Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Idő, időre van szükség
visszanyerni a szerelmed újra
Én ott leszek, én ott leszek
Szerelem, csak a szerelem
Tudja visszahozni a szerelmed egy napon
Én ott leszek, én ott leszek
Küzdeni fogok, kicsim, küzdeni fogok
hogy elnyerjem a szerelmed újra
Én ott leszek, én ott leszek
Szerelem, csak a szerelem
Tudja lebontani a falakat egy napon
Én ott leszek, én ott leszek
Ha újra járnánk
Az egész utat a kezdetektől
Megpróbálnám megváltoztatni
Azt a dolgot, ami megölte a szerelmünket
A te büszkeséged építette fal, olyan erős
Hogy nem tudok átjutni
Valóban esélytelen
Kezdjük újra
Én szeretlek
Igyekezz, kicsim igyekezz
Ismét bízni a szerelmembe
Én ott leszek, én ott leszek
Szerelem, a mi szerelmünk
Nem volna szabad kidobni
Én ott leszek, én ott leszek
(Scorpions)
Olvad az idő
Mint a halvány jégvirág
És a tűnő boldogság
Majd véget ér.
Ott állsz egyedül
falevél a dombtetőn.
Álmos holdfény rád köszön,
S elfúj a szél.
Addig van remény
Minden perc ünnepel.
Hisz mindig van remény
Hinni kell ó hidd hát el!
Most élj!
Most vigyázz, hogy jól csináld,
Mert a legapróbb hibád,
Megbosszulja önmagát.
Most élsz!
Most örülj, hogy szép a nyár,
Most örülj, hogy van ki vár
És a két karjába zár!
Most! Most! Most élsz!
Most örülj, hogy szép a nyár,
Most örülj, hogy van ki vár
És a két karjába zár.
Eredeti: Máté Péter - Most élsz
Késő üzenet egy elkésett levél
melyben üzenem, hogy nem vagy már enyém.
Refr:
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én.
Szeretlek én!
Egy késő éjszakán karomba zártalak,
ha nem voltál velem én mindig vártalak.
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én.
Szeretlek én!
Szeretlek én!
Börtön ablakába soha nem süt be a nap,
az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én.
Szeretlek én!
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,
csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én.
Szeretlek én!
Talán feledem, talán
belehalok.
Beteg a szívem, oly boldogtalan vagyok.
Mégis azt kívánom én: áldjon meg az ég!
Én voltam hibás, mert hittem neked én, mindig hittem neked én.
(Dupla Kávé)
Oly jó volna sírni látni...
Ördögökkel cimborálni!
Keserű lelked
facsarnám kézzel,
mérget csöpögtetnék,
démoni képpel,
nézném, hogy szenvedsz,
könyörögsz, reszketsz,
nem kapnál vigaszt!
Válladon nehéz kereszt!
Megtörve látnám,
könyörgő arcod,
elképzelném kárörömmel
értelmetlen harcod,
vigyorral nyugtáznám
végső kudarcod!
- Győzelmet ülnék
összetört álmod felett...
De nem ez volnál!
Ez mind én voltam,
Amikor itt hagytál
félholtan.
Érzések nélkül faarccal ülnél
konok mosollyal, üres szemekkel,
miközben mondanám:
- Fel a kezekkel!
Bántottál nagyon,
tudtad, hogy hagyom.
Ülsz diadallal
magasztos trónodon,
s én nem zokogok soha a válladon.
Csak élvezd, hogy hisz benned az a másik,
úgy, mint én egykoron,
s ha csalódna ő is,
már most sajnálom,
hogy ekképp lesz rokonom!
Én ÉN vagyok! Te ki vagy? Hát SENKI!
Hogy tudtalak nagyon szeretni?!
Én, mindig Én leszek
Bár még gyűlöllek, de létezek!
1. Nincs szerencsém, a szerelemben nincs szerencsém,
Mert soha-soha nem szerettem, csak olyat, aki tönkretett.
Menj, ne sajnálj!
Az én bajom, ha már meguntál,
S a te bajod, ha majd utólag
Az ideálod én leszek.
R. Nézzetek meg jobban,
Mi van furcsa rajtam!
Mondjátok meg, mi lesz még velem!
2. Nincs szerencsém, a szerelemben nincs szerencsém,
Mert soha-soha nem találtam, csak olyat, aki rászedett.
Majd megérem, vagy legalábbis úgy remélem,
Hogy előbb-utóbb eljön értem,
Majd az is, aki megszeret.
R. Nézzetek meg jobban,
Mi van furcsa rajtam!
