a legtöbb ember nem. Ez az ő döntésük és joguk van így érezni.

Aki erről túl könnyen beszél, az véleményem szerint nem annyira fél elveszíteni a másikat.

Az élet nem könnyű, de mindennek ára van. Ezt kell belátni.

Vagy ezt érdemes :)

:)))

Es pont azok, akik allitolag sosem veszekszenek, egyszer csak egyik naprol a masikra elvalnak. Mert nincs komunikacio, a veszekedes negativ erzelmeket valt ki ezert keruljuk a problemakat, keruljuk, kerulgetjuk mig keso nem lesz.

Pedig oszinten szolva egy jo kis ajtocsapkodas utan ki tudja miert, tok jokat is lehet rohogni, meg ha nem is rogton utana, de valahogy jobban esik a beke:)

Szerintem a megcsalás, félrekacsintgatás szimplán döntés kérdése.

A főnököm fejtette ki a múltkor azt a gondolatát, hogy esküt (házasságit) azért tesz az ember, mert tudja, hog meg fogja bánni.

Magyarán, mindig lesz jobb, helyesebb, akivel majd találkozik az ember azután, hogy elkötelezte magát, ami a lényeges, hogy hogyan döntöttünk.

Az ember ingatag, kevés olyan nő és férfi mondhatja el szerintem magáról, hogy soha nem gondolt bele egy boldog kapcsolatban is, hogy milyen lenne mással, viszont az ösztöneinket, vágyainkat befolyásolja, hogy valamikor elköteleztük magunkat a társunk mellett, ha ez döntés szilárd alapokon nyugszik, minden megmarad kósza kisördögi gondolatnál, mert több egyszerűen nem éri meg.

Én sem...

És leginkább azok idealizálnak, akik még csak olyan 2-3 éve vannak együtt valakivel. Azok, akik meg már 15-20 éve, na azok már nem rózsaszín-felhőznek:DDD

Szerintem ez egy nagyon komplex dolog, úgy értem, annyi mindenen keresztül megy 2 ember, jómagam is volt, olyan, hogy cipőkkel dobálóztunk egymás felé, máskor meg nyaljuk-faljuk egymást, de a cipődobálásokat, ordibálásokat, ajtócsapkodásokat nem hiszem, hogy valaki képes elfelejteni, szóval ezek megmaradnak, és egyszerűen már azért is van 2 ember egymással hosszú évek után, mert valahogy érzi (ez az én érzésem legalábbis), hogy igenis, azt az embert rendelte neki a sors, és jóban-rosszban, egészségben-betegségben, minél több év van a hátunk mögött, annál inkább nem hagyjuk, hogy mindez szétrombolódjon, és kölcsönös erőfeszítések árán 2 ember valahogy mégis leél egy egész életet.

Amikor meg otthagyják egymást, akkor az annak a jele, hogy egyik vagy másik nem akart erőfeszítést tenni, nem akarta táplálni ezt a közös fát

hasonló cipőben jártam, és most én is így vagyok a vőlegényemmel:) azzal a különbséggel, h én még a legelején egyetlenegyszer megcsaltam -veszekedés, pia, helyes haversrác-, amit elmondtam neki. na én ott, akkor döntöttem el, h soha többet, mert nem kockáztatom, h elveszítsem a párom.

úgyhogy ügyi vagy, drukkolok, h így is maradjon:)

Carmena, bár én a "szimpatizáns" csapatban vagyok, de ezt nem hiszem el, hogy hosszú évekig mindenben alkalmazkodtál.

Te magad is mondtad, hogy igen, kicsit önző vagy.

Szerintem minden megcsalást megelőz egy "okok keresése"

Szóval mélyen tudod, hogy amit lépni szeretnél, nem helyes (mert mindenkinek van morális érzéke, és a cikkből is kiderült, hogy neked is van), ezért hogy egy nem helyes dolgot úgymond megmagyarázz, engedélyezz, más színben tüntess fel, az kell, hogy először is keress egy hibát a partnerben.

Így kevésbé fog marni a bűntudat, és magadnak is elhiszed, hogy ezt a lépést muszály volt megtenni.

Van akinek gyorsabban megy ez a fázis, van akinek lassabban.

