Félrelépésem története (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Félrelépésem története
Van olyan mondás is, hogy a másról való fantáziálgatás is már megcsalásnak számít. . .
Akkor én kimerítettem a hűtlenség fogalmát! :-)))
Saját tapasztalatom az, hogy csak addig kell vmi, míg tiltott.
Én volt, hogy szabad jelzést adtam a férjemnek, mert nagyon be volt indulva a barátnőmre, mégsem tette meg.
Pedig megbeszéltük a dolgot előre!
Úgy, hogy "megengedtem" már nem kellett neki annyira:-)
Mégis volt vmi pozitívuma a dolognak:
A gondolat is feldobta a házaséletünket!
Nem tudok mindenre egyenként reagálni, így egyszerre teszem.
Enya78 utolsó mondata kitüntetést érdemel!
Tudom, hogy a cikkel már eleve felháborítottam egyeseket. És ez sem lesz jobb. NINCS LELKIISMERET FURDALÁSOM! - úgy érzem ez járt nekem. Pedig mindig őszinteségi rohamaim voltak. De ezek már elmúltak. Visszagondolva, mintha nem is velem történt volna a dolog.
Simán tudom élni továbbra is az életem a férjemmel. Továbbra is jókat beszélgetünk, és igen (mielőtt valaki rákérdez) le is fekszem vele és élvezem is. Sőt, néha úgy érzem, még jobban gerjedek rá, mint a "botlásom" előtt.
És a holtomiglan- holtodiglan az valami tündérmese csak? Szöges ellentétben van, amit gondolunk. PErsze ez is változhat idővel...
MOst ugy gondolom, hogy akinek másra is van szüksége a férje mellett, annak nem kell örök hűséget fogadnia. Bár nem vagyok nagy vallásos, mégis a Neki tett igéretem kötelez, és még egyhullámvölgyben sem utna eszembe, hogy megcsaljam Őt. Az nagyon fájna neki, és nem tudnék ekkora fájdalmat okozni annak, akit szeretek. MÁs kérdés, ha már elmúlt a szerelem, és nincs ami összekösse a két embert lelkileg: akkor ideje vállni, és nem titokban, bújkálva keresni a boldogságot. Ettől függetlenül, én nem itélem el azt, aki megcsalja a párját, csak én nem tudnám megtenni.
Pár évente egyszer eszembe jut, hogy féltékeny legyek, és valóban igazad van.
Mig 20 voltam, bárminemű megcsalás azonnali szakitást jelentett volna.
MOst, 30 évesen már másként gondolom. Nem forgatnám fel az életemet, pedig milyen hevesen tudtam beszélni arról, hogy ha valakit megcsalnak, az azonnali fejvesztéssel jár.
Egyszerű hibának tekinteném, és valószinüleglélekben megrázna nagyon, de nem hiszem, hogy válni akarnék emiatt.Érdekes hogy változik az ember...
Az életben bármi megtörténhet. Ha az ember lánya egyszer megbotlik, attól még nem lesz örökké sánta. . .
milyen igaz! :-D
ez tetszik! :-)
Én tartom magam annyira egyenesnek, hogy bármit elmondjak a férjemnek.
És az évek során sikerült eljutnunk odáig, hogy megértette: nekem sokkal jobban fájna az, ha hazudna, mintha megcsalna.
Ha megcsalna, az az én hibám is lenne, mert vmi olyasmire vágyott, amit én esetleg nem tudtam neki megadni.
Ezért igyekszem mindenben "támogatni" és vica-verza.
Nem, csak annyi, hogy nem mindenki olyan erős, hogy megmaradjon a gondolat talaján.
Van aki gyenge, akár csak pillanatnyilag is és enged a vágyainak.
Ettől nem lesz rossz ember, esetleg csak gyenge.
Erre mondtam, hogy olyan "emberi".
Teljesen egyet értek veled!
Genetikailag nem arra születtünk, hogy hűségesek legyünk. Ezzel nem azt mondom, hogy mindenki hűtlen, csak van, aki jobban tudja ezt kontrolálni.
És igen én is megtettem, amit a cikk írója! Nem bántam meg, de büszke sem vagyok rá! Mivel érzelmek nem voltak benne, valamint ügyeltem arra, hogy ne alázzam meg a párom. Nekem szükségem van egy harmadikra, mert nem kapom meg a szexben, azt amire vágyom.
