Élet a mellplasztika után-Mi történt velünk a műtét után? (beszélgetés)

Végigolvastam a bejegyzeseidet. Általánosítani nem lehet. Sajnos neked nem azt adta a műtét amit vártál tőle. Ha negatívan állunk hozzá a dolgokhoz, az rendre be is következik valamilyen formában, én úgy gondolom. Talán a te esetedben valami hasonló lehet.

Viszont nagyon sok lánynak, anyának, nőnek megadta azt az érzest amit vár(t) a beavatkozastól.

Nem tudom, mi előzte meg nálad a műtetet, de lehet, hoyg nem szantál rá elég időt a mentalis felkeszülesre. Egyszerűen csak azon kattogtál, hogy gyűjtöm a pénzt, kell a cici....

Aztán, a doki valasztás már lehet, hoyg nem volt annyira fontos a számodra, csak, hogy minél hamarabb meglegyen. (Hozzáteszem, ez teljesen erthető, de azert némi körültekintés nem árt)

Sok lány nagyon hamar túlesik rajta, mikor elszanja magát. Nekem kb:1évembe telt. Kineztem pár dokit elmentem konzikra. Olvasgattam a neten, fórumon. Tudtam mit szeretnék kapni. Azt is tudom, hogy kb milyen doki mentalitás jön be nekem. Ha minden klappol akkor megvan a doki. Viszont a belső hangra most is hallgattam, és nem bantam meg.

Sajnalom, hogy nalad nem jól sikerült a dolog, de lebeszélned nem kell senkit a műtétről. A veleményed persze elmondhatod, illetve ajánlhatod a dokid is, vagy ha nem jó véleménnyel vagy róla akkor azt is mnhatod, h hozzá ne menjen az illető.

Van 1-2 "sintér" doki, aki futoszalagon gyártja a ciciket, de ezek rendszerint a fórumon ki is derülnek, ìgy aki gondolkozik X.Y dokin, az lehet, hogy a hallottak alapján már 2x meggondolja, ogy kihez menejen. Vagy elmegy még 2-3-4, vag akár 10 dokihoz is.

Ami még nagyon fontos, az alapos kivizsgálás. Ez egy műtét, mint minden ez is rejt kockázatot, nem is keveset. Minden apróság fontos lehet. Akár egy étel alleria is.

Altatni is altattak már ez előtt, 2x mély altatásban, egyszer meg csak kábítás volt. De semmi szövődmény nem volt. Tudtam, hogyan reagálok az altatóra, mire számíthatok. De egy biztos: Inkább nézzenek hülyének annyit kérdzek, mint valami kétely maradjon bennem bármivel is kapcsolatban.

Azt azért leszögezném, hogy nem bánom, hogy kivetettem. Eszem ágában sincs újra berakatni.

Azt bánom baromira, hogy egyáltalán felmerült bennem a műtét lehetősége. És hogy mindent úgy alakítottam, hogy megvalósuljon.

Konkrétan semmi más nem érdekelt.

Persze, most már tudom, h nekem ez volt a mániám az elmúlt 10 évben, h nincs cicim és erről a Jó Isten sem tudta volna megváltoztatni a véleményemet.

Az meg a másik, hogy baromira fontos, hogy ki milyen környezetben él.

Persze, nem hibáztathatok senkit. De ha másmilyen a környezetem, akár csak egyetlen egy ember is az én érdekemet nézte volna, akkor ez nem így alakul. A helyett, hogy rámhagyják a döntést. Mondván, azt csinálsz, amit akarsz.

Úgy gondolom, ha szerető családban növök fel, nem lett volna kisebbségi komplexusom. És akkor nem ezt az utat választom. De a családját senki sem választhatja meg.

Az, hogy a környezetem nem ismert annyira, hogy előre lássák a következményeket, nyilván az én hibám, mert zárkózott vagyok. De ez nem jelentette azt, hogy én sem ismerem magam eléggé.

Talán majd egy másik életben okosabb leszek.

Egyenlőre kilátástalanabb a helyzetem, mint valaha.

Persze, mondogatja az ember,hogy sz@r az élet. És ha tud, akkor változtat rajta,h jobb legyen. Én is ezt tettem. Mertem változtatni, hogy jobb életem legyen, megszabaduljak az állandó szorongástól. Nem tudtam/tudhattam, hogy,ezzel csak még rosszabb helyzetbe kerülök. Hiszen mindenkinek pozitív irányba változott az élete a műtét után.

Azért írtam ebbe a fórumba, mert kíváncsi voltam, hogy mások mit éltek át a műtét után. Volt-e valaki hasonló helyzetben, stb.