Mondjátok meg, mi baj van velem!
Nincs szerencsém, a szerelemben nincs szerencsém,
Mert soha-soha nem találtam, csak olyat, aki rászedett.
Majd megérem, vagy legalábbis úgy remélem,
Hogy előbb-utóbb eljön értem,
Majd az is, aki megszeret.
Apostol
A mesék után, csak pár év talán,
Már széppé fakult, hogy rosszul tanult, egy gyermek.
Még bánt a szó, én nem voltam jó,
Még most sem vagyok, vannak őrült napok, és percek.
Szeress úgy is ha rossz vagyok, ezt majd mindig visszakapod,
Szeress úgy mint egy gyermeket, hisz az vagyok.
Szeress úgy is ha rossz vagyok, vannak őrült pillanatok,
Szeress úgy ahogy itt vagyok, veled.
Késő ma már a mesék után,
Hogy nem változom ezt tőled tudom, nem megy.
Vannak napok, hogy őrült vagyok,
De késő talán, maradok már, gyermek.
Szeress úgy is ha rossz vagyok, ezt majd mindig visszakapod,
Szeress úgy mint egy gyermeket, hisz az vagyok.
Szeress úgy is ha rossz vagyok, vannak őrült pillanatok,
Szeress úgy ahogy itt vagyok, veled.
A mesék után, csak pár év talán,
Már széppé fakult, hogy rosszul tanult, egy gyermek.
Még bánt a szó, én nem voltam jó,
Még most sem vagyok, vannak őrült napok, és percek.
Szeress úgy is ha rossz vagyok, ezt majd mindig visszakapod,
Szeress úgy mint egy gyermeket, hisz az vagyok.
Szeress úgy is ha rossz vagyok, vannak őrült pillanatok,
Szeress úgy ahogy itt vagyok, veled.
Szeress úgy is ha rossz vagyok, ezt majd mindig visszakapod,
Szeress úgy mint egy gyermeket, hisz az vagyok.
Szeress úgy is ha rossz vagyok, vannak őrült pillanatok,
Szeress úgy ahogy itt vagyok, veled.
(Jimmy)
Magasba emeltél, majd a mélybe taszítottál.
Mikor Veled vagyok sosem tudom, mit érzek.
Szívemből szólok, de nem tudom van-e értelme,
Hiszen Te sosem azt mondod, amire valóban gondolsz.
Mintha üvegszilánkokon sétálnék,
Tudni szeretném, de nem merem megkérdezni.
Hát mondd, hogy szeretsz, vagy azt, hogy elhagysz.
Kérlek, ne a csend beszéljen!
Csak mondd, hogy engem akarsz, vagy azt, hogy eldobsz.
Kérlek, ne a csend beszéljen!
Néha közel engedtél magadhoz, később aztán
Az üres szemeid láttán rosszul éreztem magam.
Mikor Veled vagyok az olyan, mintha kockát dobnék:
Nem tudom, hogy mikor és hogyan fogsz megsiratni.
Hát mondd, hogy szeretsz, vagy azt, hogy elhagysz.
Kérlek, ne a csend beszéljen!
Csak mondd, hogy engem akarsz, vagy azt, hogy eldobsz.
Kérlek, ne a csend beszéljen!
A csend megöl engem!
A csend megöl engem!
Mintha üvegszilánkokon sétálnék.
Ha tényleg ez a vége, akkor essünk túl rajta minél gyorsabban!
(Alexandra Burke )
Szemembe néztél és szívembe láttál,
Mondd el most bátran nekem,
Hogy mit találtál.
Ugye lehet kettőnkből egy pár.
Jó az álmodozás,
Egy cseppnyi vágyakozás,
Nincs abban semmi csalás
Amit úgy várunk
ó-ó-óóó.
Jó az álmodozás,
Egy cseppnyi vágyakozás,
Hogy holnap újra csodás
Legyen az álmunk.
Arcom úgy égett és remegett a lábam,
Kezemhez értél s megrázott az áram.
Egy hétig nem mosok kezet már.
Jó az álmodozás,
Egy cseppnyi vágyakozás,
Nincs abban semmi csalás
Amit úgy várunk
ó-ó-óóó
Jó az álmodozás,
Egy cseppnyi vágyakozás,
Hogy holnap újra csodás
Legyen az álmunk.
Lepj meg, hogy titokban
Szívem merre jár,
Összejönni a tilosban
De nagy lenne már.