Szerintem ezt meg lehet tenni, meg is lehet magyarázni és ki így él, ki úgy, nincsen megtiltva. És nem csak meg lehet magyarázni, hanem meg is kell, a lelkiismeret követeli és két lehetőség van. Elmondani a tettet, vagy megmagyarázni, enyhíteni a lekiismeret furdalást, de az a büntetés, hogy ezt magunkkal kell cipelni tovább és vannak helyzetek, mikor ez a súly nagyon nehéz tud lenni. Bizonyára a cikkíró is tisztában van vele.
Én úgy gondolom, hogy nehéz dolog belenézni a másik szemébe ezek után, főleg akkor, ha nagyon szeretjük őt. Minden tettet "megjutalmaz" az élet valamilyen formában. Talán mindenki tudja, hiszen emberek vagyunk és olykor hibázunk. Tanulni kell belőle, azt hiszem.
Én is elgondolkoztam rajta, hogy egy jó kapcsolatban kötelező megcsalni egymást..?
Egy jó házasságban ilyen elő sem fordulhatna.
Az, hogy valami épp már unalmas, és erre fogni indokként hogy ezért meg azért félrelépek...
Komolyan úgy olvastam mintha ez egy micsoda természetes dolog lenne.
Pedig nem az. Persze a cikk írójának én már korábban írtam hogy nem ítélem el mert az ő élete ő tudja hogy neki mi a jó és mire van szüksége, csak a kommenteket elnézve gondolkodtatott el, hogy ez most hogy is van..?
Nem osztok lapokat ezen a téren, mivel fiatal vagyok ( bár tapasztalatom van már együttélésben ) erre még jön ezer és ezer tapasztalat az évek során és lehet hogy akkor így fogom gondolni mint sokan itt, de most egyenlőre nemtudom természetesnek vélni hogy megcsaljam azt az embert akit szeretek.
Gondoltam a férjemre. Ha ő tenné velem, nem akarnék tudni róla.
Illetve ezek a dolgok is változnak.
20-as éveimben még mindenképpen tudni akartam volna róla, és azonnal elköltöztem volna.
30-as éveim elején csak mondtam neki, hogy vigyázz, mert tudod én azonnal költözök, de nem hiszem, hogy pakolásra került volna a sor.
Mostanra inkább ne tudjak róla. De ha megteszi, az őt is tölti szexuálisan. Ha látnék tőle valami újdonságot :), én csak örülnék!
A lelkiismeret nem egyenlő azzal, hogy egész életedben másoknak akarj megfelelni.
Ismétlem, mindezt úgy írom, hogy én nem léptem félre!
Akkor jövök máris...
Szerinted az, aki hűséges, az már nem "emberi"? A gondolat és tett 2 dolog. Vannak lelkiismeretes emberek, akik a másikat nézik, és nem saját magukat. Elítélni nem akarok senkit, mert mindenki maga tudja, hogy mit akar és mit tesz.
Kedves Carmena!
Az életedet neked kell élni, és mivel csak ez az egy életünk van, én azt mondom: úgy éld az életedet, hogy igazán BOLDOG legyél benne. Nem azt kell keresni, hogy mások boldogok legyenek, hanem azt, hogy TE boldog légy!
Persze ezért nem kell másokon áttaposni, lehet intelligensen is intézni a dolgokat. Viszont ajánlanék Neked egy könyvet, amit erről szól, és biztos vagyok benne, hogy sok mindenen tudnál változtatni az életedben, ha elolvasnád a könyvet.
Még annyit engedj meg, hogy azt mondjam: gondolj azért a férjedre is, és képzeld el Te mit éreznél, ha ő tenné ugyanezt veled.
Attól, hogy szeretsz vkit, még nem tud 30 éven keresztül megújulni. Sem Ő, sem Te.
Természetes dolog néha másra vágyni.
Vagy szted a férfiak nem csalnak meg téged?
:-O
:-DDD
Se nem durva, se nem hazug.
"10-20-30- évnyi házasság alatt aki azt mondja, sosem vágyott vmi másra, az vagy beteg, vagy hazudik."
Ez durva és hamis megállapítás.
:-)
végre vki! :-)