Én nem turkálok más pénztárcájában! Távol álljon tőlem! Azt,h más azt sem tudja mit kezdjen a pénzével jódolgában - Ibrigit hozzászlására reagáltam. Pont azt írtam, hogy én nem ebbe a kategóriába tartozom, mert minden forintért keményen megdolgoztam.

Sokaknak ez a műtét egyet jelent a boldogsággal. Én is ezt vártam tőle.

Utólag visszagondolva én is úgy látom, hogy nem gondoltam át rendesen. Minden annyira kilátástalan volt. Kuporgatja az ember a pénzét, mindenki rohan, nincs idő sokmindenre.

Ezzel a műtéttel magamat szerettem volna megajándékozni, mint ahogy sokan mások is ezt teszik.

2 hét szabadságtól és egy kis esztétikai beavatkozástól vártam a csodát.

Mindennek ellenére rengeteget olvastam ebben a témában, és negatív visszajelzést sehol nem találtam. Vagyis 100%-os sikert vártam, hiszen mindenki odáig volt a végeredménytől. Miért lenne ez velem másképp? Akiket frusztrál a kicsi mellük már hosszú évek óta, és ezen nem tudnak fejben változtatni, és lehetőségük is van rá, a műtétet választják. Én is ebbe a kategóriába tartoztam. Zavart, hiszti volt a strand, a baráti találkozások, a lányoknak először a mellméretét néztem, stb. Szerintem sokan vannak így ezzel a problémával.

Nem volt önbizalmam, a sok továbbképzés, iskolák ellenére sem.

A műtéttől vártam önbizalmat. Merek majd munkahelyet váltani, a kitűzött céljaimat szépen elérem.

Utólag visszagondolva inkább pszichológushoz, kineziológushoz kellett volna előbb elmenni. Mentségemre szóljon, hogy senki sem tudta, hogy így fogok reagálni a műtét után. Se a családpm, se az orvos.

Én kötelezővé tenném a pszichológiai szakvélemény kikérését plasztikai műtétek esetén. Sajnálom, hogy az orvosom nem ajánlotta,fel / tette kötelezővé az én esetemben.

Egyetértek az előttem szoloval.. Nem gondoltad vegig mire vallalkozol.

Persze saját döntés az is, hogy kivetetted szíved joga!

Ahogy másnak is az anyagi része! Szerintem nem kellene más pénztárcájaban turkalnod - minositened, vagy esetleg neked ez fájó pont?

Szerintem mindenkeppen erdemes elolvasni a hozzaszolasodat,nagyon jo,hogy megosztottad a velemenyedet.

El lehet gondolkozni rajta es mindenki megvitathatja sajat magaval,hogy megerte-e vagy inkabb visszacsinalna.

A boldogsag bizonyos szemszogbol nagyon osszetett dolog,de lehet nagyon egyszeru is ,attol fuggoen,hogy ki hogy all hozza,kinek mi a boldogsag......

Van,akinek egy plasztikai mutet boldogsag erzetet ad.

Mint mindennek ennek is vannak veszélyei.Szülés után is lehetsz depressziós de mégis vállalunk gyereket.Az hogy a műtét után az eredmény úgysem lesz 100%os az azért túlzás.Véleményem szerint amit a hozzászólásodból leszűrtem,Te nem gondoltad végig mire van szükséged.

Nekem hasplasztikám volt eddig,és igen jobb ember lettem tőle, jobb anya,jobb feleség.Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok "jóba vagyok magammal"

Nagyon sajnálom hogy neked így alakult,s azért nem kell így általánosítani.Nagyon sok lány így találja meg meg lelki egyensúlyt!

Igen, én is azért döntöttem a műtét mellett, mert csak pozitív dolgokat olvastam ezzel kapcsolatban. Utólag már nagyon bánom.

De nincs mit tenni. Annyira akartam,hogy legyen cicim, hogy semmi más nem érdekelt, minden fizikai kockázatot vállaltam. A pszichés következményekről meg nem volt információm.

Azt vártam én is, amit mindenki. Önbizalmat, vidámságot, állandó szorongás megszűnését, sok önfeledt strandolást, stb.

A párom szerint büszke lehetek, hogy saját pénzből meg tudtam valósítani, mert sokaknak kifizetik a szülők, pasi, stb. A műtét előtt én is így gondoltam. De utólag felesleges pénzkidobásként gondolok rá.

Sosem volt sok pénzem. Szóval az nem igaz rám, hogy jó dolgomban azt sem tudtam, hogy mit kezdjek a pénzemmel és meggondolatlanul átszabattam magam.

5 éve dolgozom, napi 10 órát keményen. Évente 2 hét szabim van. Valamennyit sikerült spórolnom. De visszagondolva 1000x boldogabb voltam, amikor még hévvel, busszal jártam, és gyűjtögettem a kis pénzecskémet, hogy majd egyszer lakást tudjak venni. Mindig mindenhova rohantam, nem kapcsoltam ki magam egy percre sem.