Jó az álmodozás,
Egy cseppnyi vágyakozás,
Nincs abban semmi csalás
Amit úgy várunk
ó-ó-óóó
Jó az álmodozás,
Egy cseppnyi vágyakozás,
Hogy holnap újra csodás
Legyen az álmunk.
Szandi
Emlékszel?
Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe.
Megijedtem, mint mindig ha valahol a sziréna felhangzik.
Pedig akkor még nem tudtam, hogy számomra és számodra nagyobb veszély nem jöhet, mint hogy elhagyjuk egymást.
Azóta sem feledtem el azt a délutánt.
Egymást átölelve álltunk az utca forgatagában, mintha soha többé nem akarnánk elválni egymástól.
De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam a karjaidból,lágyan megcsókoltalak és fölényes könnyed hangon azt mondtam:
"Ne félj az elválástól. A távollét olyan mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja. A nagyokat fellobbantja..."
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
Egy ablak és a te kis szobád
Beláttam én már rég a tévedésem
Azt hittem, szalmaláng és ellobban szépen
Szívembe markol száz és száz kis emlék
Megöl a messzeség
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
És a te kis szobád
Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta
Azóta várok én egy hívó szóra
Félek, hogy régesrég már elfeledtél
Úgy kínoz, kínoz a távollét
Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja
Megadnék mindent én egy ölelésért
Egyetlen csókodért
Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja...
(Szécsi Pál)
Gál János
Bújócska
Ha völgy leszel,
Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak,
Én ívelt híd felette
Ha út leszel,
Én a szekér rajta
Ha te a szekér,
Én majd a pajta
Ha mese leszel,
Én gyermek, ki hallgat,
Ha gyermek leszel,
Én dal ki elaltat.
Ha irka leszel,
Én majd a lapja
Ha te az irkalap,
Én a vers rajta.
Ha vers leszel,
Én toll, mi leírja,
Ha te a toll,
Én sötétkék tinta.
Ha telihold leszel,
Én egy kis csillag,
Ha csillaggá leszel,
Kiválasztalak.
Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán.
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám.
Hogyha majd egészen távol jársz, a szíved máshoz húz is tán,
kérlek, ne feledj el végleg, gondolj néha rám.
Hisz tudjuk jól, nincs örök szerelem,
ezt te sem ígérted nekem.
Mégis őrizz meg egy képet
bent a szívedben.
Szép volt, boldog volt egy forró nyár,
de sose bánd, hogy elmúlt, máshol jár.
Gondolj rám, képzelj el engem,
ki megbékélten él,
és megpróbál feledni téged,
jobbat nem remél.
Gondolj rám, akkor is gondolj rám,
ha ezer év is rég elszállt.
Tudd, hogy soha nem volt perc,
míg nem gondoltam rád.
Ákos
Örökké szeress, egy perccel se tovább
A túlsó oldalon várok majd rád
Gyere, ha hívlak, ülj le egy kicsit
Fogd meg a kezem, ne kérdezz semmit
Magammal viszlek, hagyjunk itt mindent
Próbáltuk, nem ment, ez volt egy élet
Egy másikat kezdek
A zaj után csend lesz
Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben, úgy várok rád
Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben, úgy várok rád
Örökké szeress, egy perccel se tovább
A túlsó oldalon várok majd rád
Gyere, ha hívlak, ülj le egy kicsit
Fogd meg a kezem, ne kérdezz semmit
Magammal viszlek, hagyjunk itt mindent
Próbáltuk nem ment, ez volt egy élet
Egy másikat kezdek
A zaj után csend lesz
Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben úgy várok rád
Kijárat nélkül, háttal a falnak
Fegyver a kézben úgy várok rád
(P.Mobil)
Kék csillag fenn az égen,
Kérlek róla mesélj nékem,
Hol láttad őt, merre jár?
Ismerted jól azt a lányt,
Együtt jártunk sok, sok éven át,
Látod mégis elment, másra vár.
Hozzám való nincs a földön, csak ő volt, csak ő volt, csak ő!
Hozzám ki jó volt az egyedül ő csak ő csak ő!
Hozd vissza őt, mert nagyon rossz így nélküle.
Boldog lehetnék, de csak vele, vele!
Kék csillag kérlek téged,
Ragyogjon régi fényed,
Kísérjen minket, majd újra tovább!
(Szécsi Pál)
Tudod, megbabonáztál
Amikor szemedbe néztem én
Te vagy, akire vártam egyedül
Most látom, megérte.
Van az úgy, hogy messzire szárnyal a szívünk
Hûvös bárányfelhõkön át,
Minden útról majd egyszer visszatérünk,
Csak menj tovább.
