Egyedül akarom végig csinálni! Mire vigyázzak? Tapasztalt anyukák segítsetek! (beszélgetés)

én nem a józan eszemre hallgattam... és nem bántam meg. nem itállek el ezért, mert összehasonlithatatlan a két eset. nálam egyéjszakás kalandról volt szó, amit a fiú, mert 10évvel fiatalabb volt, letagadott. azóta sem tudok róla semmit, de még az anyja nevét sem. semmi joga nincs a gyerekhez.

topiknyitó, neked annyit, hogy tudja az apa a gyereket? ugye igen, jól értettem? mindenképp cisnáltass vele apasági nyilatkozatot! vállalja a babát és esetleg csak téged nem vagy egyikötöket se? komoly jogi huzavona lesz, ha nem vállalja az apaságát (nálunk ez volt és most már az én nevemen van a baba, de nem volt egyszerü).

van a fülem mögött egy mérges pattanás, reggelre jött ki...úgy fáj...kis dudorka van...van valami javaslatotok, h mit tegyek vele?

nem ide vág a téme...de hátha valaki tud mondani valamit:9

A legpokolibb érzés valóban amikor azt mondod, elmegyek egy 10 perces műtétre...de tudom, ha megszültem volna az sokkal jobban fájt volna, mert senki nem várta csak én....én nem kartam terhére lenni senkinek...és ekkor úgy láttam jónak,h megtettem, hazudnék ha azt mondanám.könnyű volt, mert nem volt...de most így utólagosan is...úgy érzem jól döntöttem..

Rendeződött az életem...megtaláltam a megfelő prtnert...aki imád...mellesleg akitől lett volna a baba ő maga is elég szülei támogatásával volt valaki...ő k gazadagok voltak...és nem akartam, hogy azt higyjék a pénzre hajtok...pedig nekem lett volna mindenem...de nem...így a jó...

bugs02, én is észnél vagyok az új kapcsolatomban.

nem tudom, a fiam hogy fogja viselni az átállást, szerintem az elején mindannyiunknak nehéz lesz. de mivel a párom örökbefogadott gyerek, szerintem nem lesz gond.

nekem évekkel ezelőtt volt egy abortuszom, nem titkolom, mert nincs miért...én akkor szintén nehezen tudtam dönteni, de végül a józan eszemre hallgattam, ma azt mondom, hogy nem bántam meg, igaz sokszor gondolok rá, de ma már tudom, hogy így volt a legjobb, amit akkor tehettem.

mellettem sem volt senki, igaz én egy kapcsolatban éltem ami jól működött de még nagyon friss volt...ezek után még közel 3 évet éltünk együtt, de nem bántam meg, mert jól cselekedtem.

Mostani életem már sokkal jobb van normális kapcsolatom, most ősszel szeretnénk közös családot, boldog vagyok....egy ilyen szituban nehéz, mert ott vannak az anyai ösztönök, de reálisan kell gondolkodni..és a jövőbe tekinteni...akkor jól döntöttem...mert mire szültem volna?

Arra, hogy senki nem akarja a babát?

Párom akarta de mi is a családjától függtünk, hiába éltünk hatalmas lakásban...szóval..érdemes észnél lenni.

Sok sikert aki olyan bátor, hogy azt mondja menni fog...egyedül nem fog menni!

Te nem tudod, hogy bizonyos foglamak között mi a különbség.

Pórszívózni másnál vagy segíteni ha baj van.

Próbáld észrevenni a különbséget!

Baromságokat írsz! Nem fogom elmagyarázni, hogy mi a különbség a két eset között. Nagy lány vagy már, talán rájössz.

Nem, nem várjuk el a segítséget, nem azért szülünk, de ha módunk van rá miért ne tehetnénk? Miért akarnánk, hogy rossz legyen annak, akit szeretünk?

Igen, mindenki élje az életét, ne várja el, hogy helyette pórszívózzak, de ha gond van, akkor igenis számíthat rám. Ha azért nem tud pórszívózni, mert beteg vagy más dolga van (sokkal fontosabb), akkor megteszem, de ellenkező esetben nem.

Nincs menyem!

Egyébkén, ha már így leragadtunk a pórszívózásnál...ha ők megmossák az én ablakaimat, akkor szívesen felpórszívózok helyettük.

"Lehet, hogy a fórumindító anyja is úgy van vele, hogy nagylány már, csináljon, amit akar, mert neki nem hiányzik egy unoka a nyakára, élni szeretné az életét. "

Ti meg erre mondtátok, hogy de szemét! Nem fontos neki az unokája?

Na, lényegtelen. Nehéz veletek.

Nektek könnyebb másokat piszkálni, mint gondolkodni.

Sziasztok! Bocsi, hogy ritkán írok, de amikor csak tudok benézek ide. Örülök, hogy sok mindenki leírta a véleményét.

Gondolkozok eleget a dolgokon, de megtartom mindenképpen a picit. Lesz hol laknunk az már biztos, a héten pedig eljutok a dokihoz is, aztán majd elmondja mi a helyzet. A drága párom sajnos nem változott továbbra se semmit... magasan sz**ik a dologra...:(

De apához vissza fogok menni, folyamatosan munkakeresésben vagyok, rengeteg helyre küldtem el az önéletrajzom, van pár interjú lebeszélve már, aztán bedobom magam, hátha sikerül valamelyik. :))

Ne haragudjatok, hogy ritkán szólok hozzá az eseménykehez, de most tényleg sokat foglalkozok a helyzettel, hogy mindent tudjak, mit hogyan kell.

A munkakereséssel meg a kellemes mindennapi fejfájásommal együtt. Az orrom már lassan jobb, mint egy vadászkutyáé. Nem is értem, miért jön elő minden ilyen hamar?? :S

A lényeg, hogy olvastam a hozzászólásokat, és mindent megteszek, hogy ne legyen baj, és hogy rendben tudjam felnevelni. Az odáig vezető út egyenlőre elég göröngyösnek látszik..., de folyamatosan egyengetem magamnak. :)

:)

Olvasd vissza, hogy ki kezdte ki mások véleményét. Ugyanis az volt itt az első hsz-ed, hogy minősítetted másét.

de kimaradtak a legszebb időszakok, az, amikor csecsemő volt..nem lehetett könnyű:(

Kívánom, hogy sikerüljön, hogy veled éljen a bab...

Felesleges rám kiélezni a dolgokat, nem velem történt meg ez az eset. Nem is értem, hogy ez miért jó nektek. Otthon lehet ám háborogni, max nehezen viseli majd a párotok.

Én leírom, amit gondolok és te is, nem értem miért izgultok rá egy veletek ellentétes véleményre...

még szerencse, hogy ezt nem te döntöd el, hanem a gyámügy. aki a gyerek érdekét nézi, az pedig az, hogy az anyjánál van a helye.

ha nem lenne barátom is jöhetne, megoldanám, tudod hány egyedülálló anyuka van???

szia, persze, mert amint irtam is, jövöre megkapom. csak azért nem most nyáron, mert még nem zajlott le ellenem egy hivatalos ügy és ez akadályozza. mindenképp én fogom nevelni, ez átmeneti állapot! mondjuk az neheziti a helyzetet, hogy idöközben a betegségem miatt leszázalékoltak és félek egy fizuból igy nem fogunk tudni kijönni, de majd többet tanitok (privát nyelvtanárkodom a környéken, mert nincs munka). nem leszünk gazadok de éhen halni sem fogunk.

úgyhogy megérte, van egy fiam, aki erre az idöszakra nagyobb korában nem is fog emlékezni.