Valószínűleg ez volt a baj. Pihenésre és jobb közérzetre vágytam. 2 hét szabi és 2 új cicitől vártam a megváltást.

Annak örülök, hogy mások nem jártak így és boldogan néznek tükörbe, mert a várt eredményt kapták.

Az meg az én személyes kudarcom, hogy ez így sült el.

Egyébként tegnap találtam olyan, régebbi hozzászólást, amiben azt írta a fórumozó, hogy 4-5 év után vetette ki az implantot, mert nem tudta megszokni.

Tehát nem én vagyok az egyetlen a világon, aki kivetette, mert nem tudta megszokni a teste/szervezete a szilikont.

Remélem, hogy a történetemmel el tudom rettenteni azokat a műtéttől, akik hasonlóan reagálnának a végeredményre, mint én. Ha tudtam volna,hogy így alakul az életem a műtét után, nyilván nem vállalom.

De ezt senki sem tudhatta. Se az orvos, se én, se senki.

Úgy kell erre az egészre gondolnom, hogy egy rögeszmémtől(nekem szilikon kell, mert nincs cicim) megszabadultam.

A tanuló pénzt megfizettem. Mindenki a saját kárán tanul. Kivéve az okosok. Mert ők mások kárából.

Ez van. Mindenki hoz élete során rossz döntést.

Nem kellett volna...

Nem tudom a statisztikai adataid mennyire valósak, hol találtad őket, de talán nem is lényeges.

Mint minden műtétnél, itt is vannak kockázatok, amiket a jó orvosok el is mondanak. Mert vannak jó orvosok is, pl. az enyém is az. Mint ahogy vannak felelőtlen páciensek is, akik a hiúságuk miatt, vagy jómódjukban azt sem tudják hogy faragtassák magukat. Meggondolatlanul vágnak bele dolgokba, át sem értékelik, hogy mi az, amit várnak ettől a műtéttől, vagy mi az, amit az élettől már megkaptak. És sajnos biztos van az a minimális százalék, ahol a gondos megfigyelés, precízség mellett is előfordulnak problémák, kockázatok. De ez nem lehet általános. Mint ahogy az altatáshoz fűzött véleményed sem. Engem eddig hatszor!!! altattak életembe (ebből egy a plasztika), amiből 3 mély altatás volt lélegeztető géppel. Mégis nemsokára doktorálok, semmilyen hatása nem volt a memóriámra. De minden egyes műtétemet gondos kivizsgálás előzte meg. Mert nem győzik hangsúlyozni a jó szakemberek, hogy az alapos, pontos kivizsgálás nélkül minden apró beavatkozás nagy kockázattal is járhat! És sajnos vannak, akiket előtte egy pszichológus is megvizsgálhatott volna.

Aki szilikonon gondolkodik: sajnos azt az orvosok nem mondják el,hogy a plasztikai műtétek után az öngyilkosság valószínűsége háromszorozódik. Mellnagyobbítás után 10 évvel pedig hétszereződik.

Én 2 orvossal is konzultáltam a műtét előtt, de ezt egyik sem említette.

Csak a a műtét után találtam rá ilyen cikkekre, amikor nem értettem,hogy mitől érzem magam ennyire rosszul lelkileg.

A műtét pszichés következményeire nem hívják fel a páciensek figyelmét.

Az orvosnak az a fontos, hogy fizess. Elmondják a fizikai következményeket, mi várható, felépülés, stb.

De a műtét utáni depressziót valahogy elfelejtik megemlíteni.

Én mindenkit óva intek a plasztikai műtétektől.

Ma már tudom, hogy nagyon rossz döntés volt.

Akinek van pénze rá, inkább vegyen egy autót, vagy menjen el egy egzotikus helyre nyaralni. Sokkal többet ér, mint hogy kidobjon az ablakon egy halom pénzt úgy, hogy a műtéti eredmény sosem 100% -os.

Persze, a hiúság és az önbizalom hiány nagy úr. De utólag sokan rádöbbennek, hogy nem erre volt szükségük a boldogsághoz.

Annyi mindenben meg lehet halni. Akkor meg miért növelnéd a kockázatot?

Akinek nem volt még semmilyen műtéte, nincs tapasztalata az altatással, műtét utáni lábadozással kapcsolatban, könnyen igent mond.

Az altatás következményeiről sem tesznek említést, pedig súlyos dolgokkal jérhat: emlékezet romlása, depresszió, demencia, stb.

A műtéttől senki sem lesz értékesebb ember, nem lesz több barátja, nem fogják jobban szeretni. Annak ellenére, hogy a média ezt nyomja az emberek felé.

Egyszóval rengeteg a kockázata és nincs garancia arra, hogy tényleg ez kell a boldogságodhoz.