Õrült szerelem, amit érted érzek,
Nem feledem, ahogy ránk talált,
Õrült szerelem, igazi szenvedéllyel ég, úgy vártam rá.
Lehet, szemtelenül élek, de így jó
Mert sohasem félek,
Igaz tûzben égek, szeretem,
Aki mást mond, az téved.
Édes álmok forró, vad tengerében
Megfürdünk te meg én
Gyermekfejjel sírtam, de tõled érzem
Hogy van remény.
Õrült szerelem, amit érted érzek,
Nem feledem, ahogy ránk talált,
Õrült szerelem, igazi szenvedéllyel ég, úgy vágytam rá.
Õrült szerelem, ami hozzád szólít,
Nem feledem, ahogy ránk talált,
Õrült szerelem, igazi szenvedéllyel ég, úgy ég.
(Baby Gabi-Lala )
Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk,
sokáig itt leszünk
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok,
és néha szenvedünk.
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk.
Hiszen van még időnk, azért se változunk.
Most először mondom el, most hinned kell nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
Ki megtalált, itt volt néhány órát, néhány éjszakát,
és gyorsan ment tovább.
Még engedem, hogy ár sodorja, szél kavarja életem,
ameddig jó nekem.
De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem,
az kell nekem!
Mert ha itt vagy velem, a szívem megpihen.
Most először mondom el, most hinned kell nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
Százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
Még százezerszer mondom el, ha nem hiszel nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Mert annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem!
(Demjén Ferenc)
Mért szép nyáron a táj,
a magányosság ősszel miért fáj?
Egy-egy emlék mért csábító,
mért esik jól néhány kedves szó?
(Mert) minden ember boldog akar lenni,
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
Mért szép kéken az ég,
mondd, mért szép egy derűs messzeség?
Egy-egy álom, mondd, miért jó,
a tavasz íze miért csábító?
(Mert) minden ember boldog akar lenni,
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
(Mert) minden ember boldog akar lenni,
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
oly szép az egész világ!
(Harangozó Teri)
Hosszú az út míg a kezem a kezedhez ér
Szeretni valakit valamiért
Ne tudja senki ne értse senki, hogy mért
Szeretni valakit valamiért
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiért
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szeretni valakit valamiért
Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút
Esik a hó és szemembe fúj a szél
Szeretni valakit valamiért
Ég a gyertya ég el ne aludjék
Szeretni valakit valamiért
Ezer életen és ezer bajon át
Szeretni valakit valamiért
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj
Szeretni valakit valamiért
Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút
Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút
Republikc
Azt sem tudtuk hogyan szeressünk, csak fogtuk egymást
Amíg dühöngött a szerelmünk, nem láttunk mást
Te sem bírtad már a kalitkát, miért maradnál
Hiszen minden szívnek szárnya van, s néha elszáll
A vonat nem vár, a sorompó áll
és a szerelem, ha beindul, nincs megállás
A vonat nem vár, elindult már
és a szerelemvonatból, nincs kiszállás
Mindig egy vonatban utaztunk, indulástól
Ki sem szállunk míg az idõ majd, majd kiszámol
Néha egymás mellé kerültünk egy állomáson
S néha helyet kellett cserélnünk, hogy más beszálljon
A vonat nem vár, a sorompó áll
és a szerelem, ha beindul, nincs megállás
A vonat nem vár, elindult már
és a szerelemvonatból, nincs kiszállás
Amerre jár, nagy zajt csinál
Ha néha csíp a füstje, ne sírjál
Te is felszállsz, helyet találsz
Bár néhány ismeretlen arcot látsz
jó helyen jársz
A vonat nem vár, a sorompó áll
és a szerelem, ha beindul, nincs megállás
A vonat nem vár, elindult már
és a szerelemvonatból, nincs kiszállás
A vonat nem vár, a sorompó áll
és a szerelem, ha beindul, nincs megállás
A vonat nem vár, elindult már
és a szerelemvonatból, nincs kiszállás
(Demjén Ferenc)
Távoli ég, tőlem messze vagy.
Miért szomorú a felhők közt a Nap?
Mint egy kő, a szívem nehéz.
Miért keserít, ha messzire mész?
Nem hiszed, úgy fáj az mi bánt!
Lusta a szó, elfáradt talán.
Tiszta a hó a házak udvarán.
Nem sikerül már semmi sem,
Hogyha Te nem, ha nem vagy nekem!
Nem hiszed, úgy fáj az mi bánt!