Példa: férj, feleség aki egyszerre csak mindenbe beleköt, semmi sem jó neki, vagy pedig csendben mártírkodik stb. várja a megfelelő pillanatot. Ez nálad az volt, hogy jelezted a férjednek, hogy ezt vagy azt ki szeretnéd próbálni, és ha ő nem hajlandó, akkor már meg is van a kibúvód:) (míg, ha tényleg te lennél az önzetlen, lehet, hogy fel sem merült volna a fejedben, hogy ha ő nem akar valamit kipróbálni, akkor hagyjuk)

Innen már csak egy lépés volt az elhatározás, és rendszerint, amikor már "benne vagy", akkor hogy nehogy gyanút kelts a férjedben, követi egy fázis, hogy nagyon közel vagy hozzá, szóval kompenzálásként, hogy mással is együtt voltál, inkább otthon is igyekszel terelni, szóval otthon is nagy szeretkezések stb. hogy ne vegyen észre az egészből semmit.

Ezért is van az, hogy sokan nem veszik észre hogy felszarvazták őket, nem akkor amikor megy a dolog, mert ezalatt a partner mindig szinte odaadóbb mint előtte.

Magadra ismersz?:)

Csak tippeltem, környezetemben rengeteg ilyen eset volt, soha, de soha nem jött rá sem feleség, sem férj akkor amikor csalták, csak utólag, amikor ez a terelési hadművelet már nem volt. És szinte mindig az illető aki csalt, olyan magyarázatokat talált ki, hogy ihaj: idáig tűrtem, mindig alkalmazkodtam stb. stb. szerintem ezek csak belemagyarázások

Emberből vagy és eltévedtél kész, de visszamentél, én szorítok, hogy sokáig jó legyen, de nem az ő hibája az sem, hogy neked előtte nem volt senkid, akármilyen hiper-szuper pasi lehetett volna, szerintem akkor is megtetted volna, mert nem volt viszonyítási alapod és kíváncsi voltál:)

Akkor lehet, hogy lazább az érzelmi kapcsolatunk! De persze ez is két emberen múlik.

A hosszú évek alatt mindig mindenben én alkalmazkodtam. Mostanra ezt meguntam. És ne hidd, hogy ezt nem tettem szóvá. Szóvá tettem, de nem történt semmi. Ez van. Ez történt. Visszacsinálni nem lehet. És nem is akarnám.

Szerintem ha az ember szerelmes, akkor ezek nem mennek ilyen könnyen.:O)

Az igazi kapcsolatban nincs már helye a megcsalásnak és a hazúgságnak. De nagyon kevés igazi kapcsolat van. Véleményem és tapasztalatom szerint.

Nem a megcsúszással van a gond, hanem, amikor valaki teljesen természetesnek kezeli azt, ami nem fér össze a szerelemmel és a tiszta érzésekkel.

Án azt látom, hogy ezt akkor lehet lazábban kezelni, ha az érzelem is lazább. :O)

Ez megint csak elmélet.

Sosem tudhatod.

És ha veled teszik ugyanezt, akkor az oké?

Elfogadnád a másiktól ezt az érvelést, amit most leírátál?

Üdv mindenkinek!

Kicsit nem voltam és jó sok idő volt mindent végigolvasni.

Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat. Pozitívet és negatívat egyaránt.

Sokatoknak van igaza, és sokatoknak nincs, mert nem érezte, és így nem érti a helyzetemet.

Reagálok párra:

- nem egyből feküdtem le valakivel, van némi érzelmi kötelék (de ettől a dolog nem szebb)

- a férjemet szeretem, tisztelem és ez továbbra is így lesz

- nem fogok elválni, sőt ha kiderül tudom, hogy ő sem fog

- a cikkel valóban mentegetem magam, nem sokkal a történtek után írtam és jót tett, hogy kiírtam magamban

- büszke nem vagyok, de azért még elásni sem fogom magam

- és igen végletekig önző vagyok

- csillagjegyemhez képest egész sokáig "bírtam", én ilyen vagyok: csapongó, mindig újat kereső, egy igazi nyilas nő

Hmm..Ha van(és valoban),akkor számomra érthetetlen.Ha nincs,akkor is. El sem tudom képzelni,hogy más hozzám érjen a Páromon kívül.Fizikailag se,nyílván az érzelmekből adodoan.

Nem ítélem el,mert nem veszi könnyedén.Ez jo.Megoldást keres,és meg is fogja találni.Szurkolok.

Szerintem mindenki felnőtt ember és tud mérlegelni... És mindannyian másképp küzdünk vágyainkkal, de alapjaiban ugyanúgy.

Nem tudom miért írta, mindenestre én elolvastam és megértem. Mindezt férfiként, tehát pont így velem is megtörténhetne.