Ha tudtam volna ezeket, sikítva rohanok el a konzultáció után ls eszembe sem jut a műtét mellett dönteni.

De ezeket az információkat sajnos csak akkor tudtam meg, amikor már megvolt a baj.

Ha lehetne, visszaforgatnám az időt és elmennék nyaralni abból a pénzből. De sajnos a múltat megváltoztatni nem lehet.

Az összes pénzemet odadnám, ha meg nem történtté tehetném ezt a műtétet. :(

Nekem a műtét után tönkrement a párkapcsolatom, a minkahelyem, a tanulmányaim, a társas kapcsolataim. Jelenleg romokban hever az életem.

Bárcsak meg sem történt volna ez az egész.

Annyira boldog voltam előtte, csak nem tudtam értékelni az életem.

Ma már én lennék a legboldogabb, ha a régi életemet élhetném.

En inkabb 4 hetet mondanek es akkor is azt javasolnam,hogy ovatos,lassu mozdulatokkal,mindket kezedet egyforman terhelve dolgozz.

Es lehetoleg kompresszios melltartoban!!!!

Szia Bogyibaba!

Mielőbbi jobbulást neked, bizony egy meggondolatlan lépés (ugrás) volt, szerintem más is belefutott volna.

13-ik napnál vagyok, de bizony a felmosót még mindig nem tudom erősen kicsavarni! Erre korábban én se gondoltam, hogy a sok házimunka közül szinte az összeset hanyagolnom kell és át kell adnom a férjemnek aki szó nélkül mindent átvállalt erre az időre.

Ki kell húznunk ezt a pár hetet, hogy később már ne szaladjunk el a tükör előtt....

A szépségért szenvedni kell ez most tényleg igaz, de inkább türelemmel várjuk ki amíg visszatérhetünk a szokott életvitelünkhöz.

Üdv Mindnekinek! :)

Sajnalom,ami tortent Veled.

Esetedet jo lenne,ha sokan olvasnak es vigyaznanak magukra jobban. Nem eri meg konnyelmuskodni.

Mihamarabbi teljes gyogyulast kivanok!

Sziasztok!

Sosem fórumoztam és nem írogattam sehol sem, de gondoltam ezt megosztom veletek, ne járjatok úgy ahogy én. Szóval :)

Nov.24-én volt mellplasztikám. Mindig is erről álmodtam.Felvarrás+Implantátum.

11 napra rá elkísértem férjemet dolgozni. Teherautóval voltunk. Ahogy kiszálltam nagyot "ugrottam". Mint tudjuk, elég magas egy teherautó. Éreztem is, hogy ezt nem kellett volna. Bal mellembe a varratnál fájt. Rá 2 napra folyadék lett benne és csövet kaptam vissza. A lényeg, hogy még 2x kaptam vissza csövet mert nem akart helyre jönni. Műtét után 6héttel varrta össze az orvosom a cső helyét mert nem akart összeforrni. Most ott tartunk, hogy kedden lesz 8 hetes és még bent van 3 öltés. A melltartót még 2 hétig kell hordanom, autót még nem vezethettem és csak kis engedményeket kaptam. Én rontottam el...nem tudtam megmaradni a seggemen. Az orvosomnak örökre hálás leszek, hogy megmentette a cickókat.A lényeg: Legyetek nagyon nagyon türelmesek és figyeljetek oda, tartsátok be a doki utasításait. ( Lehet nincs még egy ilyen hülye mint én :) )

Üdv Mindenkinek! :)

Sziasztok!

január 5-én volt a műtétem.... ( amit még ma se fogtam fel :) ) Most a műtét utáni napokra tapasztalatokra vagyok kiváncsi...

Varratom még bent van, ....melltartó még szigorúan fent, pedig már úgy letépném.

Három hétig leszek itthon, utána elvileg irány vissza doli.

Ki van kicsit előrébb pár héttel. Amikor már saját testrészeként érezheti a ciciket.

Elárulom, én nagyon pici mellű voltam, és egy csakis testhez passzoló/arányos 300-ast kaptam/kértem...önbizalom helyreállítás végett...

stb stb .

Szívesen várok tapasztalatokat, véleményeket! Nincs közeli ismim senki aki ebben tanácsot adna mire számíthatok ilyen műtét után, ezért belenézegetve a fórumba itt friss hozzászólásokat látok nem csak évekkel ezelőttit.

Kedves lányok írjatok nyugodtan. Zizi33

Sok sikert kivanok!

Kerdezz,ha tudunk,segitunk!

Erdemes naplot inditanod,akkor tobbet megtudunk Rolad es a Lanyok is konnyebben beengednek a sajatjukba.

Sziasztok!

Hetfon mutenek, szoritsatok legyszi!

Barmilyen tippez szivesen fogadok!