Messze jársz, hol maradsz?
Nem hiszem, hogy megtagadsz!
Hidd el, úgy fáj az mi bánt!
(Lord)
Nem lehet, hogy a szerelem csak a szépek ajándéka,
Nem lehet, hogy a szerelem mindig a fiataloké,
Nem lehet , és ne hidd el csak hallgass a szívedre ,
Hisz szeretni bármikor lehet.
Ne nevess, ha nagyanyót elpirulni látod,
Ne nevess, ha nagyapó szed egy csokor virágot,
Ne nevess, és ne gúnyold, hogy hallgat a szívére,
Hisz szeretni bármikor lehet.
Ne felelejts el soha szeretni, ne felejts el soha remélni,
Bár nem öröm, de ne is sírj, hogy elszállnak az évek.
Csak ne felelejts el soha szeretni, ne felejts el soha remélni,
És ne érezd az évek súlyát.
Nem igaz, hogy a szerelem csak a szépek ajándéka,
Nem igaz, hogy a szerelem mindig a fiataloké,
Nem igaz, és ne hidd el, csak hallgass a szívedre,
Hisz szeretni bármikor lehet.
Ne felelejts el soha szeretni, ne felejts el soha remélni,
Bár nem öröm, de ne is sírj, hogy elszállnak az évek.
Csak ne felelejts el soha szeretni, ne felejts el soha remélni,
És ne számláld az évek számát.
(Apostol)
Azt hittem én, hogy nincs már remény utánad
Itt maradok és leragadok a sárban
Egyszerre csak te jöttél
Halvány kék ruhában siettél
És én bámultam csak rád
Jöjj el kék angyal és szeressél
Jöjj el kék angyal és el ne menjél
Minden rendben lesz az életemmel
Mert ha mellettem leszel
Az már minden
Nem kell csalódnom,
Vagy másban hinnem már sosem
Azt akarom, hogy ablakomon a fényed égjen
Bent a szobámban csókoljuk át az éjjelt
Rossz utakon ne járjak
És a percekre úgy vigyázzak
Veled éljek már tovább
Jöjj el kék angyal és szeressél
Jöjj el kék angyal és el ne menjél
Minden rendben lesz az életemmel
Mert ha mellettem leszel
Az már minden
Nem kell csalódnom,
Vagy másban hinnem már sosem
Sosem
Jöjj el kék angyal és szeressél!
Szeretném, ha karjaidba zárnál,
Csókolnál, míg nem lesz újra este.
Szeretném, ha mosolyodat látnám,
Gyógyítanád minden kínzó sebem.
Te vagy kinek, ha szemébe nézek,
Látom bennük lelkem s lelked élet.
Minden remény a te szemed fénye,
Reményvesztés az amitől félek.
Mintha téged az angyalok küldtek,
Nekem, kinek másik neve "pogány".
Minek küldtek, hiszen nem érdemlek?
Mert e tájra, ahol minden kopár?
Szeres angyal, kérlek téged szeres!
Elpusztulok nélküled azt tudom.
S látom ismét mosolyodat neves!
Én meg szívem mélyén azt eldugom.
Hogyha egy nap én is angyal leszek,
Együtt járjuk be a nagyvilágot.
Addig is csak egyre kérlek szeres!
Mint a méh a mézzel telt virágot.
(Ferenc Schroff)
Már tiéd, tiéd voltam hajnal előtt, [tiéd voltam, míg fel nem kelt a Nap]
már tiéd, tiéd voltam az eső előtt. [tiéd voltam a nagy vihar alatt]
Refrén: Értsd meg, ha angyalok súgnak,
érezd, ahogy frissít a víz!
Leszek én majd az alkonyi árnyék,
minden vágyam, hozzád hív!
Én, a tűz, a véredben forrok én,
csak szólj, és szállunk már tovább.
A csönd leszek, míg az éjfél zord egét,
egy hulló csillag vágja át.
Refrén.
(Dolhai Attila)
DD
Eltörött a hegedűm, nem akar szólani,
Rózsi, Rózsi mi bajod? Mért nem akarsz szólani.
A hegedűm majd meg reperálom...
Szólalj meg hát, rubintos virágom.
A hegedűm majd meg reperálom...
Szólalj meg hát, rubintos virágom.
Hozok mosdó vizet is gyöngypatak vizéből,
Hozok törülközőt is rózsa levelétől.
Te leszel a legszebb a világon,
Szólalj meg hát, rubintos virágom.
Te leszel a legszebb a világon,
Szólalj meg hát, rubintos virágom.
:(